Vietnam – 2. resz (Nha Trang, Hoian, Hue, Hanoi, es a halongi obol)
Kedves olvasoink!
Egy helyesbitessel kell kezdenem a mai blogot. Az elozo bejegyezesunkben azt irtuk, hogy udvozlet a barati Vietnambol. Nos, nem is lehetnenk tavolabb az igazsagtol: Vietnam egyaltalan nem barati!!! Merjuk ezt allitani, mert az elmult 3 hetben eszak-deli iranyban teljes egeszeben vegigutaztuk az orszagot, es mindenhol csak atvertek, lehuztak, es allandoan hazudtak, mint a vizfolyas. Az emberek rendkivul arrogansak es hangosak – persze ettol fuggetlenul mindig szivesen nyujtjak a markukat a borravaloert. Az arusok es a motorbiciklis taxisok szinte kergetik az embert az utcan. Nem tudsz ugy beulni egy etterembe, hogy ne jonnenek oda arusok, s az embernek belefarad a szaja a sok “No, thank you!” mondogatasaba. A tengerpart mindenutt tele van szemetelve, a nagyvarosok pedig lakhatatlansagig zsufoltak. Eloszor azt hittuk, hogy velunk van a problema, valoszinuleg nekunk vannak nagy elvarasaink, vagy a kulturat nem sikerult magunkeva tennunk, de mas utazokkal valo beszelgeteseink alapjan allithatjuk, hogy ebben az orszagban nem kulonosebben varjak a turistakat tart karokkal. De megisszak meg ennek a levet, mert aki egyszer jart itt, az nem hiszem, hogy kulonosebben visszasirja a hazigazdak vendegszeretetet. Maga a orszag – legalabb is amit lattunk belole – nem nyugozott le. Lehet, hogy azert is, mert annyi szep dolgot lattunk mar utunk soran, hogy egyre nehezebb elkapraztatni bennunket, de a halongi oblon kivul nem tudnek egy helyet mondani, amit igazan megfogott volna egyikonket is. Ennyit eloljaroban, a reszleteket majd szepen lassan a tortenetunk folyaman meselem.
Nha Trangba reggel 6 korul ertunk, ahol a buszrol leszallva 3-4 motoros taxis azonnal rank vetette magat, hogy hoteleket ajanljanak nekunk. Termeszetesen ezek az emberek jutalekot kapnak a hotelektol, szoval nekik aztan teljesen mindegy milyen patkanylyukba visznek. Egyik elvitt minket az altala ajanlott szallodaba, de amikor odaertunk, kiderult, hogy 10 dollar helyett 12-ert adjak csak a legkondicionalt szobakat. Igy bucsut intettunk a mergesen a bajsza alatt motyogo kis taxisnak es atmentunk egy masik, olcsobb szallodaba, ahol ennyiert a kliman kivul meg erkelyunk, TV-nk es hutonk is volt. Az egy masik dolog, hogy a recepcios nem emlitette, hogy minden masnap reggel 7-tol este 6-ig nincs aram, es a szallodanak nincs generatora, igy a klima is csak dekoracio a szobaban napkozben. Az aramszunet oka az, hogy az aramfogyasztas evente 10%-al no Vietnamban, es a tavaszi szarazsag miatt a vizieromuvek nem tudnak eleg aramot termelni. Tehat a kereslet joval meghaladja a kinalatot. Ebben is nagyon nagy uzlet van egyesek szamara, mivel a helyi onkormanyzatok dontenek arrol, hogy kinel kapcsoljak ki az aramot, es kinel ne. A fo vesztesek termeszetesen a kisemberek es a kis uzletek. Az emberek egesz nap ventilatorok nelkul senyvednek a kozel 40 fokos hosegben, es a fagylaltarusoknak sem megy igazan jol az uzlet, kepzelhetitek…
Miutan lemostuk magunkrol az ut porat es hunytunk egyet, nekiindultunk, hogy felfedezzuk a varost. Ekkor botlottunk bele ket motorostaxisba, akik turistavezetest ajanlottak nekunk. Mar itt is kezdett derengeni, amit kesobbi turavezetoink csak megerositettek: itt a turavezetoknek nem kotelessege beszelni arrol, hogy mit latsz, csak elvisznek oda, ahova megigertek, es onnan a te dolgod, hogy mi talalsz ki a helyrol, vagy mit nem. Az egyik motorosunk egesz jol beszelt angolul, szoval amikor megkerdezte, hogy erdekel-e bennunket egy motoros tura, ugy gondoltuk, hogy ez a legjobb modja annak, hogy megismerjuk Vietnamot, szoval vegighallgattuk, es vegul rabolintottunk.
Abban egyeztunk meg, hogy egy 3 napos tura kereteben kismotorokkal elvisznek a Lak tohoz, illetve Dalatba, melyrol egesz jokat olvastunk a Lonely Planetben.
A tura elott volt meg ket szabadnapunk, amit arra szantunk, hogy Nha Trangot es kornyeket felfedezuk. Eloszor egy egynapos szigetkozi hajoturara mentunk, ahol snokrelling-oltunk es egy akvariumba is elvittek. A snorkelling hatalmas csalodas volt szamunkra, mivel tobb sorosdobozt lattunk a tengerben, mint halat. A felszinen sem volt jobb a helyzet. A hajoktol nem lehetett biztonsagosan uszni, es latva, hogy mi mindent dobalnak a vizbe, vegul mar be se akartunk menni a tengerbe.
Masnap a Vinpearl nevezetu hatalmas aquaparkba mentunk. A belepo itt 15 USD volt, de megerte: vegre lattunk egy szep, tiszta (mesterseges) tengerpartot es a csuszdak is fenomenalisak voltak. Ketseg kivul vietnami tartozkodasunk egyik legjobb napjat toltottuk itt el. Turelmunket masnap a motorbiciklis turavezetoink tettek probara, mivel nem az angolul jol beszelo vietnami foszer – aki eladta nekunk a turat – hanem az occse jelent meg, hogy felvegyen. Amikor megemlitettuk, hogy nem ebben allapodtunk meg, a vietnamiak altal allandoan hasznalt, “same-same” (ugyanaz, ugyanaz) kifejezessel valaszolt, amit azota kifejezetten gyulolunk, mert altalaban azt jelenti, hogy “ez van, ha tertszik, ha nem”. Sajnos, mivel fele osszeget elore fizettuk, nem ugralhattunk nagyon, szoval ugy voltunk vele, hogy kalandra fel, majd csak lesz valahogy.
Ennek tudhato be, hogy amennyire sokat lattunk a 3 nap alatt, annyira keveset ertettunk meg abbol, amit megprobaltak nekunk elmakogni. Tobbek kozott megneztunk, hogy hogyan keszul a tegla egy vietnami kisiparosnal, illetve hogy hogyan keszul a selyemfonal a selyemhernyobol. Lattunk gyonyoru rizsfoldeket, megneztuk, hogy hogyan is nez ki a kavecserje vagy eppen a bors, es ultunk elefanton is. Naponta 4-5 orat toltottunk a motoron, ami elegge kikezdte az ulogumoinkat a katyukkal erosen diszitett videki kis utakon. A legjobb volt az egeszben, hogy a gyerekek mindenhol majd kiugrottak a borukbol, hogy latnak bennunket, szeles mosollyal integettek barmerre is jartunk. Mindent osszevetve a motoros turank nem volt katasztrofalis, hisz lathattuk vegre, hogy hogyan is elnek az emberek videken, de mi meg is akartuk erteni oket, a szokasaikat. Olyan dolgokat, hogy peldaul a ferfiak miert novesztik meg a kormuket a nagyujjukon… En szerettem volna azt is megtudni, hogy hogyan latjak a vietnami haborut 30 evvel kesobb. Sajnos ilyen jellegu kerdeseinkre nem kaptunk valaszt, mint ahogy abban sem segitettek (bar igertek), hogy olcsobban juthassunk hozza barmihez (pl: helyi aron kapjunk meg dolgokat, nem pedig turista felarral).
A motoros turank befejezese utan egy ejszakai buszra pattantunk, es masnap reggel mar Hoi Anban ebredtunk. Hoi An ketseg kivul a legszebb vietnami varos, amiben volt szerencsenk megfordulni. Nem hiaba nyilvanitotta az UNESCO a vilagorokseg reszeve:
Az epuleteken kivul a szaboirol hires meg a varoska. Az Ovarosban nincs olyan utca, amiben ne lenne vagy ot szabomuhely. Ez az a hely, ahol a turistak nagy resze 4-5 napot marad, hogy varrattasson maganak egy-ket oltonyt, ruhat. Mi vegul ugy dontottunk, hogy nem csinaltatunk semmit magunkank, mert igy is minden egyes alkalommal ugralni kell a taskainkon, hogy le tudjuk zarni oket.
Hoi Anbol egy egynapos tura kereten belul megneztuk My Son-t, ami egy rakas osi hindu templom, amelyeket valamikor a 4. es 14. szazad kozott epitettek a Champa kiralyok Shiva tiszteletere. Shiva a pusztitas istene a hindu vallasban.
A hely kb. 70 kisebb-nagyobb templombol all, melyet a Champa birodalom bukasa utan csak 1898-ban fedeztek fel a franciak. Sajnos a 70 templombol csak nehany all, koszonhetoen az amerikaiak szonyegbombazasanak. A hely titokzatossagat az is noveli, hogy a tudosok a mai napig nem ertik, hogy hogyan tudtak megepiteni ezeket a templomokat mindenfele malter nelkul.
Hoi Ant Hue kovette, ami Vietnam fovarosa is volt 1802 es 1945 kozott. Itt a citadella volt az egyik fo latnivalo, amely – igen, kitalaltatok – egyaltalan nem volt nagy szam. Nekifutasbol azzal akasztottak ki, hogy nem hogy joval tobbet kertek, mint a helyiektol, de latvanyosan meg masik kapuhoz is tereltek bennunket. A citadella maga hatalmas teruleten terul el, de a latvanyosabb resz kb. fel ora alatt bejarhato. A hatso reszek elhanyagoltak es szemetesek is voltak… annak ellenere, hogy ez az epulet a vilagorokseg resze.
A szallodaban termeszetesen itt is atvertek bennunket (itt ugyan volt generator, de azt csak vilagitasra hasznaltak, a legkondi illetve a ventilator nem mukodott), igy a hosegtol nem tudtunk sokat aludni.
Ekkor mar tudtuk, hogy nem fogjuk Vietnamot kedvenc helyeink listajara feltenni, de nagyon remenykedtunk, hogy Hanoi es az eszaki resz javitani fog a bennunk kialakult kepen. Amig elunk, remelunk – mondtuk magunknak. Hiba volt! Hanoiban meg sokkal kevesbe lattak szivesen, mint barhol mashol. A szallodankban a recepciosok (es ezt tobb backpackertol is hallottuk) rendkivul arrongasak es hangosak voltak, a pincerektol egy mosolyt, annyit nem kaptunk (ok viszont borravalot nem kaptak ennek folyomanyakent), de a taxisok voltak a legrosszabbak. Miutan kijottunk az Irodalom Templomabol, beszalltunk egybe, es megegyeztunk a taxissal a 30.000 dongos viteldijban. Amikor fizetesre kerult sor, o mar 40.000-re emlekezett, termeszetesen, es amikor nem akartunk kiszallni a kocsibol, meg ki is szolt nehany helyi embernek, hogy lehet, hogy segitsegre lesz majd szuksege. Ekkora mar csak arra vagytunk, hogy itt hagyjuk ezt az orszagot.
De elotte meg hatravolt a halongi obol, melyet Vietnam egyik legszebb reszekent emlegettek mas utazok. Valoszinuleg azt nem nehez felulmulni, amit eddig lattunk Vietnambol az elmult 3 hetben. :)
A halongi obol kb. 3-4 oranyira van Hanoitol delkeletre a Tonkin obolben. Halong jelentese: az ereszkedo sarany. Nevet onnan kapta, hogy a monda szerint a kinaiak ellen harcolo vietnamiak megsegitesere az istenek sarkanyokat kuldtek az obolbe. A sarkanyok miutan segitettek elpusztitani a betolakodo kinai seregeket, latva a taj szepseget, ugy dontottek, hogy itt maradnak es a tengerbe sullyedve letrehoztak a ma lathato sziklaformaciokat. A propektusok szerint 1969 szikla disziti az oblot, de ez is csak a vietnami kommunista part propagandajanak resze. 1969-ben halt meg ugyanis Ho Chi Minh, akit meg ma is felistenkent tisztelnek. A helyes szam valoszinuleg kozelebb van a 3000-hez. Mindezt egy vietnami foszertol hallottuk, akitol sikerult vegre nemi bepillantast nyerni az “igazi Vietnamba”. Tole tudtuk meg peldaul, hogy az eszak es del kozott meg mindig eros ellentet huzodik… A del nem teljesen a felszabaditokat latja az 1975-ben bearamlo kommunistakban. A beszelgetes ezzel a csokaval (a nevet nem irom le, ki tudja hanyan olvassak a blogot a vietnami kommunista partbol) meggyozott, hogy Ho Chi Minh nem volt az a megrogzott kommunista, mint akinek le akarjak irni, hanem csak eszkozkent hasznalta azt a szabadsagert vivott kuzdelemben. Orosz es kinai fegyverek nelkul ugyanis soha nem tudtak volna megverni az amerikaikat a vietnami haboruban…
Visszaterve a halongi obolhoz, eloszor a “Csodalatos barlangot” neztuk meg, amely vegre nevehez huen, tenyleg szemet gyonyorkodteto volt. Ime egy kep:
A barlang utan meglatogattuk a lebego falvakat, melyeknek nevuket leszamitva semmi hasonlosagot nem mutatnak a perui, nadbol epitett szigetekhez. A halongi lebego falvakban csak arusok elnek deszkahazaikban, akik kis junkaikkal jarnak hajorol hajora, hogy kekszet es uditot aruljanak a hajon erkezo turistaknak, mert a hajon termeszetesen minden 4-szer annyiba kerul, mint a szarazfoldon.A lebego falvakban bereltunk egy kajakot es korbecsonakaztunk egy-ket sziklat. Este vacsora utan kaptunk egy eleg nyogvenyelos 10 perces kis talpmasszazst (ugy kellett szolnom a szemelyzetnek, hogy az arban egy ingyenes masszazs is benne volt). A szemelyzet a hajon ugy viselkedett, mintha nem is azert lennenek ott, hogy minket kiszolgaljanak. A ventilatorokat maguk fele forditottak, es a kaja felszolgalasa utan egy szalmaszalat nem raktak keresztbe, hogy esetleg jobban erezhessuk magunkat. Ez a minimalista gondolkodasmod rendkivul jol erzodott a turavezetonk hozzaallasan is. Nem is kaptak senkitol borravalot, ebben biztos vagyok. Szerencsere az utolso estenket a Majom-szigeten toltottuk egy aranyos kis uduloben, ahol lattunk majmot, sokat napoztunk, este pedig a helyiekkel karaokeztunk. Az igazat megvallva a karaoke-ra csak bepofatlankodtunk (meg ha alapvetoen a karaoke felszereles a vendegek szorakoztatasara is lett veve), de ettol fuggetlenul nagyon jokat enekeltunk. :)
Termeszetesen Vietnam elhagyasakor sem ment minden siman. A szallodankbol kisbusszal vettek fel, hogy kivigyenek a buszallomasra. A kisbuszba besuritettek 13-onkat, plussz a csomagjainkat. Ugy ultunk ott, mint heringek a dobozban, de volt akinek allnia kellett. Mi meg szerencsesek voltunk, mert sikerult a jegyunknek megfeleloen olyan buszra felkerulnunk, ahol agyak voltak, de sok ember kifizette a dragabb jegyet, hogy alvos buszra keruljon, es vegul csak vegig kellett ulnie a 24 oras utat Laosz fovarosaba, Vientiane-ba.
Gyors kis osszegzeskent csak annyit irnek, hogy amennyire egyutt erzunk a vietnami emberekkel a haboruban elszenvedett szornyusegek miatt, annyira szivesen mentunk volna vegig az utcan egy langszoroval neha. :) De most komolyra forditva a szot, ez az elso orszag utazasunk soran, ahova biztos nem ternenk vissza. Es aki azt mondja, hogy minden delkelet-azsiai orszag ugyanilyen, annak ajanljuk, hogy probalja ki Laoszt vagy Kambodzsat, es meglatja, hogy ez a foldresz mennyire mas arcat is meg tudja mutatni. Errol tobbet majd csak utolso bejegyzesunkben Kambodzsabol.
Vegezetul ime a terkep arrol, hogy merre is jartunk Vietnamban:
Es egy video arrol, hogy mennyire is orult a forgalom Hanoiban:
Turelmunket masnap a motorbiciklis turavezetoink tettek probara, mivel nem az angolul jol beszelo vietnami foszer – aki eladta nekunk a turat – hanem az occse jelent meg, hogy felvegyen. Amikor megemlitettuk, hogy nem ebben allapodtunk meg, a vietnamiak altal allandoan hasznalt, “same-same” (ugyanaz, ugyanaz) kifejezessel valaszolt, amit azota kifejezetten gyulolunk, mert altalaban azt jelenti, hogy “ez van, ha tertszik, ha nem”. Sajnos, mivel fele osszeget elore fizettuk, nem ugralhattunk nagyon, szoval ugy voltunk vele, hogy kalandra fel, majd csak lesz valahogy.
Ennek tudhato be, hogy amennyire sokat lattunk a 3 nap alatt, annyira keveset ertettunk meg abbol, amit megprobaltak nekunk elmakogni. Tobbek kozott megneztunk, hogy hogyan keszul a tegla egy vietnami kisiparosnal, illetve hogy hogyan keszul a selyemfonal a selyemhernyobol. Lattunk gyonyoru rizsfoldeket, megneztuk, hogy hogyan is nez ki a kavecserje vagy eppen a bors, es ultunk elefanton is. Naponta 4-5 orat toltottunk a motoron, ami elegge kikezdte az ulogumoinkat a katyukkal erosen diszitett videki kis utakon. A legjobb volt az egeszben, hogy a gyerekek mindenhol majd kiugrottak a borukbol, hogy latnak bennunket, szeles mosollyal integettek barmerre is jartunk. 
Mindent osszevetve a motoros turank nem volt katasztrofalis, hisz lathattuk vegre, hogy hogyan is elnek az emberek videken, de mi meg is akartuk erteni oket, a szokasaikat. Olyan dolgokat, hogy peldaul a ferfiak miert novesztik meg a kormuket a nagyujjukon… En szerettem volna azt is megtudni, hogy hogyan latjak a vietnami haborut 30 evvel kesobb. Sajnos ilyen jellegu kerdeseinkre nem kaptunk valaszt, mint ahogy abban sem segitettek (bar igertek), hogy olcsobban juthassunk hozza barmihez (pl: helyi aron kapjunk meg dolgokat, nem pedig turista felarral).
A motoros turank befejezese utan egy ejszakai buszra pattantunk, es masnap reggel mar Hoi Anban ebredtunk. Hoi An ketseg kivul a legszebb vietnami varos, amiben volt szerencsenk megfordulni. Nem hiaba nyilvanitotta az UNESCO a vilagorokseg reszeve:
Az epuleteken kivul a szaboirol hires meg a varoska. Az Ovarosban nincs olyan utca, amiben ne lenne vagy ot szabomuhely. Ez az a hely, ahol a turistak nagy resze 4-5 napot marad, hogy varrattasson maganak egy-ket oltonyt, ruhat. Mi vegul ugy dontottunk, hogy nem csinaltatunk semmit magunkank, mert igy is minden egyes alkalommal ugralni kell a taskainkon, hogy le tudjuk zarni oket.
Hoi Anbol egy egynapos tura kereten belul megneztuk My Son-t, ami egy rakas osi hindu templom, amelyeket valamikor a 4. es 14. szazad kozott epitettek a Champa kiralyok Shiva tiszteletere. Shiva a pusztitas istene a hindu vallasban. 
A hely kb. 70 kisebb-nagyobb templombol all, melyet a Champa birodalom bukasa utan csak 1898-ban fedeztek fel a franciak. 
Sajnos a 70 templombol csak nehany all, koszonhetoen az amerikaiak szonyegbombazasanak. A hely titokzatossagat az is noveli, hogy a tudosok a mai napig nem ertik, hogy hogyan tudtak megepiteni ezeket a templomokat mindenfele malter nelkul.
Hoi Ant Hue kovette, ami Vietnam fovarosa is volt 1802 es 1945 kozott. Itt a citadella volt az egyik fo latnivalo, amely – igen, kitalaltatok – egyaltalan nem volt nagy szam. Nekifutasbol azzal akasztottak ki, hogy nem hogy joval tobbet kertek, mint a helyiektol, de latvanyosan meg masik kapuhoz is tereltek bennunket. A citadella maga hatalmas teruleten terul el, de a latvanyosabb resz kb. fel ora alatt bejarhato. A hatso reszek elhanyagoltak es szemetesek is voltak… annak ellenere, hogy ez az epulet a vilagorokseg resze.
A szallodaban termeszetesen itt is atvertek bennunket (itt ugyan volt generator, de azt csak vilagitasra hasznaltak, a legkondi illetve a ventilator nem mukodott), igy a hosegtol nem tudtunk sokat aludni.
Ekkor mar tudtuk, hogy nem fogjuk Vietnamot kedvenc helyeink listajara feltenni, de nagyon remenykedtunk, hogy Hanoi es az eszaki resz javitani fog a bennunk kialakult kepen. Amig elunk, remelunk – mondtuk magunknak. Hiba volt! Hanoiban meg sokkal kevesbe lattak szivesen, mint barhol mashol. A szallodankban a recepciosok (es ezt tobb backpackertol is hallottuk) rendkivul arrongasak es hangosak voltak, a pincerektol egy mosolyt, annyit nem kaptunk (ok viszont borravalot nem kaptak ennek folyomanyakent), de a taxisok voltak a legrosszabbak. Miutan kijottunk az Irodalom Templomabol, beszalltunk egybe, es megegyeztunk a taxissal a 30.000 dongos viteldijban. Amikor fizetesre kerult sor, o mar 40.000-re emlekezett, termeszetesen, es amikor nem akartunk kiszallni a kocsibol, meg ki is szolt nehany helyi embernek, hogy lehet, hogy segitsegre lesz majd szuksege. Ekkora mar csak arra vagytunk, hogy itt hagyjuk ezt az orszagot.
De elotte meg hatravolt a halongi obol, melyet Vietnam egyik legszebb reszekent emlegettek mas utazok. Valoszinuleg azt nem nehez felulmulni, amit eddig lattunk Vietnambol az elmult 3 hetben. :)
A halongi obol kb. 3-4 oranyira van Hanoitol delkeletre a Tonkin obolben. Halong jelentese: az ereszkedo sarany. Nevet onnan kapta, hogy a monda szerint a kinaiak ellen harcolo vietnamiak megsegitesere az istenek sarkanyokat kuldtek az obolbe. A sarkanyok miutan segitettek elpusztitani a betolakodo kinai seregeket, latva a taj szepseget, ugy dontottek, hogy itt maradnak es a tengerbe sullyedve letrehoztak a ma lathato sziklaformaciokat. A propektusok szerint 1969 szikla disziti az oblot, de ez is csak a vietnami kommunista part propagandajanak resze. 1969-ben halt meg ugyanis Ho Chi Minh, akit meg ma is felistenkent tisztelnek. A helyes szam valoszinuleg kozelebb van a 3000-hez. Mindezt egy vietnami foszertol hallottuk, akitol sikerult vegre nemi bepillantast nyerni az “igazi Vietnamba”. Tole tudtuk meg peldaul, hogy az eszak es del kozott meg mindig eros ellentet huzodik… A del nem teljesen a felszabaditokat latja az 1975-ben bearamlo kommunistakban. A beszelgetes ezzel a csokaval (a nevet nem irom le, ki tudja hanyan olvassak a blogot a vietnami kommunista partbol) meggyozott, hogy Ho Chi Minh nem volt az a megrogzott kommunista, mint akinek le akarjak irni, hanem csak eszkozkent hasznalta azt a szabadsagert vivott kuzdelemben. Orosz es kinai fegyverek nelkul ugyanis soha nem tudtak volna megverni az amerikaikat a vietnami haboruban…
Visszaterve a halongi obolhoz, eloszor a “Csodalatos barlangot” neztuk meg, amely vegre nevehez huen, tenyleg szemet gyonyorkodteto volt. Ime egy kep:
A barlang utan meglatogattuk a lebego falvakat, melyeknek nevuket leszamitva semmi hasonlosagot nem mutatnak a perui, nadbol epitett szigetekhez. A halongi lebego falvakban csak arusok elnek deszkahazaikban, akik kis junkaikkal jarnak hajorol hajora, hogy kekszet es uditot aruljanak a hajon erkezo turistaknak, mert a hajon termeszetesen minden 4-szer annyiba kerul, mint a szarazfoldon.
A lebego falvakban bereltunk egy kajakot es korbecsonakaztunk egy-ket sziklat. Este vacsora utan kaptunk egy eleg nyogvenyelos 10 perces kis talpmasszazst (ugy kellett szolnom a szemelyzetnek, hogy az arban egy ingyenes masszazs is benne volt). A szemelyzet a hajon ugy viselkedett, mintha nem is azert lennenek ott, hogy minket kiszolgaljanak. A ventilatorokat maguk fele forditottak, es a kaja felszolgalasa utan egy szalmaszalat nem raktak keresztbe, hogy esetleg jobban erezhessuk magunkat. Ez a minimalista gondolkodasmod rendkivul jol erzodott a turavezetonk hozzaallasan is. Nem is kaptak senkitol borravalot, ebben biztos vagyok. Szerencsere az utolso estenket a Majom-szigeten toltottuk egy aranyos kis uduloben, ahol lattunk majmot, sokat napoztunk, este pedig a helyiekkel karaokeztunk. Az igazat megvallva a karaoke-ra csak bepofatlankodtunk (meg ha alapvetoen a karaoke felszereles a vendegek szorakoztatasara is lett veve), de ettol fuggetlenul nagyon jokat enekeltunk. :)
Termeszetesen Vietnam elhagyasakor sem ment minden siman. A szallodankbol kisbusszal vettek fel, hogy kivigyenek a buszallomasra. A kisbuszba besuritettek 13-onkat, plussz a csomagjainkat. Ugy ultunk ott, mint heringek a dobozban, de volt akinek allnia kellett. Mi meg szerencsesek voltunk, mert sikerult a jegyunknek megfeleloen olyan buszra felkerulnunk, ahol agyak voltak, de sok ember kifizette a dragabb jegyet, hogy alvos buszra keruljon, es vegul csak vegig kellett ulnie a 24 oras utat Laosz fovarosaba, Vientiane-ba.
Gyors kis osszegzeskent csak annyit irnek, hogy amennyire egyutt erzunk a vietnami emberekkel a haboruban elszenvedett szornyusegek miatt, annyira szivesen mentunk volna vegig az utcan egy langszoroval neha. :) De most komolyra forditva a szot, ez az elso orszag utazasunk soran, ahova biztos nem ternenk vissza. Es aki azt mondja, hogy minden delkelet-azsiai orszag ugyanilyen, annak ajanljuk, hogy probalja ki Laoszt vagy Kambodzsat, es meglatja, hogy ez a foldresz mennyire mas arcat is meg tudja mutatni. Errol tobbet majd csak utolso bejegyzesunkben Kambodzsabol.
Vegezetul ime a terkep arrol, hogy merre is jartunk Vietnamban:
Es egy video arrol, hogy mennyire is orult a forgalom Hanoiban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése