Paraguay

San Ignaciot magunk mogott hagyva sajnos Argentinatol is el kellett bucsuznunk… legalabb is egy idore… de mint tudjuk minden veg egyben kezdet is, igy varakozasokkal teli leptunk be Paraguayba, Del-Amerika harmadik legszegenyebb orszagaba, ahol a hivatalos nyelv (Del-Amerikban egyedulikent) nem a spanyol, hanem az oslakosok altal beszelt guarani. Ettol feltunk is egy kicsit, de hala istennek mindenki beszelt spanyolul. Az orszag tortenelmerol csak annyit, hogy a spanyolok 1537-ben alapitottak a Nuestra Senora de Asuncion (Asuncion, a mi asszonyunk) nevezetu varost (ma ez Paraguay fovarosa). 1811-ben kialtottak ki Paraguay fuggetlenseget a spanyol koronatol. 1865-70 kozott Paraguay haboruba lepett Brazilia, Argentina es Uruguay ellen, aminek kovetkezmenyekent elveszitette teruletenek nagy reszet, es ferfi lakossag is erosen megtizedelodott. Talan ennek is koszonhetoen Paraguay megnyitotta hatarait a bevandorlok elott 1870 kornyeken. Ekkor telepedett itt le egy rakat nemet, osztrak, olasz es japan foldmuves. Gondolom a 2. vilaghaboru utan is jott egy-ket nemet, de ezt a temat nem nagyon akartam feszegetni. :-) 1932-ben tort ki a veres Chaco haboru Paraguay es Bolivia kozott a Paraguay eszaki reszen levo Chaco provinciaert, mivel ugy gondoltak, hogy ez a terulet olajban gazdag. Kesobb 31 ev alatt 22 elnokot fogyasztott el az orszag! Az utolso valasztasok 2008-ban voltak, es jelenleg az orszag politikailag es gazdasagilag viszonylag stabil. A penznemuk a guarani. 1 forint jelenleg kb. 25 guarani. De vissza a mi tortenetunkhoz: Posadasnal leptuk at a hatart, es kb. 20 percnyi buszut utan mar meg is erkeztunk Encarnacionba. Encarnaciont a del gyongyszemenek is szoktak nevezni, mert Paraguay egyik leggazdagabb varosa. Az utikonyv tanacsat megfogadva egy Hotel Germano nevezetu helyen foglaltunk szallast csekely 80.000 guarani-ert. Ez kb 3200 forintra jon ki egy ketagyas “legkondicionalt”szobaert, ami hihetetlenul olcso volt a brazil es az argentin arakhoz kepest. Mint azt a hotel neve is elarulja, a szalloda vezetoje nemet volt, szoval amikor nem tudtunk a spanyollal zoldagra vergodni, akkor elovettuk erosen megkopott nemet nyelvtudasunkat. Livi spanyoltudasa hatalmasat fejlodott: mar tud vitatkozni taxisokkal, es a boltban is nagyon sok mindent megert. Az en spanyoltudasom gyenge kezdes utan eros visszaeset mutat: kb 70%-s hibaszazalekkal ertem meg, amikor az arakat mondjak a boltban. :-) Az elso delutant bank keresessel es egy hatalmas adag fagyi evesevel toltottuk. A varos maga nem egy nagy szam, de szerintem az egyik legeuropaibb, amit eddig lattam utazasunk soran. Itt lattam eloszor BMW-t, Mercedest Del-Amerikaban, de az egesz varos, a boltok, meg minden itt emlekeztett legjobban az europai viszonyokra. Masnap – mivel a homero higanyszala elerte a 35 fokot - kimentunk egy a varostol 25km-re fekvo belga kezben levo hotelbe, a Hotel Tirol-ba, hogy megmartsuk hab testunket a szalloda 2 gyogyoru medencejeben (belepo 10.000 guarani per fo). Mondanom sem kell, hogy a trambulinokat es a medencet latva megint elotort belolem a gyerek, de miutan megjelent egy csomo holland, japan es nemet turista egy kicsit lefekeztem magam. Este sikerult talalnunk egy Super 6 nevezetu kajaldat kb. 10 percnyire a szallodanktol, ahol 50.000 guaranibol durvan bekajaltunk. A helyi jellegzetes etelek kozul a chipa-t emlitenem meg, ami maniokalisztbol keszult sajtos zsemle. Mindenhol aruljak, meg a buszra is feljonnek az arusok nagy kosarakkal. Az elso amit kiprobaltunk egesz finom volt, de legtobbszor nagyon liszt izu es nagyon szaraz. Ha valamit csipegetni akarunk, akkor leginkabb sajttal es sonkaval toltott empanadast eszunk…abban meg soha nem csalodtunk. Mas igazan helyi kajat nem probaltunk ki: sajnos ez a keves ido nem eleg arra, hogy igazan felfedezzuk a varost, es a spanyol nyelvtudas hianya is erosen akadlyoz abban, hogy a helyiekkel egy melyebb diskurzust folytassunk a paraguayi konyha inyencsegeirol. Masnap reggel a szokasos empanadas es egy frissen csavart narancsle utan megneztuk, hogy milyen arak varnak rank a kovetkezo szallasunkon Asuncionban, es a kezdeti szivroham utan, amit a 2-3-szoros aratol kaptunk, ugy dontottunk, hogy jobb lesz, ha maradunk meg egy ejszakat a kis olcso szallasunkon. Ezen dontesunknek koszonhetjuk, hogy talalkoztunk egy nagyon aranyos francia parral (Jean-Baptiste-val (JB) es Emilie-vel). Ok tokeletesen beszeltek spanyolul, ami a mi eletunket is erosen megkonnyitette (Barcelonaban elnek mar nehany eve) es igy kerve-keretlenul hozzajuk csapodtunk. Ok mar 4 honapja utazgatnak Del-Amerikaban, es voltak Equadorban, Venezuelaban, Kolumbiaban, Braziliaban. Toluk tudtuk meg, hogy aznap kezdodik a varosban a karneval. Nem is kellett tobb, mar rohantunk is a helyi varoshazara jegyeket venni. A legolcsobb jegy 11000 guarani volt, de azt mondtak, hogy voltak jegyek amik a 10 milliot suroltak! Este 1-2 sor elfogyasztasa utan legyalagoltunk a karneval szinhelyere, ahol eppen kezdodott a buli. A szamba-dromot (ahol a tancosok vonultak fel) magas kerites valasztotta el a nezotertol. Rengeteg gyonyoru no hatalmas diszekkel a hatukon es – Livi szerint – jokotesu, jokepu faszi vontult fel es tancolt elottunk…a nezokozonseg pedig, ha egy jobb tancos vagy egy nagyobb slager jott, teljesen bevadult. A nezoteren minden 2 percben jottek az arusok sort, uditot es hab-spray-t kinalgatva. Ebbol a habspraybol aztan kapott mindenki rendesen, majd latjatok a kepeken. Keszitettunk videokat is, de a gyenge savszelesseg miatt nem tudom oket feltolteni; sajnos igy szavakkal nem lehet leirni, milyen is ez az egesz. Es hol van ez meg a rioi karnevaltol?? Masnap megvettuk a kovetkezo buszjegyet, elkoszontunk Emilie-ektol es megkezdtuk 4 oras utunkat Asuncionba. Itt a buszon talalkoztunk egy nemet csajjal, Kathi-vel, aki mar egy eve tanul Buenos Airesben es most eppen utazgat Del-Amerikaban – egyedul. Sajnos ket nappal korabban kiraboltak Ciudad del Este-ben, szoval nem volt eppen jo hangulatban, de felajanlottuk neki, hogy mi elkiserjuk, igy jo kis szimbiotikus kapcsolatot alakitottunk ki: o beszelt, ha spanyolul kellett megszolalni, mi pedig “vedelmet nyujtottunk neki”. Asuncionban, hogy egy kis penzt sporoljuk a taxi helyett a helyi buszt valasztottuk. Kb. feloranyi szaguldozas utan ( a sofor legalabb is Mikel Sumakkernek kepzelte magat :) ) sikerult egy darabban lekaszalodnunk a buszrol a varoskozpontban, a szallodanktol kb. 3 utcanyira. Miutan kifizettuk a borsos 200.000 guaranit a szobankert, nekiindultunk keresni egy jo kis ettermet. Sikerult megint egy jo ettermet talalni, ahol kilora lehetett venni a kajat. Kathirol meg annyit, hogy tud gorogul, spanyolul, kicsit portugalul, angolul es persze nemetul, es bajarta mar a fel vilagot…ehhez kepest meg csak 20-as eveinek elso feleben jar. Nem rossz…biztos nem lesz sok nehezsege az eletben ennyi nyelvtudassal. Kathi javaslatara kiprobaltuk a mbeyu-t (bizsu), ami tapiokalisztbol es sajtbol keszult korong alaku kenyer, es elmeletileg jellegeztes paraguayi etek. Az igazat megvallva nem igazan nyerte el a tetszesunket, de legalabb elmondhatjuk, hogy ezt is kiprobaltuk. Valoszinuleg az erosen kecskesajtra emlekezteto szag vette el a kedvunket. Az este vegen meg foglaltunk gyorsan egy taxit, hogy reggel biztos elerjuk a la pazi jaratunkat, es Kathitol is elbucsuztunk. Kathi is Bolivia fele tartott, de o busszal ment, ami egy cseppet hosszabb ideig tart (kb 20-30 ora) koszonhetoen a szornyen rossz utaknak Boliviaban. Most, hogy esos evszak van, ez a 30 ora konnyen fodulhat akar egy hetbe is az idojarastol fuggoen. Mivel nekunk 26-ra mar La Pazban kellett lennunk, nem engedhettuk meg magunknak azt a luxust, hogy egy isten hata mogotti kis faluban ragadjunk napokra, szoval a repuleses otlet kifejezetten jonak bizonyult. Folyt. Kov. Akkor mar La Pazbol…