Cairns-szel egyutt Queenslandnek es a keleti partnak is bucsut intettunk. A keleti part, mint ahogy az talan az irasainkbol is kiderult, a turistak altal leginkabb latogatott resze Ausztralianak. A legtobb backpacker mar reg kifogyott a penzebol, mire Cairns-be er, szoval Darwinba mar inkabb csak azok latogatnak el, akik tenyleg latni is akarnak valamit Ausztraliabol a tengerparton kivul. Ha Cairns-rol azt irtam, hogy vegre megerkeztunk az igazi Ausztraliaba, akkor Darwinban es kornyeken ez az erzes csak hatvanyozodott. Itt mar joval tobb oslakossal, azaz “abo”-val talalkozhat az ember az utcan, a folyokban krokodilok, a varostol delre kontrollalt bozottuzek vilagitjak meg az eg aljat estenkent, hogy elejet vegyek egy esetleges pusztito tuznek a szaraz idoszakban. A pusztitasrol jut eszembe, hogy Darwint az elmult szaz ev alatt ketszer kellett ujraepiteni. Eloszor a japanok bombaztak ripityara a masodik vilaghaboruban, majd 1974-ben egy ciklon rendezte at egy kicsit.
Kb. delutan 4 korul erkeztunk meg darwini szallasunkra, a Chilli’s-be, ahol is miutan megismerkedtunk ir szobatarsunkkal, elindultunk egyutt, hogy valami harapnivalot keressunk. Vegul megmaradtunk a szokasos Subway szendvics mellett, amely szerintem messze a legolcsobb gyorskaja, amivel mergezheti magat az ember itt Ausztraliaban. A fozesrol azert mondtunk le, mert tudtuk, hogy most mar idonk nagy reszet turakon fogjuk tolteni, es a kaja megromlott volna, amig odavagyunk.
Este osszepakoltuk kis hatitaskainkat a ket napos turara, nagy hatizsakjainkat pedig beadtuk megorzesre. Masnap reggel 7-kor mar ott acsorogtunk az utazasi iroda elott, keszen arra, hogy felfedezzuk a Kakadu Nemzeti Parkot. A Parkrol eloljaroban csak annyit, hogy magaban kb. akkora, mint a Del-Alfold (kb 20.000 km2). Itt aztan el lehet tevedni rendesen, es gyakrabban talalkozhat az ember krokodilokkal, mint turistakkal. :) Pontosan ezert is dontottunk ugy, hogy jobb, ha egy szervezett tura kereten belul nezzuk meg, ahelyett, hogy egy negykerek meghajtasu kocsival rodeozzunk fel-ala a parkban.
Miutan bepakoltuk a csomagjainkat az utanfutoba, gyorsan bepattantunk a terepjaroba, amelynek ulesei nem a menetiranynak megfeleloen alltak, hanem a kocsi ket oldalan huzodtak vegig. Ez kesobb nagyon haszosnak bizonyult, mert igy mindenki tudott beszelgetni mindenkivel, igaz, nem sok helyet hagyott a labainknak, ami az egesz napos ut soran egy kicsit faraszto volt. Utunk elso allomasa, a Jumping Croc Cruise, azaz az ugro krokodil hajokazas volt. De meg mielott hajora szalltunk volna, nem tudtunk ellenallni a kisertesnek, hogy egy 3 meteres pythont a nyakunkba vegyunk. Aki nem hiszi, itt egy kep:
Mint ahogy az talan az arcunkon is latszik, nem feltetlenul elveztuk, ahogy a kigyo a testunk korul sundorgott, hiszen a pythonok eppen a szoritasukkal olik meg az aldozataikat. De hat egyszer (majdnem) mindent ki kell probalni :) es hat tuleltuk, nem? Ez a lenyeg. Mintha aznapra nem lett volna eleg az izgalom, gyorsan feltereltek egy hajora, es elindultunk az Adelaide folyon a tenger iranyaba sosvizi krokodilokat (salties) lesni. Nevukkel ellentetben a sosvizi krokik a tengerhez kozeli folyokban es tavakban ugyanugy megtalalhatoak, sot meg jobban is szeretik… Annyit erdemes tudni, hogy altalaban az edesvizi krokodiloktol (freshies, ahogy az ausztralok hivjak oket) nem kell felni, azok nem tamadnak, csak ha fenyegetve erzik magukat. A sosviziek azonban hihetetlenul agresszivek, nagyon territorialisak, es ha egyszer elkapnak valamit, annak vege. Habar agyuk a koalakehoz (es az enyemhez) hasonloan eleg kicsiny, rendkivuli turelemmel cserkeszik be az aldozatukat, es csak akkor csapnak le, amikor teljesen biztosak sikerukben. Magyaran nem fecserelik az energiajukat, s ennek koszonhetoen akar 12 honapig is kibirjak zsakmany nelkul. Sajnos ha az ember mar egyszer a vizben van, es a krokodil a nyomaban, olyan nem fordulhat elo, hogy leussza a krokodilt. Es meg azt nem is emlitettem, hogy ebben a folyoban 2500 krokodil el. :) Szoval mindenkit nagyon kedvesen megkertek, hogy a hajon ne rohangaljanak egyik oldalrol a masikra, mert az felborithatja a badogteknot, es akkor jo napjuk lesz a krokiknak.
Nem telt bele egy perc es sikerult is talalkoznunk egy 4,5 meteres himmel, melyet a turavezeto csak Hannibal, a kannibal-nak becezett. Valosziuleg mar ki is talaltatok miert: igen, a krokodilok szivesen elcsamcsognak egy hasonszoru kisebb krokodilon, ha az rosszkor rossz helyre teved. Ez az egyik oka annak, hogy nagyon sok kis kroki soha nem eri el a felnott kort. Szoval a fenevad eluszott a hajonk fele, hogy megnezze, mi is lesz ebedre. Szerencsere ezen terve kutba esett, de azert kapott egy kis nassolnivalot tolunk fagyasztott bolenyhus formajaban.
Hihetetlen, hogy ez a monstrum 1.5-2 meter magasra kepes katapultalni magat a vizbol izmos farka segitsegevel. Ez az elmeny leirhatatlan volt, es csak megerositett abban, hogy itt eszakon nem fogok sokat lubickolni sem a tengerben, sem a folyokban. Viszont ez a nap abban a meggyozodesunkben is megerositett, hogy ha ok ugyan nem is kostolhattak meg bennunket, mi azert meg fogjuk kostolni oket… Darwinban arulnak krokodilhust, persze teljesen legalisan.
Ezek utan megneztuk meg egy-ket kisebb nosteny ugrasat, melyet a kanyak etetese kovetett. Teljesen jol koreografalt modon repteben vadasztak le a feldobott husdarabokat:
Gondolnatok, hogy ennyi izgalom utan meg csak reggel 10 ora volt, es hogy meg el sem jutottunk a Kakadu Parkhoz? Mark, a turavezetonk, aki egy felver oslakos volt, megkostoltatott velunk egy mareknyi zold hangyat, amely allitasa szerint tele volt proteinnel, es az abok kedvelt ropogtatnivaloi koze tartozott. Az ize citromra emlekeztetett, es az oslakok elsosorban megfazas eseten szopogattak el egy-kettot. :)
Miutan az ebedet letudtuk ket oraval kesobb a Kakadu Park kozeleben, elindultunk, hogy megnezzunk Nourlangie-nal az abok osi falfestmenyeit.
A fenti foton lathatjatok azt a billabongot (tavat), amelynek partjan Krokodil Dundee kessel borotvalkozott. Itt az ideje ujra megnezni ezt az orokzoldet, mert en sem emlekszem erre a reszre. Ha minden igaz, akkor latni kellene azt a sziklat a hatterben.
Innen egy masik sziklahoz kocsikaztunk, ahol az oslakosok muveszetet ismertuk meg kicsit jobban. Az igazat megvallva nem teljesen neveznem muveszetnek… jobban emlekeztettek gyerekrajzokra. A legtobb festmeny azert kerult a sziklafalra, mert az idosek lerajzoltak a fiatalok szamara a zsakmanyallatokat, es megmutattak, hogy hol kell eltalalni oket. Persze vannak mas jellegu festmenyeik is, amelyek hiedelemvilaguk szellemeit, isteneit abrazoljak, de azok sem hasonlithatoak az europai kepzomuveszet alkotasaihoz… hacsak nem a nagyon modernekhez. :)
A fenti kep peldaul egy szellemet abrazol (feher koronaszeru feje van). Akinek jo szeme van, az talan latja a villaalaku hancurlecet a foszer labai kozott. Errol igen fajdalmas beszelnem, de azert megosztom veletek, mert megmutatja, hogy van racio az oslakosok orultsegeben. Szoval a fiatal ferfiak beavatasa annak idejen ugy zajlott, hogy a micsodajukra racsaptak egy kovel, majd kizavartak oket a sivatagba. Ha meg tudtak gyogyitani magukat es eletben maradtak, akkor visszaterhettek a torzshoz, s ezek utan felnottkent tekintettek rajuk. Szinte latom magam elott, ahogy minden ferfi olvasonk egy kicsit osszebb huzza a labat. :) Meg elmeselni is fajdalmas. Csak azt nem ertem, miert pont ott utottek, ahol a legjobban faj. Biztos nok talaltak ki.
De a muveszetukhoz hasonloan a fegyvereik, es hasznalati targyaik mind nevetsegesen kezdetlegesek voltak. Ez elgondolkoztatott arrol, hogy a Fold egyik legosibb embercsoportja (az abokat egyes tudosok 40.000 evre vezetik vissza) hogyan nem fejlodott tovabb az europaiakhoz hasonloan. Mark valasza csupan csak annyi volt, hogy az oslakosok (az itteni allatokhoz hasonloan) minimalistak voltak, csak eppen annyit tettek, amennyit a tuleles megkovetelt: a kezdetleges eszkozeik elegsegesnek bizonyultak az eletbenmaradashoz. Masreszrol viszont csodalatra meltonak talalom oket, hiszen teljes szimbiozisban tudtak elni a kornyezetukkel, tiszteltek azt, es mindent megtettek azert, hogy megorizzek.
Egy masik magyarazat szerint azert nem fejlodtek tovabb az abok, mert nem leptek erintekezesbe mas nepekkel (az indonezekkel valo minimalis kereskedelmet leszamitva), s igy nem tudtak a kornyezo nepcsoportok atadni egymasnak az ujonnan kitalalt technologikat.
Mark harmadik magyarazata szerint – mely szerintem a legkozelebb all a valosaghoz – az eghajlat annyira kemeny volt itt (kulonosen Kozep-Ausztraliaban), hogy nem tudtak mezogazdasagot folytatni, egyszeruen nem tudtak elore tervezni, csak vandoroltak az allatok utan. Vadaszaton es gyujtogetesen kivul nem letezett mas tulelesi forma. Ki-ki dontse el, melyik elmelet tetszik neki… en azert meg mindig nem birom felfogni, hogy miert nem sikerult meg egy nyomorult nyilat es ijat sem feltalalniuk.
A nap utolso programpontjakent megalltunk egy billabong mellett felepitett uduloben es belevetettuk magunkat a szalloda medencejebe. Mire lemostuk magunkrol a hosszu ut porat, mar be is esteledett (elvegere itt mar keso osz van, ha nem derult volna ki :) ) szoval bevagtuk magunkat a kocsiba es elautoztunk a taborhelyunkig, melyet egy nagy tabori sator alkotott. Mivel a gyomrunk mar erosen jelzett, nekialltunk fozni. A menun a kenguru stir fry (parolt zoldsegek wok-ban kenguruval) mellett meg bolenykolbasz tort krumplival is szerepelt. Bar egy kicsit durvan hangozhat, de csak egy dolog jobb, mint simogatni egy kengurut… megenni :) Isteni a husa! A boleny annyira nem kapraztatott el, de azert azt is erdemes volt kiprobalni.
Vacsora utan Mark didgeridoo-jan probaltuk jatszani… Most valoszinuleg sok piszkos fantaziaju emberbol feltor a rohoges, szoval jobb, ha felrakok egy kepet a didgeridoo-jarol. :)
A didgeridoo az ausztral oslakosok fuvos hangszere. Annyit erdemes rola tudni, hogy hagyomanyosan a termeszek altal kivajt eukaliptusz fa torzsebol keszitettek. A befuvo resz vegere mehviaszt raknak, mely lehetove teszi, hogy mindenki szemelyes preferenciai szerint alakitsa a nyilas nagysagat. A didgeridoo-rol majd meg irunk reszletesebben a kovetkezo blogbejegyzesben.
Az ejszakank eleg esemenydusra sikeredett koszonhetoen a szunyogok millioinak, akik mindannyiunkkal bensoseges viszonyba kerultek az ejszaka folyaman. A WC-re valo kimenetel is eleg izgalmas volt, mert csak bozot-budi volt, es kora reggel egy-ket ehes dingo tette tiszteletet a satrunknal. Azert fel 6-kor gyozott a szukseg es a zseblampak pasztazo tuzeben megis csak kimereszkedtunk.
A masodik napon ket vizesest neztunk meg. Az elso, melyhez egy 3 kilometeres setaval jutottunk el, a Motorcar nevet viselte (ne kerdezzetek miert). Itt konnyes bucsut vettem 3. napszemuvegemtol is, melyet sikerult egy hirtelen mozdulattal a toba ejtenem. A vizeses alatti kis tavat nemreg nyitottak meg ujra az uszok szamara, miutan az itteni erdeszek ellenoriztek, hogy maradt-e krokodil benne az esos evszak utan.
Az esos evszakban ezek a teruletek mocsarakka valnak, igy elofordulhat, hogy krokodilok felusznak egy ilyen kis toba. Azert biztos, ami biztos, eloreengedtunk nehany batrabb embert, s miutan 5 perc mulva meg vigan lubickoltak, mi is bemereszkedtunk a vizbe. Uton visszafele a kocsihoz pedig egy kis kigyot is lattunk… csak merem remelni, hogy nem volt merges, mert az egyik utitarsunkat csak a veletlen mentette meg, hogy ra ne lepjen.
A masodik vizesesnel
megebedeltunk, majd uszkaltunk egy kicsit. A vizeses labanal levo tavacskaban lattunk is “harapobojakat”, melyek segitenek az erdeszeknek felmerni, hogy van-e krokodil a vizben. Ez ugy tortenik, hogy a bojat bekenik valami allati zsiradekkal, es ha van krokodil a vizben, akkor az elobb-utobb megprobalja megkostolni, tehat fognyomokat hagy. Szerencsere ezen a bojan nem lattunk fognyomokat. Bar nehany ausztral azzal riogatta a partrol az embereket, hogy biztos maradt azert nehany kroki itt… Hozzatennem, hogy senki nem mondta, hogy az edesvizi (relative baratsagos) krokodilokat is eltavolitottak. :) Mindegy, ezt is tuleltuk…
Uton visszafele Darwinba meg beugrottunk egy kocsmaba, ami arrol hires, hogy itt van az a boleny, melyet Krokodil Dundee megszuggeralt a filmben:
Masnap szabadfoglalkozast tartottunk, ami nagyjabol a ruhaink mosasaban es a blog irasaban merult ki. Este elmentunk a hires Mindle piacra, ahol olcson ki lehet probalni a krokodilhust es egyeb kulonlegessegeket, de sajnos a delelotti eso miatt a piac nem volt nyitva, s igy lemaradtunk a krokodilrol… Igy visszasetaltunk a varosba, es megettuk ingyen vacsorankat a Vic-ben ujdonsult baratunkkal, Beck-kel, aki egy orult ausztral csaj… ha masert nem, azert mindenkepp, hogy felfele kezdett maszni egy vizesesen… :)
Masnap reggel 6-kor mar megint uton voltunk: ezuttal a Litchfield Nemzeti Park fele. Errol nem akarok kulonosebben sokat meselni, mert igencsak hasonlo volt a Kakadu parkos elmenyeinkhez, bar sokkal tobb turistaval fuszerezve, de azert mindenkeppen megerte elmenni.
Kalandjaink a repteren tovabb folytatodtak, mivel kiderult, hogy reggel 7 helyett delutan 2:30 kor indul a jaratunk Alice Springsbe, szoval teljesen feleslegesen keltunk fel hajnali 4-kor. De igy legalabb volt idonk vegre megirni a kovetkezo blogbejgyzest!
Üdv! Hát, az osztálytalálkozó megvolt, így már szeptemberben nem lesz, bár voltak olyan ötletek is, hogy nem muszáj 5 évente tartani, lehetne gyakrabban is. Kb. 16-an voltunk.
Tok jo lenne, ha tartanank gyakrabban is, mert eddig meg egyikre sem jutottam el sajnos! :-(( Remelem jol ereztetek magatokat, koszi a kampanyolast is! :-) Ausztraliat pedig siman tuleltuk a dal fenyegetesei es elozetes varakozasaink ellenere! :-)))
Mint ahogy az talan az arcunkon is latszik, nem feltetlenul elveztuk, ahogy a kigyo a testunk korul sundorgott, hiszen a pythonok eppen a szoritasukkal olik meg az aldozataikat. De hat egyszer (majdnem) mindent ki kell probalni :) es hat tuleltuk, nem? Ez a lenyeg. Mintha aznapra nem lett volna eleg az izgalom, gyorsan feltereltek egy hajora, es elindultunk az Adelaide folyon a tenger iranyaba sosvizi krokodilokat (salties) lesni. Nevukkel ellentetben a sosvizi krokik a tengerhez kozeli folyokban es tavakban ugyanugy megtalalhatoak, sot meg jobban is szeretik… Annyit erdemes tudni, hogy altalaban az edesvizi krokodiloktol (freshies, ahogy az ausztralok hivjak oket) nem kell felni, azok nem tamadnak, csak ha fenyegetve erzik magukat. A sosviziek azonban hihetetlenul agresszivek, nagyon territorialisak, es ha egyszer elkapnak valamit, annak vege. Habar agyuk a koalakehoz (es az enyemhez) hasonloan eleg kicsiny, rendkivuli turelemmel cserkeszik be az aldozatukat, es csak akkor csapnak le, amikor teljesen biztosak sikerukben. Magyaran nem fecserelik az energiajukat, s ennek koszonhetoen akar 12 honapig is kibirjak zsakmany nelkul. Sajnos ha az ember mar egyszer a vizben van, es a krokodil a nyomaban, olyan nem fordulhat elo, hogy leussza a krokodilt. Es meg azt nem is emlitettem, hogy ebben a folyoban 2500 krokodil el. :) Szoval mindenkit nagyon kedvesen megkertek, hogy a hajon ne rohangaljanak egyik oldalrol a masikra, mert az felborithatja a badogteknot, es akkor jo napjuk lesz a krokiknak.
Nem telt bele egy perc es sikerult is talalkoznunk egy 4,5 meteres himmel, melyet a turavezeto csak Hannibal, a kannibal-nak becezett. Valosziuleg mar ki is talaltatok miert: igen, a krokodilok szivesen elcsamcsognak egy hasonszoru kisebb krokodilon, ha az rosszkor rossz helyre teved. Ez az egyik oka annak, hogy nagyon sok kis kroki soha nem eri el a felnott kort. Szoval a fenevad eluszott a hajonk fele, hogy megnezze, mi is lesz ebedre. Szerencsere ezen terve kutba esett, de azert kapott egy kis nassolnivalot tolunk fagyasztott bolenyhus formajaban.
Hihetetlen, hogy ez a monstrum 1.5-2 meter magasra kepes katapultalni magat a vizbol izmos farka segitsegevel. Ez az elmeny leirhatatlan volt, es csak megerositett abban, hogy itt eszakon nem fogok sokat lubickolni sem a tengerben, sem a folyokban. Viszont ez a nap abban a meggyozodesunkben is megerositett, hogy ha ok ugyan nem is kostolhattak meg bennunket, mi azert meg fogjuk kostolni oket… Darwinban arulnak krokodilhust, persze teljesen legalisan.
Ezek utan megneztuk meg egy-ket kisebb nosteny ugrasat, melyet a kanyak etetese kovetett. Teljesen jol koreografalt modon repteben vadasztak le a feldobott husdarabokat:
Gondolnatok, hogy ennyi izgalom utan meg csak reggel 10 ora volt, es hogy meg el sem jutottunk a Kakadu Parkhoz? Mark, a turavezetonk, aki egy felver oslakos volt, megkostoltatott velunk egy mareknyi zold hangyat, amely allitasa szerint tele volt proteinnel, es az abok kedvelt ropogtatnivaloi koze tartozott. Az ize citromra emlekeztetett, es az oslakok elsosorban megfazas eseten szopogattak el egy-kettot. :)
Miutan az ebedet letudtuk ket oraval kesobb a Kakadu Park kozeleben, elindultunk, hogy megnezzunk Nourlangie-nal az abok osi falfestmenyeit.
A fenti foton lathatjatok azt a billabongot (tavat), amelynek partjan Krokodil Dundee kessel borotvalkozott. Itt az ideje ujra megnezni ezt az orokzoldet, mert en sem emlekszem erre a reszre. Ha minden igaz, akkor latni kellene azt a sziklat a hatterben.
Innen egy masik sziklahoz kocsikaztunk, ahol az oslakosok muveszetet ismertuk meg kicsit jobban. Az igazat megvallva nem teljesen neveznem muveszetnek… jobban emlekeztettek gyerekrajzokra. A legtobb festmeny azert kerult a sziklafalra, mert az idosek lerajzoltak a fiatalok szamara a zsakmanyallatokat, es megmutattak, hogy hol kell eltalalni oket. Persze vannak mas jellegu festmenyeik is, amelyek hiedelemvilaguk szellemeit, isteneit abrazoljak, de azok sem hasonlithatoak az europai kepzomuveszet alkotasaihoz… hacsak nem a nagyon modernekhez. :)
A fenti kep peldaul egy szellemet abrazol (feher koronaszeru feje van). Akinek jo szeme van, az talan latja a villaalaku hancurlecet a foszer labai kozott. Errol igen fajdalmas beszelnem, de azert megosztom veletek, mert megmutatja, hogy van racio az oslakosok orultsegeben. Szoval a fiatal ferfiak beavatasa annak idejen ugy zajlott, hogy a micsodajukra racsaptak egy kovel, majd kizavartak oket a sivatagba. Ha meg tudtak gyogyitani magukat es eletben maradtak, akkor visszaterhettek a torzshoz, s ezek utan felnottkent tekintettek rajuk. Szinte latom magam elott, ahogy minden ferfi olvasonk egy kicsit osszebb huzza a labat. :) Meg elmeselni is fajdalmas. Csak azt nem ertem, miert pont ott utottek, ahol a legjobban faj. Biztos nok talaltak ki.
De a muveszetukhoz hasonloan a fegyvereik, es hasznalati targyaik mind nevetsegesen kezdetlegesek voltak. Ez elgondolkoztatott arrol, hogy a Fold egyik legosibb embercsoportja (az abokat egyes tudosok 40.000 evre vezetik vissza) hogyan nem fejlodott tovabb az europaiakhoz hasonloan. Mark valasza csupan csak annyi volt, hogy az oslakosok (az itteni allatokhoz hasonloan) minimalistak voltak, csak eppen annyit tettek, amennyit a tuleles megkovetelt: a kezdetleges eszkozeik elegsegesnek bizonyultak az eletbenmaradashoz. Masreszrol viszont csodalatra meltonak talalom oket, hiszen teljes szimbiozisban tudtak elni a kornyezetukkel, tiszteltek azt, es mindent megtettek azert, hogy megorizzek.
Egy masik magyarazat szerint azert nem fejlodtek tovabb az abok, mert nem leptek erintekezesbe mas nepekkel (az indonezekkel valo minimalis kereskedelmet leszamitva), s igy nem tudtak a kornyezo nepcsoportok atadni egymasnak az ujonnan kitalalt technologikat.
Mark harmadik magyarazata szerint – mely szerintem a legkozelebb all a valosaghoz – az eghajlat annyira kemeny volt itt (kulonosen Kozep-Ausztraliaban), hogy nem tudtak mezogazdasagot folytatni, egyszeruen nem tudtak elore tervezni, csak vandoroltak az allatok utan. Vadaszaton es gyujtogetesen kivul nem letezett mas tulelesi forma. Ki-ki dontse el, melyik elmelet tetszik neki… en azert meg mindig nem birom felfogni, hogy miert nem sikerult meg egy nyomorult nyilat es ijat sem feltalalniuk.
A nap utolso programpontjakent megalltunk egy billabong mellett felepitett uduloben es belevetettuk magunkat a szalloda medencejebe. Mire lemostuk magunkrol a hosszu ut porat, mar be is esteledett (elvegere itt mar keso osz van, ha nem derult volna ki :) ) szoval bevagtuk magunkat a kocsiba es elautoztunk a taborhelyunkig, melyet egy nagy tabori sator alkotott. Mivel a gyomrunk mar erosen jelzett, nekialltunk fozni. A menun a kenguru stir fry (parolt zoldsegek wok-ban kenguruval) mellett meg bolenykolbasz tort krumplival is szerepelt. Bar egy kicsit durvan hangozhat, de csak egy dolog jobb, mint simogatni egy kengurut… megenni :) Isteni a husa! A boleny annyira nem kapraztatott el, de azert azt is erdemes volt kiprobalni.
Vacsora utan Mark didgeridoo-jan probaltuk jatszani… Most valoszinuleg sok piszkos fantaziaju emberbol feltor a rohoges, szoval jobb, ha felrakok egy kepet a didgeridoo-jarol. :)
A didgeridoo az ausztral oslakosok fuvos hangszere. Annyit erdemes rola tudni, hogy hagyomanyosan a termeszek altal kivajt eukaliptusz fa torzsebol keszitettek. A befuvo resz vegere mehviaszt raknak, mely lehetove teszi, hogy mindenki szemelyes preferenciai szerint alakitsa a nyilas nagysagat. A didgeridoo-rol majd meg irunk reszletesebben a kovetkezo blogbejegyzesben.
Az ejszakank eleg esemenydusra sikeredett koszonhetoen a szunyogok millioinak, akik mindannyiunkkal bensoseges viszonyba kerultek az ejszaka folyaman. A WC-re valo kimenetel is eleg izgalmas volt, mert csak bozot-budi volt, es kora reggel egy-ket ehes dingo tette tiszteletet a satrunknal. Azert fel 6-kor gyozott a szukseg es a zseblampak pasztazo tuzeben megis csak kimereszkedtunk.
A masodik napon ket vizesest neztunk meg. Az elso, melyhez egy 3 kilometeres setaval jutottunk el, a Motorcar nevet viselte (ne kerdezzetek miert). Itt konnyes bucsut vettem 3. napszemuvegemtol is, melyet sikerult egy hirtelen mozdulattal a toba ejtenem. A vizeses alatti kis tavat nemreg nyitottak meg ujra az uszok szamara, miutan az itteni erdeszek ellenoriztek, hogy maradt-e krokodil benne az esos evszak utan.
Az esos evszakban ezek a teruletek mocsarakka valnak, igy elofordulhat, hogy krokodilok felusznak egy ilyen kis toba. Azert biztos, ami biztos, eloreengedtunk nehany batrabb embert, s miutan 5 perc mulva meg vigan lubickoltak, mi is bemereszkedtunk a vizbe. Uton visszafele a kocsihoz pedig egy kis kigyot is lattunk… csak merem remelni, hogy nem volt merges, mert az egyik utitarsunkat csak a veletlen mentette meg, hogy ra ne lepjen.
A masodik vizesesnel
megebedeltunk, majd uszkaltunk egy kicsit. A vizeses labanal levo tavacskaban lattunk is “harapobojakat”, melyek segitenek az erdeszeknek felmerni, hogy van-e krokodil a vizben. Ez ugy tortenik, hogy a bojat bekenik valami allati zsiradekkal, es ha van krokodil a vizben, akkor az elobb-utobb megprobalja megkostolni, tehat fognyomokat hagy. Szerencsere ezen a bojan nem lattunk fognyomokat. Bar nehany ausztral azzal riogatta a partrol az embereket, hogy biztos maradt azert nehany kroki itt… Hozzatennem, hogy senki nem mondta, hogy az edesvizi (relative baratsagos) krokodilokat is eltavolitottak. :) Mindegy, ezt is tuleltuk…
Uton visszafele Darwinba meg beugrottunk egy kocsmaba, ami arrol hires, hogy itt van az a boleny, melyet Krokodil Dundee megszuggeralt a filmben:
Masnap szabadfoglalkozast tartottunk, ami nagyjabol a ruhaink mosasaban es a blog irasaban merult ki. Este elmentunk a hires Mindle piacra, ahol olcson ki lehet probalni a krokodilhust es egyeb kulonlegessegeket, de sajnos a delelotti eso miatt a piac nem volt nyitva, s igy lemaradtunk a krokodilrol… Igy visszasetaltunk a varosba, es megettuk ingyen vacsorankat a Vic-ben ujdonsult baratunkkal, Beck-kel, aki egy orult ausztral csaj… ha masert nem, azert mindenkepp, hogy felfele kezdett maszni egy vizesesen… :)
Masnap reggel 6-kor mar megint uton voltunk: ezuttal a Litchfield Nemzeti Park fele. Errol nem akarok kulonosebben sokat meselni, mert igencsak hasonlo volt a Kakadu parkos elmenyeinkhez, bar sokkal tobb turistaval fuszerezve, de azert mindenkeppen megerte elmenni.
Kalandjaink a repteren tovabb folytatodtak, mivel kiderult, hogy reggel 7 helyett delutan 2:30 kor indul a jaratunk Alice Springsbe, szoval teljesen feleslegesen keltunk fel hajnali 4-kor. De igy legalabb volt idonk vegre megirni a kovetkezo blogbejgyzest!
Üdv!
VálaszTörlésHát, az osztálytalálkozó megvolt, így már szeptemberben nem lesz, bár voltak olyan ötletek is, hogy nem muszáj 5 évente tartani, lehetne gyakrabban is.
Kb. 16-an voltunk.
A Come to Australia c. dal nagyon jóóóóó!!! :)))
(Kicsit kampányoltam a blognak is.)
Szia!
VálaszTörlésTok jo lenne, ha tartanank gyakrabban is, mert eddig meg egyikre sem jutottam el sajnos! :-((
Remelem jol ereztetek magatokat, koszi a kampanyolast is! :-)
Ausztraliat pedig siman tuleltuk a dal fenyegetesei es elozetes varakozasaink ellenere! :-)))