Bolivia

Mint ahogy azt az elozo reszben mar leirtuk, Paraguaybol repulovel indultunk Boliviaba. Az idokorlatok mellett erosen dominalt az is, hogy – nyilvanvalo okok miatt - minel kevesebb idot akartunk eltolteni Boliviaban. Nagyon nem akarodzott egyikonknek sem Rozsa Flores Eduardo sorsara jutni, es sok mas utazo is ellatott bennunket remtortenetekkel Boliviaval kapcsolatban. Tobbek kozott elofordul, hogy egy “alrendor” odasetal a pacakhoz es egy szemvillanas alatt kirabolja, vagy ha rossz taxiba szall az ember, gyorsan megszabaditjak terheitol. De a szallodakban sincsenek biztonsagban az ember csomagjai, mert kepesek a szobabol is kilopni az ertekeket. Szoval ugy gondoltuk, hogy Bolivia egy kotelezo rossz az utunk soran… elvarasunk csupan a tuleles volt. :) Eloszor Santa Cruzban landoltunk, majd egy gyors atszallas utan egy ora mulva mar La Pazban is voltunk. A hataron meglepoen keveset foglalkoztak velunk, bar amikor megkerdeztek, hogy hova valosi is vagyok, a torkomban dobogo szivvel mertem csak elmondani, hogy magyar vagyok. A hataror motyogott valamit a bajsza alatt, azutan az utamra engedett. A taxis, mint azt mar jol megszokhattuk, jol lehuzott bennunket, es meg a hostelig sem vitt el, mondvan azon az utcan nincs olyan hazszam… persze volt, kb. 200 meternyire fenn a hegyen. Hogy a hollo mondja a szemenek, csecsebogyo, hamm bekaplak!!! Szoval vegulis sikerult megerkezni a szallasra, ami elnyerte eddigi utazasunk legtrejebb hostelje cimet. Az agyak jok voltak, de a szappan luxuscikknek szamitott, a WC-t nem lehetett lehuzni, a furdoszoba mar vagy hetek ota nem latott Domestost, a reggeli pedig egy cseppet kimert volt. Ja, es van egy eleg eros erzesem, hogy Livi es en is osszeszedtunk valami bolhat, mert mar ket napja vakarozunk, mint a kutyak. :) Az mar csak hab volt a tortan, hogy ket oraval a megerkezesunk utan mindkettonk ugy erezte, hogy a feje szejjelrobban a fejfajastol. Hat igen, a retteget "hegyi betegseg" utolert bennunket is, hiszen La Paz 3600 meter magassagban fekszik. Ugy ereztuk, hogy minden lepes nehezunkre esik, a legkisebb fizikai megterhelesre is ki akart ugrani a szivunk a helyerol, es csak aludni akartunk. Erdekes, hogy ennek ellenre a "hegyi betegseg" egyik masik jellegzetessege, hogy az ember allatira nyugtalanul alszik, es arra ebred, hogy nincs eleg levegoje. Most olvastam, hogy ebben a magassagban mar ugyanannyi kobmeter levegoben kb 40%-al kevesebb oxigen molekula van, igy nem csoda, hogy 80-90 eves embereket idezo sebesseggel tud csak az ember gyalogolni. Persze, ugy voltunk vele, hogy - fejfajas ide, szedules oda - ha mar csak ket napot leszunk La Pazban, akkor gyorsan szervezni kell valami progit masnapra. Elrohantunk egy utazasi irodaba, mert az eppen megismert brazil lakotarsaink azt mondtak, ha veluk megyunk, akkor kapunk csoport kedvezmenyt. Igy potom 245 bolivinaoert sikerult lefoglalnunk a masnapi bicikli turat a Death road-on, azaz a Halal Utjan. Az elnevezes nem veletelen: ossze-vissza kanyargo egysavos szerpentin ut, alatta pedig a szedito melyseg. Ma mar nem hasznaljak autok, csak az orult, kalandvagyo biciklistak. :) Masnap egy olyan busszal vartak bennunket a hostel elott, hogy azt sem hittuk, hogy egyben marad, amig a hegyrol lejutunk vele… mar csak a csirkek hianyoztak a rola, es teljesen filmszeru lett volna a helyzet. Ennek ellenere sikeresen felvitt a 4700 meteres magasagba. Az ut soran egyre hidegebb lett, es hamarosan a felhoktol mar az orrunkig sem lattunk. Amikor felertunk a tetore, gyorsan beoltoztettek bennunket esoallo kabatokba, es szepen kiosztottak a bicikliket. Gyorsan sikerult osszeveszni a turavezetovel is, mert sem az elso, sem a hatso fekek nem ugy fogtak, ahogy en azt elvartam volna egy ilyen turan, de meg a lancom is leesett az elso tekeres utan. A masodik biciklin mar legalabb a lanc mukodott. :) De a kemeny resz meg csak most jott: az eso elkezdett szitalni. Nem mondom, hihetetlen elmeny lehetett volna, de a -2 fok, szitalo eso, es a szar bicikli sokat elvett a tura elvezhetosegebol. Igy 15 perc utan vissza is szalltunk a buszba, ami levitt 3000 meterre, a felhok ala, es onna folytattuk a turat. Na innen viszont eletunk egyik legnagyobb elmenye vart bennunket. Kovekkel, sziklakkal tarkitott foldesut…es ami a legjobb, ket es fel oras lejton valo biciklis almokfutas. Eloszor az ember be van rendesen rezelve, de amikor raerez az izere, csak tep lefele a hegyoldalban. Annyi adrenalin termelodik az ember szervezeteben, hogy a tura vegeig eszre sem vettuk, hogy a csuklonk teljesen szetment a razkodasban. A vegere Livi is kente neki rendesen, mindketten vigyorogtunk, mint a vadalma biciklizes kozben. Tiszta muslincas lett a fogsorunk :) Sajnos a visszaut Lapazba volt vagy 4-5 ora, szoval csak este 10 korul ertunk vissza. A sofor kb 1 km-re rakott ki bennunket a hosteltol, amit nem talaltunk valami viccesnek, leven La Paz nem a vilag legbiztonsagosabb varosa sotetedes utan. A brazilok cipoje raadasul teljesen atazott amikor atbicikliztunk egy kisebb vizeses alatt, igy ok mezitlabb tettek meg a hostelhez vezeto utat (kb 5 fokban). Masnap reggelre azt terveztuk, hogy megnezzuk a Valle de Luna-t (a Hold Volgyet), utana pedig felfedezzuk a varost (pl: Koka muzeum) egy ujabb fizetos tura kereteben. Csak amikor letertunk a kisbusszal az aszfaltutrol sikerult megtudnunk, hogy ez egy masik tura, ami a vilag legmagasabban fekvo mukodo siparadicsomaba (Chacaltaya) indult. A Chacaltayahoz vezeto ut 1.5 ora tomeny szenvedes volt, nagyon durva sziklakkal tarkitott foldesutakon. Nem sokon mulott, hogy ki ne talaljam a hostelben elkoltott szegenyes reggelimet az elottem ulo csaj hatara. Hala istennek, meg mielott ez meg tortent volna, elertuk az 5300 meter magassagban levo menedekhazat. Onnan az utolso 100 metert gyalog kellett megtenni. Na, ez volt eddigi eletunk legkemenyebb 100 metere! A hideg es az oxigen hianya es a felkavarodott gyomrunk egyuttesen - sajnos negativ ertelemben - felejthetetlen elmennye kovacsolta ezt a delelottot. Raadasul a felhok miatt az egegyadta vilagon semmit nem latott az ember, tehat teljesen felesleges volt ez a tura. Miutan sikeresen visszaereszkedtunk a menedekhazba, ittunk gyorsan egy kis koka teat, mert azt mondtak, hogy az segit, ha rosszul vagyunk. Az itt lakok is kokalevelet ragcsalnak, hogy jobban birjak a magassaggal jaro megprobaltatasokat. Mondanom sem kell, hogy annyit ert, mint halottnak a csok, igy mar elore rettegtunk a lefele vezeto uttol. Mire a Hold Volgyehez ertunk, a kanadai csoka, aki melletunk ult, mar csak tor-tura-nak nevezte a kirandulast. :) En olyan rosszul voltam, hogy nem sok mindenre emlekszem a Hold Volgyebol. Livi csinalt nehany fotot, igy sok mindent en is csak igy utolag lattam keprol. Csak kesobb tudtam meg, hogy ezeket a homokkobol levo erdekes formaju kepzodmenyeket a szel es a viz alakitotta ki. Szerintem errol nem is beszelek tobbet, majd a kepeken meglatjatok milyen gyonyoru volt. Amint visszaertunk az utazasi irodaba, heves reklamalas kozepette visszakertuk a turara befizetett penz felet, amit viszonylag konnyen vissza is adtak. Amint visszaertunk a szallasra, a villamnak gyorsasagaval kijelentkeztunk, fogtunk egy biztonsagosnak tuno taxit (rajta volt a taxitarsasag neve es telefonszama) es elindultunk a kovetkezo la pazi szallasunkra, ahonnan a szervezett tura indult a rakovetkezo nap. A szalloda gyonyoru volt, de gyorsan lehervadt a mosoly az arcunkrol, amikor azt mondtak, hogy a mi szallasunk nem itt lesz. Na, itt dobta le hirtelen az agyam a lancot, mivel errol senki nem informat bennunket, es semmi kedvunk nem volt megegyszer atbumszlizni a varos masik vegebe a csomagokkal. Hala istennek, miutan felhivtuk a tura szervezojet, elmondtak, hogy minket egy kb 30 meterre levo masik szallodaba tudtak csak elszallasolni. A szalloda maga 3 csillagos volt, es nagyon pozitivan csalodtam, mert meg voltam gyozodve, hogy a profit maximalizalasa vegett a leheto legtrejebb szallokba fognak bennunket bedugni. Ehhez kepest kabelteve, es meleg viz vart bennunket!!! Micsoda gyonyor! Az urom az oromben viszont az volt, hogy ezen a napon tudtuk meg, hogy nem valoszinu, hogy latni fogjuk a Macchu Pichu-t, mivel az utobbi 10-15 ev legnagyobb esozesei jarhatatlanna tettek az utakat, illetve hidakat sodortak el Peru azon reszen. Mondanom sem kell, ennek a szervezett turanak a szamunkra legerdekesebb allomasa lett volna a Macchu Pichu, szoval le vagyunk torve, mint a bidli fule. Talan legkozelebb mar tudunk valami pozitivabb hirekkel is szolgalni.