Prologus - ember tervez...isten vegez

Mar nem is tudom, hogy talaltuk el, hogy a nyakunkba vegyuk a vilagot. Nehany evvel ezelott a legmereszebb almainkat is messze tulszarnyalta, hogy a munkankat, es egesz eddigi eletunket sutba dobjuk es 20 kilonyi cuccal a hatunkon nekivagjunk az ismeretlennek. Azt hiszem Liviben erett meg eloszor a gondolat. Hiaba, a no visszi a rosszba mindig az embert. :) Ugy fel eve Livi munkahelyen leepitesi laz tort ki, minek kapcsan szuksegesse valt egy B terv - es hat mi is lehetne kezenfekvobb, mint gazdasagi valsaggal nehezitett munkakereses helyett inkabb vilagot latni (legalabb is Livi szerint). :) En pedig mint odafigyelo barat, (a TV-t bamulva) hevesen bologattam mindenre. Mire eszbe kaptam propsektusok arasztottak el a lakast, …

S bar Livit vegul nem erintette a leepites, addigra mar nem lehetett visszazarni a szellemet a palackba. Eljott a nap, amikor Livi feltette a nagy kerdest: No, akkor most belevagunk? Ezzel megis csak sikerult elterelni a figyelmemet a Helyszinelok eppen aktualis reszerol …hummogesek kozepette, zakatolt az agyam ezerrel, probaltam egy jo kifogast keresni, hogy miert is kellene Angliaban maradni. Hiszen en alapvetoen nem vagyok az a vilagjaro fajta, meg ha ez nem is igy tunik elsore. Szeretem az allandosagot az eletemben, szeretem tudni, hogy mit csinalok masnap, vagy eppen hol hajtom le a fejem.

De hat az elet nem kellene, hogy csak a munkarol szoljon, es csak egyszer vagyunk fiatalok (utana mar mas kifogast kell keresni ), igy vegul egyhangulag az utazas mellett dontottunk! :) Hamarosan elkezdtuk tenylegesen szervezni, hogy realisan mi ferne bele 6 honapba azok kozul a helyek kozul, amiket meg szeretnenk nezni. Miutan ezzel keszen lettunk, boldogan es naiv mosollyal az arconkon setaltunk be az utazasi irodaba, ahol nagyon gyorsan lehervasztottak azt az arcunkrol. Elmondtak ugyanis, hogy van egy rakat szabaly arrol, hogy honnan hova tudunk repulni, es hogy egyaltalan az osszesen repult kilometerek szama is tobb mint 45000, tehat egy magasabb kategoriaju jegyet kell venni. Ergo, szepen hazamentunk es kezdtuk elolrol az egeszet. Ezen alkalommal esett ki Afrika es Kuba a kepbol…es alapjaiban atirtuk az utitervunket. Szoval, annelkul hogy elhuznam a tortenetet, nehanyszor eljatszottuk ezt az ujraszervezosdit, es decemberre ugy tunt, hogy vegre minden szepen korvonalazodik. Kifizettuk a repjegyet es meg egy 3 hetes szervezett perui korutat (La Paz – Lima) is sikerult lefogalni.

Easy, peasy…idaig. Decemberben Livi egyszer csak bejelenti este, hogy lemondtak a perui utat erdeklodes hianyaban, es ha megis szeretnenk menni, akkor ket hettel korabban kell La Paz-ba mennunk.. Hmmm…elkepzelhetitek a panikot. Az egesz utazasban egyetlen dolog volt biztos, es most azt is sikerult eltorolniuk. Brillians! Es ezutan a decemberi gyenge kezdes utan, mar csak eros visszaeses volt a januar, amikor is a kocsink meghalt (ergo nem tudtam elszallitani a cuccainkat, de meg eladni is csak eppen hogy), es az Angliaban az utobbi 30 evben latott legdurvasabb havazas keresztulhuzta minden szamitasunkat. Bevallom az elutazas elotti utolso napon kicsordult egy-ket konnycsepp a szemunkon, de alapvetoen ugy voltunk vele, hogy legalabb ennel rosszabb nem johet mar, es hat kit erdekel majd ez 2 nap mulva, amikor a Copacabanan szurcsoljuk a jeghideg caipirinha-nkat. Ahogy azt a Moricka elkepzelte. :) Ugyanis a ho, es az angolok teljes felkeszuletlensege a telre ezt a tervunket is teljesen keresztulhuzta. Reggel 11-re mar tudtuk, hogy a jaratunat toroltek, es, hogy be kell allnunk abba a kozel 500 meteres sorba, ami a tegnap eltorolt jaratok azota is varo utasait tomoritette magaba. Kircsi!! Ezt jol elszabtak! De hala a szerencsenek, na meg Livinek, valahogy sikerult egy 15 meteres sort talalnunk a Terminal egyik elrejtettebb zugaban es fel ora mulva mar rajta voltunk egy masnap indulo gep utaslistajan – igaz, Ro helyett a tole busszzal hat orara levo Sao Pauloba. Ennek hala, most a napos es rohadt meleg Sao Pauloi repterrol tudjuk irni ezeket a sorokat. :)

Vegezetul, szeretnenk megkoszonni nehany ember segitseget. Anikonak es Nathannek, hogy nem hagytak, hogy az utolso 2 napot a hid alatt toltsuk. Halank orokke fog uldozni benneteket! :) Ugyancsak szeretnenk megemliteni Jas es Sandeep nevet, bar realisztikusan magyar nyelvtudas hianyaban ok ugy sem fogjak ezt a blogot olvasni (ha fogja egyaltalan valaki :) ). Legvegul, most en szeretnek koszonetet mondani Livinek, amiert a szervezes oroszlanreszet magara vallalta.