Darwin-tol delre 1500 km-re fekszik - tenylegesen a semmi kozepen - Alice Springs, ausztraliai utazasunk utolso fobb allomasa.
Nem tudom, hogy ez nektek mennyire lesz ujdonsag, de szamunkra eleg meglepo volt, hogy mekkora is az ausztral kontinens. Talan a legszembetunobben az alabbi kepen latszik, hogy mennyire nagy is Ausztralia europai szemmel nezve. Amikor meseltuk, hogy Brisbane-bol Cairns-be utaztunk, az olyan volt, mintha Budapestrol Londonba utaztunk volna, es ez a ket varos meg nincs is annyira messze egymastol. Nyugat-Ausztralia legnagyobb varosa, Perth, kb. 5000 km-re van a keleti parton fekvo Cairns-tol.
Ezen az irgalmatlanul nagy kontinensen 20 millioan laknak Europa 800 millios lakossagaval szemben. Ennek fo oka az, hogy a szarazfold belsejeben alig vannak nagyobb varosok, leven az egesz – nagyon leegyszerustive – egy hatalmas sivatag. Alice Springsben, az Eszaki Terulet masodik legnagyobb varosaban peldaul alig laknak 27.000-en.
Maga Alice Springs ausztral mercevel nezve eleg lepukkant es bunozes szempontjabol is eleg elokelo helyen all, ami javareszt annak koszonheto, hogy az oslakosok eleg nagy koncentracioban fordulnak itt elo. Az elozo blogban irtam, hogy az oslakosok nem tudtak asszimilalodni a “mai Ausztraliaba”, es ez jelenleg egy hatalmas tarsadalmi feszultseg alapja. A problema diohejban az, hogy az abok egy resze iszik es nem dolgozik, mindezt allami segelybol. A helyzet az, hogy az oslakosok alkohol toleranciaja messze alulmulja az europaiaket, igy nagyon konnyen valnak alkoholistava (szervezetuk ugyanis nem allitja elo azt az enzimet, ami teljesen lebontja az alkoholt. Ez az enzim bennunk europaiakban tobb szaz ev massziv alkoholizalasanak koszonhetoen alakult ki. ) Az oslakok soha nem ittak alkoholt mielott a feher ember a foldjukre tette a labat. Azok utan, hogy a feherek elvettek a foldjuket es tudatosan elkezdtek irtani oket, nem is csodalom, hogy az alkoholhoz nyultak. Manapsag az oslakosok kozossegeiben nem lehet inni, es aki ezt a szabalyt megszegi, azt kirugjak a kozossegbol. Ennek folyomanyakent az alkesz abok a varosokba mennek, ahol nagy eloszeretettel ordibalnak malacsagokat illuminalt allapotban. Szoval mindenki csak annyit lat, hogy az oslakosok isznak es a turistak riogatasaval toltik az idejuket, s kevesen latjak azt, hogy 85-90%-uk nem zavar sok vizet. Raadasul szerintem az ausztralok nem tamogatjak annyira az abokat, mint az uj-zelandiak a maorikat, de ez inkabb csak egy erzes, mint tenyekre alapozott megjegyzes. Mindezt csak azert irtam le, mert nagyon keveset hall errol az ember a mediaban, es mert a blog kovetkezo reszeben neha igen rossz szinben fognak feltunni az oslakosok, es csak azt akartam, hogy legyen hatteretek a dolgok megertesehez.
A repulorol lepillantva nem hittunk a szemunknek, amikor egy bozotos, fas videket pillantottunk meg, mivel mi egy sivatagra szamitottunk. A repterrol a varosba vezeto uton a buszsofor elmondta, hogy esett mostanaban egy kis eso, es ennek koszonheto, hogy minden ilyen szepen kizoldult. Ettol fuggetlenul, a varost ketteszelo folyo igy nezett ki:
A buszon a csoka ugyancsak kihangsulyozta, hogy sotetedes utan ne menjunk az utcara, mert tortent nehany rablas, keseles es nemi eroszak mostansag Alice Springs-ben. Kulonosen a varos es a hostelunk kozott levo ejjel-nappali bolt elott lebzselo abok okoznak sok problemat. Ennek tudataban ki se dugtuk az orrunkat a hostelbol az elso este, masnap reggel pedig egy kisbusszal mentunk be a varosba, hogy megkezdjuk 3 napos turankat Ausztralia talan legikonikusabb reszehez, Uluruhoz, azaz a Sziklahoz.
A buszon megtudtuk, hogy a kovetkezo 3 napban tobb, mint 1500 km-t fogunk megtenni, ami nem nagyon viditott fel, ugyanakkor egesz normalis tarsasag gyult ossze, szoval jol elcsevegtunk a hosszu ut alatt. Ime itt a terkep arrol, hogy merre is mentunk:
Az utunk elso allomasa a Kings kanyon volt. Miutan feltoltottuk a vizkeszletunket (kb 1.5-2 liter fejenkent) nekiindultunk a 6 km-es turanak. Nekunk nagy szerencsenk volt, mert ha nyaron tettuk volna meg ezt a turat, akkor a homerseklet elerte volna a 40-42 C fokot, valoszinuleg ketszer ennyi vizet kellett volna magunkkal cipelnunk, es a legyek megzabaltak volna bennunket. Azert igy is patakokban folyt rolunk az izzadsag, amint a helyiek altal viccesen csak Szivroham hegynek nevezett emelkedon masztunk felfele. Minden 5 percben megalltunk es Matt, a turavezetonk, mindenhol elmondott valami erdekesseget a helyrol, a novenyekrol es az oslakosokrol. Hihetetlen peldaul, hogy a noveny es allatvilag mennyire jol alkalmazkodott a zord sivatagi eghajlathoz. Itt elofordulhat, hogy akar egy evig nem esik az eso, a novenyek es allatok megis eletben maradnak. Peldaul mutatott egy olyan eukaliptusz fat, amely szukos idokben kepes bizonyos agaibol visszaszivni a vizet a tuleles erdekeben:
A kenguruk pedig kepesek arra, hogy lelassitsak a zigota fejlodeset, ha a korulmenyek nem adottak a kis kenguru megszuletesehez. Eszmeletlen! Mintha lenne rajtuk egy “pause” gomb. Ez bennunk emberekben is kialakulhatott volna, es akkor talan kevesebb allami gondozasba adott gyerek lenne.
Ekkorra mar a 2 orat is elutotte az ora, es irgalmatlanul ehesek voltunk. Fel harom korul vegul megkaptuk az elemozsiankat, amit a villamnak gyorsasagaval el is fogyasztottunk, majd Matt allando noszogatasa mellett elindultunk vissza a busz fele.
Uton a taborhelyunk fele (ekkor mar 5 ora fele jart) megalltunk rozset gyujteni a puszta kozepen. Mindenki eleg ovatosan gyujtogette a fat, mert be voltunk szarva a kigyoktol meg a pokoktol, de azert osszeszedtunk vagy ket tabortuznyire valot.
Este Matt fozott nekunk egy isteni vacsorat a tabortuzon, majd a csillagok alatt aludtunk egy osszkomfortos swag-ben.
A swag egy nagyon eros anyagbol vart halozsak, amiben van egy 5-6 cm vastag szivacs. Ebbe az ember belerakja a sajat halozsakjat, es igy talan nem fagy halalra az ejszaka folyaman, amikor is akar 0 C fokig is lemehet a homero higanyszala. Az allandoan fazo Livin volt vagy 3 reteg ruha, es meg igy is sokszor arra ebredt, hogy nagyon fazik. A hajnali 5 oras ebreszto utan, mindkettonk halozsakjabol csavarni lehetett a lecsapodott parat. Szerencsere az ejszaka viszonylag nyugodtan telt, senkire sem maszott ra semmi csuszomaszo, s nem ebredtunk arra, hogy dingok olalkodnak a kornyeken.
A szegenyes kis reggeli utan elindultunk, hogy megnezzuk a 36 felgomb alaku voros sziklabol allo monolitot, az Olgas-t es a Szel Volgyet.
Itt is tettunk egy 4km-es turat, bekentuk magunkat az oslakok naptejevel, az eukaliptuszfa kergerol ledorzsolt feherszinu porral, es Matt megmutatta, hogy hogyan keszitettek festeket az abok kovekbol, hangyakbol es novenyekbol.
A napnyugtat mar az Uluru, a nagy voros szikla mellol neztuk meg. A narancssarga szikla a szemunk lattara valtozott vorosse, majd lilava a naplemente valtozo fenyviszonyai kozepette. Ezek utan mar csak azon kellett imadkozni, hogy masnap reggel ne legyen tul meleg, ne essen, es ne fujjon a szel. Ezen tenyezok ugyanis lehetetlenne tettek volna, hogy megmasszuk. Ha kicsit is rosszak a korulmenyek, nem engedik fel a turistakat, mert mar 50-en meghaltak maszas kozben szivrohamban, vagy mert leestek. Ez az, ami nincs rajta a brossurakon. :) Mint a blog kedelyes hangnemebol talan mar kikovetkeztettetek, en ezt a hegyet is kipipaltam szerencsesen, mig Livi a szikla korbejarasa mellett dontott. Ime egy foto a szikla tetejerol:
Az uton visszafele meg vart rank egy meglepo es mulatsagos dolog: tevegeles. Nem mondhatnam, hogy dedelgetett almaink kozott szerepelt, hogy tevere uljunk, de ha mar ide sodort az eg, es ki lehetett probalni, nem mondhattunk nemet. A tevek kinezetenel mar csak a rajtuk valo ugetes viccesebb. A vicces utan a fajdalmas a masodik jelzo, amivel leirhato ezen elmenyunk.
Azt hiszem, sokat elarul, ha csak annyit irok, hogy egy fel oras tevegeles megoldja a fogamzasgatlas problemakoret egy jo idore, mivel nincs olyan resz az ember laba kozott, ami eppen marad. Olyan voltam 5 perc tevegeles utan, mint a santa lany: a labaim kozott csak kulonbseg volt. :) Livi csak rohogott egesz vegig, mint a fakutya.
De mondok en nektek valamit: amennyire nem szerettem rajta ulni, annyira finom volt a husa. Aznap este ugyanis rendeztunk egy bulit a tobbiekkel a buszrol, es – visszavagokent az osszezuzott mogyeszekert – kapva kaptam az alkalmon, hogy megkostoljam az etterem specialitasat, a teve pitet. Az etterem utan egy kozeli kis klubban vegeztuk, ahol az utobbi 4 honap legnagyobb – egyben elso – bulijat sikerult produkalnunk. Ebben nagy resze volt egy angol csajnak a buszrol, aki miutan mindenkit az asztal ala ivott, elszorakoztatott mindannyiunkat. Tobbek kozott nagyon elozekenyen segitett mindenkinek meginni az utolso 2-3 dl soret, tancolt a helyi vagany csavokkal, megtanitotta a szuleivel utazo taiwani sracot, hogy mikent is kell vaganyul tancolni, es meg sorolhatnank.
Mondanom sem kell, hogy az este vegere nem a sajat laban jutott vissza a hostelbe, es 50 dollarba kerult a baratjanak a taxi kitisztittatasa. :)
Masnap a kotelezo kepeslap vasarlas (Beus! – innen is lesz kepeslapod) letudasa utan elmentunk egy ingyenes digeridoo orara Alice Springs-ben a tobbikkel. Itt eljutottunk odaig, hogy neha elo tudtunk csiholni egy-egy ertelmes hangot is a digeridoobol. En mar ott elveszitettem a fonalat, ahol allati hangokat kellett mormolni, a korkoros legzes – melynek segitsegevel akar orakon keresztul is tudnak jatszani megallas nelkul – teljesen lehetetlennek tunt. Csak az viditott, hogy ezt emberek altalaban honapokon, eveken at probaljak elsajatitani ezt a technikat. Talan, ha egyszer letelepedtunk itt a semmi kozepen, lesz eleg idonk, hogy ennek szenteljuk eletunket. Egyenlore van jobb dolgunk ;) Vegul a a napot egy fenseges barbeque-val fejeztuk be ujdonsult baratainkkal a turarol.
Masnap kora reggel repultunk a Nyugat-Ausztraliaban levo Perth varosaba, ahol 3 napot toltottunk. Eredetileg ugy volt, hogy Nyugat-Ausztraliaban is eltoltunk vagy 10 napot, de rajottunk, hogy ide tobb ido kellene, es a penztarcank is kezdett eleg sovanyka lenni. Szoval ugy dontottunk, hogy talan majd legkozelebb, ha ujra feltoltottuk a kincstarat, ide visszajovunk egy kicsit hosszabb idore.
Perth maga nem volt tul izgalmas, az egyetlen emlitesre melto hely egy Freemantle nevezetu varoska volt Perth-tol nem messze. Itt megneztuk a bortont, amit meg az angol fegyencek epitettek a 19. szazad kozepen, es amely 20 eve zart be. Szerintem ha mindenki megnezne egy ilyen bortont, az mar magaban elrettentene sok embert attol, hogy a bunozes rogos utjara lepjen. Kulonosen a maganzarkak es az akasztasok szinhelye volt szivbemarkolo. A turavezeto elmondasa szerint ez a borton meg nem is volt a legembertelenebb. Tazmaniaban peldaul ha valakit maganzarkaba kuldtek, az azt jelentette, hogy teljesen elsotetitett cellaba zartak akar honapokra. Az erzekeles- megvonas ezen formajatol az emberek teljesen becsavarodtak nehany het alatt…
Ezzel a bejegyzessel veget is ert utunk harmadik nagyobb szakasza, de panikra semmi ok, mert egesz Delkelet-Azsia arra var, hogy felfedezzuk. Es az egeszben az a legjobb, hogy nincs semmi leszervezve, szoval oda megyunk, es akkor, amikor akarunk. Csupan annyit tudunk, hogy most Singapore-ba repulunk. Innen folytatjuk legkozelebb!
Sajnáljuk, hogy ez a szakasza is lezárult az utazásotoknak, de kíváncsian várjuk újabb beszámolóitokat Ázsiából. Addig is olvassátok el a mi kis top 11-es (nem tudtuk tízre leszűkíteni (: )listánkat, amit a ti élménybeszámolótok alapján készítettünk: 1. Peru - Titicaca-tó 2. Ausztrália - 12 Apostol 3. Ausztrália - Nagy-Korallzátony 4. Ausztrália - Darwin (Kakadu és Litchfield Nemzeti Park) 5. Új-Zéland - Ferenc József Gleccser 6. Új-Zéland - Abel Tasman Nemzeti Park 7. Iguazu vízesés 8. Új-Zéland - Tonfariro Nemzeti Park 9. Argentína - Purmamarca ( a hétszínű hegy ) 10. Argentína - Salinas Grandes ( sósivatag ) 11. Peru - Huacachina ( sandboarding )
Nézzétek meg jól, hogy mit esztek Ázsiában, nehogy egy chow-chow legyen a menü! (:
Na hali világjárók! Köszönöm a képeslapokat már így előre is! nagyon várom, hogy láthassam! Ázsia le fog nyűgözni benneteket! Az már egy más világ. Ott nem subway szendvicset fogtok enni:) Találjatok minél több látnivalót és vigyázzatok a férfi és női masszőrökkel. Ki tudja melyik melyik:)Ja és megemelem majd a kalapom, ha itt nem fog gyarapodni az utipoggyász vagy úgy 5 táskával!:):) na pá Bee
Nem tudom, hogy ez nektek mennyire lesz ujdonsag, de szamunkra eleg meglepo volt, hogy mekkora is az ausztral kontinens. Talan a legszembetunobben az alabbi kepen latszik, hogy mennyire nagy is Ausztralia europai szemmel nezve. Amikor meseltuk, hogy Brisbane-bol Cairns-be utaztunk, az olyan volt, mintha Budapestrol Londonba utaztunk volna, es ez a ket varos meg nincs is annyira messze egymastol. Nyugat-Ausztralia legnagyobb varosa, Perth, kb. 5000 km-re van a keleti parton fekvo Cairns-tol.
Ezen az irgalmatlanul nagy kontinensen 20 millioan laknak Europa 800 millios lakossagaval szemben. Ennek fo oka az, hogy a szarazfold belsejeben alig vannak nagyobb varosok, leven az egesz – nagyon leegyszerustive – egy hatalmas sivatag. Alice Springsben, az Eszaki Terulet masodik legnagyobb varosaban peldaul alig laknak 27.000-en.
Maga Alice Springs ausztral mercevel nezve eleg lepukkant es bunozes szempontjabol is eleg elokelo helyen all, ami javareszt annak koszonheto, hogy az oslakosok eleg nagy koncentracioban fordulnak itt elo. Az elozo blogban irtam, hogy az oslakosok nem tudtak asszimilalodni a “mai Ausztraliaba”, es ez jelenleg egy hatalmas tarsadalmi feszultseg alapja. A problema diohejban az, hogy az abok egy resze iszik es nem dolgozik, mindezt allami segelybol. A helyzet az, hogy az oslakosok alkohol toleranciaja messze alulmulja az europaiaket, igy nagyon konnyen valnak alkoholistava (szervezetuk ugyanis nem allitja elo azt az enzimet, ami teljesen lebontja az alkoholt. Ez az enzim bennunk europaiakban tobb szaz ev massziv alkoholizalasanak koszonhetoen alakult ki. ) Az oslakok soha nem ittak alkoholt mielott a feher ember a foldjukre tette a labat. Azok utan, hogy a feherek elvettek a foldjuket es tudatosan elkezdtek irtani oket, nem is csodalom, hogy az alkoholhoz nyultak. Manapsag az oslakosok kozossegeiben nem lehet inni, es aki ezt a szabalyt megszegi, azt kirugjak a kozossegbol. Ennek folyomanyakent az alkesz abok a varosokba mennek, ahol nagy eloszeretettel ordibalnak malacsagokat illuminalt allapotban. Szoval mindenki csak annyit lat, hogy az oslakosok isznak es a turistak riogatasaval toltik az idejuket, s kevesen latjak azt, hogy 85-90%-uk nem zavar sok vizet. Raadasul szerintem az ausztralok nem tamogatjak annyira az abokat, mint az uj-zelandiak a maorikat, de ez inkabb csak egy erzes, mint tenyekre alapozott megjegyzes. Mindezt csak azert irtam le, mert nagyon keveset hall errol az ember a mediaban, es mert a blog kovetkezo reszeben neha igen rossz szinben fognak feltunni az oslakosok, es csak azt akartam, hogy legyen hatteretek a dolgok megertesehez.
A repulorol lepillantva nem hittunk a szemunknek, amikor egy bozotos, fas videket pillantottunk meg, mivel mi egy sivatagra szamitottunk. A repterrol a varosba vezeto uton a buszsofor elmondta, hogy esett mostanaban egy kis eso, es ennek koszonheto, hogy minden ilyen szepen kizoldult. Ettol fuggetlenul, a varost ketteszelo folyo igy nezett ki:
A buszon a csoka ugyancsak kihangsulyozta, hogy sotetedes utan ne menjunk az utcara, mert tortent nehany rablas, keseles es nemi eroszak mostansag Alice Springs-ben. Kulonosen a varos es a hostelunk kozott levo ejjel-nappali bolt elott lebzselo abok okoznak sok problemat. Ennek tudataban ki se dugtuk az orrunkat a hostelbol az elso este, masnap reggel pedig egy kisbusszal mentunk be a varosba, hogy megkezdjuk 3 napos turankat Ausztralia talan legikonikusabb reszehez, Uluruhoz, azaz a Sziklahoz.
A buszon megtudtuk, hogy a kovetkezo 3 napban tobb, mint 1500 km-t fogunk megtenni, ami nem nagyon viditott fel, ugyanakkor egesz normalis tarsasag gyult ossze, szoval jol elcsevegtunk a hosszu ut alatt. Ime itt a terkep arrol, hogy merre is mentunk:
Az utunk elso allomasa a Kings kanyon volt. Miutan feltoltottuk a vizkeszletunket (kb 1.5-2 liter fejenkent) nekiindultunk a 6 km-es turanak. Nekunk nagy szerencsenk volt, mert ha nyaron tettuk volna meg ezt a turat, akkor a homerseklet elerte volna a 40-42 C fokot, valoszinuleg ketszer ennyi vizet kellett volna magunkkal cipelnunk, es a legyek megzabaltak volna bennunket. Azert igy is patakokban folyt rolunk az izzadsag, amint a helyiek altal viccesen csak Szivroham hegynek nevezett emelkedon masztunk felfele. Minden 5 percben megalltunk es Matt, a turavezetonk, mindenhol elmondott valami erdekesseget a helyrol, a novenyekrol es az oslakosokrol. Hihetetlen peldaul, hogy a noveny es allatvilag mennyire jol alkalmazkodott a zord sivatagi eghajlathoz. Itt elofordulhat, hogy akar egy evig nem esik az eso, a novenyek es allatok megis eletben maradnak. Peldaul mutatott egy olyan eukaliptusz fat, amely szukos idokben kepes bizonyos agaibol visszaszivni a vizet a tuleles erdekeben:
A kenguruk pedig kepesek arra, hogy lelassitsak a zigota fejlodeset, ha a korulmenyek nem adottak a kis kenguru megszuletesehez. Eszmeletlen! Mintha lenne rajtuk egy “pause” gomb. Ez bennunk emberekben is kialakulhatott volna, es akkor talan kevesebb allami gondozasba adott gyerek lenne.
Ekkorra mar a 2 orat is elutotte az ora, es irgalmatlanul ehesek voltunk. Fel harom korul vegul megkaptuk az elemozsiankat, amit a villamnak gyorsasagaval el is fogyasztottunk, majd Matt allando noszogatasa mellett elindultunk vissza a busz fele.
Uton a taborhelyunk fele (ekkor mar 5 ora fele jart) megalltunk rozset gyujteni a puszta kozepen. Mindenki eleg ovatosan gyujtogette a fat, mert be voltunk szarva a kigyoktol meg a pokoktol, de azert osszeszedtunk vagy ket tabortuznyire valot.
Este Matt fozott nekunk egy isteni vacsorat a tabortuzon, majd a csillagok alatt aludtunk egy osszkomfortos swag-ben.
A swag egy nagyon eros anyagbol vart halozsak, amiben van egy 5-6 cm vastag szivacs. Ebbe az ember belerakja a sajat halozsakjat, es igy talan nem fagy halalra az ejszaka folyaman, amikor is akar 0 C fokig is lemehet a homero higanyszala. Az allandoan fazo Livin volt vagy 3 reteg ruha, es meg igy is sokszor arra ebredt, hogy nagyon fazik. A hajnali 5 oras ebreszto utan, mindkettonk halozsakjabol csavarni lehetett a lecsapodott parat. Szerencsere az ejszaka viszonylag nyugodtan telt, senkire sem maszott ra semmi csuszomaszo, s nem ebredtunk arra, hogy dingok olalkodnak a kornyeken.
A szegenyes kis reggeli utan elindultunk, hogy megnezzuk a 36 felgomb alaku voros sziklabol allo monolitot, az Olgas-t es a Szel Volgyet.
Itt is tettunk egy 4km-es turat, bekentuk magunkat az oslakok naptejevel, az eukaliptuszfa kergerol ledorzsolt feherszinu porral, es Matt megmutatta, hogy hogyan keszitettek festeket az abok kovekbol, hangyakbol es novenyekbol.
A napnyugtat mar az Uluru, a nagy voros szikla mellol neztuk meg. A narancssarga szikla a szemunk lattara valtozott vorosse, majd lilava a naplemente valtozo fenyviszonyai kozepette. Ezek utan mar csak azon kellett imadkozni, hogy masnap reggel ne legyen tul meleg, ne essen, es ne fujjon a szel. Ezen tenyezok ugyanis lehetetlenne tettek volna, hogy megmasszuk. Ha kicsit is rosszak a korulmenyek, nem engedik fel a turistakat, mert mar 50-en meghaltak maszas kozben szivrohamban, vagy mert leestek. Ez az, ami nincs rajta a brossurakon. :) Mint a blog kedelyes hangnemebol talan mar kikovetkeztettetek, en ezt a hegyet is kipipaltam szerencsesen, mig Livi a szikla korbejarasa mellett dontott. Ime egy foto a szikla tetejerol:
Az uton visszafele meg vart rank egy meglepo es mulatsagos dolog: tevegeles. Nem mondhatnam, hogy dedelgetett almaink kozott szerepelt, hogy tevere uljunk, de ha mar ide sodort az eg, es ki lehetett probalni, nem mondhattunk nemet. A tevek kinezetenel mar csak a rajtuk valo ugetes viccesebb. A vicces utan a fajdalmas a masodik jelzo, amivel leirhato ezen elmenyunk.
Azt hiszem, sokat elarul, ha csak annyit irok, hogy egy fel oras tevegeles megoldja a fogamzasgatlas problemakoret egy jo idore, mivel nincs olyan resz az ember laba kozott, ami eppen marad. Olyan voltam 5 perc tevegeles utan, mint a santa lany: a labaim kozott csak kulonbseg volt. :) Livi csak rohogott egesz vegig, mint a fakutya.
De mondok en nektek valamit: amennyire nem szerettem rajta ulni, annyira finom volt a husa. Aznap este ugyanis rendeztunk egy bulit a tobbiekkel a buszrol, es – visszavagokent az osszezuzott mogyeszekert – kapva kaptam az alkalmon, hogy megkostoljam az etterem specialitasat, a teve pitet. Az etterem utan egy kozeli kis klubban vegeztuk, ahol az utobbi 4 honap legnagyobb – egyben elso – bulijat sikerult produkalnunk. Ebben nagy resze volt egy angol csajnak a buszrol, aki miutan mindenkit az asztal ala ivott, elszorakoztatott mindannyiunkat. Tobbek kozott nagyon elozekenyen segitett mindenkinek meginni az utolso 2-3 dl soret, tancolt a helyi vagany csavokkal, megtanitotta a szuleivel utazo taiwani sracot, hogy mikent is kell vaganyul tancolni, es meg sorolhatnank.
Mondanom sem kell, hogy az este vegere nem a sajat laban jutott vissza a hostelbe, es 50 dollarba kerult a baratjanak a taxi kitisztittatasa. :)
Masnap a kotelezo kepeslap vasarlas (Beus! – innen is lesz kepeslapod) letudasa utan elmentunk egy ingyenes digeridoo orara Alice Springs-ben a tobbikkel. Itt eljutottunk odaig, hogy neha elo tudtunk csiholni egy-egy ertelmes hangot is a digeridoobol. En mar ott elveszitettem a fonalat, ahol allati hangokat kellett mormolni, a korkoros legzes – melynek segitsegevel akar orakon keresztul is tudnak jatszani megallas nelkul – teljesen lehetetlennek tunt. Csak az viditott, hogy ezt emberek altalaban honapokon, eveken at probaljak elsajatitani ezt a technikat. Talan, ha egyszer letelepedtunk itt a semmi kozepen, lesz eleg idonk, hogy ennek szenteljuk eletunket. Egyenlore van jobb dolgunk ;) Vegul a a napot egy fenseges barbeque-val fejeztuk be ujdonsult baratainkkal a turarol.
Masnap kora reggel repultunk a Nyugat-Ausztraliaban levo Perth varosaba, ahol 3 napot toltottunk. Eredetileg ugy volt, hogy Nyugat-Ausztraliaban is eltoltunk vagy 10 napot, de rajottunk, hogy ide tobb ido kellene, es a penztarcank is kezdett eleg sovanyka lenni. Szoval ugy dontottunk, hogy talan majd legkozelebb, ha ujra feltoltottuk a kincstarat, ide visszajovunk egy kicsit hosszabb idore.
Perth maga nem volt tul izgalmas, az egyetlen emlitesre melto hely egy Freemantle nevezetu varoska volt Perth-tol nem messze. Itt megneztuk a bortont, amit meg az angol fegyencek epitettek a 19. szazad kozepen, es amely 20 eve zart be. Szerintem ha mindenki megnezne egy ilyen bortont, az mar magaban elrettentene sok embert attol, hogy a bunozes rogos utjara lepjen. Kulonosen a maganzarkak es az akasztasok szinhelye volt szivbemarkolo. A turavezeto elmondasa szerint ez a borton meg nem is volt a legembertelenebb. Tazmaniaban peldaul ha valakit maganzarkaba kuldtek, az azt jelentette, hogy teljesen elsotetitett cellaba zartak akar honapokra. Az erzekeles- megvonas ezen formajatol az emberek teljesen becsavarodtak nehany het alatt…
Ezzel a bejegyzessel veget is ert utunk harmadik nagyobb szakasza, de panikra semmi ok, mert egesz Delkelet-Azsia arra var, hogy felfedezzuk. Es az egeszben az a legjobb, hogy nincs semmi leszervezve, szoval oda megyunk, es akkor, amikor akarunk. Csupan annyit tudunk, hogy most Singapore-ba repulunk. Innen folytatjuk legkozelebb!
Sziasztok!
VálaszTörlésSajnáljuk, hogy ez a szakasza is lezárult az utazásotoknak, de kíváncsian várjuk újabb beszámolóitokat Ázsiából.
Addig is olvassátok el a mi kis top 11-es (nem tudtuk tízre leszűkíteni (: )listánkat, amit a ti élménybeszámolótok alapján készítettünk:
1. Peru - Titicaca-tó
2. Ausztrália - 12 Apostol
3. Ausztrália - Nagy-Korallzátony
4. Ausztrália - Darwin (Kakadu és Litchfield Nemzeti Park)
5. Új-Zéland - Ferenc József Gleccser
6. Új-Zéland - Abel Tasman Nemzeti Park
7. Iguazu vízesés
8. Új-Zéland - Tonfariro Nemzeti Park
9. Argentína - Purmamarca ( a hétszínű hegy )
10. Argentína - Salinas Grandes ( sósivatag )
11. Peru - Huacachina ( sandboarding )
Nézzétek meg jól, hogy mit esztek Ázsiában, nehogy egy chow-chow legyen a menü! (:
Üdv a napfény városából:
Meli és Joca (:
Na hali világjárók!
VálaszTörlésKöszönöm a képeslapokat már így előre is! nagyon várom, hogy láthassam!
Ázsia le fog nyűgözni benneteket! Az már egy más világ. Ott nem subway szendvicset fogtok enni:) Találjatok minél több látnivalót és vigyázzatok a férfi és női masszőrökkel. Ki tudja melyik melyik:)Ja és megemelem majd a kalapom, ha itt nem fog gyarapodni az utipoggyász vagy úgy 5 táskával!:):) na pá
Bee