Szingapur es Malajzia

Perth-bol 5 oras repulout utan megerkeztunk Szingapurba (szanszkritul Singa Pura-ba, azaz az Oroszlanok Varosaba). A nevet Szingapur alapitojatol, Sang Nila Utamatol kapta, aki a hiedelem szerint egy oroszlant latott, amikor eloszor partra szallt a Malaj-felsziget deli csucskenel fekvo kicsiny kis szigeten. Azt mondanom sem kell, hogy errefele csak allatkertben lathat oroszlant az ember. :) Szingapur kb. 130 km-re eszakra fekszik az Egyenlitotol, szoval eszmeletlen, hogy milyen paras meleg van. Perth-ben meg hosszu nadragban szalltunk a repulore, amely majdnem rank is olvadt, amint kileptunk a repterrol. A kellemesen legkondicionalt szallasunk, melyet meg Perth-bol foglaltunk le, Chinatown kozepen allt. A hostelt (Beary Good Hostel) ugyanazon szavakkal tudnam leirni, mint Szingapurt: kicsi, modern es hiper-szuper tiszta. Ha mar a tisztasagnal tartunk, Szingapurrol mindig egy angol szojatek jut eszembe: Singapore is a fine city. Ez a mondat egyreszt jelentheti azt, hogy Szingapur egy nagyszeru varos, de aki ismeri az itteni torvenyeket, annak ez a mondat azt is jelenti, hogy Szingapur a birsagok varosa. A szemetelesert peldaul 1000 szingapuri dollar birsagot szabnak ki az emberre. A visszaesok buntetese kozmunka, melynek soran az elkovetoket a helyi sajto is eloszeretettel allitja pellengerre. A szemetelesi torveny azonban nem all itt meg: betiltottak a ragogumi importalasat, eladasat es birtoklasat is! Kopkodni szigoruan tilos es termeszetesen szinten birsaggal sujtando. Ez az egyik legkelendobb polo, amit az ember szuvenirkent megvehet: De ezek a torvenyek el is ertek a kivant hatast: Szingapur a vilag egyik legtisztabb varosa… ami mar csak azert is lenyugozo, mert a kornyekbeli orszagokban az utcan valo szemeteles szinte sportagga notte ki magat. De errol majd a kovetkezo blogbejegyezesben. Masnap reggel elindultunk felfedezni a varost. Mivel nagyon meleg volt, igy csak a kb. 100 meterre levo Chinatown Heritage Centre-ig jutottunk el, amely az ide bevandorlo kinaiak eletet mutatja be egeszen a 19. szazad elso feletol, amikor is Sir Stamford Raffles megalapitotta Szingapurt. A kinaiak szamara Szingapur az igeret foldje volt, messze a polgarhaborutol es ehinseg sulytotta Kinatol. Itt tudtuk meg, hogy a fizikai munkat vegzo kinai bevandorlokat – erdekes modon – kooli-nak (ejtsd: kuli) hivtak. Valoszinunek tartom, innen ered a mi kuli szavunk is, de ezt azert ne vegyetek keszpenznek. A muzeumbol kilepve meglattunk egy szep epuletet, melynek bejarata felett mindenfele indiai figurak diszelegtek. Kiderult, hogy Szingapur egyik legosibb hindu templomat, a Sri Mariamman-t sikerult megtalalnunk. Az ajtoban le kellett venni a papucsainkat, amitol egy kicsit odzkodtunk, mert feltunk, hogy elkapunk valami olyan borbetegseget, aminek az egesz szegedi borgyogyaszati klinika is a csodajara jar, de olyan szep volt az epulet kivulrol, hogy nem tudtunk nemet mondani a csabitasnak. Belulrol sem ert bennunket csalodas. Gyonyoru, szines szobrok es festmenyek mindenfele, ami azert fontos, mert a hinduk szerint az istensegek kepei olyanok, mint ha maguk az istenek lennenek ott a templomban. A szerzetesek azert vannak ott, hogy az istenek es a hivok kozott osszekotokent mukodjenek. Ennek megfeleloen csak a szerzetesek mehetnek a belso szentelybe, a hivok csak a kulso szentelybol imadkozhatnak az istenek aldasaert. Edit, tudom, hogy te nagyon odavagy Indiaert, szoval felraktunk egy csomo kepet a slideshow-ra. Ime egy kozuluk: A templombol kilepve valami olcsobb kajaldat problatunk felkutatni, de csak egy hatalmas pagodat (Buddha Tooth Relic Temple) talaltunk alig 300 meterre a hindu templomtol. Diszessegeben vetekedett a hindu templommal, de a maga 5 emeletevel ez joval nagyobb volt. A templom bejarata elott ket harcos szobra fogadta a latogatokat, belul pedig 10.000 buddha szobrot szamolhatott meg az, akinek tul sok ideje volt. Sajnos a buddhizmussal kapcsolatos tudasunk eleg foghijas, szoval egyelore erjetek be a kepekkel. A pagoda mogott sikerult talalnunk vegul egy piacot, ahol kis utcai bodegakban mindenfele kajat arultak. Foleg kinai etelek kozul lehetett valogatni, de voltak egesz sorok, amik csak indiai, japan, arab kajakat kinaltak. Aki szereti a tengeri herkentyuket, az valoszinuleg a mennyben erezhette magat, de sajnos mi nem tartozunk kozejuk. Szerencsere az indiai konyha kozel all a szivunkhoz, szoval magunkba abszolvaltunk egy-egy Biryani csirket, es valami szamunkra ismeretlen gyumolcs levet kortyolgattuk hozza. A napunk hatralevo reszet az azsiai utunk tervezgetesevel toltottuk. Azt tudtuk, hogy nem akarunk tul sokaig maradni Szingapurban, mert azsiai viszonylatban nagyon draga. Azert ket napot hagytunk arra, hogy korulnezzunk, amit masnap azzal kezdtunk, hogy vettunk ket jegyet a varosnezo buszra. A busz hop-on/hop-off volt, azaz tobb mint 30 megalloban lehetett felugorni ra, es ott szallhatott le az ember, ahol akart. Mivel mi mar nagyjabol felfedeztuk a kinai negyedet, elindultunk Little India-ba (Kicsi Indiaba), amely a Szingapur folyotol eszakra fekszik. Egy rovidke utazas utan ugy ereztuk, mintha egy masik orszagba csoppentunk volna. Kinabol megerkeztunk Indiaba. Szarit viselo nok, curry-szagu bindis (a bindi a voros festett pont a homlok kozepen) ferfiak rohangaltak mindenfele. Mivel idokozben a delet is elutotte az ora, ettunk egy jo kis tikka masala csirket roti-val (a roti kicsit olyan mint egy palacsinta) potom penzert. Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a templomokban es a szebbnel szebb szobrokban, buszra pattantunk es megneztuk a kozelben fekvo arab negyedet. Itt megerkeztunk a vizipipak, a szonyegek es a kis lampasok vilagaba. Minden egyes negyedben rengeteg a kis bolt, de akadnak plazak is tucatszamra. Nem is csodalom, hogy sok utazo messzire elkeruli Szingapurt, mert egy egyszeru bevasarlovarosnak tekintik. Szingapurbeli tartozkodasunk talan legkellemesebb meglepetese delutan a Botanikus kertben vart bennunket, amikor is meghallottuk, hogy egy parocska magyarul beszel. Mint azt tudjatok, egy kezunkon meg tudjuk szamolni, hogy mennyi magyarral talalkoztunk utunk soran, igy lerohantuk szegenyeket, es szoba elegyedtunk veluk. Nehany perc alatt kiderult, hogy Kriszta es Robi most hazasodtak ossze, es hogy a naszutjuk alkalmabol jottek Szingapurba, ahonnan kesobb majd Balira repulnek. Mikor mar mindannyian herotot kaptunk a sok orchideatol, ugy dontottunk, hogy eleg a Botanikus kertbol, es inkabb hajokazunk egyet a Szingapur folyon, hogy lefenykepezzuk az est fenyeiben uszo Szingapurt. A hajokazas utan megkostoltuk a varos hires kokteljat, a Singapore Sling-et, melyet a nevezetes szingapuri Raffles Hotelben talaltak fel. Tudjuk ajanlani: nagyon finom! Akit erdekel, itt vannak a hozzavalok: » 30 ml gin » 30 ml Cherry brandy » 15 ml triple sec » 30 ml narancslé » 30 ml ananászlé » 30 ml limelé » néhány csepp Angostura Masnap kora reggel megvettuk a vonatjegyet utazasunk kovetkezo allomasara, Kuala Lumpurba, majd mentunk meg egy kort a setahajoval, hogy nappal is tudjunk fenykepeket kesziteni a varosrol. Ezutan elmentunk a Nemzeti Muzeumba, ahol Szingapur tortenelmerol tanultunk egy interaktiv kiallitas keretein belul. A muzeum utan a valtozatossag kedveert koreai kajat ettunk. Este 6 korul meg egyszer osszefutottunk Robiekkal, majd a vonatallomasra ugettunk, mert meg hatarellenorzesen is at kellett esnunk, mielott a vonatra felszallhattunk. A kb 30 szemelyes halokocsink jobb volt, mint amire szamitottunk, bar mire megerkeztunk Kuala Lumpurba (KL) eleg eros oroszlanszag terjengett benne. A vonatallomasrol az elore lefoglalt szallasunkra siettunk, ahol elso dolgunk volt hogy lemossuk magunkrol az ut porat. A szallas eleg ratyi volt, a furdoszobak vagy 30 eve nem voltak felujitva, nem is mukodott a zar rajtuk, a szobaban pedig tropusi allapotok uralkodtak. Szingapurral ellentetben itt mar a szallas ajtajaban le kellett vetni a papucsunkat, szoval az egesz hazban mezitlab tudtunk csak maszkalni. (Joca, majd meglatogatlak odahaza a korhazban… :) ) A recepcion egy 19 eves, eppen szerelmi banattol szenvedo malaj fiu fogadott bennunket, aki vagy 30-szor lejatszotta nekunk ugyanazt a szerelmes dalt, hogy mi is aterezzuk a fajdalmat. Megmutatta az ex-baratnojet a facebook-on. Biztos szep lany, de sajnos a csador alol csak a szeme latszott ki. :) Ebbol talan ki is derult, hogy Malajzia lakossaga nagyreszt (kb 60%-ban) mohamedan, de Szingapurhoz hasonloan sok a buddhista (19%) es hindu (6%) is. Ennek megfeleloen itt Kuala Lumpurban is van indiai es kinai negyed, melyek roskadasig tele vannak kisboltokkal es az adott nepre jellemzo kajaldakkal. Ahol meg eppen nem kisboltok hivogatjak a vevoket, ott massziv plazak vannak amig a szem ellat. Mi peldaul egy 14(!) emeletes bevasarlokozpont mellett laktunk, amiben a szokasos 2/3D-s mozikon kivul egy vidampark is helyet kapott. Olyan nagy volt, hogy a 7. emelet felett mar erosen estek az arak, mert a “leg-boltkorosabbaknak” is elmegy a kedve a vasarolgatasatol mire addig felernek. Viszont ember legyen a talpan aki talal itt egy rendes furdoruhat maganak (olyat, ami nem atmenet a csador es a furdoruha kozott); Livinek legalabb is nem sikerult. Az elso teljes nap reggelen elmentunk, hogy megnezzuk a Petronas tornyokat, melyek KL szimbolumava valtak 1998-as megepitesuk ota. Az Ikertorony a vilag legmagasabb epulete volt a maga 452 meterevel 6 evig, de 2004-ben a taiwani Taipei 101 atvette tole ezt a cimet. A 88 emeletes toronyok acel- es uveghomlokzata az iszlam muveszet jegyeit viseli magan: Itt fel akartunk menni a Sky Bridge-re, azaz a ket tornyot osszekoto hidra, de az orrunk elott fogyott el a jegy, szoval ezt ki kellett hagynunk. Helyette felmentunk a nehany kilometerre levo KL toronyba, ahonnan szenzacios volt a kilatas az egesz varosra: A tornyot fokent telekommunikacios celbol epitettek, de van etterem es kilato is benne. A belepo eleg borsos (36 ringgit – kb. 10 dollar), de ezert az ember nem csak a varost nezheti meg szedito 300 meteres magassagbol, hanem egy malaj kulturalis show, es egy kis esoerdobeli tura is benne foglaltatik. A show eleg amator volt, de termeszetesen megint kivalasztottak, hogy tancoljak. :) Az esoerdobeli seta nem mashol van, mint a torony korul a varos kellos kozepen. A tura utan eppen az erdo mellett setaltunk el, amikor egy kismajom ugrott elenk. A kis szemtelen fel is maszott rank, megprobalt ellopni mindent a taskainkbol es a zsebunkbol, leharapta Livi cipzarjanak a muanyag veget, szoval nem lehetett birni vele egy pillanatig sem. Ez a video tobbet mond szaz szonal: A majmos kalandunk utan meg tobb moka vart rank a Jamek mecsetben, ahova csak hosszu kopenyben es egy ronggyal a fejen engedtek be Livit: :) Nehany fenykep utan kivagtattunk a mecsetbol, meg mielott hogutat kaptunk volna, es a nemzeti mecset fele vettuk az utunkat, ami, mint kesobb kiderult, fele olyan szep sem volt, mint a Jamek mecset. Helyette viszont a Sultan Abdul Samad palotaban gyonyorkodhettunk: A napot egy hosszu setaval zartuk, mert elfogyott a penzunk es nem talaltunk egy mukodo penzautomatat sem a kornyeken, hogy metrojegyet vegyunk. A rakovetkezo napot teljesen a tervezgetesnek szenteltuk. A kerdes az volt, hogy hol unnepeljuk meg a 30. szuletesnapomat. Az elso gondolatunk Tioman szigete volt Del-Malajziaban, de az arak elrettentettek bennunket. Mivel az utazas vege is veszesen kozeledik, ugy dontottunk, hogy ideje felgyorsitanunk delkelet-azsiai utunkat, igy a vietnami Saigonra esett a valasztas. Saigonban egesz olcson talaltunk egy szep kis szallodat, es ugy tunt, hogy nehany dollarert tobb oras masszazst is kaphat itt az ember. De meg mielott megvettuk a repjegyet, el kellett intezni a vietnami vizumot. Ehhez egy vietnami utazasi iroda segitseget vettuk igenybe, es 70 dollarral es 24 oraval kesobb mar ket vietnami vizum boldog tulajdonosai voltunk. A KL-i utolso napunkon meg ellatogattunk egy lepke parkba, ahol a lepkeken kivul lathattunk meg oriasi pokokat, szocskeket es skorpiokat is. Mindent, mi szemnek-szajnak (hany)ingere. A blogra nem raktuk fel az osszes fotot, de akit erdekel ez a tema, otthon megmutatom az osszes fotot, amit csinaltunk. Hazafele menet meg bementunk a helyi piacra, ahol egyedulallo elmenyben reszesultunk, amint kis halak tisztitottak meg a labunkat az elhalt hamsejtektol. Az este zaro aktusakent pedig a Chinatown hires piacan probaltuk magunkat kiraboltatni az arusokkal. Akartunk orat venni, de annyira le akartak huzni, hogy ugy voltunk vele, hogy inkabb varunk egy kicsit, amig lesz elkepzelesunk arrol, hogy mi is a jo ar egy kamu-Rolexert. Eloszor 140 ringgitert arultak azt az orat, amit kesobb 350-ert akartak rank sozni. :) Azert egy-egy kamu napszemuvegnek nem tudtunk nemet mondani. Szerintem azzal is jol lehuztak bennunket, de szerintem meg igy is jol jartunk. Az elado persze probalta nekunk bemagyarazni, hogy az o aruja mind eredeti. :) Teljesen hulyenek nezik itt a turistat. Vegezetul, nehany szoban osszefoglalva: bar Kuala Lumpur nem valt a szivunk csucskeve, de mashol nem jartunk Malajziaban, szoval nem irjuk meg le teljesen az orszagot. Szingapur mar sokkal inkabb tetszett, de valoszinuleg sokat hozzaadott az elmenyhez az is, hogy talalkoztunk Krisztaval es Robival. Remeljuk, Szegeden ujra iszunk egyutt egy Singapore Slinget! :) Folyt. kov…