Bolivia

Mint ahogy azt az elozo reszben mar leirtuk, Paraguaybol repulovel indultunk Boliviaba. Az idokorlatok mellett erosen dominalt az is, hogy – nyilvanvalo okok miatt - minel kevesebb idot akartunk eltolteni Boliviaban. Nagyon nem akarodzott egyikonknek sem Rozsa Flores Eduardo sorsara jutni, es sok mas utazo is ellatott bennunket remtortenetekkel Boliviaval kapcsolatban. Tobbek kozott elofordul, hogy egy “alrendor” odasetal a pacakhoz es egy szemvillanas alatt kirabolja, vagy ha rossz taxiba szall az ember, gyorsan megszabaditjak terheitol. De a szallodakban sincsenek biztonsagban az ember csomagjai, mert kepesek a szobabol is kilopni az ertekeket. Szoval ugy gondoltuk, hogy Bolivia egy kotelezo rossz az utunk soran… elvarasunk csupan a tuleles volt. :) Eloszor Santa Cruzban landoltunk, majd egy gyors atszallas utan egy ora mulva mar La Pazban is voltunk. A hataron meglepoen keveset foglalkoztak velunk, bar amikor megkerdeztek, hogy hova valosi is vagyok, a torkomban dobogo szivvel mertem csak elmondani, hogy magyar vagyok. A hataror motyogott valamit a bajsza alatt, azutan az utamra engedett. A taxis, mint azt mar jol megszokhattuk, jol lehuzott bennunket, es meg a hostelig sem vitt el, mondvan azon az utcan nincs olyan hazszam… persze volt, kb. 200 meternyire fenn a hegyen. Hogy a hollo mondja a szemenek, csecsebogyo, hamm bekaplak!!! Szoval vegulis sikerult megerkezni a szallasra, ami elnyerte eddigi utazasunk legtrejebb hostelje cimet. Az agyak jok voltak, de a szappan luxuscikknek szamitott, a WC-t nem lehetett lehuzni, a furdoszoba mar vagy hetek ota nem latott Domestost, a reggeli pedig egy cseppet kimert volt. Ja, es van egy eleg eros erzesem, hogy Livi es en is osszeszedtunk valami bolhat, mert mar ket napja vakarozunk, mint a kutyak. :) Az mar csak hab volt a tortan, hogy ket oraval a megerkezesunk utan mindkettonk ugy erezte, hogy a feje szejjelrobban a fejfajastol. Hat igen, a retteget "hegyi betegseg" utolert bennunket is, hiszen La Paz 3600 meter magassagban fekszik. Ugy ereztuk, hogy minden lepes nehezunkre esik, a legkisebb fizikai megterhelesre is ki akart ugrani a szivunk a helyerol, es csak aludni akartunk. Erdekes, hogy ennek ellenre a "hegyi betegseg" egyik masik jellegzetessege, hogy az ember allatira nyugtalanul alszik, es arra ebred, hogy nincs eleg levegoje. Most olvastam, hogy ebben a magassagban mar ugyanannyi kobmeter levegoben kb 40%-al kevesebb oxigen molekula van, igy nem csoda, hogy 80-90 eves embereket idezo sebesseggel tud csak az ember gyalogolni. Persze, ugy voltunk vele, hogy - fejfajas ide, szedules oda - ha mar csak ket napot leszunk La Pazban, akkor gyorsan szervezni kell valami progit masnapra. Elrohantunk egy utazasi irodaba, mert az eppen megismert brazil lakotarsaink azt mondtak, ha veluk megyunk, akkor kapunk csoport kedvezmenyt. Igy potom 245 bolivinaoert sikerult lefoglalnunk a masnapi bicikli turat a Death road-on, azaz a Halal Utjan. Az elnevezes nem veletelen: ossze-vissza kanyargo egysavos szerpentin ut, alatta pedig a szedito melyseg. Ma mar nem hasznaljak autok, csak az orult, kalandvagyo biciklistak. :) Masnap egy olyan busszal vartak bennunket a hostel elott, hogy azt sem hittuk, hogy egyben marad, amig a hegyrol lejutunk vele… mar csak a csirkek hianyoztak a rola, es teljesen filmszeru lett volna a helyzet. Ennek ellenere sikeresen felvitt a 4700 meteres magasagba. Az ut soran egyre hidegebb lett, es hamarosan a felhoktol mar az orrunkig sem lattunk. Amikor felertunk a tetore, gyorsan beoltoztettek bennunket esoallo kabatokba, es szepen kiosztottak a bicikliket. Gyorsan sikerult osszeveszni a turavezetovel is, mert sem az elso, sem a hatso fekek nem ugy fogtak, ahogy en azt elvartam volna egy ilyen turan, de meg a lancom is leesett az elso tekeres utan. A masodik biciklin mar legalabb a lanc mukodott. :) De a kemeny resz meg csak most jott: az eso elkezdett szitalni. Nem mondom, hihetetlen elmeny lehetett volna, de a -2 fok, szitalo eso, es a szar bicikli sokat elvett a tura elvezhetosegebol. Igy 15 perc utan vissza is szalltunk a buszba, ami levitt 3000 meterre, a felhok ala, es onna folytattuk a turat. Na innen viszont eletunk egyik legnagyobb elmenye vart bennunket. Kovekkel, sziklakkal tarkitott foldesut…es ami a legjobb, ket es fel oras lejton valo biciklis almokfutas. Eloszor az ember be van rendesen rezelve, de amikor raerez az izere, csak tep lefele a hegyoldalban. Annyi adrenalin termelodik az ember szervezeteben, hogy a tura vegeig eszre sem vettuk, hogy a csuklonk teljesen szetment a razkodasban. A vegere Livi is kente neki rendesen, mindketten vigyorogtunk, mint a vadalma biciklizes kozben. Tiszta muslincas lett a fogsorunk :) Sajnos a visszaut Lapazba volt vagy 4-5 ora, szoval csak este 10 korul ertunk vissza. A sofor kb 1 km-re rakott ki bennunket a hosteltol, amit nem talaltunk valami viccesnek, leven La Paz nem a vilag legbiztonsagosabb varosa sotetedes utan. A brazilok cipoje raadasul teljesen atazott amikor atbicikliztunk egy kisebb vizeses alatt, igy ok mezitlabb tettek meg a hostelhez vezeto utat (kb 5 fokban). Masnap reggelre azt terveztuk, hogy megnezzuk a Valle de Luna-t (a Hold Volgyet), utana pedig felfedezzuk a varost (pl: Koka muzeum) egy ujabb fizetos tura kereteben. Csak amikor letertunk a kisbusszal az aszfaltutrol sikerult megtudnunk, hogy ez egy masik tura, ami a vilag legmagasabban fekvo mukodo siparadicsomaba (Chacaltaya) indult. A Chacaltayahoz vezeto ut 1.5 ora tomeny szenvedes volt, nagyon durva sziklakkal tarkitott foldesutakon. Nem sokon mulott, hogy ki ne talaljam a hostelben elkoltott szegenyes reggelimet az elottem ulo csaj hatara. Hala istennek, meg mielott ez meg tortent volna, elertuk az 5300 meter magassagban levo menedekhazat. Onnan az utolso 100 metert gyalog kellett megtenni. Na, ez volt eddigi eletunk legkemenyebb 100 metere! A hideg es az oxigen hianya es a felkavarodott gyomrunk egyuttesen - sajnos negativ ertelemben - felejthetetlen elmennye kovacsolta ezt a delelottot. Raadasul a felhok miatt az egegyadta vilagon semmit nem latott az ember, tehat teljesen felesleges volt ez a tura. Miutan sikeresen visszaereszkedtunk a menedekhazba, ittunk gyorsan egy kis koka teat, mert azt mondtak, hogy az segit, ha rosszul vagyunk. Az itt lakok is kokalevelet ragcsalnak, hogy jobban birjak a magassaggal jaro megprobaltatasokat. Mondanom sem kell, hogy annyit ert, mint halottnak a csok, igy mar elore rettegtunk a lefele vezeto uttol. Mire a Hold Volgyehez ertunk, a kanadai csoka, aki melletunk ult, mar csak tor-tura-nak nevezte a kirandulast. :) En olyan rosszul voltam, hogy nem sok mindenre emlekszem a Hold Volgyebol. Livi csinalt nehany fotot, igy sok mindent en is csak igy utolag lattam keprol. Csak kesobb tudtam meg, hogy ezeket a homokkobol levo erdekes formaju kepzodmenyeket a szel es a viz alakitotta ki. Szerintem errol nem is beszelek tobbet, majd a kepeken meglatjatok milyen gyonyoru volt. Amint visszaertunk az utazasi irodaba, heves reklamalas kozepette visszakertuk a turara befizetett penz felet, amit viszonylag konnyen vissza is adtak. Amint visszaertunk a szallasra, a villamnak gyorsasagaval kijelentkeztunk, fogtunk egy biztonsagosnak tuno taxit (rajta volt a taxitarsasag neve es telefonszama) es elindultunk a kovetkezo la pazi szallasunkra, ahonnan a szervezett tura indult a rakovetkezo nap. A szalloda gyonyoru volt, de gyorsan lehervadt a mosoly az arcunkrol, amikor azt mondtak, hogy a mi szallasunk nem itt lesz. Na, itt dobta le hirtelen az agyam a lancot, mivel errol senki nem informat bennunket, es semmi kedvunk nem volt megegyszer atbumszlizni a varos masik vegebe a csomagokkal. Hala istennek, miutan felhivtuk a tura szervezojet, elmondtak, hogy minket egy kb 30 meterre levo masik szallodaba tudtak csak elszallasolni. A szalloda maga 3 csillagos volt, es nagyon pozitivan csalodtam, mert meg voltam gyozodve, hogy a profit maximalizalasa vegett a leheto legtrejebb szallokba fognak bennunket bedugni. Ehhez kepest kabelteve, es meleg viz vart bennunket!!! Micsoda gyonyor! Az urom az oromben viszont az volt, hogy ezen a napon tudtuk meg, hogy nem valoszinu, hogy latni fogjuk a Macchu Pichu-t, mivel az utobbi 10-15 ev legnagyobb esozesei jarhatatlanna tettek az utakat, illetve hidakat sodortak el Peru azon reszen. Mondanom sem kell, ennek a szervezett turanak a szamunkra legerdekesebb allomasa lett volna a Macchu Pichu, szoval le vagyunk torve, mint a bidli fule. Talan legkozelebb mar tudunk valami pozitivabb hirekkel is szolgalni.

Paraguay

San Ignaciot magunk mogott hagyva sajnos Argentinatol is el kellett bucsuznunk… legalabb is egy idore… de mint tudjuk minden veg egyben kezdet is, igy varakozasokkal teli leptunk be Paraguayba, Del-Amerika harmadik legszegenyebb orszagaba, ahol a hivatalos nyelv (Del-Amerikban egyedulikent) nem a spanyol, hanem az oslakosok altal beszelt guarani. Ettol feltunk is egy kicsit, de hala istennek mindenki beszelt spanyolul. Az orszag tortenelmerol csak annyit, hogy a spanyolok 1537-ben alapitottak a Nuestra Senora de Asuncion (Asuncion, a mi asszonyunk) nevezetu varost (ma ez Paraguay fovarosa). 1811-ben kialtottak ki Paraguay fuggetlenseget a spanyol koronatol. 1865-70 kozott Paraguay haboruba lepett Brazilia, Argentina es Uruguay ellen, aminek kovetkezmenyekent elveszitette teruletenek nagy reszet, es ferfi lakossag is erosen megtizedelodott. Talan ennek is koszonhetoen Paraguay megnyitotta hatarait a bevandorlok elott 1870 kornyeken. Ekkor telepedett itt le egy rakat nemet, osztrak, olasz es japan foldmuves. Gondolom a 2. vilaghaboru utan is jott egy-ket nemet, de ezt a temat nem nagyon akartam feszegetni. :-) 1932-ben tort ki a veres Chaco haboru Paraguay es Bolivia kozott a Paraguay eszaki reszen levo Chaco provinciaert, mivel ugy gondoltak, hogy ez a terulet olajban gazdag. Kesobb 31 ev alatt 22 elnokot fogyasztott el az orszag! Az utolso valasztasok 2008-ban voltak, es jelenleg az orszag politikailag es gazdasagilag viszonylag stabil. A penznemuk a guarani. 1 forint jelenleg kb. 25 guarani. De vissza a mi tortenetunkhoz: Posadasnal leptuk at a hatart, es kb. 20 percnyi buszut utan mar meg is erkeztunk Encarnacionba. Encarnaciont a del gyongyszemenek is szoktak nevezni, mert Paraguay egyik leggazdagabb varosa. Az utikonyv tanacsat megfogadva egy Hotel Germano nevezetu helyen foglaltunk szallast csekely 80.000 guarani-ert. Ez kb 3200 forintra jon ki egy ketagyas “legkondicionalt”szobaert, ami hihetetlenul olcso volt a brazil es az argentin arakhoz kepest. Mint azt a hotel neve is elarulja, a szalloda vezetoje nemet volt, szoval amikor nem tudtunk a spanyollal zoldagra vergodni, akkor elovettuk erosen megkopott nemet nyelvtudasunkat. Livi spanyoltudasa hatalmasat fejlodott: mar tud vitatkozni taxisokkal, es a boltban is nagyon sok mindent megert. Az en spanyoltudasom gyenge kezdes utan eros visszaeset mutat: kb 70%-s hibaszazalekkal ertem meg, amikor az arakat mondjak a boltban. :-) Az elso delutant bank keresessel es egy hatalmas adag fagyi evesevel toltottuk. A varos maga nem egy nagy szam, de szerintem az egyik legeuropaibb, amit eddig lattam utazasunk soran. Itt lattam eloszor BMW-t, Mercedest Del-Amerikaban, de az egesz varos, a boltok, meg minden itt emlekeztett legjobban az europai viszonyokra. Masnap – mivel a homero higanyszala elerte a 35 fokot - kimentunk egy a varostol 25km-re fekvo belga kezben levo hotelbe, a Hotel Tirol-ba, hogy megmartsuk hab testunket a szalloda 2 gyogyoru medencejeben (belepo 10.000 guarani per fo). Mondanom sem kell, hogy a trambulinokat es a medencet latva megint elotort belolem a gyerek, de miutan megjelent egy csomo holland, japan es nemet turista egy kicsit lefekeztem magam. Este sikerult talalnunk egy Super 6 nevezetu kajaldat kb. 10 percnyire a szallodanktol, ahol 50.000 guaranibol durvan bekajaltunk. A helyi jellegzetes etelek kozul a chipa-t emlitenem meg, ami maniokalisztbol keszult sajtos zsemle. Mindenhol aruljak, meg a buszra is feljonnek az arusok nagy kosarakkal. Az elso amit kiprobaltunk egesz finom volt, de legtobbszor nagyon liszt izu es nagyon szaraz. Ha valamit csipegetni akarunk, akkor leginkabb sajttal es sonkaval toltott empanadast eszunk…abban meg soha nem csalodtunk. Mas igazan helyi kajat nem probaltunk ki: sajnos ez a keves ido nem eleg arra, hogy igazan felfedezzuk a varost, es a spanyol nyelvtudas hianya is erosen akadlyoz abban, hogy a helyiekkel egy melyebb diskurzust folytassunk a paraguayi konyha inyencsegeirol. Masnap reggel a szokasos empanadas es egy frissen csavart narancsle utan megneztuk, hogy milyen arak varnak rank a kovetkezo szallasunkon Asuncionban, es a kezdeti szivroham utan, amit a 2-3-szoros aratol kaptunk, ugy dontottunk, hogy jobb lesz, ha maradunk meg egy ejszakat a kis olcso szallasunkon. Ezen dontesunknek koszonhetjuk, hogy talalkoztunk egy nagyon aranyos francia parral (Jean-Baptiste-val (JB) es Emilie-vel). Ok tokeletesen beszeltek spanyolul, ami a mi eletunket is erosen megkonnyitette (Barcelonaban elnek mar nehany eve) es igy kerve-keretlenul hozzajuk csapodtunk. Ok mar 4 honapja utazgatnak Del-Amerikaban, es voltak Equadorban, Venezuelaban, Kolumbiaban, Braziliaban. Toluk tudtuk meg, hogy aznap kezdodik a varosban a karneval. Nem is kellett tobb, mar rohantunk is a helyi varoshazara jegyeket venni. A legolcsobb jegy 11000 guarani volt, de azt mondtak, hogy voltak jegyek amik a 10 milliot suroltak! Este 1-2 sor elfogyasztasa utan legyalagoltunk a karneval szinhelyere, ahol eppen kezdodott a buli. A szamba-dromot (ahol a tancosok vonultak fel) magas kerites valasztotta el a nezotertol. Rengeteg gyonyoru no hatalmas diszekkel a hatukon es – Livi szerint – jokotesu, jokepu faszi vontult fel es tancolt elottunk…a nezokozonseg pedig, ha egy jobb tancos vagy egy nagyobb slager jott, teljesen bevadult. A nezoteren minden 2 percben jottek az arusok sort, uditot es hab-spray-t kinalgatva. Ebbol a habspraybol aztan kapott mindenki rendesen, majd latjatok a kepeken. Keszitettunk videokat is, de a gyenge savszelesseg miatt nem tudom oket feltolteni; sajnos igy szavakkal nem lehet leirni, milyen is ez az egesz. Es hol van ez meg a rioi karnevaltol?? Masnap megvettuk a kovetkezo buszjegyet, elkoszontunk Emilie-ektol es megkezdtuk 4 oras utunkat Asuncionba. Itt a buszon talalkoztunk egy nemet csajjal, Kathi-vel, aki mar egy eve tanul Buenos Airesben es most eppen utazgat Del-Amerikaban – egyedul. Sajnos ket nappal korabban kiraboltak Ciudad del Este-ben, szoval nem volt eppen jo hangulatban, de felajanlottuk neki, hogy mi elkiserjuk, igy jo kis szimbiotikus kapcsolatot alakitottunk ki: o beszelt, ha spanyolul kellett megszolalni, mi pedig “vedelmet nyujtottunk neki”. Asuncionban, hogy egy kis penzt sporoljuk a taxi helyett a helyi buszt valasztottuk. Kb. feloranyi szaguldozas utan ( a sofor legalabb is Mikel Sumakkernek kepzelte magat :) ) sikerult egy darabban lekaszalodnunk a buszrol a varoskozpontban, a szallodanktol kb. 3 utcanyira. Miutan kifizettuk a borsos 200.000 guaranit a szobankert, nekiindultunk keresni egy jo kis ettermet. Sikerult megint egy jo ettermet talalni, ahol kilora lehetett venni a kajat. Kathirol meg annyit, hogy tud gorogul, spanyolul, kicsit portugalul, angolul es persze nemetul, es bajarta mar a fel vilagot…ehhez kepest meg csak 20-as eveinek elso feleben jar. Nem rossz…biztos nem lesz sok nehezsege az eletben ennyi nyelvtudassal. Kathi javaslatara kiprobaltuk a mbeyu-t (bizsu), ami tapiokalisztbol es sajtbol keszult korong alaku kenyer, es elmeletileg jellegeztes paraguayi etek. Az igazat megvallva nem igazan nyerte el a tetszesunket, de legalabb elmondhatjuk, hogy ezt is kiprobaltuk. Valoszinuleg az erosen kecskesajtra emlekezteto szag vette el a kedvunket. Az este vegen meg foglaltunk gyorsan egy taxit, hogy reggel biztos elerjuk a la pazi jaratunkat, es Kathitol is elbucsuztunk. Kathi is Bolivia fele tartott, de o busszal ment, ami egy cseppet hosszabb ideig tart (kb 20-30 ora) koszonhetoen a szornyen rossz utaknak Boliviaban. Most, hogy esos evszak van, ez a 30 ora konnyen fodulhat akar egy hetbe is az idojarastol fuggoen. Mivel nekunk 26-ra mar La Pazban kellett lennunk, nem engedhettuk meg magunknak azt a luxust, hogy egy isten hata mogotti kis faluban ragadjunk napokra, szoval a repuleses otlet kifejezetten jonak bizonyult. Folyt. Kov. Akkor mar La Pazbol…

San Ignacio - meg mindig Argentina

Miutan minden lehetseges szogbol lefenykepeztuk a vizesest, ugy gondoltuk ideje tovabb allni. Sajnos, mint azt mar az eloszoban elmondtam, rajtunk kivul allo okok miatt nem tudtuk Argentinat jobban felfedezni, de azert meg maradt idonk egy nevezetesseget meglatogatni. A kovetkezo celpontunk San Ignacio kicsiny kis faluja volt, ami korulbelul 240 km-re delre fekszik a a brazil hatartol. Itt van ugyanis egy hires jezsuita rom, amelyet a vilagorokseg reszenek is nyilvanitottak. Korulbelul 2-re erkeztunk meg az almos kis faluba. Kicsit feltunk, mert a hostelhez vezeto utmutatas korulbelul annyi volt, hogy a templomnal fordulj be, es menjel 2 utcanyit. Raadasul korulbelul 10 perccel a megerkezes elott az eso is el kezdett szakadni. Mikor leszalltunk, az utcak teljesen kihaltak voltak, de nagy oromunkre a templom ott figyelt a ter masik oldalan. Igy hamarosan meg is talaltuk a szallasunkat, ami egy ujabb HI (hostel international) hostel volt. Itt megemlitenem (nem reklam :-) ), hogy igen jo es olcso szallasokat lehet talalni a www.hihostels.com webcimen. Eddig az osszes HI hostelnek, ahol voltunk, volt medenceje, billiardasztala, ping-pong asztala, es egesz elfogadhato volt a kaja is. A kisebb penztarcajuak alhatnak dorm-okban (4-12 agyas legkondicionalt szobakban), aki meg egy kis maganyra vagyik, az foglalhat 1-2 agyas szobakat is. Szoval barki tervez egy hosszabb utat kulfoldre, es nem akarja a gatyajat is a hotelekben hagyni, ajanlom, hogy csekkolja le ezt az oldalt. Elso este megint csak kommunikacios allasokat epitettunk ki az ebedloben, amit erosen nehezitett, hogy Magyarorszag 4 oraval van elorebb, mint Argentina. A naplementet mar a medencepartrol neztuk meg, es mar eppen indultunk volna befele, amikor meghallottuk, hogy a tavolban dobolnak, meg enekelnek valahol. Gyorsan odanyargaltunk, es egy rakat gyereket lattunk dobolni/tancolni. Valoszinuleg keszultek a karnevali szezonra, mert kesobb nehany utcaval arrebb egy masik gyerekbanda is erosen razta a rumbatokot. A rioihoz hasonloan itt is tobb iskola meri ossze a tudasat. Ezutan gyorsan vegigjartuk a falu 2 kibetonozott utcajat (tiszta Kishomok  ) es egyeb program hianyaban takarodot fujtunk. Masnap az eso ellenere sikerult megneznunk a missziot, es hala istennek meg egy angolul eleg jol beszelo spanyol idegenvezetot is sikerult talalnunk. O mondta el, hogy ezt a missziot 1610-ben alapitotta ket szerzetes, es hogy eloszor Brazilia deli reszeben epitettek fel a hazaikat, de a bandeirantes-ek (portugal rabszolgavadaszok) allando zargatasa miatt joval delebbre, San Ignacioban epitettek ujra a missziot. A misszio az addig az erdoben vadaszgato oslakos guarani indianoknak nyujtott biztonsagot a rabszolgavadaszok elol, hitterites fejeben. A missziot eredetileg alapito olasz szerzeteseket kesobb elkergettek a teruletet elfogalo spanyolok, es uj szabalyokat vezettek be az oslakosok szamara. A guarani indianoknak tobbek kozott fel kellett adniuk a tobbnejuseget miutan bekoltoztek a misszioba, es a szuletesszabalyozas vegett meg azt is meghataroztak nekik, hogy mikor “csintalankodhatnak”. ;) Nem hittuk el, amikor elmondta az idegenvezeto, hogy evente 3-4-szer kongattak meg a misszio foteren levo harangot, es ez jelezte, hogy akkor most indulhat a malac sport. Aki mindezt nem tartotta be, az gyorsan bortonben talalhatta magat. Szerintem legtobbunk, fel eletet a helyi fogdaban toltene ilyen szabalyok mellett. ;) Nem is csoda, hogy sok indian beintett a szerzeteseknek, es visszacsavart az erdobe egy szabadabb, bar kevesbe biztonsagos eletet elni. Masik erdekesseg, amit hallottunk az volt, hogy a misszioban a lanyok valasztottak part maguknak es nem forditva. Ennek apropojat nem tudtak nekunk megmondani, de mindenesetre Livi nagyon mulatsagosnak talalta…en kevesbe  Vegul az egesz kocerajt felgyujtottak a paraguayiak a 18. szazadban. A turavezetes utan sikerult talalnunk egy fodraszt, aki annelkul, hogy egy szot is mondtam volna arrol, hogy milyen frizurat akarok, nekiallt levegni a hajamat. Livi csak rohogot egesz vegig, mert szerinte az arcomra kiult a felelem, hogy mi lesz, ha nekiesik 0-as geppel a hajamnak. Vegul egesz elviselheto fejet varazsolt nekem…de persze csodakat nem lehet varni…hozott anyaggal dolgozott  Mara itt a vege, fuss el vele… de a kovetkezo hiradasunk Encarnationbol hamarosan varhato. Addig is Adios, amigos/amigas!

Jelentes a lelegzetelallito Iguazu vizesestol

A mai bejegyzest az uveghegyen tulrol irjuk, de legalabb is onnan ahol az Iguazu folyo a Paranaba tur. Itt van ugyanis a vilag egyik legnagyobb vizesese, a hires Iguazu (Cataratas do Iguazu). Azt mondtak, hogy a Niagara egy kis fodrozodas hozza kepest, szoval ugy voltunk vele, hogy ha mar csak 24 oranyi buszutra vagyunk tole, meg kell nezni magunknak :-). De kezdjuk is az elejerol… Szoval delutan 4-re sikerult aternunk a brazil, majd az argentin hataron… hala istennek nem durvultak… se gumikeztyu, se vazelin, de meg csak a taskainkba se neztek bele, pedig messze foldon hires a del-amerikai rendorok/hatarorok kemenysege. A busz vegul begordult Puerto Iguazu kicsiny kis buszpalyaudvarara. Persze az angol itt sem volt senki erossege, szoval kezzel-labbal, de sikerult megkerdeznunk, hogy merre van a bank, es hogy melyik buszra kell felszallni, hogy eljussunk a hostelunkhoz. Hala istennek Livi makog valamennyit spanyolul, szoval Braziliahoz kepest egy lepessel elorebb voltunk a kommunikaciot tekintve. Ekkora mar 26 oraja voltunk uton, minden testreszunk vizipolozott, szoval hihetelenul udito volt latni, hogy a hostelunk egyszeruen mesebe illoen jo. Legkondicionalt szobak, medence a kertben, bar, biliardasztal, meg minden. A rioi szallasunk utan komolyan meg kellett csipkednem magam, hogy elhigyem, hogy nem almodom (lasd a kepeket). Raadasul egy 2 agyas szobat vettunk ki, szoval vegre nem kellett senki budos labat szaglasznunk alvas kozben. Szoval mit is csinalna ilyenkor egy ertelmes ember? Irany a medence! Igen, az ertelmesebbje. Mi felallitottuk a kommunkiacios kozpontot a recepcion (volt wi-fi) es probaltunk eletjelet adni az otthoniaknak. Mire ezt befejeztuk, mar lement a nap, szoval, bepattentoltunk az arcunkba egy kis argentin steak-et, es nyugovora tertunk…vegre vizszintesen!! Itt a kajarol ejtenenk meg nehany szot. Egyik nemzeti eteluk az argentinoknak az empanadas. Ezek daralthussal, illetve sajttal es sonkaval toltott kis tesztabatyuk. Nem kulonosebben fuszereztek agyon oket, szoval szerintem akar Magyarorszagon is siman lehetne ilyet kesziteni. Tudom ajanlani mindenkinek, szerintem az interneten fenn is van a receptje. Masnap ugy dontottunk, hogy nagyon hianyzik nekunk Brazilia, szoval visszamentunk, hogy megnezzuk a vizesest a brazil oldalrol. A vizesesrol annyit kell tudni, hogy 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, amely a folyón 2,7 kilométeres szélességben húzódik. Az Iguazú-vízesés legmagasabb zuhataga, az Union, ahol a víz az Ördögtorok-szakadékba zuhan (spanyolul Gargante del Diabolo). A szakadék U-alakú, 150 méter széles és 700 méter hosszú. Az Ördögtorok-szakadékot a folyó egy geológiai törésvonal mentén vájta ki az évmilliók során. 135 millió évvel ezelőtt a területet vastag lávaréteg fedte, amely miután kihűlt, bazalttá alakult át. A vízesések ott alakultak ki, ahol keletről, Brazília felől az Iguazú folyó beletorkollik az Argentína felől érkező Paraná folyóba. A guarani indianok szerint a vízesést Mboi isten hozta létre. „Az történt, hogy Mboi isten beleszeretett egy törzsfőnök lányába, aki azonban nem kért az égi kegyből. Földi szerelmével csónakba ült és próbáltak elmenekülni a Mboi haragja elől. A vérig sértett és bosszúszomjas isten sziklákat emelt ki a földből, hogy a szerelmespár a végzetébe zuhanjon a folyó vízesésein. Ki, ki dontson melyik teremtes verzio tetszik neki. Igazabol nem tudok sokat irni a vizesesrol…lelegzetelallitoan szep…de ezt talan majd a kepek tudjak csak igazan visszaadni. (Aki szeretne nagyobb meretben latni oket, az szoljon es adok egy cimet, ahol teljes kepernyon lehet gyonyorkodni a latvanyban). A brazil oldalrol egeszeben lehet latni a vizesest, mig az argentin oldalrol a vizeses felett lehet elsetalni. Persze a felszallo parafelho miatt mindket oldalon csurom vizes lesz az ember, de ki banja ezt 35 fokban? :-) Ja, majd elfelejtettem megemliteni negylabu kis baratainkat – a vizesest kornyezo parkban van egy rakat kis zabalnivalo teremtes. Az utikonyv szerint “Coatis”-oknak hivjak oket, ami egy internetes portal szerint magyarul annyit tesz, hogy csintalan. Majd latjatok a kepeken, hogy a nev teljesen talalo. Ezek a haramiak nem neznek se istent, se embert, ha kajat latnak, megtamadnak barkit. A szemem elott szedtek el egy tolokocsis fazon polojat, mert valoszinuleg kajaszagot ereztek rajta. Szoval Szubi – rad var, hogy megoszd velunk, mi is ez a Coatis!! Epekedve varjuk a tudomanyos beszamolodat! ;) Masnap befizettunk egy “kalandturara”. Szinte hallom, ahogy anyu szive kihagy egy utemet, ahogy ezt olvassa. :-) A tura azzal kezdodott, hogy egy atalakitott teherauton kivittek bennunket a dzsungel kozepebe, es megalltunk egy bazi nagy fanal. Innen indult a canopy tura. Ez annyit tesz, hogy a fak lombkoronajanak magassagaban kihuznak egy drotkotelet, es a joember nekiindul es szepen lecsuszik rajta, miutan hevederestul felakasztottak a csigara. Ime itt egy canopy video, csak hogy tudjatok, mirol is beszelek: Ez, mint azt 5 perce sikerult kitalalnom, mar Magyarorszagon is kiprobalhato kb. 4 ropiert. (http://www.canopy.hu) Szoval felmasztunk a fara ugy 30 meter magassagba es en ekkor elozkenyen eloreengedtem Livit, hogy csusszon o eloszor. Elvegre letezik meg lovagiassag is a vilagon… :-) Maga a csuszas teljesen veszelytelen mindaddig amig a felszereles jo allapotban van, es az ember nem dont ugy, hogy megfogja a csiga elott a drotkotelet csuszas kozben. Ez utobbi gyorsan megszabaditja az embert a koromragas rossz szokasatol. ;) A csuszas vegen pedig el kell kezdeni jobbra-balra rangatni a csigat, ami lelassit annyira, hogy ne csapodj be a tuloldalon levo faba amolyan Tom es Jerry-sen. Miutan kigyonyorkodtuk magunkat az oserdoben a magasbol, mar keszen is alltunk a kovetkezo kalandra, ami nem volt mas, mint leereszkedes egy kisebb (kb. 10 meter magas) vizesesben. Ez mar kevesbe emelte meg az adrenalin szintunket a canopyhoz kepest, ellenben igen hidratalo volt (meg most is szaritjuk a cipoinket)… Nemi elozetes probalkozas a sziklafalon valo leereszkedessel nem artott volna, bar tulajdonkeppen igy is, ugy is biztonsagban lejut az ember a segitok altal ket oldalrol tartott koteleknek koszonhetoen. Maximum nem lendultunk volna ki a legnagyon zuhatagba, ahogy azt Livi demonstralta nagy szakertelemmel. Az egyetlen negativuma ennek a turanak a dzsungelben levo verszomjas rovarok hada volt, akik nem voltak restek pepitara csipkedni a bokainkat. Engem valami olyan szinten megcsipet a leereszkedes utan, hogy a bokam estere bucira dagadt. Harmadnap, miutan az atomserult bokamat sikerult hasznalhato allapotba hozni, felkerekedtunk, hogy megnezzuk a vizeses argentin oldalat. Mint azt mar irtam, itt kozelebbrol meg lehet nezni a vizeseseket…ennek ellenere fele annyira se aztunk szejjel, mint a brazil oldalon…illetve ez igy ebben a formaban nem igaz…teljesen szarazok maradtunk, amig be nem szalltunk egy motorcsonakba, ami elvitt, hogy kozvetlen kozelrol meg tudjuk nezni a vizesest. Es amikor azt mondom, hogy kozvetlen kozelrol, akkor ugy ertem, hogy szabalyosan bevisznek a vizeses ala. Remelhetoleg talalunk olyan internetes kapcsolatot, ahonnan fel tudjuk tolteni a videot, amit rolunk keszitettek, mert tenyleg nagyon latvanyos. Egyszer-ketszer majdnem leteptuk a majrevasat a hajorol. :-) Vegezetul egy gumicsonakkal csorogtunk le a folyo egy nyugodtabb szakaszan, ahol a turavezeto elvitt bennunket a nadasban egy olyan helyre, ahol egy kajman fekudt mozdulatlanul. Az igazat megvallva amennyira keveset lattunk belole, hogy akar az is lehetett, es egy kicsit fura is volt, hogy az idegenvezeto minden gondolkodas nelkul tudta, hogy hol kell keresni az allatot, de sem Livinek, sem nekem nem volt batorsagunk, hogy elvegezzuk a fejkopogtatos tesztet. A kepeket megprobaljuk hamarosan feltolteni, de a savszelesseg itt Paraguayban igen nagy akadalyt allit elenk... :( Nem sokara jon a kovetkezo bejegyzes! Attila de Gyor y Livias Vargas

Livi and Attila at the Copacabana, The hottest spot north of Havana

Rio de Janeiro (januar 9 – 13) Mint azt az elozo reszbol mar tudjatok, csak egy kicsit korulmenyesen sikerult eljutnunk Rioba. Korulbelul este 8-ra ertunk a buszallomasra egy 6 oras buszut utan. A payaudvar (Rodoviaria) leginkabb egy mehkaptarra emlekeztetett: meleg, budos es ordibalo emberek mindenfele…igazi getto feeling. Igy utolag mar tudjuk, hogy egy hatalmas nyomornegyed (favella) van a buszpalyaudvar mellett, szoval ez megmagyarazza, hogy miert is lattunk annyi lepukkant embert. Mindenki probalt taxit ajanlani nekunk, persze jo kis felarral, de miutan megkerdeztunk nehany tarsasagot, sikerult 12 realt lealkudni. Mivel a hostelhez egy eleg meredek ut vezetett, a taxis nem akart felvinni, mondvan, hogy nem birja a kocsija. Eleg vicces volt nezni Livit, ahogy a nyelvi nehezsegekkel kuszkodve kezzel-labbal probalja elmagyarazni a taxisnak, hogy nem fizetunk, ha nem visz fel. Szegeny kocsi a feleig birta is, de utana feladta a harcot es szepen visszagurultunk a lejto aljara. Ekkorra Livi es a taxisofor is fortyogott a duhtol. :-)Szoval szepen felgyalogoltunk a menetfelszerelesunkben a Casa CarioKa-hoz, ami a kovetkezo 3 napban otthonunkul szolgalt. Megjegyzes: A rioiak carioka-nak hivjak magukat, szoval a hostel neve kb annyit tesz rioi otthon. Nem tudom szavakkal leirni, hogy mekkora gyonyor volt beallni a tus ala, meg ha nem is volt meleg viz. Ja, erdemes megjegyezni, hogy ket tusolo volt a hazban. Az egyikbol nem sikerult meleg vizet csiholni, a masikbol viszont csirkekoppaszto forrosagu viz folyt csak. Elso ejszaka egy 12 agyas koedukalt szobaban aludtunk, de masnap mar atkoltoztunk egy 2 agyasba, ami olyan szempontbol kenyelmesebb volt, hogy elo mertem venni a laptopot. Az elso teljes napot mi masnak is szentelhettuk volna, mint hogy leszambazzunk a legkozelebbi tengerpartra, a Copacabana-ra es az Ipanema-ra. Erdekes modon a Copacabana – a hirevel ellentetben – a szegenyebb osztalyok tengerpartja. Nagyon szep, de a turistak inkabb a mellette levo Ipanema-ra (ejtsd: Ipa-nye’ma) vagy Leblon-ra jarnak. Megjegyzes: A Copacabana egy boliviai szerzetestol kapta a nevet. A Titicaca tavon levo egyik sziget neve volt eredetileg Copacabana, es amikor a szerzetest athelyeztek Rio-ba, o adta ennek a varosresznek a nevet. Az Ipanema nev pedig annyit tesz “koszos viz”. Ez pedig onnan jon, hogy Ipanemaban van egy szep nagy laguna, ahol a viz megall, es csak a dagaly mossa ki, szoval a viz “beposhad”. Livi a nap nagy reszet az arnyekban toltotte, en meg mint egy hulyegyerek, azzal szorakoztam, hogy a hullamokat meglovagolva kihozassam magam a parta. Mentsegemre legyen mondva, mindenki ezzel szorakozott a vizben. Majd a kepeken latjatok, hogy mirol beszelek. Szoval ennek a felallasnak koszonhetoen a nap vegere nekem – angol turistakat megszegyenito - rakvoros szinem lett. Mindezt a 30-as faktoru naptej ellenere sikerult osszeszednem! Meg a fejborom is annyira leegett, hogy nem birtam megvakarni a fejem. Persze Livi csak nevetett, de azert megerte az a sok baromkodas tengerben…komolyan masodik gyerekkoromat eltem aznap. Meg annyit szeretnek itt megjegyezni, hogy szamomra ugy tunt, hogy Rioban minden foszernek kocka hasa van. Ez jo hir a lanyoknak (Aniko, ne is almodj arrol, hogy ide jottok Livivel csajozos hetvegere ;)), de elegge gaz ezt ferfikent megelni. Mondjuk azert a lanyok sem utolsok, de ebbe inkabb nem megyek bele…esetleg ha valakit erdekel a tema. ;) Hazafele bementunk egy brazil etterembe, mert ugy voltunk vele, hogy meg kell kostolnunk valami brazil specialitast. Itt nagyon gyorsan tudatosodott bennunk, hogy itt senki nem beszel angolul (az meg csak ok, hogy nem beszelik isten nyelvet, a magyart ;)). Viszont ami meg fajobb az az, hogy meg csak meg sem probaljak. Ez szamomra igen erdekes es egyben visszatetszo volt tudva, hogy az egesz varos a turistakbol el. Persze angolul semmi nincs kiirva, szoval az utikonyvet segitsegul hivva legalabb azt sikerult kitalalnunk, hogy mikent is mondjak azt, hogy csirke (frango) portugalul, szoval remelhetoleg semmi bizarr kajat nem ettunk. Masnapra varosnezo turat terveztunk, de az sajnos nem jott ossze, igy megmaradtunk a jol bevalt strandolasnal. Este ugy volt, hogy elmegyunk egy hajos partira, ami korulbelul 10-kor kezdodott, es reggel 4-ig tartott volna, de egyszeruen nem tudtuk ravenni magunkat, hogy elmenjunk. Pedig biztos isteni lett volna, mert kivittek volna a tengerre, es Rio legszebb pontjai (a Cukorsuveg hegy/Urca vagy eppen a hires megvalto Krisztus szobra) alatt bulizhattunk volna. Mindegy, sajnos ezt kihagytuk… Masnap azonban eljott vegre a regen vart varosnezo tura. Nem volt olcso, de azt kell mondanom, hogy megert minden realt (brazilia penzneme). Hala istennek a turavezetok (Rodrigez es Orlando) nagyon jol beszeltek angolul, es tok jo fejek is voltak. Az elso allomas az Urca es a Pao de Acucar (Cukorsuveg) volt. 12-re meg is erkeztunk az Urca-hoz, ami egy 220 meter magas hegy a hires Cukorsuveg mellett. Eloszor azt hittuk, hogy Rodrigez csak viccel amikor elindult a meredek lejton felfele be a dzsungelbe, de azutan rajottunk, hogy itt ma hegymaszas lesz. Es annak ellenere, hogy egy papucsban indultam neki (Livi mintha sejtett volna valamit, turacipoben jott), hihetetlen elmeny volt. Az erdoben aztan megtanultuk, hogy milyen novenyekre kell vigyazni. Peldaul nem akarsz raesni egy fekete palma leveleire, mert kb 4 centis tuskek fognak megcsiklandoni. Ezen kivul lattunk majmot, mindenfele pokokat es teljesen hihetetlenul sikerult egy boat is latni. Na, most nem a tegnap esti italozas visszakoszoneserol beszelek. Egy kb 1,5 meteres Boa Constrictor-t valaki elengedett az erdoben, es a turavezetonk, aki foallasban biologus) kotelessegenek tartotta, hogy elvigye egy allatkertbe. Persze ebbol is lett egy kis kavarodas, mert a park vezetoje azt akarta, hogy enngedje vissza a kigyot az erdobe. Szoval kb fel ora anyazas utan, elengedte a kigyot, de elotte meg jol megsimogattuk meg kigyonyorkodtuk magunkat az allatban. Ezek utan elmentunk a Lapa-ba, Rio egyik legregebbi negyedebe. Ez a negyed a szambarol hires. Rengeteg mulato van itt, de mi a lapai lepcsot neztuk meg. Tobbek kozott itt forgattak Pharell es Snoop Doggy Dog uj szamanak, a Beautiful-nak, a klippjet. Ez alapvetoen egy iszonyat lepukkant kornyek egy nagy lepcsovel, amit egy felorult, kulsore erosen Dali-ra hasonlito csavo vegigrakott csempekkel. Azert meg kell hagyni, hogy szebb lett, mint volt, es hogy a magyar vonatkozast is megemlitsuk, ket csempet Magyarorszagrol kapott a muvesz. Aniko, neked lesz is egy meglepink ezzel kapcsolatban :-)Erosen gondolkozunk, hogy kuldeni kellene meg csempet a csokanak, mert azt mondta, hogy nagyon unatkozik es ezert allandoan cserelgeti oket. Ezutan ittunk egy nagyszeru acai-t, ami az acai nevezetu bogyobol keszult jegkasa. Nagyon jol nezett ki es finom is volt, bar az utcai arusrol ezt mar nem lehetett elmondani. ;) Vegul egy jo kis szerpentines autout utan felertunk a a Corcovadora. A Corcovado jelentese (a puposhatu), aki latott mar kepet rola, az tudja miert. Erdekessegkeppen elmondta az idegenvezeto, hogy eredetileg a hegyet a Kisertes csucsanak hivtak, mert leginkabb egy nemi szervre hasonlitott, de miutan megepitettek a hires “a megvalto Krisztus” szobrot a tetejen, eleg hulyen hangzott volna ez a nev, szoval megvaltoztattak puposhatura. De meg mielott megneztuk volna a szobrot, Orlando elvitt bennunket egy kis vizeseshez, amit nepies humorral csak ‘szent pisi’-nek hivnak. Szoval miutan lecsapattuk magunkrol a koszt a szent vizzel, felmentunk a szoborhoz. Mondanom sem kell, hogy mind a szobor, mind a kilatas fantasztikus volt. Rio a magasbol gyonyoru, meg akkor is ha mindenfele ott vannak a nyomornegyedek. De ezeket majd mind latjatok a kepeken. Sajnos a fotok nem adjak vissza, de az elmeny megmarad orokke. Odafenn sokat beszeltunk Orlandoval arrol a masik Riorol, amit nem latnak a turistak, a favella-krol (jelentese: nagyon suru bokros, agas-bogas terulet) . Elmondta, hogy azert hivjak ezeket a nyomornegyedeket igy, mert a lakok ugy epitik a hazaikat, hogy leginkabb egy dzsungelre vagy egy rosszul megkonstrualt labirintusra hasonlit. Meg ha sikerult is bemenned, nem biztos hogy ki is talalsz. Bar, ha egyszer bementel (de minek is tenned), nem biztos hogy egy darabban jossz ki. Eredetileg az 1800-as evek vegen felszabadult rabszolgak epitettek ezeket az osszeeszkabalt hazakat, mivel ugyan szabadok voltak, a korabban biztositott fedel es elelem mar nem jart… Ma legtobbjuk eszakrol erkezett munkasok, akik a jobb elet remenyeben jottek Rioba. A favella-kat kabitoszer dealer-ek iranyitjak. Legtobbjuk nem idosebb 15-20 evesnel, tejhatalommal birnak a nyomornegyedben, es jo ha 25-szor megelik a krumplikapalast. Szoval nagy a konkurrencia, es neha a kemeny brazil rendorok is razziaznak. Amugy eredetileg ezen favellak vezetoi kommunista szellemisegu emberek voltak, akik penzel segitettek a raszorulokat, de mint mindehol, itt is atalakult a nemes gondolat, es megmaradt a hihetetlen szegenyseget kihasznalo illegalis elit. Az orom az uromben, hogy a rendorok elkezdtek atvenni a hatalmat ezeken a helyeken. Hiaba, a 2016-os Olimpira rancba kell szedniuk a varost. Azt nem tudom, hogy ez sikerul-e nekik, de az biztos, hogy iszonyatos nagy bulit csinalnak a megnyito unnepsegen…na meg ha megnyerik az olimpiai kupat fociban. Ha valamihez ertenek a brazilok, akkor az a bulizas es a foci. ;) Beszeltunk meg egy kicsit a politikarol, es orommel tudatom, hogy vannak politikusok, akik meg korruptabbak mint a mieink. :-)Mondott is erre egy viccet Orlando…bugyuta, de nekem tetszett, es at lehet ultetni akar a mi politikusainkra: Isten megteremti a vilagot, es szepen kiosztja, hogy melyik orszagot milyen katasztrofa sujtsa. Japanba odarakja a tajfunt, Eszak-Amerikaba megteremti a tornadot, Thaifoldet a tsunamival bunteti…stb. Vegul megmarad egy hatalamas orszag Del-Amerikaban, ahova meg latszolag meg semmit nem rakott. Megkerdezik Tole: De Uram, hat ezt az orszagot semmivel nem bunteted? Erre az Ur: Csak varj amig meglatod a politikusaikat.. ! Miutan visszaertunk a szallasra, ugy dontottunk, hogy szakitunk nyugdijas mivoltunkkal es elmegyunk este a Lapa-ba, hogy megnezzuk milyen is egy ejszaka a szamba fovarosaban. Egy kicsit korulmenyes volt eljutni oda, mert mint azt talan jol tudjatok, Rio nem a legbiztonsagosabb hely a vilagon…kulonosen sotetedes utan. Amiota megerkeztunk, talan eletunkben eloszor nem viselunk orat, mert felunk, hogy ellopjak, es fenykepezni is csak nagyon ovatosan merunk. Szoval azt mondtak, hogy fogjunk egy feher kisteherautot, es az majd elvisz a Lapa-ra. Na, ezek a kis feher teherautok, olcsobbak, mint a taxik, es talan egy fokkal biztonsagosabbak mint a buszok. De meg igy se nagyon erzed biztonsagban magad, azt mondanom sem kell. A bunozes mertekerol csak annyit, hogy a legtobb lakohaz bejaratanal ott all a biztonsagi or (valoszinuleg benne van a kozos koltsegben ;)), es sokszor a harmarik emeletig minden ablak be van vonva racsokkal. A kedvencem az volt, amikor egy kaputelefont is racsokkal vedtek, hogy le ne lopjak. Persze mivel ez a Copacabana villanegyed volt, meg is engedhetik maguknak. Vegul fogtunk egy taxit harman es talalkoztunk a tobbiekkel a Beco do Rato nevu helyen. Itt mar nagyban szolt a zene, kentek neki a brazilok ezerrel. A ferfiak enekeltek meg vertek a dobot, a csajok riszaltak, es mindenki vedelte a Skol-t es a Caipirinha-t. Sajnos nem lattunk igazi szambatancosokat, de azert ez az egy este is megmutatta, nem sok bulizosabb nep van mint a brazil. Nem tudom elkepzelni, hogy kedd este barhol Europaban ejjel 1-kor fiatalok es idosek egyutt enekeljenek, tancoljank. Szoval mindent osszevetve jo kis este volt. Masnap 11 orara ki kellett jelentkeznunk, szoval nagyon csipkednunk kellett magunkat, mert meg az osszepakolassal sehogy sem alltunk. Szoval gyorsan megettuk a szokasos 2 szelet kenyeret vajjal es sajttal, amit minden reggel kaptunk a hosteltol, gyorsan kicsekkoltunk, es leszambaztunk a buszhoz. Hala istennek – gondoltuk mi – a buszjegyet Foz de Iguzazu-ba mar megvettuk 2 nappal korabban, szoval nem kellett azon aggodnunk, hogy lesz-e helyunk a buszon. Viszont a busz latvanya gyorsan elvette a jo kedvunket, ugyanis mi egy olyan buszra szamitottunk, mint amilyennel Sao Paulobol Rioba utaztunk. Extra hely a labaknak, legkondicionalo, stb. Na, ez itt nem az volt. Mondanom sem kell, hogy arban viszont az executivo szintjen adtak, ezert is nem gyanakodtunk. Latni kellett volna Livit, ha szemmel olni lehetett volna, Rioban nem sok ember maradt volna eletben. De mint minden, amibe nem hal bele az ember, attol erosebb lesz, es most az utazas 24. orajaban mar vihancolunk, es csak nevetunk az egeszen. De legalabb azt is megtanultuk, hogy akkor bizzunk masokban, mikor lo legel a sirjukon. Szoval eloszor megnezzuk a neten, es mindent ketszer megkerdezunk (ha tudnak angolul). Vegezetul nehany kep, csak hogy elhiggyetek, hogy jartunk Rioban :)