Perth-bol 5 oras repulout utan megerkeztunk Szingapurba (szanszkritul Singa Pura-ba, azaz az Oroszlanok Varosaba). A nevet Szingapur alapitojatol, Sang Nila Utamatol kapta, aki a hiedelem szerint egy oroszlant latott, amikor eloszor partra szallt a Malaj-felsziget deli csucskenel fekvo kicsiny kis szigeten. Azt mondanom sem kell, hogy errefele csak allatkertben lathat oroszlant az ember. :)
Szingapur kb. 130 km-re eszakra fekszik az Egyenlitotol, szoval eszmeletlen, hogy milyen paras meleg van. Perth-ben meg hosszu nadragban szalltunk a repulore, amely majdnem rank is olvadt, amint kileptunk a repterrol. A kellemesen legkondicionalt szallasunk, melyet meg Perth-bol foglaltunk le, Chinatown kozepen allt. A hostelt (Beary Good Hostel) ugyanazon szavakkal tudnam leirni, mint Szingapurt: kicsi, modern es hiper-szuper tiszta.
Ha mar a tisztasagnal tartunk, Szingapurrol mindig egy angol szojatek jut eszembe: Singapore is a fine city. Ez a mondat egyreszt jelentheti azt, hogy Szingapur egy nagyszeru varos, de aki ismeri az itteni torvenyeket, annak ez a mondat azt is jelenti, hogy Szingapur a birsagok varosa. A szemetelesert peldaul 1000 szingapuri dollar birsagot szabnak ki az emberre. A visszaesok buntetese kozmunka, melynek soran az elkovetoket a helyi sajto is eloszeretettel allitja pellengerre. A szemetelesi torveny azonban nem all itt meg: betiltottak a ragogumi importalasat, eladasat es birtoklasat is! Kopkodni szigoruan tilos es termeszetesen szinten birsaggal sujtando. Ez az egyik legkelendobb polo, amit az ember szuvenirkent megvehet:
De ezek a torvenyek el is ertek a kivant hatast: Szingapur a vilag egyik legtisztabb varosa… ami mar csak azert is lenyugozo, mert a kornyekbeli orszagokban az utcan valo szemeteles szinte sportagga notte ki magat. De errol majd a kovetkezo blogbejegyezesben.
Masnap reggel elindultunk felfedezni a varost. Mivel nagyon meleg volt, igy csak a kb. 100 meterre levo Chinatown Heritage Centre-ig jutottunk el, amely az ide bevandorlo kinaiak eletet mutatja be egeszen a 19. szazad elso feletol, amikor is Sir Stamford Raffles megalapitotta Szingapurt. A kinaiak szamara Szingapur az igeret foldje volt, messze a polgarhaborutol es ehinseg sulytotta Kinatol. Itt tudtuk meg, hogy a fizikai munkat vegzo kinai bevandorlokat – erdekes modon – kooli-nak (ejtsd: kuli) hivtak. Valoszinunek tartom, innen ered a mi kuli szavunk is, de ezt azert ne vegyetek keszpenznek.
A muzeumbol kilepve meglattunk egy szep epuletet, melynek bejarata felett mindenfele indiai figurak diszelegtek. Kiderult, hogy Szingapur egyik legosibb hindu templomat, a Sri Mariamman-t sikerult megtalalnunk. Az ajtoban le kellett venni a papucsainkat, amitol egy kicsit odzkodtunk, mert feltunk, hogy elkapunk valami olyan borbetegseget, aminek az egesz szegedi borgyogyaszati klinika is a csodajara jar, de olyan szep volt az epulet kivulrol, hogy nem tudtunk nemet mondani a csabitasnak. Belulrol sem ert bennunket csalodas. Gyonyoru, szines szobrok es festmenyek mindenfele, ami azert fontos, mert a hinduk szerint az istensegek kepei olyanok, mint ha maguk az istenek lennenek ott a templomban. A szerzetesek azert vannak ott, hogy az istenek es a hivok kozott osszekotokent mukodjenek. Ennek megfeleloen csak a szerzetesek mehetnek a belso szentelybe, a hivok csak a kulso szentelybol imadkozhatnak az istenek aldasaert.
Edit, tudom, hogy te nagyon odavagy Indiaert, szoval felraktunk egy csomo kepet a slideshow-ra. Ime egy kozuluk:
A templombol kilepve valami olcsobb kajaldat problatunk felkutatni, de csak egy hatalmas pagodat (Buddha Tooth Relic Temple) talaltunk alig 300 meterre a hindu templomtol. Diszessegeben vetekedett a hindu templommal, de a maga 5 emeletevel ez joval nagyobb volt. A templom bejarata elott ket harcos szobra fogadta a latogatokat, belul pedig 10.000 buddha szobrot szamolhatott meg az, akinek tul sok ideje volt. Sajnos a buddhizmussal kapcsolatos tudasunk eleg foghijas, szoval egyelore erjetek be a kepekkel.
A pagoda mogott sikerult talalnunk vegul egy piacot, ahol kis utcai bodegakban mindenfele kajat arultak. Foleg kinai etelek kozul lehetett valogatni, de voltak egesz sorok, amik csak indiai, japan, arab kajakat kinaltak. Aki szereti a tengeri herkentyuket, az valoszinuleg a mennyben erezhette magat, de sajnos mi nem tartozunk kozejuk. Szerencsere az indiai konyha kozel all a szivunkhoz, szoval magunkba abszolvaltunk egy-egy Biryani csirket, es valami szamunkra ismeretlen gyumolcs levet kortyolgattuk hozza. A napunk hatralevo reszet az azsiai utunk tervezgetesevel toltottuk. Azt tudtuk, hogy nem akarunk tul sokaig maradni Szingapurban, mert azsiai viszonylatban nagyon draga. Azert ket napot hagytunk arra, hogy korulnezzunk, amit masnap azzal kezdtunk, hogy vettunk ket jegyet a varosnezo buszra. A busz hop-on/hop-off volt, azaz tobb mint 30 megalloban lehetett felugorni ra, es ott szallhatott le az ember, ahol akart. Mivel mi mar nagyjabol felfedeztuk a kinai negyedet, elindultunk Little India-ba (Kicsi Indiaba), amely a Szingapur folyotol eszakra fekszik. Egy rovidke utazas utan ugy ereztuk, mintha egy masik orszagba csoppentunk volna. Kinabol megerkeztunk Indiaba. Szarit viselo nok, curry-szagu bindis (a bindi a voros festett pont a homlok kozepen) ferfiak rohangaltak mindenfele. Mivel idokozben a delet is elutotte az ora, ettunk egy jo kis tikka masala csirket roti-val (a roti kicsit olyan mint egy palacsinta) potom penzert. Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a templomokban es a szebbnel szebb szobrokban, buszra pattantunk es megneztuk a kozelben fekvo arab negyedet. Itt megerkeztunk a vizipipak, a szonyegek es a kis lampasok vilagaba. Minden egyes negyedben rengeteg a kis bolt, de akadnak plazak is tucatszamra. Nem is csodalom, hogy sok utazo messzire elkeruli Szingapurt, mert egy egyszeru bevasarlovarosnak tekintik.
Szingapurbeli tartozkodasunk talan legkellemesebb meglepetese delutan a Botanikus kertben vart bennunket, amikor is meghallottuk, hogy egy parocska magyarul beszel. Mint azt tudjatok, egy kezunkon meg tudjuk szamolni, hogy mennyi magyarral talalkoztunk utunk soran, igy lerohantuk szegenyeket, es szoba elegyedtunk veluk. Nehany perc alatt kiderult, hogy Kriszta es Robi most hazasodtak ossze, es hogy a naszutjuk alkalmabol jottek Szingapurba, ahonnan kesobb majd Balira repulnek. Mikor mar mindannyian herotot kaptunk a sok orchideatol, ugy dontottunk, hogy eleg a Botanikus kertbol, es inkabb hajokazunk egyet a Szingapur folyon, hogy lefenykepezzuk az est fenyeiben uszo Szingapurt.
A hajokazas utan megkostoltuk a varos hires kokteljat, a Singapore Sling-et, melyet a nevezetes szingapuri Raffles Hotelben talaltak fel. Tudjuk ajanlani: nagyon finom!
Akit erdekel, itt vannak a hozzavalok:
» 30 ml gin
» 30 ml Cherry brandy
» 15 ml triple sec
» 30 ml narancslé
» 30 ml ananászlé
» 30 ml limelé
» néhány csepp Angostura
Masnap kora reggel megvettuk a vonatjegyet utazasunk kovetkezo allomasara, Kuala Lumpurba, majd mentunk meg egy kort a setahajoval, hogy nappal is tudjunk fenykepeket kesziteni a varosrol. Ezutan elmentunk a Nemzeti Muzeumba, ahol Szingapur tortenelmerol tanultunk egy interaktiv kiallitas keretein belul. A muzeum utan a valtozatossag kedveert koreai kajat ettunk. Este 6 korul meg egyszer osszefutottunk Robiekkal, majd a vonatallomasra ugettunk, mert meg hatarellenorzesen is at kellett esnunk, mielott a vonatra felszallhattunk. A kb 30 szemelyes halokocsink jobb volt, mint amire szamitottunk, bar mire megerkeztunk Kuala Lumpurba (KL) eleg eros oroszlanszag terjengett benne.
A vonatallomasrol az elore lefoglalt szallasunkra siettunk, ahol elso dolgunk volt hogy lemossuk magunkrol az ut porat. A szallas eleg ratyi volt, a furdoszobak vagy 30 eve nem voltak felujitva, nem is mukodott a zar rajtuk, a szobaban pedig tropusi allapotok uralkodtak. Szingapurral ellentetben itt mar a szallas ajtajaban le kellett vetni a papucsunkat, szoval az egesz hazban mezitlab tudtunk csak maszkalni. (Joca, majd meglatogatlak odahaza a korhazban… :) ) A recepcion egy 19 eves, eppen szerelmi banattol szenvedo malaj fiu fogadott bennunket, aki vagy 30-szor lejatszotta nekunk ugyanazt a szerelmes dalt, hogy mi is aterezzuk a fajdalmat. Megmutatta az ex-baratnojet a facebook-on. Biztos szep lany, de sajnos a csador alol csak a szeme latszott ki. :) Ebbol talan ki is derult, hogy Malajzia lakossaga nagyreszt (kb 60%-ban) mohamedan, de Szingapurhoz hasonloan sok a buddhista (19%) es hindu (6%) is. Ennek megfeleloen itt Kuala Lumpurban is van indiai es kinai negyed, melyek roskadasig tele vannak kisboltokkal es az adott nepre jellemzo kajaldakkal. Ahol meg eppen nem kisboltok hivogatjak a vevoket, ott massziv plazak vannak amig a szem ellat. Mi peldaul egy 14(!) emeletes bevasarlokozpont mellett laktunk, amiben a szokasos 2/3D-s mozikon kivul egy vidampark is helyet kapott. Olyan nagy volt, hogy a 7. emelet felett mar erosen estek az arak, mert a “leg-boltkorosabbaknak” is elmegy a kedve a vasarolgatasatol mire addig felernek. Viszont ember legyen a talpan aki talal itt egy rendes furdoruhat maganak (olyat, ami nem atmenet a csador es a furdoruha kozott); Livinek legalabb is nem sikerult.
Az elso teljes nap reggelen elmentunk, hogy megnezzuk a Petronas tornyokat, melyek KL szimbolumava valtak 1998-as megepitesuk ota. Az Ikertorony a vilag legmagasabb epulete volt a maga 452 meterevel 6 evig, de 2004-ben a taiwani Taipei 101 atvette tole ezt a cimet. A 88 emeletes toronyok acel- es uveghomlokzata az iszlam muveszet jegyeit viseli magan:
Itt fel akartunk menni a Sky Bridge-re, azaz a ket tornyot osszekoto hidra, de az orrunk elott fogyott el a jegy, szoval ezt ki kellett hagynunk. Helyette felmentunk a nehany kilometerre levo KL toronyba, ahonnan szenzacios volt a kilatas az egesz varosra:
A tornyot fokent telekommunikacios celbol epitettek, de van etterem es kilato is benne. A belepo eleg borsos (36 ringgit – kb. 10 dollar), de ezert az ember nem csak a varost nezheti meg szedito 300 meteres magassagbol, hanem egy malaj kulturalis show, es egy kis esoerdobeli tura is benne foglaltatik. A show eleg amator volt, de termeszetesen megint kivalasztottak, hogy tancoljak. :) Az esoerdobeli seta nem mashol van, mint a torony korul a varos kellos kozepen. A tura utan eppen az erdo mellett setaltunk el, amikor egy kismajom ugrott elenk. A kis szemtelen fel is maszott rank, megprobalt ellopni mindent a taskainkbol es a zsebunkbol, leharapta Livi cipzarjanak a muanyag veget, szoval nem lehetett birni vele egy pillanatig sem. Ez a video tobbet mond szaz szonal:
A majmos kalandunk utan meg tobb moka vart rank a Jamek mecsetben, ahova csak hosszu kopenyben es egy ronggyal a fejen engedtek be Livit: :)
Nehany fenykep utan kivagtattunk a mecsetbol, meg mielott hogutat kaptunk volna, es a nemzeti mecset fele vettuk az utunkat, ami, mint kesobb kiderult, fele olyan szep sem volt, mint a Jamek mecset. Helyette viszont a Sultan Abdul Samad palotaban gyonyorkodhettunk:
A napot egy hosszu setaval zartuk, mert elfogyott a penzunk es nem talaltunk egy mukodo penzautomatat sem a kornyeken, hogy metrojegyet vegyunk.
A rakovetkezo napot teljesen a tervezgetesnek szenteltuk. A kerdes az volt, hogy hol unnepeljuk meg a 30. szuletesnapomat. Az elso gondolatunk Tioman szigete volt Del-Malajziaban, de az arak elrettentettek bennunket. Mivel az utazas vege is veszesen kozeledik, ugy dontottunk, hogy ideje felgyorsitanunk delkelet-azsiai utunkat, igy a vietnami Saigonra esett a valasztas. Saigonban egesz olcson talaltunk egy szep kis szallodat, es ugy tunt, hogy nehany dollarert tobb oras masszazst is kaphat itt az ember. De meg mielott megvettuk a repjegyet, el kellett intezni a vietnami vizumot. Ehhez egy vietnami utazasi iroda segitseget vettuk igenybe, es 70 dollarral es 24 oraval kesobb mar ket vietnami vizum boldog tulajdonosai voltunk.
A KL-i utolso napunkon meg ellatogattunk egy lepke parkba, ahol a lepkeken kivul lathattunk meg oriasi pokokat, szocskeket es skorpiokat is. Mindent, mi szemnek-szajnak (hany)ingere. A blogra nem raktuk fel az osszes fotot, de akit erdekel ez a tema, otthon megmutatom az osszes fotot, amit csinaltunk.
Hazafele menet meg bementunk a helyi piacra, ahol egyedulallo elmenyben reszesultunk, amint kis halak tisztitottak meg a labunkat az elhalt hamsejtektol.
Az este zaro aktusakent pedig a Chinatown hires piacan probaltuk magunkat kiraboltatni az arusokkal. Akartunk orat venni, de annyira le akartak huzni, hogy ugy voltunk vele, hogy inkabb varunk egy kicsit, amig lesz elkepzelesunk arrol, hogy mi is a jo ar egy kamu-Rolexert. Eloszor 140 ringgitert arultak azt az orat, amit kesobb 350-ert akartak rank sozni. :) Azert egy-egy kamu napszemuvegnek nem tudtunk nemet mondani. Szerintem azzal is jol lehuztak bennunket, de szerintem meg igy is jol jartunk. Az elado persze probalta nekunk bemagyarazni, hogy az o aruja mind eredeti. :) Teljesen hulyenek nezik itt a turistat.
Vegezetul, nehany szoban osszefoglalva: bar Kuala Lumpur nem valt a szivunk csucskeve, de mashol nem jartunk Malajziaban, szoval nem irjuk meg le teljesen az orszagot. Szingapur mar sokkal inkabb tetszett, de valoszinuleg sokat hozzaadott az elmenyhez az is, hogy talalkoztunk Krisztaval es Robival. Remeljuk, Szegeden ujra iszunk egyutt egy Singapore Slinget! :)
Folyt. kov…
1. Kakadu Nemzeti Park 2. Great Ocean Road 3. Sydney 4. Fraser-sziget 5. Featherdale Vadaspark 6. Uluru Nemzeti Park 7. Nagy-Korallzatony 8. Whitehaven beach 9. Kings Kanyon 10. Olgas
Darwin-tol delre 1500 km-re fekszik - tenylegesen a semmi kozepen - Alice Springs, ausztraliai utazasunk utolso fobb allomasa.
Nem tudom, hogy ez nektek mennyire lesz ujdonsag, de szamunkra eleg meglepo volt, hogy mekkora is az ausztral kontinens. Talan a legszembetunobben az alabbi kepen latszik, hogy mennyire nagy is Ausztralia europai szemmel nezve. Amikor meseltuk, hogy Brisbane-bol Cairns-be utaztunk, az olyan volt, mintha Budapestrol Londonba utaztunk volna, es ez a ket varos meg nincs is annyira messze egymastol. Nyugat-Ausztralia legnagyobb varosa, Perth, kb. 5000 km-re van a keleti parton fekvo Cairns-tol.
Ezen az irgalmatlanul nagy kontinensen 20 millioan laknak Europa 800 millios lakossagaval szemben. Ennek fo oka az, hogy a szarazfold belsejeben alig vannak nagyobb varosok, leven az egesz – nagyon leegyszerustive – egy hatalmas sivatag. Alice Springsben, az Eszaki Terulet masodik legnagyobb varosaban peldaul alig laknak 27.000-en.
Maga Alice Springs ausztral mercevel nezve eleg lepukkant es bunozes szempontjabol is eleg elokelo helyen all, ami javareszt annak koszonheto, hogy az oslakosok eleg nagy koncentracioban fordulnak itt elo. Az elozo blogban irtam, hogy az oslakosok nem tudtak asszimilalodni a “mai Ausztraliaba”, es ez jelenleg egy hatalmas tarsadalmi feszultseg alapja. A problema diohejban az, hogy az abok egy resze iszik es nem dolgozik, mindezt allami segelybol. A helyzet az, hogy az oslakosok alkohol toleranciaja messze alulmulja az europaiaket, igy nagyon konnyen valnak alkoholistava (szervezetuk ugyanis nem allitja elo azt az enzimet, ami teljesen lebontja az alkoholt. Ez az enzim bennunk europaiakban tobb szaz ev massziv alkoholizalasanak koszonhetoen alakult ki. ) Az oslakok soha nem ittak alkoholt mielott a feher ember a foldjukre tette a labat. Azok utan, hogy a feherek elvettek a foldjuket es tudatosan elkezdtek irtani oket, nem is csodalom, hogy az alkoholhoz nyultak. Manapsag az oslakosok kozossegeiben nem lehet inni, es aki ezt a szabalyt megszegi, azt kirugjak a kozossegbol. Ennek folyomanyakent az alkesz abok a varosokba mennek, ahol nagy eloszeretettel ordibalnak malacsagokat illuminalt allapotban. Szoval mindenki csak annyit lat, hogy az oslakosok isznak es a turistak riogatasaval toltik az idejuket, s kevesen latjak azt, hogy 85-90%-uk nem zavar sok vizet. Raadasul szerintem az ausztralok nem tamogatjak annyira az abokat, mint az uj-zelandiak a maorikat, de ez inkabb csak egy erzes, mint tenyekre alapozott megjegyzes. Mindezt csak azert irtam le, mert nagyon keveset hall errol az ember a mediaban, es mert a blog kovetkezo reszeben neha igen rossz szinben fognak feltunni az oslakosok, es csak azt akartam, hogy legyen hatteretek a dolgok megertesehez.
A repulorol lepillantva nem hittunk a szemunknek, amikor egy bozotos, fas videket pillantottunk meg, mivel mi egy sivatagra szamitottunk. A repterrol a varosba vezeto uton a buszsofor elmondta, hogy esett mostanaban egy kis eso, es ennek koszonheto, hogy minden ilyen szepen kizoldult. Ettol fuggetlenul, a varost ketteszelo folyo igy nezett ki:
A buszon a csoka ugyancsak kihangsulyozta, hogy sotetedes utan ne menjunk az utcara, mert tortent nehany rablas, keseles es nemi eroszak mostansag Alice Springs-ben. Kulonosen a varos es a hostelunk kozott levo ejjel-nappali bolt elott lebzselo abok okoznak sok problemat. Ennek tudataban ki se dugtuk az orrunkat a hostelbol az elso este, masnap reggel pedig egy kisbusszal mentunk be a varosba, hogy megkezdjuk 3 napos turankat Ausztralia talan legikonikusabb reszehez, Uluruhoz, azaz a Sziklahoz.
A buszon megtudtuk, hogy a kovetkezo 3 napban tobb, mint 1500 km-t fogunk megtenni, ami nem nagyon viditott fel, ugyanakkor egesz normalis tarsasag gyult ossze, szoval jol elcsevegtunk a hosszu ut alatt. Ime itt a terkep arrol, hogy merre is mentunk:
Az utunk elso allomasa a Kings kanyon volt. Miutan feltoltottuk a vizkeszletunket (kb 1.5-2 liter fejenkent) nekiindultunk a 6 km-es turanak. Nekunk nagy szerencsenk volt, mert ha nyaron tettuk volna meg ezt a turat, akkor a homerseklet elerte volna a 40-42 C fokot, valoszinuleg ketszer ennyi vizet kellett volna magunkkal cipelnunk, es a legyek megzabaltak volna bennunket. Azert igy is patakokban folyt rolunk az izzadsag, amint a helyiek altal viccesen csak Szivroham hegynek nevezett emelkedon masztunk felfele. Minden 5 percben megalltunk es Matt, a turavezetonk, mindenhol elmondott valami erdekesseget a helyrol, a novenyekrol es az oslakosokrol. Hihetetlen peldaul, hogy a noveny es allatvilag mennyire jol alkalmazkodott a zord sivatagi eghajlathoz. Itt elofordulhat, hogy akar egy evig nem esik az eso, a novenyek es allatok megis eletben maradnak. Peldaul mutatott egy olyan eukaliptusz fat, amely szukos idokben kepes bizonyos agaibol visszaszivni a vizet a tuleles erdekeben:
A kenguruk pedig kepesek arra, hogy lelassitsak a zigota fejlodeset, ha a korulmenyek nem adottak a kis kenguru megszuletesehez. Eszmeletlen! Mintha lenne rajtuk egy “pause” gomb. Ez bennunk emberekben is kialakulhatott volna, es akkor talan kevesebb allami gondozasba adott gyerek lenne.
Ekkorra mar a 2 orat is elutotte az ora, es irgalmatlanul ehesek voltunk. Fel harom korul vegul megkaptuk az elemozsiankat, amit a villamnak gyorsasagaval el is fogyasztottunk, majd Matt allando noszogatasa mellett elindultunk vissza a busz fele.
Uton a taborhelyunk fele (ekkor mar 5 ora fele jart) megalltunk rozset gyujteni a puszta kozepen. Mindenki eleg ovatosan gyujtogette a fat, mert be voltunk szarva a kigyoktol meg a pokoktol, de azert osszeszedtunk vagy ket tabortuznyire valot.
Este Matt fozott nekunk egy isteni vacsorat a tabortuzon, majd a csillagok alatt aludtunk egy osszkomfortos swag-ben.
A swag egy nagyon eros anyagbol vart halozsak, amiben van egy 5-6 cm vastag szivacs. Ebbe az ember belerakja a sajat halozsakjat, es igy talan nem fagy halalra az ejszaka folyaman, amikor is akar 0 C fokig is lemehet a homero higanyszala. Az allandoan fazo Livin volt vagy 3 reteg ruha, es meg igy is sokszor arra ebredt, hogy nagyon fazik. A hajnali 5 oras ebreszto utan, mindkettonk halozsakjabol csavarni lehetett a lecsapodott parat. Szerencsere az ejszaka viszonylag nyugodtan telt, senkire sem maszott ra semmi csuszomaszo, s nem ebredtunk arra, hogy dingok olalkodnak a kornyeken.
A szegenyes kis reggeli utan elindultunk, hogy megnezzuk a 36 felgomb alaku voros sziklabol allo monolitot, az Olgas-t es a Szel Volgyet.
Itt is tettunk egy 4km-es turat, bekentuk magunkat az oslakok naptejevel, az eukaliptuszfa kergerol ledorzsolt feherszinu porral, es Matt megmutatta, hogy hogyan keszitettek festeket az abok kovekbol, hangyakbol es novenyekbol.
A napnyugtat mar az Uluru, a nagy voros szikla mellol neztuk meg. A narancssarga szikla a szemunk lattara valtozott vorosse, majd lilava a naplemente valtozo fenyviszonyai kozepette. Ezek utan mar csak azon kellett imadkozni, hogy masnap reggel ne legyen tul meleg, ne essen, es ne fujjon a szel. Ezen tenyezok ugyanis lehetetlenne tettek volna, hogy megmasszuk. Ha kicsit is rosszak a korulmenyek, nem engedik fel a turistakat, mert mar 50-en meghaltak maszas kozben szivrohamban, vagy mert leestek. Ez az, ami nincs rajta a brossurakon. :) Mint a blog kedelyes hangnemebol talan mar kikovetkeztettetek, en ezt a hegyet is kipipaltam szerencsesen, mig Livi a szikla korbejarasa mellett dontott. Ime egy foto a szikla tetejerol:
Az uton visszafele meg vart rank egy meglepo es mulatsagos dolog: tevegeles. Nem mondhatnam, hogy dedelgetett almaink kozott szerepelt, hogy tevere uljunk, de ha mar ide sodort az eg, es ki lehetett probalni, nem mondhattunk nemet. A tevek kinezetenel mar csak a rajtuk valo ugetes viccesebb. A vicces utan a fajdalmas a masodik jelzo, amivel leirhato ezen elmenyunk.
Azt hiszem, sokat elarul, ha csak annyit irok, hogy egy fel oras tevegeles megoldja a fogamzasgatlas problemakoret egy jo idore, mivel nincs olyan resz az ember laba kozott, ami eppen marad. Olyan voltam 5 perc tevegeles utan, mint a santa lany: a labaim kozott csak kulonbseg volt. :) Livi csak rohogott egesz vegig, mint a fakutya.
De mondok en nektek valamit: amennyire nem szerettem rajta ulni, annyira finom volt a husa. Aznap este ugyanis rendeztunk egy bulit a tobbiekkel a buszrol, es – visszavagokent az osszezuzott mogyeszekert – kapva kaptam az alkalmon, hogy megkostoljam az etterem specialitasat, a teve pitet. Az etterem utan egy kozeli kis klubban vegeztuk, ahol az utobbi 4 honap legnagyobb – egyben elso – bulijat sikerult produkalnunk. Ebben nagy resze volt egy angol csajnak a buszrol, aki miutan mindenkit az asztal ala ivott, elszorakoztatott mindannyiunkat. Tobbek kozott nagyon elozekenyen segitett mindenkinek meginni az utolso 2-3 dl soret, tancolt a helyi vagany csavokkal, megtanitotta a szuleivel utazo taiwani sracot, hogy mikent is kell vaganyul tancolni, es meg sorolhatnank.
Mondanom sem kell, hogy az este vegere nem a sajat laban jutott vissza a hostelbe, es 50 dollarba kerult a baratjanak a taxi kitisztittatasa. :)
Masnap a kotelezo kepeslap vasarlas (Beus! – innen is lesz kepeslapod) letudasa utan elmentunk egy ingyenes digeridoo orara Alice Springs-ben a tobbikkel. Itt eljutottunk odaig, hogy neha elo tudtunk csiholni egy-egy ertelmes hangot is a digeridoobol. En mar ott elveszitettem a fonalat, ahol allati hangokat kellett mormolni, a korkoros legzes – melynek segitsegevel akar orakon keresztul is tudnak jatszani megallas nelkul – teljesen lehetetlennek tunt. Csak az viditott, hogy ezt emberek altalaban honapokon, eveken at probaljak elsajatitani ezt a technikat. Talan, ha egyszer letelepedtunk itt a semmi kozepen, lesz eleg idonk, hogy ennek szenteljuk eletunket. Egyenlore van jobb dolgunk ;) Vegul a a napot egy fenseges barbeque-val fejeztuk be ujdonsult baratainkkal a turarol.
Masnap kora reggel repultunk a Nyugat-Ausztraliaban levo Perth varosaba, ahol 3 napot toltottunk. Eredetileg ugy volt, hogy Nyugat-Ausztraliaban is eltoltunk vagy 10 napot, de rajottunk, hogy ide tobb ido kellene, es a penztarcank is kezdett eleg sovanyka lenni. Szoval ugy dontottunk, hogy talan majd legkozelebb, ha ujra feltoltottuk a kincstarat, ide visszajovunk egy kicsit hosszabb idore.
Perth maga nem volt tul izgalmas, az egyetlen emlitesre melto hely egy Freemantle nevezetu varoska volt Perth-tol nem messze. Itt megneztuk a bortont, amit meg az angol fegyencek epitettek a 19. szazad kozepen, es amely 20 eve zart be. Szerintem ha mindenki megnezne egy ilyen bortont, az mar magaban elrettentene sok embert attol, hogy a bunozes rogos utjara lepjen. Kulonosen a maganzarkak es az akasztasok szinhelye volt szivbemarkolo. A turavezeto elmondasa szerint ez a borton meg nem is volt a legembertelenebb. Tazmaniaban peldaul ha valakit maganzarkaba kuldtek, az azt jelentette, hogy teljesen elsotetitett cellaba zartak akar honapokra. Az erzekeles- megvonas ezen formajatol az emberek teljesen becsavarodtak nehany het alatt…
Ezzel a bejegyzessel veget is ert utunk harmadik nagyobb szakasza, de panikra semmi ok, mert egesz Delkelet-Azsia arra var, hogy felfedezzuk. Es az egeszben az a legjobb, hogy nincs semmi leszervezve, szoval oda megyunk, es akkor, amikor akarunk. Csupan annyit tudunk, hogy most Singapore-ba repulunk. Innen folytatjuk legkozelebb!
Cairns-szel egyutt Queenslandnek es a keleti partnak is bucsut intettunk. A keleti part, mint ahogy az talan az irasainkbol is kiderult, a turistak altal leginkabb latogatott resze Ausztralianak. A legtobb backpacker mar reg kifogyott a penzebol, mire Cairns-be er, szoval Darwinba mar inkabb csak azok latogatnak el, akik tenyleg latni is akarnak valamit Ausztraliabol a tengerparton kivul. Ha Cairns-rol azt irtam, hogy vegre megerkeztunk az igazi Ausztraliaba, akkor Darwinban es kornyeken ez az erzes csak hatvanyozodott. Itt mar joval tobb oslakossal, azaz “abo”-val talalkozhat az ember az utcan, a folyokban krokodilok, a varostol delre kontrollalt bozottuzek vilagitjak meg az eg aljat estenkent, hogy elejet vegyek egy esetleges pusztito tuznek a szaraz idoszakban. A pusztitasrol jut eszembe, hogy Darwint az elmult szaz ev alatt ketszer kellett ujraepiteni. Eloszor a japanok bombaztak ripityara a masodik vilaghaboruban, majd 1974-ben egy ciklon rendezte at egy kicsit.
Kb. delutan 4 korul erkeztunk meg darwini szallasunkra, a Chilli’s-be, ahol is miutan megismerkedtunk ir szobatarsunkkal, elindultunk egyutt, hogy valami harapnivalot keressunk. Vegul megmaradtunk a szokasos Subway szendvics mellett, amely szerintem messze a legolcsobb gyorskaja, amivel mergezheti magat az ember itt Ausztraliaban. A fozesrol azert mondtunk le, mert tudtuk, hogy most mar idonk nagy reszet turakon fogjuk tolteni, es a kaja megromlott volna, amig odavagyunk.
Este osszepakoltuk kis hatitaskainkat a ket napos turara, nagy hatizsakjainkat pedig beadtuk megorzesre. Masnap reggel 7-kor mar ott acsorogtunk az utazasi iroda elott, keszen arra, hogy felfedezzuk a Kakadu Nemzeti Parkot. A Parkrol eloljaroban csak annyit, hogy magaban kb. akkora, mint a Del-Alfold (kb 20.000 km2). Itt aztan el lehet tevedni rendesen, es gyakrabban talalkozhat az ember krokodilokkal, mint turistakkal. :) Pontosan ezert is dontottunk ugy, hogy jobb, ha egy szervezett tura kereten belul nezzuk meg, ahelyett, hogy egy negykerek meghajtasu kocsival rodeozzunk fel-ala a parkban.
Miutan bepakoltuk a csomagjainkat az utanfutoba, gyorsan bepattantunk a terepjaroba, amelynek ulesei nem a menetiranynak megfeleloen alltak, hanem a kocsi ket oldalan huzodtak vegig. Ez kesobb nagyon haszosnak bizonyult, mert igy mindenki tudott beszelgetni mindenkivel, igaz, nem sok helyet hagyott a labainknak, ami az egesz napos ut soran egy kicsit faraszto volt. Utunk elso allomasa, a Jumping Croc Cruise, azaz az ugro krokodil hajokazas volt. De meg mielott hajora szalltunk volna, nem tudtunk ellenallni a kisertesnek, hogy egy 3 meteres pythont a nyakunkba vegyunk. Aki nem hiszi, itt egy kep:
Mint ahogy az talan az arcunkon is latszik, nem feltetlenul elveztuk, ahogy a kigyo a testunk korul sundorgott, hiszen a pythonok eppen a szoritasukkal olik meg az aldozataikat. De hat egyszer (majdnem) mindent ki kell probalni :) es hat tuleltuk, nem? Ez a lenyeg. Mintha aznapra nem lett volna eleg az izgalom, gyorsan feltereltek egy hajora, es elindultunk az Adelaide folyon a tenger iranyaba sosvizi krokodilokat (salties) lesni. Nevukkel ellentetben a sosvizi krokik a tengerhez kozeli folyokban es tavakban ugyanugy megtalalhatoak, sot meg jobban is szeretik… Annyit erdemes tudni, hogy altalaban az edesvizi krokodiloktol (freshies, ahogy az ausztralok hivjak oket) nem kell felni, azok nem tamadnak, csak ha fenyegetve erzik magukat. A sosviziek azonban hihetetlenul agresszivek, nagyon territorialisak, es ha egyszer elkapnak valamit, annak vege. Habar agyuk a koalakehoz (es az enyemhez) hasonloan eleg kicsiny, rendkivuli turelemmel cserkeszik be az aldozatukat, es csak akkor csapnak le, amikor teljesen biztosak sikerukben. Magyaran nem fecserelik az energiajukat, s ennek koszonhetoen akar 12 honapig is kibirjak zsakmany nelkul. Sajnos ha az ember mar egyszer a vizben van, es a krokodil a nyomaban, olyan nem fordulhat elo, hogy leussza a krokodilt. Es meg azt nem is emlitettem, hogy ebben a folyoban 2500 krokodil el. :) Szoval mindenkit nagyon kedvesen megkertek, hogy a hajon ne rohangaljanak egyik oldalrol a masikra, mert az felborithatja a badogteknot, es akkor jo napjuk lesz a krokiknak.
Nem telt bele egy perc es sikerult is talalkoznunk egy 4,5 meteres himmel, melyet a turavezeto csak Hannibal, a kannibal-nak becezett. Valosziuleg mar ki is talaltatok miert: igen, a krokodilok szivesen elcsamcsognak egy hasonszoru kisebb krokodilon, ha az rosszkor rossz helyre teved. Ez az egyik oka annak, hogy nagyon sok kis kroki soha nem eri el a felnott kort. Szoval a fenevad eluszott a hajonk fele, hogy megnezze, mi is lesz ebedre. Szerencsere ezen terve kutba esett, de azert kapott egy kis nassolnivalot tolunk fagyasztott bolenyhus formajaban.
Hihetetlen, hogy ez a monstrum 1.5-2 meter magasra kepes katapultalni magat a vizbol izmos farka segitsegevel. Ez az elmeny leirhatatlan volt, es csak megerositett abban, hogy itt eszakon nem fogok sokat lubickolni sem a tengerben, sem a folyokban. Viszont ez a nap abban a meggyozodesunkben is megerositett, hogy ha ok ugyan nem is kostolhattak meg bennunket, mi azert meg fogjuk kostolni oket… Darwinban arulnak krokodilhust, persze teljesen legalisan.
Ezek utan megneztuk meg egy-ket kisebb nosteny ugrasat, melyet a kanyak etetese kovetett. Teljesen jol koreografalt modon repteben vadasztak le a feldobott husdarabokat:
Gondolnatok, hogy ennyi izgalom utan meg csak reggel 10 ora volt, es hogy meg el sem jutottunk a Kakadu Parkhoz? Mark, a turavezetonk, aki egy felver oslakos volt, megkostoltatott velunk egy mareknyi zold hangyat, amely allitasa szerint tele volt proteinnel, es az abok kedvelt ropogtatnivaloi koze tartozott. Az ize citromra emlekeztetett, es az oslakok elsosorban megfazas eseten szopogattak el egy-kettot. :)
Miutan az ebedet letudtuk ket oraval kesobb a Kakadu Park kozeleben, elindultunk, hogy megnezzunk Nourlangie-nal az abok osi falfestmenyeit.
A fenti foton lathatjatok azt a billabongot (tavat), amelynek partjan Krokodil Dundee kessel borotvalkozott. Itt az ideje ujra megnezni ezt az orokzoldet, mert en sem emlekszem erre a reszre. Ha minden igaz, akkor latni kellene azt a sziklat a hatterben.
Innen egy masik sziklahoz kocsikaztunk, ahol az oslakosok muveszetet ismertuk meg kicsit jobban. Az igazat megvallva nem teljesen neveznem muveszetnek… jobban emlekeztettek gyerekrajzokra. A legtobb festmeny azert kerult a sziklafalra, mert az idosek lerajzoltak a fiatalok szamara a zsakmanyallatokat, es megmutattak, hogy hol kell eltalalni oket. Persze vannak mas jellegu festmenyeik is, amelyek hiedelemvilaguk szellemeit, isteneit abrazoljak, de azok sem hasonlithatoak az europai kepzomuveszet alkotasaihoz… hacsak nem a nagyon modernekhez. :)
A fenti kep peldaul egy szellemet abrazol (feher koronaszeru feje van). Akinek jo szeme van, az talan latja a villaalaku hancurlecet a foszer labai kozott. Errol igen fajdalmas beszelnem, de azert megosztom veletek, mert megmutatja, hogy van racio az oslakosok orultsegeben. Szoval a fiatal ferfiak beavatasa annak idejen ugy zajlott, hogy a micsodajukra racsaptak egy kovel, majd kizavartak oket a sivatagba. Ha meg tudtak gyogyitani magukat es eletben maradtak, akkor visszaterhettek a torzshoz, s ezek utan felnottkent tekintettek rajuk. Szinte latom magam elott, ahogy minden ferfi olvasonk egy kicsit osszebb huzza a labat. :) Meg elmeselni is fajdalmas. Csak azt nem ertem, miert pont ott utottek, ahol a legjobban faj. Biztos nok talaltak ki.
De a muveszetukhoz hasonloan a fegyvereik, es hasznalati targyaik mind nevetsegesen kezdetlegesek voltak. Ez elgondolkoztatott arrol, hogy a Fold egyik legosibb embercsoportja (az abokat egyes tudosok 40.000 evre vezetik vissza) hogyan nem fejlodott tovabb az europaiakhoz hasonloan. Mark valasza csupan csak annyi volt, hogy az oslakosok (az itteni allatokhoz hasonloan) minimalistak voltak, csak eppen annyit tettek, amennyit a tuleles megkovetelt: a kezdetleges eszkozeik elegsegesnek bizonyultak az eletbenmaradashoz. Masreszrol viszont csodalatra meltonak talalom oket, hiszen teljes szimbiozisban tudtak elni a kornyezetukkel, tiszteltek azt, es mindent megtettek azert, hogy megorizzek.
Egy masik magyarazat szerint azert nem fejlodtek tovabb az abok, mert nem leptek erintekezesbe mas nepekkel (az indonezekkel valo minimalis kereskedelmet leszamitva), s igy nem tudtak a kornyezo nepcsoportok atadni egymasnak az ujonnan kitalalt technologikat.
Mark harmadik magyarazata szerint – mely szerintem a legkozelebb all a valosaghoz – az eghajlat annyira kemeny volt itt (kulonosen Kozep-Ausztraliaban), hogy nem tudtak mezogazdasagot folytatni, egyszeruen nem tudtak elore tervezni, csak vandoroltak az allatok utan. Vadaszaton es gyujtogetesen kivul nem letezett mas tulelesi forma. Ki-ki dontse el, melyik elmelet tetszik neki… en azert meg mindig nem birom felfogni, hogy miert nem sikerult meg egy nyomorult nyilat es ijat sem feltalalniuk.
A nap utolso programpontjakent megalltunk egy billabong mellett felepitett uduloben es belevetettuk magunkat a szalloda medencejebe. Mire lemostuk magunkrol a hosszu ut porat, mar be is esteledett (elvegere itt mar keso osz van, ha nem derult volna ki :) ) szoval bevagtuk magunkat a kocsiba es elautoztunk a taborhelyunkig, melyet egy nagy tabori sator alkotott. Mivel a gyomrunk mar erosen jelzett, nekialltunk fozni. A menun a kenguru stir fry (parolt zoldsegek wok-ban kenguruval) mellett meg bolenykolbasz tort krumplival is szerepelt. Bar egy kicsit durvan hangozhat, de csak egy dolog jobb, mint simogatni egy kengurut… megenni :) Isteni a husa! A boleny annyira nem kapraztatott el, de azert azt is erdemes volt kiprobalni.
Vacsora utan Mark didgeridoo-jan probaltuk jatszani… Most valoszinuleg sok piszkos fantaziaju emberbol feltor a rohoges, szoval jobb, ha felrakok egy kepet a didgeridoo-jarol. :)
A didgeridoo az ausztral oslakosok fuvos hangszere. Annyit erdemes rola tudni, hogy hagyomanyosan a termeszek altal kivajt eukaliptusz fa torzsebol keszitettek. A befuvo resz vegere mehviaszt raknak, mely lehetove teszi, hogy mindenki szemelyes preferenciai szerint alakitsa a nyilas nagysagat. A didgeridoo-rol majd meg irunk reszletesebben a kovetkezo blogbejegyzesben.
Az ejszakank eleg esemenydusra sikeredett koszonhetoen a szunyogok millioinak, akik mindannyiunkkal bensoseges viszonyba kerultek az ejszaka folyaman. A WC-re valo kimenetel is eleg izgalmas volt, mert csak bozot-budi volt, es kora reggel egy-ket ehes dingo tette tiszteletet a satrunknal. Azert fel 6-kor gyozott a szukseg es a zseblampak pasztazo tuzeben megis csak kimereszkedtunk.
A masodik napon ket vizesest neztunk meg. Az elso, melyhez egy 3 kilometeres setaval jutottunk el, a Motorcar nevet viselte (ne kerdezzetek miert). Itt konnyes bucsut vettem 3. napszemuvegemtol is, melyet sikerult egy hirtelen mozdulattal a toba ejtenem. A vizeses alatti kis tavat nemreg nyitottak meg ujra az uszok szamara, miutan az itteni erdeszek ellenoriztek, hogy maradt-e krokodil benne az esos evszak utan.
Az esos evszakban ezek a teruletek mocsarakka valnak, igy elofordulhat, hogy krokodilok felusznak egy ilyen kis toba. Azert biztos, ami biztos, eloreengedtunk nehany batrabb embert, s miutan 5 perc mulva meg vigan lubickoltak, mi is bemereszkedtunk a vizbe. Uton visszafele a kocsihoz pedig egy kis kigyot is lattunk… csak merem remelni, hogy nem volt merges, mert az egyik utitarsunkat csak a veletlen mentette meg, hogy ra ne lepjen.
A masodik vizesesnel
megebedeltunk, majd uszkaltunk egy kicsit. A vizeses labanal levo tavacskaban lattunk is “harapobojakat”, melyek segitenek az erdeszeknek felmerni, hogy van-e krokodil a vizben. Ez ugy tortenik, hogy a bojat bekenik valami allati zsiradekkal, es ha van krokodil a vizben, akkor az elobb-utobb megprobalja megkostolni, tehat fognyomokat hagy. Szerencsere ezen a bojan nem lattunk fognyomokat. Bar nehany ausztral azzal riogatta a partrol az embereket, hogy biztos maradt azert nehany kroki itt… Hozzatennem, hogy senki nem mondta, hogy az edesvizi (relative baratsagos) krokodilokat is eltavolitottak. :) Mindegy, ezt is tuleltuk…
Uton visszafele Darwinba meg beugrottunk egy kocsmaba, ami arrol hires, hogy itt van az a boleny, melyet Krokodil Dundee megszuggeralt a filmben:
Masnap szabadfoglalkozast tartottunk, ami nagyjabol a ruhaink mosasaban es a blog irasaban merult ki. Este elmentunk a hires Mindle piacra, ahol olcson ki lehet probalni a krokodilhust es egyeb kulonlegessegeket, de sajnos a delelotti eso miatt a piac nem volt nyitva, s igy lemaradtunk a krokodilrol… Igy visszasetaltunk a varosba, es megettuk ingyen vacsorankat a Vic-ben ujdonsult baratunkkal, Beck-kel, aki egy orult ausztral csaj… ha masert nem, azert mindenkepp, hogy felfele kezdett maszni egy vizesesen… :)
Masnap reggel 6-kor mar megint uton voltunk: ezuttal a Litchfield Nemzeti Park fele. Errol nem akarok kulonosebben sokat meselni, mert igencsak hasonlo volt a Kakadu parkos elmenyeinkhez, bar sokkal tobb turistaval fuszerezve, de azert mindenkeppen megerte elmenni.
Kalandjaink a repteren tovabb folytatodtak, mivel kiderult, hogy reggel 7 helyett delutan 2:30 kor indul a jaratunk Alice Springsbe, szoval teljesen feleslegesen keltunk fel hajnali 4-kor. De igy legalabb volt idonk vegre megirni a kovetkezo blogbejgyzest!
Perth-bol 5 oras repulout utan megerkeztunk Szingapurba (szanszkritul Singa Pura-ba, azaz az Oroszlanok Varosaba). A nevet Szingapur alapitojatol, Sang Nila Utamatol kapta, aki a hiedelem szerint egy oroszlant latott, amikor eloszor partra szallt a Malaj-felsziget deli csucskenel fekvo kicsiny kis szigeten. Azt mondanom sem kell, hogy errefele csak allatkertben lathat oroszlant az ember. :)
Szingapur kb. 130 km-re eszakra fekszik az Egyenlitotol, szoval eszmeletlen, hogy milyen paras meleg van. Perth-ben meg hosszu nadragban szalltunk a repulore, amely majdnem rank is olvadt, amint kileptunk a repterrol. A kellemesen legkondicionalt szallasunk, melyet meg Perth-bol foglaltunk le, Chinatown kozepen allt. A hostelt (Beary Good Hostel) ugyanazon szavakkal tudnam leirni, mint Szingapurt: kicsi, modern es hiper-szuper tiszta.
Ha mar a tisztasagnal tartunk, Szingapurrol mindig egy angol szojatek jut eszembe: Singapore is a fine city. Ez a mondat egyreszt jelentheti azt, hogy Szingapur egy nagyszeru varos, de aki ismeri az itteni torvenyeket, annak ez a mondat azt is jelenti, hogy Szingapur a birsagok varosa. A szemetelesert peldaul 1000 szingapuri dollar birsagot szabnak ki az emberre. A visszaesok buntetese kozmunka, melynek soran az elkovetoket a helyi sajto is eloszeretettel allitja pellengerre. A szemetelesi torveny azonban nem all itt meg: betiltottak a ragogumi importalasat, eladasat es birtoklasat is! Kopkodni szigoruan tilos es termeszetesen szinten birsaggal sujtando. Ez az egyik legkelendobb polo, amit az ember szuvenirkent megvehet:
De ezek a torvenyek el is ertek a kivant hatast: Szingapur a vilag egyik legtisztabb varosa… ami mar csak azert is lenyugozo, mert a kornyekbeli orszagokban az utcan valo szemeteles szinte sportagga notte ki magat. De errol majd a kovetkezo blogbejegyezesben.
Masnap reggel elindultunk felfedezni a varost. Mivel nagyon meleg volt, igy csak a kb. 100 meterre levo Chinatown Heritage Centre-ig jutottunk el, amely az ide bevandorlo kinaiak eletet mutatja be egeszen a 19. szazad elso feletol, amikor is Sir Stamford Raffles megalapitotta Szingapurt. A kinaiak szamara Szingapur az igeret foldje volt, messze a polgarhaborutol es ehinseg sulytotta Kinatol. Itt tudtuk meg, hogy a fizikai munkat vegzo kinai bevandorlokat – erdekes modon – kooli-nak (ejtsd: kuli) hivtak. Valoszinunek tartom, innen ered a mi kuli szavunk is, de ezt azert ne vegyetek keszpenznek.
A muzeumbol kilepve meglattunk egy szep epuletet, melynek bejarata felett mindenfele indiai figurak diszelegtek. Kiderult, hogy Szingapur egyik legosibb hindu templomat, a Sri Mariamman-t sikerult megtalalnunk. Az ajtoban le kellett venni a papucsainkat, amitol egy kicsit odzkodtunk, mert feltunk, hogy elkapunk valami olyan borbetegseget, aminek az egesz szegedi borgyogyaszati klinika is a csodajara jar, de olyan szep volt az epulet kivulrol, hogy nem tudtunk nemet mondani a csabitasnak. Belulrol sem ert bennunket csalodas. Gyonyoru, szines szobrok es festmenyek mindenfele, ami azert fontos, mert a hinduk szerint az istensegek kepei olyanok, mint ha maguk az istenek lennenek ott a templomban. A szerzetesek azert vannak ott, hogy az istenek es a hivok kozott osszekotokent mukodjenek. Ennek megfeleloen csak a szerzetesek mehetnek a belso szentelybe, a hivok csak a kulso szentelybol imadkozhatnak az istenek aldasaert.
Edit, tudom, hogy te nagyon odavagy Indiaert, szoval felraktunk egy csomo kepet a slideshow-ra. Ime egy kozuluk:
A templombol kilepve valami olcsobb kajaldat problatunk felkutatni, de csak egy hatalmas pagodat (Buddha Tooth Relic Temple) talaltunk alig 300 meterre a hindu templomtol. Diszessegeben vetekedett a hindu templommal, de a maga 5 emeletevel ez joval nagyobb volt. A templom bejarata elott ket harcos szobra fogadta a latogatokat, belul pedig 10.000 buddha szobrot szamolhatott meg az, akinek tul sok ideje volt. Sajnos a buddhizmussal kapcsolatos tudasunk eleg foghijas, szoval egyelore erjetek be a kepekkel.
A pagoda mogott sikerult talalnunk vegul egy piacot, ahol kis utcai bodegakban mindenfele kajat arultak. Foleg kinai etelek kozul lehetett valogatni, de voltak egesz sorok, amik csak indiai, japan, arab kajakat kinaltak. Aki szereti a tengeri herkentyuket, az valoszinuleg a mennyben erezhette magat, de sajnos mi nem tartozunk kozejuk. Szerencsere az indiai konyha kozel all a szivunkhoz, szoval magunkba abszolvaltunk egy-egy Biryani csirket, es valami szamunkra ismeretlen gyumolcs levet kortyolgattuk hozza. A napunk hatralevo reszet az azsiai utunk tervezgetesevel toltottuk. Azt tudtuk, hogy nem akarunk tul sokaig maradni Szingapurban, mert azsiai viszonylatban nagyon draga. Azert ket napot hagytunk arra, hogy korulnezzunk, amit masnap azzal kezdtunk, hogy vettunk ket jegyet a varosnezo buszra. A busz hop-on/hop-off volt, azaz tobb mint 30 megalloban lehetett felugorni ra, es ott szallhatott le az ember, ahol akart. Mivel mi mar nagyjabol felfedeztuk a kinai negyedet, elindultunk Little India-ba (Kicsi Indiaba), amely a Szingapur folyotol eszakra fekszik. Egy rovidke utazas utan ugy ereztuk, mintha egy masik orszagba csoppentunk volna. Kinabol megerkeztunk Indiaba. Szarit viselo nok, curry-szagu bindis (a bindi a voros festett pont a homlok kozepen) ferfiak rohangaltak mindenfele. Mivel idokozben a delet is elutotte az ora, ettunk egy jo kis tikka masala csirket roti-val (a roti kicsit olyan mint egy palacsinta) potom penzert. Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a templomokban es a szebbnel szebb szobrokban, buszra pattantunk es megneztuk a kozelben fekvo arab negyedet. Itt megerkeztunk a vizipipak, a szonyegek es a kis lampasok vilagaba. Minden egyes negyedben rengeteg a kis bolt, de akadnak plazak is tucatszamra. Nem is csodalom, hogy sok utazo messzire elkeruli Szingapurt, mert egy egyszeru bevasarlovarosnak tekintik.
Szingapurbeli tartozkodasunk talan legkellemesebb meglepetese delutan a Botanikus kertben vart bennunket, amikor is meghallottuk, hogy egy parocska magyarul beszel. Mint azt tudjatok, egy kezunkon meg tudjuk szamolni, hogy mennyi magyarral talalkoztunk utunk soran, igy lerohantuk szegenyeket, es szoba elegyedtunk veluk. Nehany perc alatt kiderult, hogy Kriszta es Robi most hazasodtak ossze, es hogy a naszutjuk alkalmabol jottek Szingapurba, ahonnan kesobb majd Balira repulnek. Mikor mar mindannyian herotot kaptunk a sok orchideatol, ugy dontottunk, hogy eleg a Botanikus kertbol, es inkabb hajokazunk egyet a Szingapur folyon, hogy lefenykepezzuk az est fenyeiben uszo Szingapurt.
A hajokazas utan megkostoltuk a varos hires kokteljat, a Singapore Sling-et, melyet a nevezetes szingapuri Raffles Hotelben talaltak fel. Tudjuk ajanlani: nagyon finom!
Akit erdekel, itt vannak a hozzavalok:
» 30 ml gin
» 30 ml Cherry brandy
» 15 ml triple sec
» 30 ml narancslé
» 30 ml ananászlé
» 30 ml limelé
» néhány csepp Angostura
Masnap kora reggel megvettuk a vonatjegyet utazasunk kovetkezo allomasara, Kuala Lumpurba, majd mentunk meg egy kort a setahajoval, hogy nappal is tudjunk fenykepeket kesziteni a varosrol. Ezutan elmentunk a Nemzeti Muzeumba, ahol Szingapur tortenelmerol tanultunk egy interaktiv kiallitas keretein belul. A muzeum utan a valtozatossag kedveert koreai kajat ettunk. Este 6 korul meg egyszer osszefutottunk Robiekkal, majd a vonatallomasra ugettunk, mert meg hatarellenorzesen is at kellett esnunk, mielott a vonatra felszallhattunk. A kb 30 szemelyes halokocsink jobb volt, mint amire szamitottunk, bar mire megerkeztunk Kuala Lumpurba (KL) eleg eros oroszlanszag terjengett benne.
A vonatallomasrol az elore lefoglalt szallasunkra siettunk, ahol elso dolgunk volt hogy lemossuk magunkrol az ut porat. A szallas eleg ratyi volt, a furdoszobak vagy 30 eve nem voltak felujitva, nem is mukodott a zar rajtuk, a szobaban pedig tropusi allapotok uralkodtak. Szingapurral ellentetben itt mar a szallas ajtajaban le kellett vetni a papucsunkat, szoval az egesz hazban mezitlab tudtunk csak maszkalni. (Joca, majd meglatogatlak odahaza a korhazban… :) ) A recepcion egy 19 eves, eppen szerelmi banattol szenvedo malaj fiu fogadott bennunket, aki vagy 30-szor lejatszotta nekunk ugyanazt a szerelmes dalt, hogy mi is aterezzuk a fajdalmat. Megmutatta az ex-baratnojet a facebook-on. Biztos szep lany, de sajnos a csador alol csak a szeme latszott ki. :) Ebbol talan ki is derult, hogy Malajzia lakossaga nagyreszt (kb 60%-ban) mohamedan, de Szingapurhoz hasonloan sok a buddhista (19%) es hindu (6%) is. Ennek megfeleloen itt Kuala Lumpurban is van indiai es kinai negyed, melyek roskadasig tele vannak kisboltokkal es az adott nepre jellemzo kajaldakkal. Ahol meg eppen nem kisboltok hivogatjak a vevoket, ott massziv plazak vannak amig a szem ellat. Mi peldaul egy 14(!) emeletes bevasarlokozpont mellett laktunk, amiben a szokasos 2/3D-s mozikon kivul egy vidampark is helyet kapott. Olyan nagy volt, hogy a 7. emelet felett mar erosen estek az arak, mert a “leg-boltkorosabbaknak” is elmegy a kedve a vasarolgatasatol mire addig felernek. Viszont ember legyen a talpan aki talal itt egy rendes furdoruhat maganak (olyat, ami nem atmenet a csador es a furdoruha kozott); Livinek legalabb is nem sikerult.
Az elso teljes nap reggelen elmentunk, hogy megnezzuk a Petronas tornyokat, melyek KL szimbolumava valtak 1998-as megepitesuk ota. Az Ikertorony a vilag legmagasabb epulete volt a maga 452 meterevel 6 evig, de 2004-ben a taiwani Taipei 101 atvette tole ezt a cimet. A 88 emeletes toronyok acel- es uveghomlokzata az iszlam muveszet jegyeit viseli magan:
Itt fel akartunk menni a Sky Bridge-re, azaz a ket tornyot osszekoto hidra, de az orrunk elott fogyott el a jegy, szoval ezt ki kellett hagynunk. Helyette felmentunk a nehany kilometerre levo KL toronyba, ahonnan szenzacios volt a kilatas az egesz varosra:
A tornyot fokent telekommunikacios celbol epitettek, de van etterem es kilato is benne. A belepo eleg borsos (36 ringgit – kb. 10 dollar), de ezert az ember nem csak a varost nezheti meg szedito 300 meteres magassagbol, hanem egy malaj kulturalis show, es egy kis esoerdobeli tura is benne foglaltatik. A show eleg amator volt, de termeszetesen megint kivalasztottak, hogy tancoljak. :) Az esoerdobeli seta nem mashol van, mint a torony korul a varos kellos kozepen. A tura utan eppen az erdo mellett setaltunk el, amikor egy kismajom ugrott elenk. A kis szemtelen fel is maszott rank, megprobalt ellopni mindent a taskainkbol es a zsebunkbol, leharapta Livi cipzarjanak a muanyag veget, szoval nem lehetett birni vele egy pillanatig sem. Ez a video tobbet mond szaz szonal:
A majmos kalandunk utan meg tobb moka vart rank a Jamek mecsetben, ahova csak hosszu kopenyben es egy ronggyal a fejen engedtek be Livit: :)
Nehany fenykep utan kivagtattunk a mecsetbol, meg mielott hogutat kaptunk volna, es a nemzeti mecset fele vettuk az utunkat, ami, mint kesobb kiderult, fele olyan szep sem volt, mint a Jamek mecset. Helyette viszont a Sultan Abdul Samad palotaban gyonyorkodhettunk:
A napot egy hosszu setaval zartuk, mert elfogyott a penzunk es nem talaltunk egy mukodo penzautomatat sem a kornyeken, hogy metrojegyet vegyunk.
A rakovetkezo napot teljesen a tervezgetesnek szenteltuk. A kerdes az volt, hogy hol unnepeljuk meg a 30. szuletesnapomat. Az elso gondolatunk Tioman szigete volt Del-Malajziaban, de az arak elrettentettek bennunket. Mivel az utazas vege is veszesen kozeledik, ugy dontottunk, hogy ideje felgyorsitanunk delkelet-azsiai utunkat, igy a vietnami Saigonra esett a valasztas. Saigonban egesz olcson talaltunk egy szep kis szallodat, es ugy tunt, hogy nehany dollarert tobb oras masszazst is kaphat itt az ember. De meg mielott megvettuk a repjegyet, el kellett intezni a vietnami vizumot. Ehhez egy vietnami utazasi iroda segitseget vettuk igenybe, es 70 dollarral es 24 oraval kesobb mar ket vietnami vizum boldog tulajdonosai voltunk.
A KL-i utolso napunkon meg ellatogattunk egy lepke parkba, ahol a lepkeken kivul lathattunk meg oriasi pokokat, szocskeket es skorpiokat is. Mindent, mi szemnek-szajnak (hany)ingere. A blogra nem raktuk fel az osszes fotot, de akit erdekel ez a tema, otthon megmutatom az osszes fotot, amit csinaltunk.
Hazafele menet meg bementunk a helyi piacra, ahol egyedulallo elmenyben reszesultunk, amint kis halak tisztitottak meg a labunkat az elhalt hamsejtektol.
Az este zaro aktusakent pedig a Chinatown hires piacan probaltuk magunkat kiraboltatni az arusokkal. Akartunk orat venni, de annyira le akartak huzni, hogy ugy voltunk vele, hogy inkabb varunk egy kicsit, amig lesz elkepzelesunk arrol, hogy mi is a jo ar egy kamu-Rolexert. Eloszor 140 ringgitert arultak azt az orat, amit kesobb 350-ert akartak rank sozni. :) Azert egy-egy kamu napszemuvegnek nem tudtunk nemet mondani. Szerintem azzal is jol lehuztak bennunket, de szerintem meg igy is jol jartunk. Az elado persze probalta nekunk bemagyarazni, hogy az o aruja mind eredeti. :) Teljesen hulyenek nezik itt a turistat.
Vegezetul, nehany szoban osszefoglalva: bar Kuala Lumpur nem valt a szivunk csucskeve, de mashol nem jartunk Malajziaban, szoval nem irjuk meg le teljesen az orszagot. Szingapur mar sokkal inkabb tetszett, de valoszinuleg sokat hozzaadott az elmenyhez az is, hogy talalkoztunk Krisztaval es Robival. Remeljuk, Szegeden ujra iszunk egyutt egy Singapore Slinget! :)
Folyt. kov…
