Xin Chao! (Hello!)
Udvozlet a barati szocialista Vietnambol, az aramszunetek es az orult motorbiciklisek orszagabol. Junius 8-an erkeztunk meg a saigoni repterre, ahol a taxisok majd szetteptek, hogy egy fuvart kicsikarjanak belolunk. Mivel mar olvastunk arrol, hogy mennyi a rendes tarifa (kb. 5 USD), igy kicsit kellemetlenul esett, amikor elkezdtek 8-15 USD kozotti arakat emlegetni. Gyorsan el is mentunk a buszallomas iranyaba, de mivel mindenki azt mondta, hogy az utolso busz mar elment (igy utolag mar valoszinunek tartjuk, hogy ezzel is felultettek), nem volt mas valasztasunk, mint hogy a taxisok aldozataiva valjunk. Kerestunk egyet, aki 8 dollaert is elvitt bennunket, de a kocsiban megprobalta meg strofolni az arat, termeszetesen nem sok sikerrel. A szallodaig vezeto ut egyben izelitot is adott a helyi kozlekedesi szokasokrol. Egyreszt mulatsagos volt nezni, ahogy a motorbiciklisek minden alapveto kozlekedesi szabalyra fittyet hanyva keresztul-kasul kacskaringoznak az utakon es jardakon; masreszt a ver megfagyott bennunk latva, hogy milyen manovereket csinalnak. Ennek ellenere az elmult harom hetben mindossze ket kisebb balesetet lattunk, amikor is a baleset oka az volt, hogy a turistak bizonytalankodtak az uton valo atkeles kozben. Atmenni az uton kesz muveszet itt, melynek legfontosabb szabalya, hogy nem szabad visszafordulni, rohanni vagy hezitalni, hanem menni kell szepen lassan, magabiztosan, es a motorosok jobbrol-balrol szepen kikerulnek. Ez barmennyire is orultsegnek hangzik, teljesen jol mukodik. Azt meg nem vettuk eszre, hogy a motorosok barmifele szabalyt kovetnenek. Bar a kozlekedes tobbnyire jobboldali, az ellenkezojen sem kell meglepodni, mint ahogy azon sem, hogy kulso savbol kanyarodnak balra, mikozben a tobbiek egyenesen mennek a belso savbol... Nem feltetlenul hasznaljak a lampajukat este, a jarda szabad preda szamukra, az iranyjelzes luxus, a piros pedig – ugy tunik – az uj zold errefele:
Itt eppen a lampanal allunk, amely meg 29 masodpercig pirosat mutat, de a motorosok nyugodtan tepnek el mellettunk.
A szallodank, mint azt az elozo blogban irtam, nagyon pazar volt, mert ugy dontottunk, hogy a szulinapom alkalmabol kirugunk egy kicsit a hambol. Mar ha a TV-t es a hutot luxusnak tartjuk a szobaban – nekunk 4 honap utan az volt. Aznap este meg szetneztunk a kornyeken, az I. keruletben, mely egyben a backpacker negyed is. Az utcak tele voltak elettel: csinos vietnami lanyok hivogattak a hosegben megfaradt turistakat egy sorre, masszazsra vagy eppen egy kicsit tobbre. :) Nem is csodalom, hogy sok turistat annyira magaval ragad Delkelet-Azsia: itt az ember szinte mindent megkaphat, viszonylag olcson. Az alkohol, legalabb is Angliahoz viszonyitva nevetsegesen olcso, csak ugy, mint a lanyok, akiktol mar 10-20 dollarert “boldog befejezessel” kaphatod a masszazst (massage with happy ending). Rovid setank soran vagy otszor megkerdeztek, hogy kell-e marihuanna, es ha nincs ott Livi, valoszinuleg legalabb ennyi ejszakai pillango ajanlotta volna a szolgaltatasait. A lanyok vagy kismotorrol vadasztak a turistakat, vagy pedig kis “kavezokban” vartak a “beszelgetni” vagyo ferfiembereket. Raadasul Vietnam meg nem is a legdekadensebb delkelet-azsiai allam. Most olvastam a ‘90-es evek Kambodzsajarol, ahol a kabitoszerek es a prostitualtak olyan hetkoznapi dolognak szamitottak, mint egy uveg sor (es kb. annyiba is kerultek). Gondolom, nem olyan sokat valtozott a helyzet azota, de majd elmondjuk, ha odaertunk. Bocs, kicsit elkalandoztam… hiaba, ha egyszer jo a tema! :)
Visszaterve tortenetunk fonalahoz, masnap vegigneztunk nehany legalisnak tuno masszazsszalont, hogy talaljunk egyet, ahol a szuletesnapomon kenyeztetnek majd bennunket. Vegul a szalloda altal javasolt helyet valasztottuk, mert egy kicsit exkluzivabbnak es professzionalisabbnak tunt, mint a tobbi. Miutan ezt is leszerveztuk, elindultunk, hogy megnezzunk Saigon egy-ket nevezetesseget. Eloszor a Fuggetlenseg palotajat neztuk meg, melyet 1975-ben foglaltak el az eszakiak. Az epulet a szocialista epiteszet egy ujabb “remekmuve”: a regi balatoni szoc-udulokre emlekezteto formajaval es eleg szegenyes belso terevel sajnos nem nagyon nyugozott le bennunket.
Ellensulyzoando a szegenyes vizualis ingereket, megprobaltunk egy angolul tudo turistavezetot szervalni, hogy legalabb az epulet tortenelmi jelentosegevel tisztaban legyunk. Az elso harom mondata utan azonban fejvakargatva neztunk egymasra Livivel, mert nem voltunk benne biztosak, hogy milyen nyelven is beszel… Kb. minden 4. szavaban ismertunk angol szora. Ennek egyik fo oka az volt, hogy a vietnamiak eloszeretettel hagyjak el a szavak veget. Igy lesz a “house”-bol, “ha”, vagy a “tax”-bol “tek”. Ember legyen a talpan, aki ebbol kihamoz barmit is. Igy az epulet tortenelmi jelentosegerol sem sokat tudunk meg. Az igazat megvallva igy utolag mar latom, hogy nem is volt sok…
A palota utan megneztuk Saigon Notre Dame katedralisat, ami megint csak nagy csalodast jelentett, bar ennek hatasara jutottunk el a felismeresig, hogy Vietnamban a nepesseg 7%-a (!) katolikus. Ez valoszinuleg a francia gyarmati multjanak koszonheto, csak ugy, mint a bagettszeru kenyeruk.
A nap vegen elindultunk a szallasunkra, de eloszor megneztuk, hogy milyen is egy vietnami piac. A ruhareszlegen szo szerint majd szejjelteptek az eladok (a vietnamiak szeretnek megerinteni, mikozben beszelnek hozzad), akik egytol egyig ugyanazokat az erosen tularazott polokat es csentreket arultak. Az arak olyan nagy kulonbsegeket mutattak ugyanazon arucikk eseten is, hogy volt, hogy az ar hallatan csak jot nevettunk es tovabbsetaltunk. Erre persze kaptunk egy sokkal realisztikusabb arajanlatot, de nem tudvan, hogy mennyi is lehet a valos ar, egyelore nem mertunk semmit sem venni. Ja, es persze egyszerre 3-4 arus probal berancigalni a kis boltjaba. Ezt az intenzitast mar csak az etelpiac szagvilaga tudta felulmulni. A fustolt tintahal es egyeb finomsagok latvanya es foleg szaga gyorsan veget is vetett a piacolasi kedvunknek. Aznap mar nem is volt tul sok kedvunk a vietnami vacsorahoz, szoval meg sem alltunk egy pizzeriaig.
Masnap eljott a nagy nap: beleptem en is a harmincasok klubjaba. Alig tudtam kivarni, hogy befejezzuk a reggelit, maris vontattam Livit a masszazsszalon fele. A masszazs felejtheto volt, de hat, ahogy Geszti Peti mondta: Kis orom is orom! Mire kileptunk a spa ajtajan, mar kopogott a szemunk az ehsegtol, szoval megkerestuk a legexkluzivabbnak tuno ettermet, es ugy dontottunk, hogy ma halalra zabaljuk magunkat. A Margiteknal elkoltott vacsora (Sydney) ota nem ettunk ilyen jot. Ebed utan atgurultunk meg egy cukraszdaba, ahol megkaptam a szulinapi tortamat is:
A nehez nap faradalmait kipihenendo, visszaballagtunk a szallodaba. A magas paratartalommal kombinalt 37 fokos hoseg elviselhetetlen, ha az ember nem klimatizalt szobaban van, szoval csak 6 korul mereszkedtunk ki ujra, hogy elmenjunk egy filmet megnezni. A mozi egy kis kavezo resze volt, es hatalmas ketszemelyes szofakrol neztuk a filmet. Kozben lehetett kajat es piat rendelni, szoval az egyik legfullosabb mozi volt, amiben valaha volt szerencsenk ulni. A mozi utan meg gyorsan lecsusztattunk nehany finom koktelt, ami felrakta a koronat erre a napra.
Masnap reggel szakitottunk a semmittevessel, es elkezdtunk szorgalmasan muzeumokat latogatni. A delelottot az eleg szegenyes Tortenelmi Muzeumban toltottuk, majd delutan a Haborus Emlekmuzeumot latogattuk meg. Itt vegre tanulhattunk valamit a vietnami haborurol, melyet bevallom, leginkabb a Chuck Norris filmekbol ismertunk. Tobbek kozott arrol is kaptunk egy kicsit atfogobb kepet, hogy Amerika miert is kezdett a Vietnami haboruba, hiszen Indokina szinte teljes egeszeben francia gyarmat volt. Ennek megertesehez – a teljesseg igenye nelkul – gondoltam adok egy kis hatteret. Aki nem szereti a tortenelmet, az most ugorjon egy-ket paragrafust:
A tortenet ugy kezdodott, hogy a II. vilaghaboruban Nemetorszag lerohanta Franciaorszagot, mig delkelet-azsiai gyarmatait, koztuk Vietnamot, a japanok foglaltak el. A vietnamiak japanokkal szembeni ellenallasanak egyik legfontosabb szereploje a Vietnami Kommunista Part altal vezetett Viet Minh Front volt. A II. vilaghaborut koveto “hatalmi vakumot” – amikor is a japanok mar kivonultak, de a franciak meg a sebeiket nyalogattak – kihasznalva a Viet Minh magahoz ragadta a hatalmat, es vezetojuk, Ho Chi Minh 1945. szeptembereben bejelentette a fuggetlen Demokratikus Vietnami Koztarsasag megalakulasat. Azonban a nagyhatalmak a II. vilaghaboru utani osztozkodasuk soran ugy dontottek, hogy Vietnam tovabbra is francia gyarmat marad. Mivel a franciaknak nem volt masuk a csupasz hatsojukon kivul a haboru utan, a brittek segitettek oket katonakkal es fegyverekkel, hogy visszafoglalhassak Vietnam deli reszet. A Viet Minh 1946-ig, Hanoi francia megszallasaig volt ura az eszaki resznek. A franciak visszaterese utan szinte azonnal meg is indult az elso indokinai haboru a Viet Minh es a francia erok kozott. A Viet Minh-t a kinaiak es az oroszok tamogattak, mig a franciakat az USA penzelte. A hideghaboru erosodesevel az USA egyre jobban felt attol, hogy Vietnam is a “kommunizmus aldozatava” valik, igy mindent megtett azert, hogy a franciakat tamogassa (meg a Viet Minh taktikai nuklearis bombazasa is szoba jott).
Vegul 1954–ben a franciak bedobtak a torulkozot, es Genfben alairtak a bekeszerzodest, amelyben fuggetlenne nyilvanitottak Laoszt, Kambodzsat es Vietnamot. A szerzodes 17. cikkelye jovahagyta ideiglenesen Vietnam eszak-deli megosztottsagat, de eloirta, hogy 1956-ban egy uj, valasztott kormany alatt egyesuljon az orszag. Azonban delen egy Diem nevezetu foszer kerult hatalomra (amerikai tamogatassal), aki azonnal ki is nyilvanitotta, hogy o semmifele valasztasokat nem fog tartani. Valoszinuleg azert, mert tudta, hogy az orszag 80%-a a kommunistakra szavazna. A legtobb del-vietnami buddhista szamara Diem hatalomra jutasa egy remalom volt, mivel egy gazdag katolikus csaladbol szarmazott, s mindent megtett azert, hogy a katolicizmust tegye a hivatalos vallassa. Ennek szellemeben diszkriminialta a buddhistakat es tamogatta a buddhista pagodak rombolasat. 1955-ben, ha meg nem utaltak volna elegge, kommunista-ellenes kampanyba kezdett, melynek soran 12.000 embert olt meg, es kb. haromszor ennyit vetett bortonbe. (Persze a komcsik sem voltak sokkal jobbak… ok is kiradiroztak egy-ket ezer embert osztalyellenseg cimszo alatt.) Az eddig csak propagandaszinten vivott haboru az eszak es del kozott ekkorra mar fegyveres osszeutkozesekbe torkollott. Lassan az amerikaiakban is tudatosodott, hogy Diem nem teljesen az o celjaikat szolgalja, igy 1963-ban eltettek lab alol. Ezt kovetoen az amerikaiak (valoszinuleg egy mondvacsinalt uruggyel) elkezdtek bombazni vietkong taktikai celpontokat. Harom ev alatt tobb millio tonna bombat dobtak Eszak- es Del-Vietnamra. Ahogy egy nagyon ertelmes amerikai katonai vezeto mondta, az USA visszabombazta Vietnamot a kokorszakba.
A bombazas termeszetesen a leheto legrosszabb megoldas volt, mert politikai nezetre valo tekintet nelkul irtotta a vietkongokat es a barati del-vietnami csaladokat.
A del-vietnami hadsereg egyre kevesbe tudta felvenni a harcot a vietkongok ellen, igy az amerikaiak sajat csapataikat vetettek be. 1968-ban a Tet offenziva soran a vietkongok hatalmas csapast mertek az amerikaiakra, akik ennek hatasara beketargyalasokba kezdtek. A beketargyalasok ideje alatt az USA titkos bombazasokat hajtott vegre Kambodzsaban es Laoszban is, hogy elvagja a vietkongoknak erkezo fegyverszallitmanyok utjat.
Vegul 1973-ban a parizsi beketargyalasok soran alairtak a bekeszerzodest, es mindeki boldogan elt, amig meg nem halt… persze ez nem igy volt, mert a del tovabbra sem akarta a kommunizmust, mire az eszak – most mar az amerikaiak bombazasa nelkul – lerohanta/felszabaditotta a delt 1975-ben. Szoval igy jott letre az, amit ma Vietnami Szocialista Koztarsasagnak hivunk…Es most mar tenyleg itt a vege, fuss el vele.
A muzeumot egy szoval tudnank leirni: megrazo. Kulonosen azok a kepek voltak szornyuek, amelyeken az amerikaiak altal bevetett kemiai fegyverek hatasat lehetett latni. Az ok, amiert nagyon tetszett a muzeum, az az, hogy vegre nem az amerikaiak oldalrol lattuk a vietnami haborut. Vietnam aldozatul esett Amerika kommunizmustol valo paranoias felelmenek, de vegul 30 evnyi haboru, 2 millio vietnami es 60.000 amerikai katona halala utan csak kiharcolta fuggetlenseget. Az ironia az egeszben az, hogy Ho Chi Minh inkabb volt nacionalista, mint kommunista, es ha az amerikaiak elismerik a Demokratikus Vietnami Koztarsasagot, nem lett volna vietnami haboru es ma lehet, hogy Vietnamot Del-Koreaval es Tajvannal emlegetnenk egy lapon.
Masnap reggel egy Cao Dai templomot neztunk meg Saigontol delre. A Cao Dai, melynek jelentese Mennybeli Kiralysag, egy relative fiatal vallas (1926 ota letezik), mely a buddhizmus, a keresztenyseg, a taoizmus, a konfucianizmus, az iszlam es a zsido vallas erdekes fuzioja.
A vallas fiatalsagat az is jelzi, hogy a ferfiak es nok kozotti egyenloseget hirdeti, bar a ket legfontosabb egyhazi poziciot igy is csak ferfiak tolthetik be. Ezt azzal magyarazzak, hogy Isten megteremtette Yin-t (no) es Yang-ot (ferfi) es Yin nem lehet dominans Yang felett, mert abbol kaosz lenne. :) Van benne valami… :)))))
Mi eppen a deli imara erkeztunk meg a Holy See templomba, ahol a hivok egyhazi pozicioiknak megfeleloen piros, sarga, kek vagy feher ruhat viseltek.
A hivok celja, hogy eljussanak a legmagasabb szintre, azaz buddhava valjanak. Ekkor ug yanis kikerulnek az elet es halal allando korforgasabol.
Szentjeik kozott szerepel Shakespeare, Victor Hugo, Jezus, Mohamed, Mozes, Lenin, az orleansi szuz Sun Yat-sen, es meg sokan masok. Viktor Hugo peldaul azert, mert megjosolta egy uj vallas keletkezeset, mely egyesiti az azsiai es a nyugati hitvilagot.
A Cao Dai templom utan az alig egy oranyira levo Cu Chi fele vettuk utunkat, ahol az amerikaiak ellen harcolo vietkong gerillak 200 km hosszu foldalatti alagutrendszert astak. Az alagutak korhazkent, utanpotlasi utvonalkent, fegyver- es elelemraktarkent valamint lakhelykent szolgaltak. A gerillak a nappalokat ezekben a szuk alagutakban toltottek, es csak ejszaka mereszkedtek elo, hogy valami elelmet keressenek, vagy eppen harcoljanak. Az elet az alagutakban rettenetes volt. Egyes feltetelezesek szerint az itt lako emberek tobb, mint fele meghalt az amerikai bombazasok soran, vagy malariaban. Az alagutak tele voltak hangyakkal, merges pokokkal es szunyogokkal.
1966-ban az amerikaiak egy nagyszabasu offenzivat inditottak az alagutban rejtozo vietkongok ellen. Eloszor ripityara bombaztak az egesz teruletet (tenyleg ugy nezett ki a valaha zold dzsungel, mint a Hold), majd katonak fesultek vegig a teruletet algutakat keresve. Azonban az offenziva nem erte el celjat, mert az amerikaiak alulbecsultek az algutak hosszat es bonyolultsagat. Lemenni nem mertek az alagutakba, mert csapdak egesz arzenalja varta oket,
igy csak granatokat dobtak be, es beomlasztottak a bejaratot. Azonban ezeknek az alagutaknak tobb bejarata es szellozonyillasa is volt.
Nekunk is “volt szerencsenk” kiprobalni, hogy milyen is odalenn, annyi kulonbseggel, hogy a 100 meteres alagut, amibe mi masztunk le, mar legalabb ketszeresere lett kitagitva. Mi nem szenvedunk klausztrofobiatol, de ha tobb idot kellett volna odalenn toltenunk, biztos bepanikoltunk volna: a sotetseg, az eszmeletlen hoseg es a mindenfele csuszomaszok (hatalmas szazlabuk) hada egy csapasra megertette velunk, hogy mennyire embertelen volt az elet idelenn.
Del-vietnami utunkat egy Mekong delta turaval fejeztuk be. A ket napos ut sajnos nem kapraztatott el bennunket. Rengeteg buszozas szornyu minosegu utakon, lepukkant kisvarosok es egy nagy, teljesen osszeszemetelt folyo vart bennunket.
Az ut fenypontja az volt, amikor a folyo egy kisebb mellekagan csonakaztunk vietnami kup alaku kalappal a fejunkon.
Ugyancsak itt probaltam ki a kigyobort, amely igy nez ki:
Igen, azok ott kigyok. Es igen, nagyon szornyu volt. Kesobb este meg megkostoltuk a kigyohust is, ami itt Vietnamban inyencsegnek szamit, es eleg draga is. Mondjuk, mi nem inyencseg itt? A vietnamiak szinte mindent megesznek: szocsket, patkanyt, kutyat, macskat, kigyot, es a tengerben sem nagyon talalni olyat, ami ne szerepelne az etlapjukon.
A mekongi turank altalunk leginkabb vart pontja a Can Tho melletti uszo piac volt, amely a nap 24 orajaban, a het minden napjan nyitva van. Ezert is volt akkora csalodas, hogy nem volt semmifele piachangulata az egesznek. Mint kesobb megtudtuk, ez egy nagybani piac, szoval az arusok csak egymas kozott kereskednek, ezert is nem volt az a nagy felhajtas, amit mas piacokon mar megszokhattunk. Persze a frissitoitalokat, csokikat kinalgato asszonyok itt is utolertek kis csonajaikon, s veg nelkul kiabaltak, hogy “Vegyel valamit! O’ccso!”. Ugy tunik, toluk nem lehet elbujni sehova. A hajokazas utan meg meglatogattunk egy vietnami noodle (teszta) gyarat, ahol lathattuk, hogy hogyan keszul az autentikus vietnami rizsteszta, melyet a levesbe szoktak rakni. Barcsak ne lattuk volna, mert ez csak megerositett azon meggyozodesunkben, hogy jobb ha nem tudjuk, hogy hogyan is keszul, amit megeszunk. Higienia nuku! Valoszinuleg igen durva kikepzesben van resze a gyomrunknak, de eddig birja hosiesen. Legalabb is nem kaptunk meg etelmergezest…
Na, gondolom mar ti is belefaradtatok az olvasasba, szoval be is fejezem. Kovetkezo bejegyzesunk a tengerparti Nha Trangbol irjuk.
Siessetek haza, mert szegény kis ajándékba szánt koala macinkat nehogy megviselje a hosszú út! :-) Egyébként veletek is jó lenne már személyesen beszélgetni. Mi is már vágjuk a centit. Egy hét múlva indulunk.
Ezt mar nevezem listanak, bar en a Kertvarosi Atomhulladektarolot es az ATEV dogtelepet is felraknam a listadra. :)
A koalabol mar koalaburgert meg koalakolat csinaltunk, mert elfogyott a penzunk, de mivel huseges olvasoink vagytok, viszunk nektek egy kis kigyobort,ok?
Erezzetek jol magatokat Olaszorszagban! Kitartas, mar csak 7-et kell aludnotok! :)
Itt eppen a lampanal allunk, amely meg 29 masodpercig pirosat mutat, de a motorosok nyugodtan tepnek el mellettunk.
A szallodank, mint azt az elozo blogban irtam, nagyon pazar volt, mert ugy dontottunk, hogy a szulinapom alkalmabol kirugunk egy kicsit a hambol. Mar ha a TV-t es a hutot luxusnak tartjuk a szobaban – nekunk 4 honap utan az volt. Aznap este meg szetneztunk a kornyeken, az I. keruletben, mely egyben a backpacker negyed is. Az utcak tele voltak elettel: csinos vietnami lanyok hivogattak a hosegben megfaradt turistakat egy sorre, masszazsra vagy eppen egy kicsit tobbre. :) Nem is csodalom, hogy sok turistat annyira magaval ragad Delkelet-Azsia: itt az ember szinte mindent megkaphat, viszonylag olcson. Az alkohol, legalabb is Angliahoz viszonyitva nevetsegesen olcso, csak ugy, mint a lanyok, akiktol mar 10-20 dollarert “boldog befejezessel” kaphatod a masszazst (massage with happy ending). Rovid setank soran vagy otszor megkerdeztek, hogy kell-e marihuanna, es ha nincs ott Livi, valoszinuleg legalabb ennyi ejszakai pillango ajanlotta volna a szolgaltatasait. A lanyok vagy kismotorrol vadasztak a turistakat, vagy pedig kis “kavezokban” vartak a “beszelgetni” vagyo ferfiembereket. Raadasul Vietnam meg nem is a legdekadensebb delkelet-azsiai allam. Most olvastam a ‘90-es evek Kambodzsajarol, ahol a kabitoszerek es a prostitualtak olyan hetkoznapi dolognak szamitottak, mint egy uveg sor (es kb. annyiba is kerultek). Gondolom, nem olyan sokat valtozott a helyzet azota, de majd elmondjuk, ha odaertunk. Bocs, kicsit elkalandoztam… hiaba, ha egyszer jo a tema! :)
Visszaterve tortenetunk fonalahoz, masnap vegigneztunk nehany legalisnak tuno masszazsszalont, hogy talaljunk egyet, ahol a szuletesnapomon kenyeztetnek majd bennunket. Vegul a szalloda altal javasolt helyet valasztottuk, mert egy kicsit exkluzivabbnak es professzionalisabbnak tunt, mint a tobbi. Miutan ezt is leszerveztuk, elindultunk, hogy megnezzunk Saigon egy-ket nevezetesseget. Eloszor a Fuggetlenseg palotajat neztuk meg, melyet 1975-ben foglaltak el az eszakiak. Az epulet a szocialista epiteszet egy ujabb “remekmuve”: a regi balatoni szoc-udulokre emlekezteto formajaval es eleg szegenyes belso terevel sajnos nem nagyon nyugozott le bennunket.
Ellensulyzoando a szegenyes vizualis ingereket, megprobaltunk egy angolul tudo turistavezetot szervalni, hogy legalabb az epulet tortenelmi jelentosegevel tisztaban legyunk. Az elso harom mondata utan azonban fejvakargatva neztunk egymasra Livivel, mert nem voltunk benne biztosak, hogy milyen nyelven is beszel… Kb. minden 4. szavaban ismertunk angol szora. Ennek egyik fo oka az volt, hogy a vietnamiak eloszeretettel hagyjak el a szavak veget. Igy lesz a “house”-bol, “ha”, vagy a “tax”-bol “tek”. Ember legyen a talpan, aki ebbol kihamoz barmit is. Igy az epulet tortenelmi jelentosegerol sem sokat tudunk meg. Az igazat megvallva igy utolag mar latom, hogy nem is volt sok…
A palota utan megneztuk Saigon Notre Dame katedralisat, ami megint csak nagy csalodast jelentett, bar ennek hatasara jutottunk el a felismeresig, hogy Vietnamban a nepesseg 7%-a (!) katolikus. Ez valoszinuleg a francia gyarmati multjanak koszonheto, csak ugy, mint a bagettszeru kenyeruk.
A nap vegen elindultunk a szallasunkra, de eloszor megneztuk, hogy milyen is egy vietnami piac. A ruhareszlegen szo szerint majd szejjelteptek az eladok (a vietnamiak szeretnek megerinteni, mikozben beszelnek hozzad), akik egytol egyig ugyanazokat az erosen tularazott polokat es csentreket arultak. Az arak olyan nagy kulonbsegeket mutattak ugyanazon arucikk eseten is, hogy volt, hogy az ar hallatan csak jot nevettunk es tovabbsetaltunk. Erre persze kaptunk egy sokkal realisztikusabb arajanlatot, de nem tudvan, hogy mennyi is lehet a valos ar, egyelore nem mertunk semmit sem venni. Ja, es persze egyszerre 3-4 arus probal berancigalni a kis boltjaba. Ezt az intenzitast mar csak az etelpiac szagvilaga tudta felulmulni. A fustolt tintahal es egyeb finomsagok latvanya es foleg szaga gyorsan veget is vetett a piacolasi kedvunknek. Aznap mar nem is volt tul sok kedvunk a vietnami vacsorahoz, szoval meg sem alltunk egy pizzeriaig.
Masnap eljott a nagy nap: beleptem en is a harmincasok klubjaba. Alig tudtam kivarni, hogy befejezzuk a reggelit, maris vontattam Livit a masszazsszalon fele. A masszazs felejtheto volt, de hat, ahogy Geszti Peti mondta: Kis orom is orom! Mire kileptunk a spa ajtajan, mar kopogott a szemunk az ehsegtol, szoval megkerestuk a legexkluzivabbnak tuno ettermet, es ugy dontottunk, hogy ma halalra zabaljuk magunkat. A Margiteknal elkoltott vacsora (Sydney) ota nem ettunk ilyen jot. Ebed utan atgurultunk meg egy cukraszdaba, ahol megkaptam a szulinapi tortamat is:
A nehez nap faradalmait kipihenendo, visszaballagtunk a szallodaba. A magas paratartalommal kombinalt 37 fokos hoseg elviselhetetlen, ha az ember nem klimatizalt szobaban van, szoval csak 6 korul mereszkedtunk ki ujra, hogy elmenjunk egy filmet megnezni. A mozi egy kis kavezo resze volt, es hatalmas ketszemelyes szofakrol neztuk a filmet. Kozben lehetett kajat es piat rendelni, szoval az egyik legfullosabb mozi volt, amiben valaha volt szerencsenk ulni. A mozi utan meg gyorsan lecsusztattunk nehany finom koktelt, ami felrakta a koronat erre a napra.
Masnap reggel szakitottunk a semmittevessel, es elkezdtunk szorgalmasan muzeumokat latogatni. A delelottot az eleg szegenyes Tortenelmi Muzeumban toltottuk, majd delutan a Haborus Emlekmuzeumot latogattuk meg. Itt vegre tanulhattunk valamit a vietnami haborurol, melyet bevallom, leginkabb a Chuck Norris filmekbol ismertunk. Tobbek kozott arrol is kaptunk egy kicsit atfogobb kepet, hogy Amerika miert is kezdett a Vietnami haboruba, hiszen Indokina szinte teljes egeszeben francia gyarmat volt. Ennek megertesehez – a teljesseg igenye nelkul – gondoltam adok egy kis hatteret. Aki nem szereti a tortenelmet, az most ugorjon egy-ket paragrafust:
A tortenet ugy kezdodott, hogy a II. vilaghaboruban Nemetorszag lerohanta Franciaorszagot, mig delkelet-azsiai gyarmatait, koztuk Vietnamot, a japanok foglaltak el. A vietnamiak japanokkal szembeni ellenallasanak egyik legfontosabb szereploje a Vietnami Kommunista Part altal vezetett Viet Minh Front volt. A II. vilaghaborut koveto “hatalmi vakumot” – amikor is a japanok mar kivonultak, de a franciak meg a sebeiket nyalogattak – kihasznalva a Viet Minh magahoz ragadta a hatalmat, es vezetojuk, Ho Chi Minh 1945. szeptembereben bejelentette a fuggetlen Demokratikus Vietnami Koztarsasag megalakulasat. Azonban a nagyhatalmak a II. vilaghaboru utani osztozkodasuk soran ugy dontottek, hogy Vietnam tovabbra is francia gyarmat marad. Mivel a franciaknak nem volt masuk a csupasz hatsojukon kivul a haboru utan, a brittek segitettek oket katonakkal es fegyverekkel, hogy visszafoglalhassak Vietnam deli reszet. A Viet Minh 1946-ig, Hanoi francia megszallasaig volt ura az eszaki resznek. A franciak visszaterese utan szinte azonnal meg is indult az elso indokinai haboru a Viet Minh es a francia erok kozott. A Viet Minh-t a kinaiak es az oroszok tamogattak, mig a franciakat az USA penzelte. A hideghaboru erosodesevel az USA egyre jobban felt attol, hogy Vietnam is a “kommunizmus aldozatava” valik, igy mindent megtett azert, hogy a franciakat tamogassa (meg a Viet Minh taktikai nuklearis bombazasa is szoba jott).
Vegul 1954–ben a franciak bedobtak a torulkozot, es Genfben alairtak a bekeszerzodest, amelyben fuggetlenne nyilvanitottak Laoszt, Kambodzsat es Vietnamot. A szerzodes 17. cikkelye jovahagyta ideiglenesen Vietnam eszak-deli megosztottsagat, de eloirta, hogy 1956-ban egy uj, valasztott kormany alatt egyesuljon az orszag. Azonban delen egy Diem nevezetu foszer kerult hatalomra (amerikai tamogatassal), aki azonnal ki is nyilvanitotta, hogy o semmifele valasztasokat nem fog tartani. Valoszinuleg azert, mert tudta, hogy az orszag 80%-a a kommunistakra szavazna. A legtobb del-vietnami buddhista szamara Diem hatalomra jutasa egy remalom volt, mivel egy gazdag katolikus csaladbol szarmazott, s mindent megtett azert, hogy a katolicizmust tegye a hivatalos vallassa. Ennek szellemeben diszkriminialta a buddhistakat es tamogatta a buddhista pagodak rombolasat. 1955-ben, ha meg nem utaltak volna elegge, kommunista-ellenes kampanyba kezdett, melynek soran 12.000 embert olt meg, es kb. haromszor ennyit vetett bortonbe. (Persze a komcsik sem voltak sokkal jobbak… ok is kiradiroztak egy-ket ezer embert osztalyellenseg cimszo alatt.) Az eddig csak propagandaszinten vivott haboru az eszak es del kozott ekkorra mar fegyveres osszeutkozesekbe torkollott. Lassan az amerikaiakban is tudatosodott, hogy Diem nem teljesen az o celjaikat szolgalja, igy 1963-ban eltettek lab alol. Ezt kovetoen az amerikaiak (valoszinuleg egy mondvacsinalt uruggyel) elkezdtek bombazni vietkong taktikai celpontokat. Harom ev alatt tobb millio tonna bombat dobtak Eszak- es Del-Vietnamra. Ahogy egy nagyon ertelmes amerikai katonai vezeto mondta, az USA visszabombazta Vietnamot a kokorszakba.
A bombazas termeszetesen a leheto legrosszabb megoldas volt, mert politikai nezetre valo tekintet nelkul irtotta a vietkongokat es a barati del-vietnami csaladokat.
A del-vietnami hadsereg egyre kevesbe tudta felvenni a harcot a vietkongok ellen, igy az amerikaiak sajat csapataikat vetettek be. 1968-ban a Tet offenziva soran a vietkongok hatalmas csapast mertek az amerikaiakra, akik ennek hatasara beketargyalasokba kezdtek. A beketargyalasok ideje alatt az USA titkos bombazasokat hajtott vegre Kambodzsaban es Laoszban is, hogy elvagja a vietkongoknak erkezo fegyverszallitmanyok utjat.
Vegul 1973-ban a parizsi beketargyalasok soran alairtak a bekeszerzodest, es mindeki boldogan elt, amig meg nem halt… persze ez nem igy volt, mert a del tovabbra sem akarta a kommunizmust, mire az eszak – most mar az amerikaiak bombazasa nelkul – lerohanta/felszabaditotta a delt 1975-ben. Szoval igy jott letre az, amit ma Vietnami Szocialista Koztarsasagnak hivunk…Es most mar tenyleg itt a vege, fuss el vele.
A muzeumot egy szoval tudnank leirni: megrazo. Kulonosen azok a kepek voltak szornyuek, amelyeken az amerikaiak altal bevetett kemiai fegyverek hatasat lehetett latni. Az ok, amiert nagyon tetszett a muzeum, az az, hogy vegre nem az amerikaiak oldalrol lattuk a vietnami haborut. Vietnam aldozatul esett Amerika kommunizmustol valo paranoias felelmenek, de vegul 30 evnyi haboru, 2 millio vietnami es 60.000 amerikai katona halala utan csak kiharcolta fuggetlenseget. Az ironia az egeszben az, hogy Ho Chi Minh inkabb volt nacionalista, mint kommunista, es ha az amerikaiak elismerik a Demokratikus Vietnami Koztarsasagot, nem lett volna vietnami haboru es ma lehet, hogy Vietnamot Del-Koreaval es Tajvannal emlegetnenk egy lapon.
Masnap reggel egy Cao Dai templomot neztunk meg Saigontol delre. A Cao Dai, melynek jelentese Mennybeli Kiralysag, egy relative fiatal vallas (1926 ota letezik), mely a buddhizmus, a keresztenyseg, a taoizmus, a konfucianizmus, az iszlam es a zsido vallas erdekes fuzioja.
A vallas fiatalsagat az is jelzi, hogy a ferfiak es nok kozotti egyenloseget hirdeti, bar a ket legfontosabb egyhazi poziciot igy is csak ferfiak tolthetik be. Ezt azzal magyarazzak, hogy Isten megteremtette Yin-t (no) es Yang-ot (ferfi) es Yin nem lehet dominans Yang felett, mert abbol kaosz lenne. :) Van benne valami… :)))))
Mi eppen a deli imara erkeztunk meg a Holy See templomba, ahol a hivok egyhazi pozicioiknak megfeleloen piros, sarga, kek vagy feher ruhat viseltek.
A hivok celja, hogy eljussanak a legmagasabb szintre, azaz buddhava valjanak. Ekkor ug yanis kikerulnek az elet es halal allando korforgasabol.
Szentjeik kozott szerepel Shakespeare, Victor Hugo, Jezus, Mohamed, Mozes, Lenin, az orleansi szuz Sun Yat-sen, es meg sokan masok. Viktor Hugo peldaul azert, mert megjosolta egy uj vallas keletkezeset, mely egyesiti az azsiai es a nyugati hitvilagot.
A Cao Dai templom utan az alig egy oranyira levo Cu Chi fele vettuk utunkat, ahol az amerikaiak ellen harcolo vietkong gerillak 200 km hosszu foldalatti alagutrendszert astak. Az alagutak korhazkent, utanpotlasi utvonalkent, fegyver- es elelemraktarkent valamint lakhelykent szolgaltak. A gerillak a nappalokat ezekben a szuk alagutakban toltottek, es csak ejszaka mereszkedtek elo, hogy valami elelmet keressenek, vagy eppen harcoljanak. Az elet az alagutakban rettenetes volt. Egyes feltetelezesek szerint az itt lako emberek tobb, mint fele meghalt az amerikai bombazasok soran, vagy malariaban. Az alagutak tele voltak hangyakkal, merges pokokkal es szunyogokkal.
1966-ban az amerikaiak egy nagyszabasu offenzivat inditottak az alagutban rejtozo vietkongok ellen. Eloszor ripityara bombaztak az egesz teruletet (tenyleg ugy nezett ki a valaha zold dzsungel, mint a Hold), majd katonak fesultek vegig a teruletet algutakat keresve. Azonban az offenziva nem erte el celjat, mert az amerikaiak alulbecsultek az algutak hosszat es bonyolultsagat. Lemenni nem mertek az alagutakba, mert csapdak egesz arzenalja varta oket,
igy csak granatokat dobtak be, es beomlasztottak a bejaratot. Azonban ezeknek az alagutaknak tobb bejarata es szellozonyillasa is volt.
Nekunk is “volt szerencsenk” kiprobalni, hogy milyen is odalenn, annyi kulonbseggel, hogy a 100 meteres alagut, amibe mi masztunk le, mar legalabb ketszeresere lett kitagitva. Mi nem szenvedunk klausztrofobiatol, de ha tobb idot kellett volna odalenn toltenunk, biztos bepanikoltunk volna: a sotetseg, az eszmeletlen hoseg es a mindenfele csuszomaszok (hatalmas szazlabuk) hada egy csapasra megertette velunk, hogy mennyire embertelen volt az elet idelenn.
Del-vietnami utunkat egy Mekong delta turaval fejeztuk be. A ket napos ut sajnos nem kapraztatott el bennunket. Rengeteg buszozas szornyu minosegu utakon, lepukkant kisvarosok es egy nagy, teljesen osszeszemetelt folyo vart bennunket.
Az ut fenypontja az volt, amikor a folyo egy kisebb mellekagan csonakaztunk vietnami kup alaku kalappal a fejunkon.
Ugyancsak itt probaltam ki a kigyobort, amely igy nez ki:
Igen, azok ott kigyok. Es igen, nagyon szornyu volt. Kesobb este meg megkostoltuk a kigyohust is, ami itt Vietnamban inyencsegnek szamit, es eleg draga is. Mondjuk, mi nem inyencseg itt? A vietnamiak szinte mindent megesznek: szocsket, patkanyt, kutyat, macskat, kigyot, es a tengerben sem nagyon talalni olyat, ami ne szerepelne az etlapjukon.
A mekongi turank altalunk leginkabb vart pontja a Can Tho melletti uszo piac volt, amely a nap 24 orajaban, a het minden napjan nyitva van. Ezert is volt akkora csalodas, hogy nem volt semmifele piachangulata az egesznek. Mint kesobb megtudtuk, ez egy nagybani piac, szoval az arusok csak egymas kozott kereskednek, ezert is nem volt az a nagy felhajtas, amit mas piacokon mar megszokhattunk. Persze a frissitoitalokat, csokikat kinalgato asszonyok itt is utolertek kis csonajaikon, s veg nelkul kiabaltak, hogy “Vegyel valamit! O’ccso!”. Ugy tunik, toluk nem lehet elbujni sehova. A hajokazas utan meg meglatogattunk egy vietnami noodle (teszta) gyarat, ahol lathattuk, hogy hogyan keszul az autentikus vietnami rizsteszta, melyet a levesbe szoktak rakni. Barcsak ne lattuk volna, mert ez csak megerositett azon meggyozodesunkben, hogy jobb ha nem tudjuk, hogy hogyan is keszul, amit megeszunk. Higienia nuku! Valoszinuleg igen durva kikepzesben van resze a gyomrunknak, de eddig birja hosiesen. Legalabb is nem kaptunk meg etelmergezest…
Na, gondolom mar ti is belefaradtatok az olvasasba, szoval be is fejezem. Kovetkezo bejegyzesunk a tengerparti Nha Trangbol irjuk.
Sziasztok!
VálaszTörlésAz előző TOP 10-es lista Melcsikéjé volt.
Íme az én TOP 5-ös listám, a helyi viszonyokhoz igazítva (folytatást kérek):
1. Susán – Hmvhely
2. Szeged – Tisza lapos part
3. Vidám bakter söröző Hmvhely
4. Hmvhely TESCO
5. Szeged Klinika kert…
Siessetek haza, mert szegény kis ajándékba szánt koala macinkat nehogy megviselje a hosszú út! :-) Egyébként veletek is jó lenne már személyesen beszélgetni.
Mi is már vágjuk a centit. Egy hét múlva indulunk.
Meli és Joc
Csumida!
VálaszTörlésEzt mar nevezem listanak, bar en a Kertvarosi Atomhulladektarolot es az ATEV dogtelepet is felraknam a listadra. :)
A koalabol mar koalaburgert meg koalakolat csinaltunk, mert elfogyott a penzunk, de mivel huseges olvasoink vagytok, viszunk nektek egy kis kigyobort,ok?
Erezzetek jol magatokat Olaszorszagban! Kitartas, mar csak 7-et kell aludnotok! :)