Ha valaki nehany evvel ezelott azt mondja nekunk, hogy egyszer Kambodzsa foldjere tesszuk a labunkat, annak valoszinuleg azt mondtuk volna, hogy nincs ki a negy kereke. Miert is mennenk mi oda? Annyit az utazasunk elott is tudtunk, hogy valami nagyon szornyu tortent ebben az orszagban, de mar csak Azsiaba erve kezdtunk el olvasni errol a hanyadtatott sorsu neprol es torteneterol. Tudva, hogy mi tortent itt az utobbi 30-40 evben, kicsit csodalom, hogy Anyuek ilyen nyugodtak voltak kambodzsai terveinkkel kapcsolatban. Kicsit ugy birom ezt elkepzelni, mintha a fiam egyszer azt mondana majd, hogy o marpedig szet akar nezni Irakban vagy Afganisztanban.
De az igazsag az, hogy az utobbi 10 evben Kambodzsa rengeteget valtozott, es az emberek eszeveszetten kuzdenek, hogy a multat maguk mogott hagyjak. Valoszinuleg meg ma is sokkal konnyebb egy AK47-t vagy egy fel kilo hasist szerezni itt, mint mondjuk Magyarorszagon, de a helyzet gyorsan valtozik, es az utobbi evekben hozott uj torvenyek egy bekesebb, szebb jovo iranyaba terelik az orszagot.
Az elso benyomasunkat Kambodzsarol egy konyvbol kaptuk (Amit Gilboa: Off the rails in Phnom Penh), amit szeretnek is a figyelmetekbe ajanlani, mert a szerzo hol viccesen, hol targyilagosan irja le, hogy milyen is volt a ‘90-es evek Kambodzsaja az itt elo kulfoldiek (expat-ek) elbeszelesein keresztul. Torteneteikbol a gandzsafuston keresztul egy torvenytelen hely kepe szurodik at. Egy hely, ahol az ember gyerekprostitualtaktol kezdve kezigranaton keresztul mindent megkap par dollarert, az utcan gyakran hallani puskaropogast es a szolasszabadsag teljesen ismeretlen fogalom.
Szoval ezzel a keppel a fejunkben ultunk fel a repulore Luang Prabangban (Laosz) es kellemes meglepeteskent ert, hogy egy egesz modern repteret talaltunk a kambodzsai oldalon, Siem Reapben. A varosba vezeto uton sem hallottunk fegyverropogast, es a taxivezeto is kedelyesen beszelgetett velunk – angolul! A szallodakeresessel itt is eltoltottunk vagy 2 orat, mert a hely, amit a Lonely Planet ajanlott, egy patkanylyuk volt - 15 dollarert! Vegul sikerult egy medencevel rendelkezo szallodat talalnunk a varoskozponttol kb. 5-10 percnyire mindossze 13 dollarert. Kesobb a medencenel egy holland expat-tel beszelgettunk, aki az utobbi 5 evet Kambodzsaban toltotte. Ez a csoka is megerositette, hogy habar meg mindig kaotikusnak tunik Kambodzsa a kulso szemlelo szamara, az utobbi nehany evben rengeteget fejlodott. De hogy megertsetek, hogy honnan is kellett felfejlodnie az utobbi 40 evben, kell egy kis tortenelmi hatter. Megigerem, konyoruletes leszek, es a leheto legrovidebben irom le. :)
A tortenet 1975-ben kezdodott, amikor is a Khmer Rouge nevet viselo kommunistak atvettek a hatalmat Kambodzsaban. Forradalmi gondolkodasmodjuk egyik alapkove volt a nulladik ev gondolata, mely szerint a tarsadalom minden kulturalis es szocialis normajat el kell torolni es uj, forradalmi normakkal kell azokat helyettesiteni. Ennek megfeleloen egyik elso rendelkezesuk a bankok es a penz eltorlese volt. Az egyik konyv (Loung Ung – First they killed my father), amit olvastunk, leirja, hogy a penzt csak WC papirkent hasznaltak 1975 utan.
A nagyvarosok elfoglalasa utan a varoslakokat videkre kuldtek munkataborokba. Habar a kommunista elvek szerint egyenloseget hirdettek, a varosbol jott, frissen foldonfutova valt embereket masodrangunak tekintettek, mivel kivetel nelkul mindet kapitalistanak tekintettek. A falusiak, akiket “bazisembereknek” neveztek, mar tobb szabadsagot elveztek. Felettuk a Khmer Rouge kaderek es a katonak alltak, azok felett pedig a politikai elit. Hatalomra kerulese utan Pol Pot, az uj Demokratikus Kampuchea feje, akit csak Hitlerrel es Sztalinnal tudnek egy napon emliteni, kinyilvanitotta, hogy minden, ami technlogiaval vagy tudomannyal kapcsolatos, az gonosz, es ezert el kell pusztitani.
Az Angkar (ahogy az uj kormany hivta magat) szerint az orak, autok, televiziok birtoklasa csak elmelyiti a tarsadalmi osztalyok kozotti kulonbseget. Mivel ezeket az arucikkeket mind kulfoldrol importaljak, igy elosegitik az imperializmus Kambodzsaba valo beszivargasat. Az egyetlen mechanikus dolog, amit nem pusztitottak el, az a teherauto volt, amivel tobb tizezer csaladot deportaltak videki munkataborokba. A falvakban, munkataborokban egy “tisztabb”, egyenlobb tarsadalmat akartak letrehozni azaltal, hogy mindenki ugyanolyan ruhat viselt es mindenki kozpontilag ugyanannyi elelmet kapott. Azonban ez csak a kezdet volt. Pol Pot rizs-exportorre akarta tenni az orszagot, igy kiadta az ukazt, hogy mostantol 3-szor annyi rizst kell termelni. A tervezett rizstermes felet elore el is adta kulfoldre, negyedet a katonaknak szallitottak, a fennmarado resz pedig a rizsfoldeken dolgozo embereknek jutott. Ez elmeletben talan mukodott is, de gyakorlatban soha nem tudtak elerni a tervezett rizsmennyiseget, igy a 16-18 orat dolgozo emberek csontsovanyra fogyva, vegelgyengulesben haltak meg. Mindenfele betegseg utotte fel a fejet, de nem volt senki, akihez fordulhattak volna az emberek, mert Pol Pot kivegeztetett mindenkit, aki a tanultsag barmilyen jelet mutatta, koztuk az orvosokat is. A legmegdobbentobb szamomra az volt, hogy meg a szemuveget viseloket is kivegzoosztag ele allittatta, mert a szemuveg tanultsagrol arulkodott.
A remalom 3 ev 8 honap es 20 napig tartott es ovatosabb becslesek szerint is legalabb 1-1,5 millio ember eletet kovetelte az akkor 7 millios orszagban. Vegul Pol Pot uralmanak a szomszedos Vietnam vetett veget. Azonban itt nem volt happy ending. Pol Pot es bandaja a dzsungelbe szorult vissza es a kovetkezo 20 evet a vietnamiak altal hatalomra juttatott babkormany ellen valo harccal toltotte. Pol Pot 1998-ban halt meg, anelkul, hogy emberiseg elleni buntettei miatt barki felelosegre vonta volna. Akit erdekel bovebben a tema, annak tudunk adni egy kis angol nyelvu irodalmat! :)
Na, de ott tartottam, hogy megerkeztunk Siem Reapbe. Siem Reap, Angkor Wat-nak es egy rakas masik gyonyoru templom kozelsegenek koszonheti, hogy a turistak koreben ennyire kozkedvelt. Termeszetesen Angkor Wat volt az, ami minket is ide vonzott, es az osi templom elott eltoltott napkelte es napnyugta utan nyugodtan allithatjuk, hogy az egyik legszebb hely, ahol valaha jartunk. Akinek nem ugrana be, hogy melyik templomrol beszelek, annak itt egy kep: A templomot, amely a khmer epiteszet egyik buszkesege, II. Suryavarman epitette a 12. szazaban. Eloszor hindu templom volt, majd amikor a 13. szazadban az egyik khmer uralkodo attert a buddhista vallasra, a templom a buddhistak szentelyeve valt. A templom es kornyeke a khmer birodalom fovarosa volt tobb evszazadon at, egeszen addig, amig a thai (sziami) seregek 1431-ben el nem foglaltak a teruletet. A templomokat ezek utan alig hasznaltak, es csak a francia kolonialis idoszakban kezdtek el az oserdo fogsagabol ujra kiszabaditani. Ime egy terkep a teruletrol: Amint latjatok, Angkor Wat csak egy a sok kozul, es a tobbi templom mind kilometerekre van, igy fogadtunk egy tuk-tukot egesz napra, s egy hosszu nap alatt mindent megneztunk, amit akartunk. Angkor Wat utan a Bayon templomot neztuk meg, amely orias Buddha fejeirol hires: Ezt kovette Ta Prohm, melyet a turistavezetok csak Tomb Raider templomkent emlegetnek, mert itt vettek fel nehany reszt a Tomb Raider cimu film forgatasakor. A film felejtheto, de Angelina Jolie szerkoja es a templom latvanya annal kevesbe: A napot megkoronazando visszamentunk Angkor Wat-hoz, hogy megnezzuk a naplementet. Sajnos aznap eppen nem volt latvanyos a naplemente, de ahogy ott ultunk, es neztuk, hogy a valtozo fenyviszonyok mikent festik at a templom falait, elkezdtunk beszelgetni egy kambodzsai aruslannyal, ami sokat segitett abban, hogy megertsuk, mennyire nehez is az elet Kambodzsaban. Miutan meghallgattuk, Livivel azonnal a standja fele vettuk az utunkat es vettunk tole egy kis aprosagot.
Siem Reapben egyaltalan nem lattuk, hogy mekkora a szegenyseg, de amikor egy 10 oras(!), iszonyatosan kenyelmetlen hajout utan megerkeztunk Battambangba, egyertelmuve valt, hogy a Nyugathoz viszonyitva az emberek rendkivul szegenyek. Az utcak Battambangban, mely Kambodzsa 2. legnagyobb varosa rendkivul piszkosak, szemetesek, az utak – ha egyaltalan le vannak aszfaltozva – tele vannak katyukkal, a hazak pedig eleg kokany kinezetuek. Battambangban talalkoztunk eloszor tobb koldussal, akiknek sokszor hianyzott valamelyik vegtagja. Kulonosen tortenelmi kontextusba helyezve lehet megerteni ezeknek az embereknek a nyomorusagat. Szivszorito volt latni peldaul, amint egy nagyon betegnek tuno oregasszony vett egy kis tiszta ivovizet, miutan adtunk neki egy kis penzt.
Battambangba csak azert mentunk, mert azt olvastuk, hogy a Siem Reapbol ide vezeto hajout felejthetetlen… hat, ahogy vesszuk. Ulogumoink sohasem fogjak elfelejteni ezt a kemeny padot, mellyel a 10 oras ut soran intim kozelsegbe kerultek. :) Szoval Battambangot egy nap utan a hatunk mogott is hagytuk, hogy vegre meglathassuk Phnom Penh-t, Kambodzsa fovarosat.
Phnom Penh-rol azt irjak, hogy vagy utalja az ember, vagy megszereti azonnal. Hat, mi az elobbi csoportba tartoztunk. :) Nagyon szegeny, nagyon koszos, nagyon tulzsufolt. Azonban a mi fo celunk a fovarosban az volt, hogy tovabb tanuljunk a Pol Pot idoszakrol. Ehhez eloszor is elmentunk a Tuol Sleng muzeumba, melyet a Pol Pot era alatt S-21-es bortonnek neveztek. Maga az epulet korabban egy kozepiskolanak adott helyet, majd a Khmer Rouge 1975-ben atalakitotta a kis osztalytermeket cellakka es vallatoszobakka. Az ide kerult emberek 99.9%-a nem latta tobbet a napvilagot… miutan kicsikartak beloluk vallomasukat – el sem kovetett bunokrol – vagy halalra kinoztak oket, vagy a kivegzomezore kuldtek oket, ahol egy baltaval vagy asoval fejbevagtak oket a kiasott tomegsirok szelen. A gyerekeknek sem kegyelmeztek: a csecsemoket egy fahoz vagtak mielott oket is a tomegsirba dobtak:
Hogy mi minden is kavarog az ember fejeben, miutan vegignezte a kepeket errol a sok szornyusegrol, azt egy falfelirat foglalta ossze talan legjobban: Magyarul: Nincs Isten, hol az indok, oda az elet, nincs igazsag!
Innen a mar korabban emlegetett Choeung Ek kivegzomezot mentunk el megnezni, mely tobb tizezer ember vegso nyughelye. A mezo kozepere epitettek egy sztupa-szeru emlekmuvet, amelyben a polcokrol emberi koponyak bamulnak le a szornyusegek elott ertetlenul allo latogatokra. A tomegsirok kozott setalva az embernek a laba ele kell neznie, mert mindenfele emberi csontok es ruhadarabok tunnek elo a foldbol. A setank vegere szotlanul ballagtunk egymas mellett… nehez ennyi szornyuseget megemeszteni egy nap.
A hatralevo ket napban meg megneztuk a nemzeti muzeumot, a kiralyi palotat, az orosz piacot es a Wat Ounalom nevezetu templomot, amely nevehez huen nem sokaig kototte le figyelmunket. Kambodzsaban eltoltott utolso napunkat, mely utazasunk utolso napja is egyben :( leginkabb pakolassal es szortirozassal toltottuk. Habar nem vettunk sok mindent, a taskank csak nem akar lecsukodni. Lehet, hogy nem akar meg hazamenni. De mi mar igen! 2 ora mulva repulunk Bangkokba, onnan egy 12 oras repulout utan Londonba erunk es ha minden jol megy, el is fogjuk erni a Malev gepet, ami visszarepit majd bennunket Budapestre. Szoval, aki bujt, aki nem, megyunk!!! :)
Utunk utolso elotti beszamolojat Laoszbol, a millio elefant foldjerol, osi neven a Lan Xang Kiralysagbol irjuk. Ha ti is annyit tudtok Laoszrol, mint mi mielott idejottunk, akkor elkel egy kis informacio: Eloszor is Magyarorszagohoz hasonloan nincs kijarata a tengerhez. Vietnamhoz es Kambodzsahoz hasonloan francia gyarmat volt 1954-ig. Azutan a kommunista Pathet Lao mozgalom vezetesevel haboru indult az amerikabarat kiralypartiak ellen. Az amerikaiak miszlikre bombaztak az orszagot, mert a mar sokat emlegetett Ho Chi Minh osveny – a vietnamiak utanpotlasi utvonala – Laoszon keresztul haladt. Tobb helyen is olvastam, hogy Laoszra annyi bombat hajigaltak le az amerikaiak titkos bombazasok soran, mint amennyit osszesen ledobtak Japanra a II. vilaghaboru alatt. Azonban vietnami segitseggel 1975-ben igy is a kommunistak ragadtak magukhoz a hatalmat. A kiralyt egy atnevelotaborba kuldtek, ahol valamikor 1980 kornyeken halt meg. Tehat egy szocialista/kommunista orszagrol van szo, de Vietnamhoz hasonloan a ‘80-as evek kozepen nyitottak a Nyugat fele, s igy egy erosen “felvizezett” kommunizmusrol beszelhetunk.
Ma a nagyvarosok hatarozottan fejlettek es tele vannak turistakkal. Vietnammal ellentetben a francia gyarmati idoszak mely nyomot hagyott a nagyobb varosokon, igy azok sokkal europaibbak. Ettol fuggetlenul mindenhol megtalalhatoak a buddhista sztupak, pagodak. A kisvarosi hangulatot araszto nagyvarosok, a szemet gyonyorkodteto videki taj, az utakon nyugodtan csordogalo forgalom, a szolgalatukat egesz udvariasan ajanlo tuk-tukosok egy csapasra megkedveltettek velunk az orszagot. Sajnos az epiteszeti stilus mellett az arak is egesz europainak tuntek nehany etteremben, igy visszatertunk a kis utcai arusok latogatasahoz, ahol mindenfelet kiprobaltunk, majd egy kis laoszi sorrel (Beerlao) oblitettuk le:Termeszetesen a helyiek nem ezeket az arakat fizetik, de mar megtanultuk, hogy ha valamire nincs rairva az ara, az azert van, hogy a turistaknak 5-szor annyit mondhassanak. Viszont amire nincs rairva az ar, abbol alkudni lehet es egy kis alkudozas utan egesz jo aron lehet mindenhez hozzajutni. Ennyit Laoszrol eloljaroban, most kicsit reszletesebben arrol, hogy merre is jartunk, mit is csinaltunk.
Ahogy irtuk korabban, egy fincsi kis 24 oras buszutazas utan erkeztunk meg Laosz fovarosaba, Vientiane-ba. Amennyire farasztonak bizonyult az ut, annyira szep tajakon vezetett utunk. Sajnos nagyon keves elfogadhato minosegu kepet sikerult a buszbol keszitenunk, igy most csak hinnetek kell nekunk. :)
A poros kis buszallomas nem keltett bennunk kulonosebben jo benyomast, de a buszallomasok altalaban nem szoktak lenyugozni bennunket. A varosba egy tuk-tukkal mentunk 6 masik backpackerrel egyutt. A tuk-tuk egy kismotor, ami utan egy kis fedett utanfutot kotnek. Eleg kokanynak hangzik, de lehet sok fele fajtat latni, es a celnak nagyon megfelelnek. Nemelyik akar 12 embert is kepes szallitani, a klimat pedig a menetszel tokeletesen helyettesiti. :-)
A szallaskereses kicsit tovabb tartott, mint szerettuk volna, mert sok helyen akar 30 dollart is el akartak kerni egy ejszakaert, mig a mi budzsenkben kb. 10 dollar volt szabva egy ejszakara. Vegul sikerult egy ventillatorral felszerelt szobat talalnunk ennyiert a varoskozpontban. Szerencsere aznap volt egy nagyobb eso, igy lehult egy kicsit a levego, maskepp nem sokat aludtunk volna aznap ejjel. Az utikonyv nem ajanlott sok mindent Vientiane-ban, igy eloszor mar masnap tovabb akartunk allni Luang Prabangba, de aztan meggondoltuk magunkat, mert nekunk tetszett ez a csendes, nyugis, kisvarosias fovaros. Visszatekintve, dontesunk kivalonak bizonyult: extra napunk folyaman itt sikerult megterveznunk utunk teljes hatralevo reszet, majd kibereltunk egy biciklit, es fel nap alatt vegiglatogattuk a varos legfontosabb szentelyeit. Talan egyik legszebb kozuluk a Nemzeti Sztupa, a Pha That Luang, melynek kepe a penzukon, a laoszi kipen (1 Ft = 32 kip) is rajta van. Ime egy kep az epuletrol: Ez a sztupa is megmutatja, hogy habar a festeszetuk es szobraszatuk nem nagyon kelhet versenyre az europaiakeval, epiteni azt azert nagyon tudtak. A sztupa melletti szentely ugyancsak bizonyitekul szolgal erre:Ezekutan meg megneztuk a Nemzeti Muzeumot es a Patuxait. Utobbit a parizsi Diadaliv mintajara epitettek, hogy emleket allitsanak a fuggetlensegert vivott haboruban elesett laosziaknak. Az erdekesseg errol az epuletrol, hogy a cementet amerikai adomanykent kaptak arra, hogy kifutot epitsenek, igy a helyiek viccesen csak vertikalis kifutonak hivjak. Masnap kora reggel mar indultunk is a fovarostol eszakra fekvo Luang Prabangba. A kanyargos buszut gyonyoru hegyeken vezetett at, igy nagyon orultunk, hogy nappal tettuk meg ezt a 10 oras utat. A sok szerpentin abban is megerositett minket, hogy ha ejszaka jovunk, a szep taj helyett maximum a nejlonzacsko feneket nezhettuk volna kozelrol…. Izelito az uton keszult kepekbol: Ut kozben tobbszor megalltunk pisiszunetet tartani, de mivel szerrettuk volna a vegtagjainkat megtartani – annyira hozzank nottek az elmult 28/30 evben - , igy nem kolbaszoltunk el tul messze a busztol. Laoszban ugyanis meg mindig emberek szazai halnak meg, vagy vesztik el vegtagjaikat minden evben, mert az amerikai bombazasbol hatramaradt, fel nem robbant bombara lepnek. A ledobott bombak 30%-a nem robbant fel, ami szakertok szerint azt jelenti, hogy 80 millio bomba hever szerte-szejjel az orszagban.
Luang Prabangba erve rovidke tuk-tukozas utan mar a kozpontban is voltunk, ahol mar a masodik vendeghazban sikerult egy nagyon jo szobat talalnunk viszonylag olcson. Mar megerkezesunk estejen nekiindultunk, hogy megnezzuk a mas turistak altal is sokat emlegetett ejszakai piacot. Ez leginkabb egy turistaknak szant piac kicsit felfujt arakkal, de itt is eleg jo arakat lehetett kialkudni. Fokent polokat, lampionokat, Buddha szobrokat es kepeket, na meg mindenfele apro csentret lehet itt venni. Masnap annyira meleg volt, hogy alig birtuk ravenni magunkat, hogy kivanszorogjunk a legkondicionalt szobabol, de mindenfelekeppen el akartunk menni a 30-kilometerre levo Kuang Si vizeseshez. Az oda vezeto utan eloszor egy medve-menhelyet neztunk meg:
Ezutan jott az egyik legszebb kis vizeses, amit utunk soran lattunk: Raadaskeppen meg egy magas fara kotott kotellel Tarzan modjara lehetett a vizbe ugrani, ami szamomra laoszi tartozkodasunk csucspontja is volt. Itt eppen – csak a kep kedveert – ugrom egy boduletes nagy hatast. :)
Ezutan napjaink nagy reszet blogirassal es utunk hatralevo reszenek ujratervezesevel toltottuk (meg jo, hogy rugalmasak vagyunk… :-) ), illetve a piacokat jartuk ajandekra vadaszva. Tobbek kozott az angolul tudok szamara rendkivul vicces nevu Phou Si piacra mentunk ki, majd a varos kozpontjaban fekvo Kiralyi Palotaba mentunk be, amely egy ujabb csalodas volt szamunkra, mivel a kiallitott targyakon kivul semmi informaciot nem kaptunk a kiralyi csaladrol.
Meg egy hely van Laoszban, melyet erdemes megemliteni, habar mi nem voltunk ott. Vang Vieng nevet szinte minden utazo ismeri: ez a leghippibb hely egesz Laoszban. A backpackerek itt nem csinalnak mast, mint napkeltetol napnyugtaig tubing-olnak. A tubing annyit jelent, hogy egy traktorgumibelson lecsordogalnak a folyon, es minden 500 meteren megallnak egy kocsmanal. Ennek folyomanyakent a szo minden ertelmeben gyorsan el is aznak. Vannak akik nem jutnak el a folyoig sem, es egesz nap beszivva Jobaratokat neznek a vendeghaz verandajan. Mi ugy voltunk vele, hogy ha reszeg/beszivott angolokat akarunk latni, csak kinezunk az ablakon, ha mar megint Angliaban leszunk. :)
Utolso napunkon kituk-tukoltunk a luang prabangi repterre, es bucsut intettunk Laosznak, annak az orszagnak, amely visszadta a hitunket, hogy akadnak szep es elheto delkelet-azsiai orszagok, valamint mosolygos azsiai emberek.
Kedves olvasoink!
Egy helyesbitessel kell kezdenem a mai blogot. Az elozo bejegyezesunkben azt irtuk, hogy udvozlet a barati Vietnambol. Nos, nem is lehetnenk tavolabb az igazsagtol: Vietnam egyaltalan nem barati!!! Merjuk ezt allitani, mert az elmult 3 hetben eszak-deli iranyban teljes egeszeben vegigutaztuk az orszagot, es mindenhol csak atvertek, lehuztak, es allandoan hazudtak, mint a vizfolyas. Az emberek rendkivul arrogansak es hangosak – persze ettol fuggetlenul mindig szivesen nyujtjak a markukat a borravaloert. Az arusok es a motorbiciklis taxisok szinte kergetik az embert az utcan. Nem tudsz ugy beulni egy etterembe, hogy ne jonnenek oda arusok, s az embernek belefarad a szaja a sok “No, thank you!” mondogatasaba. A tengerpart mindenutt tele van szemetelve, a nagyvarosok pedig lakhatatlansagig zsufoltak. Eloszor azt hittuk, hogy velunk van a problema, valoszinuleg nekunk vannak nagy elvarasaink, vagy a kulturat nem sikerult magunkeva tennunk, de mas utazokkal valo beszelgeteseink alapjan allithatjuk, hogy ebben az orszagban nem kulonosebben varjak a turistakat tart karokkal. De megisszak meg ennek a levet, mert aki egyszer jart itt, az nem hiszem, hogy kulonosebben visszasirja a hazigazdak vendegszeretetet. Maga a orszag – legalabb is amit lattunk belole – nem nyugozott le. Lehet, hogy azert is, mert annyi szep dolgot lattunk mar utunk soran, hogy egyre nehezebb elkapraztatni bennunket, de a halongi oblon kivul nem tudnek egy helyet mondani, amit igazan megfogott volna egyikonket is. Ennyit eloljaroban, a reszleteket majd szepen lassan a tortenetunk folyaman meselem.
Nha Trangba reggel 6 korul ertunk, ahol a buszrol leszallva 3-4 motoros taxis azonnal rank vetette magat, hogy hoteleket ajanljanak nekunk. Termeszetesen ezek az emberek jutalekot kapnak a hotelektol, szoval nekik aztan teljesen mindegy milyen patkanylyukba visznek. Egyik elvitt minket az altala ajanlott szallodaba, de amikor odaertunk, kiderult, hogy 10 dollar helyett 12-ert adjak csak a legkondicionalt szobakat. Igy bucsut intettunk a mergesen a bajsza alatt motyogo kis taxisnak es atmentunk egy masik, olcsobb szallodaba, ahol ennyiert a kliman kivul meg erkelyunk, TV-nk es hutonk is volt. Az egy masik dolog, hogy a recepcios nem emlitette, hogy minden masnap reggel 7-tol este 6-ig nincs aram, es a szallodanak nincs generatora, igy a klima is csak dekoracio a szobaban napkozben. Az aramszunet oka az, hogy az aramfogyasztas evente 10%-al no Vietnamban, es a tavaszi szarazsag miatt a vizieromuvek nem tudnak eleg aramot termelni. Tehat a kereslet joval meghaladja a kinalatot. Ebben is nagyon nagy uzlet van egyesek szamara, mivel a helyi onkormanyzatok dontenek arrol, hogy kinel kapcsoljak ki az aramot, es kinel ne. A fo vesztesek termeszetesen a kisemberek es a kis uzletek. Az emberek egesz nap ventilatorok nelkul senyvednek a kozel 40 fokos hosegben, es a fagylaltarusoknak sem megy igazan jol az uzlet, kepzelhetitek…
Miutan lemostuk magunkrol az ut porat es hunytunk egyet, nekiindultunk, hogy felfedezzuk a varost. Ekkor botlottunk bele ket motorostaxisba, akik turistavezetest ajanlottak nekunk. Mar itt is kezdett derengeni, amit kesobbi turavezetoink csak megerositettek: itt a turavezetoknek nem kotelessege beszelni arrol, hogy mit latsz, csak elvisznek oda, ahova megigertek, es onnan a te dolgod, hogy mi talalsz ki a helyrol, vagy mit nem. Az egyik motorosunk egesz jol beszelt angolul, szoval amikor megkerdezte, hogy erdekel-e bennunket egy motoros tura, ugy gondoltuk, hogy ez a legjobb modja annak, hogy megismerjuk Vietnamot, szoval vegighallgattuk, es vegul rabolintottunk.
Abban egyeztunk meg, hogy egy 3 napos tura kereteben kismotorokkal elvisznek a Lak tohoz, illetve Dalatba, melyrol egesz jokat olvastunk a Lonely Planetben.
A tura elott volt meg ket szabadnapunk, amit arra szantunk, hogy Nha Trangot es kornyeket felfedezuk. Eloszor egy egynapos szigetkozi hajoturara mentunk, ahol snokrelling-oltunk es egy akvariumba is elvittek. A snorkelling hatalmas csalodas volt szamunkra, mivel tobb sorosdobozt lattunk a tengerben, mint halat. A felszinen sem volt jobb a helyzet. A hajoktol nem lehetett biztonsagosan uszni, es latva, hogy mi mindent dobalnak a vizbe, vegul mar be se akartunk menni a tengerbe.
Masnap a Vinpearl nevezetu hatalmas aquaparkba mentunk. A belepo itt 15 USD volt, de megerte: vegre lattunk egy szep, tiszta (mesterseges) tengerpartot es a csuszdak is fenomenalisak voltak. Ketseg kivul vietnami tartozkodasunk egyik legjobb napjat toltottuk itt el. Turelmunket masnap a motorbiciklis turavezetoink tettek probara, mivel nem az angolul jol beszelo vietnami foszer – aki eladta nekunk a turat – hanem az occse jelent meg, hogy felvegyen. Amikor megemlitettuk, hogy nem ebben allapodtunk meg, a vietnamiak altal allandoan hasznalt, “same-same” (ugyanaz, ugyanaz) kifejezessel valaszolt, amit azota kifejezetten gyulolunk, mert altalaban azt jelenti, hogy “ez van, ha tertszik, ha nem”. Sajnos, mivel fele osszeget elore fizettuk, nem ugralhattunk nagyon, szoval ugy voltunk vele, hogy kalandra fel, majd csak lesz valahogy.
Ennek tudhato be, hogy amennyire sokat lattunk a 3 nap alatt, annyira keveset ertettunk meg abbol, amit megprobaltak nekunk elmakogni. Tobbek kozott megneztunk, hogy hogyan keszul a tegla egy vietnami kisiparosnal, illetve hogy hogyan keszul a selyemfonal a selyemhernyobol. Lattunk gyonyoru rizsfoldeket, megneztuk, hogy hogyan is nez ki a kavecserje vagy eppen a bors, es ultunk elefanton is. Naponta 4-5 orat toltottunk a motoron, ami elegge kikezdte az ulogumoinkat a katyukkal erosen diszitett videki kis utakon. A legjobb volt az egeszben, hogy a gyerekek mindenhol majd kiugrottak a borukbol, hogy latnak bennunket, szeles mosollyal integettek barmerre is jartunk. Mindent osszevetve a motoros turank nem volt katasztrofalis, hisz lathattuk vegre, hogy hogyan is elnek az emberek videken, de mi meg is akartuk erteni oket, a szokasaikat. Olyan dolgokat, hogy peldaul a ferfiak miert novesztik meg a kormuket a nagyujjukon… En szerettem volna azt is megtudni, hogy hogyan latjak a vietnami haborut 30 evvel kesobb. Sajnos ilyen jellegu kerdeseinkre nem kaptunk valaszt, mint ahogy abban sem segitettek (bar igertek), hogy olcsobban juthassunk hozza barmihez (pl: helyi aron kapjunk meg dolgokat, nem pedig turista felarral).
A motoros turank befejezese utan egy ejszakai buszra pattantunk, es masnap reggel mar Hoi Anban ebredtunk. Hoi An ketseg kivul a legszebb vietnami varos, amiben volt szerencsenk megfordulni. Nem hiaba nyilvanitotta az UNESCO a vilagorokseg reszeve:
Az epuleteken kivul a szaboirol hires meg a varoska. Az Ovarosban nincs olyan utca, amiben ne lenne vagy ot szabomuhely. Ez az a hely, ahol a turistak nagy resze 4-5 napot marad, hogy varrattasson maganak egy-ket oltonyt, ruhat. Mi vegul ugy dontottunk, hogy nem csinaltatunk semmit magunkank, mert igy is minden egyes alkalommal ugralni kell a taskainkon, hogy le tudjuk zarni oket.
Hoi Anbol egy egynapos tura kereten belul megneztuk My Son-t, ami egy rakas osi hindu templom, amelyeket valamikor a 4. es 14. szazad kozott epitettek a Champa kiralyok Shiva tiszteletere. Shiva a pusztitas istene a hindu vallasban.
A hely kb. 70 kisebb-nagyobb templombol all, melyet a Champa birodalom bukasa utan csak 1898-ban fedeztek fel a franciak. Sajnos a 70 templombol csak nehany all, koszonhetoen az amerikaiak szonyegbombazasanak. A hely titokzatossagat az is noveli, hogy a tudosok a mai napig nem ertik, hogy hogyan tudtak megepiteni ezeket a templomokat mindenfele malter nelkul.
Hoi Ant Hue kovette, ami Vietnam fovarosa is volt 1802 es 1945 kozott. Itt a citadella volt az egyik fo latnivalo, amely – igen, kitalaltatok – egyaltalan nem volt nagy szam. Nekifutasbol azzal akasztottak ki, hogy nem hogy joval tobbet kertek, mint a helyiektol, de latvanyosan meg masik kapuhoz is tereltek bennunket. A citadella maga hatalmas teruleten terul el, de a latvanyosabb resz kb. fel ora alatt bejarhato. A hatso reszek elhanyagoltak es szemetesek is voltak… annak ellenere, hogy ez az epulet a vilagorokseg resze.
A szallodaban termeszetesen itt is atvertek bennunket (itt ugyan volt generator, de azt csak vilagitasra hasznaltak, a legkondi illetve a ventilator nem mukodott), igy a hosegtol nem tudtunk sokat aludni.
Ekkor mar tudtuk, hogy nem fogjuk Vietnamot kedvenc helyeink listajara feltenni, de nagyon remenykedtunk, hogy Hanoi es az eszaki resz javitani fog a bennunk kialakult kepen. Amig elunk, remelunk – mondtuk magunknak. Hiba volt! Hanoiban meg sokkal kevesbe lattak szivesen, mint barhol mashol. A szallodankban a recepciosok (es ezt tobb backpackertol is hallottuk) rendkivul arrongasak es hangosak voltak, a pincerektol egy mosolyt, annyit nem kaptunk (ok viszont borravalot nem kaptak ennek folyomanyakent), de a taxisok voltak a legrosszabbak. Miutan kijottunk az Irodalom Templomabol, beszalltunk egybe, es megegyeztunk a taxissal a 30.000 dongos viteldijban. Amikor fizetesre kerult sor, o mar 40.000-re emlekezett, termeszetesen, es amikor nem akartunk kiszallni a kocsibol, meg ki is szolt nehany helyi embernek, hogy lehet, hogy segitsegre lesz majd szuksege. Ekkora mar csak arra vagytunk, hogy itt hagyjuk ezt az orszagot.
De elotte meg hatravolt a halongi obol, melyet Vietnam egyik legszebb reszekent emlegettek mas utazok. Valoszinuleg azt nem nehez felulmulni, amit eddig lattunk Vietnambol az elmult 3 hetben. :)
A halongi obol kb. 3-4 oranyira van Hanoitol delkeletre a Tonkin obolben. Halong jelentese: az ereszkedo sarany. Nevet onnan kapta, hogy a monda szerint a kinaiak ellen harcolo vietnamiak megsegitesere az istenek sarkanyokat kuldtek az obolbe. A sarkanyok miutan segitettek elpusztitani a betolakodo kinai seregeket, latva a taj szepseget, ugy dontottek, hogy itt maradnak es a tengerbe sullyedve letrehoztak a ma lathato sziklaformaciokat. A propektusok szerint 1969 szikla disziti az oblot, de ez is csak a vietnami kommunista part propagandajanak resze. 1969-ben halt meg ugyanis Ho Chi Minh, akit meg ma is felistenkent tisztelnek. A helyes szam valoszinuleg kozelebb van a 3000-hez. Mindezt egy vietnami foszertol hallottuk, akitol sikerult vegre nemi bepillantast nyerni az “igazi Vietnamba”. Tole tudtuk meg peldaul, hogy az eszak es del kozott meg mindig eros ellentet huzodik… A del nem teljesen a felszabaditokat latja az 1975-ben bearamlo kommunistakban. A beszelgetes ezzel a csokaval (a nevet nem irom le, ki tudja hanyan olvassak a blogot a vietnami kommunista partbol) meggyozott, hogy Ho Chi Minh nem volt az a megrogzott kommunista, mint akinek le akarjak irni, hanem csak eszkozkent hasznalta azt a szabadsagert vivott kuzdelemben. Orosz es kinai fegyverek nelkul ugyanis soha nem tudtak volna megverni az amerikaikat a vietnami haboruban…
Visszaterve a halongi obolhoz, eloszor a “Csodalatos barlangot” neztuk meg, amely vegre nevehez huen, tenyleg szemet gyonyorkodteto volt. Ime egy kep:
A barlang utan meglatogattuk a lebego falvakat, melyeknek nevuket leszamitva semmi hasonlosagot nem mutatnak a perui, nadbol epitett szigetekhez. A halongi lebego falvakban csak arusok elnek deszkahazaikban, akik kis junkaikkal jarnak hajorol hajora, hogy kekszet es uditot aruljanak a hajon erkezo turistaknak, mert a hajon termeszetesen minden 4-szer annyiba kerul, mint a szarazfoldon.A lebego falvakban bereltunk egy kajakot es korbecsonakaztunk egy-ket sziklat. Este vacsora utan kaptunk egy eleg nyogvenyelos 10 perces kis talpmasszazst (ugy kellett szolnom a szemelyzetnek, hogy az arban egy ingyenes masszazs is benne volt). A szemelyzet a hajon ugy viselkedett, mintha nem is azert lennenek ott, hogy minket kiszolgaljanak. A ventilatorokat maguk fele forditottak, es a kaja felszolgalasa utan egy szalmaszalat nem raktak keresztbe, hogy esetleg jobban erezhessuk magunkat. Ez a minimalista gondolkodasmod rendkivul jol erzodott a turavezetonk hozzaallasan is. Nem is kaptak senkitol borravalot, ebben biztos vagyok. Szerencsere az utolso estenket a Majom-szigeten toltottuk egy aranyos kis uduloben, ahol lattunk majmot, sokat napoztunk, este pedig a helyiekkel karaokeztunk. Az igazat megvallva a karaoke-ra csak bepofatlankodtunk (meg ha alapvetoen a karaoke felszereles a vendegek szorakoztatasara is lett veve), de ettol fuggetlenul nagyon jokat enekeltunk. :)
Termeszetesen Vietnam elhagyasakor sem ment minden siman. A szallodankbol kisbusszal vettek fel, hogy kivigyenek a buszallomasra. A kisbuszba besuritettek 13-onkat, plussz a csomagjainkat. Ugy ultunk ott, mint heringek a dobozban, de volt akinek allnia kellett. Mi meg szerencsesek voltunk, mert sikerult a jegyunknek megfeleloen olyan buszra felkerulnunk, ahol agyak voltak, de sok ember kifizette a dragabb jegyet, hogy alvos buszra keruljon, es vegul csak vegig kellett ulnie a 24 oras utat Laosz fovarosaba, Vientiane-ba.
Gyors kis osszegzeskent csak annyit irnek, hogy amennyire egyutt erzunk a vietnami emberekkel a haboruban elszenvedett szornyusegek miatt, annyira szivesen mentunk volna vegig az utcan egy langszoroval neha. :) De most komolyra forditva a szot, ez az elso orszag utazasunk soran, ahova biztos nem ternenk vissza. Es aki azt mondja, hogy minden delkelet-azsiai orszag ugyanilyen, annak ajanljuk, hogy probalja ki Laoszt vagy Kambodzsat, es meglatja, hogy ez a foldresz mennyire mas arcat is meg tudja mutatni. Errol tobbet majd csak utolso bejegyzesunkben Kambodzsabol.
Vegezetul ime a terkep arrol, hogy merre is jartunk Vietnamban:
Es egy video arrol, hogy mennyire is orult a forgalom Hanoiban:
Az Angkar (ahogy az uj kormany hivta magat) szerint az orak, autok, televiziok birtoklasa csak elmelyiti a tarsadalmi osztalyok kozotti kulonbseget. Mivel ezeket az arucikkeket mind kulfoldrol importaljak, igy elosegitik az imperializmus Kambodzsaba valo beszivargasat. Az egyetlen mechanikus dolog, amit nem pusztitottak el, az a teherauto volt, amivel tobb tizezer csaladot deportaltak videki munkataborokba. A falvakban, munkataborokban egy “tisztabb”, egyenlobb tarsadalmat akartak letrehozni azaltal, hogy mindenki ugyanolyan ruhat viselt es mindenki kozpontilag ugyanannyi elelmet kapott. Azonban ez csak a kezdet volt. Pol Pot rizs-exportorre akarta tenni az orszagot, igy kiadta az ukazt, hogy mostantol 3-szor annyi rizst kell termelni. A tervezett rizstermes felet elore el is adta kulfoldre, negyedet a katonaknak szallitottak, a fennmarado resz pedig a rizsfoldeken dolgozo embereknek jutott. Ez elmeletben talan mukodott is, de gyakorlatban soha nem tudtak elerni a tervezett rizsmennyiseget, igy a 16-18 orat dolgozo emberek csontsovanyra fogyva, vegelgyengulesben haltak meg. Mindenfele betegseg utotte fel a fejet, de nem volt senki, akihez fordulhattak volna az emberek, mert Pol Pot kivegeztetett mindenkit, aki a tanultsag barmilyen jelet mutatta, koztuk az orvosokat is. A legmegdobbentobb szamomra az volt, hogy meg a szemuveget viseloket is kivegzoosztag ele allittatta, mert a szemuveg tanultsagrol arulkodott.
A remalom 3 ev 8 honap es 20 napig tartott es ovatosabb becslesek szerint is legalabb 1-1,5 millio ember eletet kovetelte az akkor 7 millios orszagban. Vegul Pol Pot uralmanak a szomszedos Vietnam vetett veget. Azonban itt nem volt happy ending. Pol Pot es bandaja a dzsungelbe szorult vissza es a kovetkezo 20 evet a vietnamiak altal hatalomra juttatott babkormany ellen valo harccal toltotte. Pol Pot 1998-ban halt meg, anelkul, hogy emberiseg elleni buntettei miatt barki felelosegre vonta volna. Akit erdekel bovebben a tema, annak tudunk adni egy kis angol nyelvu irodalmat! :)
Na, de ott tartottam, hogy megerkeztunk Siem Reapbe. Siem Reap, Angkor Wat-nak es egy rakas masik gyonyoru templom kozelsegenek koszonheti, hogy a turistak koreben ennyire kozkedvelt. Termeszetesen Angkor Wat volt az, ami minket is ide vonzott, es az osi templom elott eltoltott napkelte es napnyugta utan nyugodtan allithatjuk, hogy az egyik legszebb hely, ahol valaha jartunk. Akinek nem ugrana be, hogy melyik templomrol beszelek, annak itt egy kep:
A templomot, amely a khmer epiteszet egyik buszkesege, II. Suryavarman epitette a 12. szazaban. Eloszor hindu templom volt, majd amikor a 13. szazadban az egyik khmer uralkodo attert a buddhista vallasra, a templom a buddhistak szentelyeve valt. A templom es kornyeke a khmer birodalom fovarosa volt tobb evszazadon at, egeszen addig, amig a thai (sziami) seregek 1431-ben el nem foglaltak a teruletet. A templomokat ezek utan alig hasznaltak, es csak a francia kolonialis idoszakban kezdtek el az oserdo fogsagabol ujra kiszabaditani. Ime egy terkep a teruletrol:
Amint latjatok, Angkor Wat csak egy a sok kozul, es a tobbi templom mind kilometerekre van, igy fogadtunk egy tuk-tukot egesz napra, s egy hosszu nap alatt mindent megneztunk, amit akartunk. Angkor Wat utan a Bayon templomot neztuk meg, amely orias Buddha fejeirol hires:
Ezt kovette Ta Prohm, melyet a turistavezetok csak Tomb Raider templomkent emlegetnek, mert itt vettek fel nehany reszt a Tomb Raider cimu film forgatasakor. A film felejtheto, de Angelina Jolie szerkoja es a templom latvanya annal kevesbe: 
A napot megkoronazando visszamentunk Angkor Wat-hoz, hogy megnezzuk a naplementet. Sajnos aznap eppen nem volt latvanyos a naplemente, de ahogy ott ultunk, es neztuk, hogy a valtozo fenyviszonyok mikent festik at a templom falait, elkezdtunk beszelgetni egy kambodzsai aruslannyal, ami sokat segitett abban, hogy megertsuk, mennyire nehez is az elet Kambodzsaban. Miutan meghallgattuk, Livivel azonnal a standja fele vettuk az utunkat es vettunk tole egy kis aprosagot.
Siem Reapben egyaltalan nem lattuk, hogy mekkora a szegenyseg, de amikor egy 10 oras(!), iszonyatosan kenyelmetlen hajout utan megerkeztunk Battambangba, egyertelmuve valt, hogy a Nyugathoz viszonyitva az emberek rendkivul szegenyek. Az utcak Battambangban, mely Kambodzsa 2. legnagyobb varosa rendkivul piszkosak, szemetesek, az utak – ha egyaltalan le vannak aszfaltozva – tele vannak katyukkal, a hazak pedig eleg kokany kinezetuek. Battambangban talalkoztunk eloszor tobb koldussal, akiknek sokszor hianyzott valamelyik vegtagja. Kulonosen tortenelmi kontextusba helyezve lehet megerteni ezeknek az embereknek a nyomorusagat. Szivszorito volt latni peldaul, amint egy nagyon betegnek tuno oregasszony vett egy kis tiszta ivovizet, miutan adtunk neki egy kis penzt.
Battambangba csak azert mentunk, mert azt olvastuk, hogy a Siem Reapbol ide vezeto hajout felejthetetlen… hat, ahogy vesszuk. Ulogumoink sohasem fogjak elfelejteni ezt a kemeny padot, mellyel a 10 oras ut soran intim kozelsegbe kerultek. :) Szoval Battambangot egy nap utan a hatunk mogott is hagytuk, hogy vegre meglathassuk Phnom Penh-t, Kambodzsa fovarosat.
Phnom Penh-rol azt irjak, hogy vagy utalja az ember, vagy megszereti azonnal. Hat, mi az elobbi csoportba tartoztunk. :) Nagyon szegeny, nagyon koszos, nagyon tulzsufolt. Azonban a mi fo celunk a fovarosban az volt, hogy tovabb tanuljunk a Pol Pot idoszakrol. Ehhez eloszor is elmentunk a Tuol Sleng muzeumba, melyet a Pol Pot era alatt S-21-es bortonnek neveztek. Maga az epulet korabban egy kozepiskolanak adott helyet, majd a Khmer Rouge 1975-ben atalakitotta a kis osztalytermeket cellakka es vallatoszobakka. Az ide kerult emberek 99.9%-a nem latta tobbet a napvilagot… miutan kicsikartak beloluk vallomasukat – el sem kovetett bunokrol – vagy halalra kinoztak oket, vagy a kivegzomezore kuldtek oket, ahol egy baltaval vagy asoval fejbevagtak oket a kiasott tomegsirok szelen. A gyerekeknek sem kegyelmeztek: a csecsemoket egy fahoz vagtak mielott oket is a tomegsirba dobtak:
Hogy mi minden is kavarog az ember fejeben, miutan vegignezte a kepeket errol a sok szornyusegrol, azt egy falfelirat foglalta ossze talan legjobban:
Magyarul: Nincs Isten, hol az indok, oda az elet, nincs igazsag!
Innen a mar korabban emlegetett Choeung Ek kivegzomezot mentunk el megnezni, mely tobb tizezer ember vegso nyughelye. A mezo kozepere epitettek egy sztupa-szeru emlekmuvet, amelyben a polcokrol emberi koponyak bamulnak le a szornyusegek elott ertetlenul allo latogatokra. A tomegsirok kozott setalva az embernek a laba ele kell neznie, mert mindenfele emberi csontok es ruhadarabok tunnek elo a foldbol. A setank vegere szotlanul ballagtunk egymas mellett… nehez ennyi szornyuseget megemeszteni egy nap.
A hatralevo ket napban meg megneztuk a nemzeti muzeumot, a kiralyi palotat, az orosz piacot es a Wat Ounalom nevezetu templomot, amely nevehez huen nem sokaig kototte le figyelmunket. Kambodzsaban eltoltott utolso napunkat, mely utazasunk utolso napja is egyben :( leginkabb pakolassal es szortirozassal toltottuk. Habar nem vettunk sok mindent, a taskank csak nem akar lecsukodni. Lehet, hogy nem akar meg hazamenni. De mi mar igen! 2 ora mulva repulunk Bangkokba, onnan egy 12 oras repulout utan Londonba erunk es ha minden jol megy, el is fogjuk erni a Malev gepet, ami visszarepit majd bennunket Budapestre. Szoval, aki bujt, aki nem, megyunk!!! :)
