Utunk utolso elotti beszamolojat Laoszbol, a millio elefant foldjerol, osi neven a Lan Xang Kiralysagbol irjuk. Ha ti is annyit tudtok Laoszrol, mint mi mielott idejottunk, akkor elkel egy kis informacio: Eloszor is Magyarorszagohoz hasonloan nincs kijarata a tengerhez. Vietnamhoz es Kambodzsahoz hasonloan francia gyarmat volt 1954-ig. Azutan a kommunista Pathet Lao mozgalom vezetesevel haboru indult az amerikabarat kiralypartiak ellen. Az amerikaiak miszlikre bombaztak az orszagot, mert a mar sokat emlegetett Ho Chi Minh osveny – a vietnamiak utanpotlasi utvonala – Laoszon keresztul haladt. Tobb helyen is olvastam, hogy Laoszra annyi bombat hajigaltak le az amerikaiak titkos bombazasok soran, mint amennyit osszesen ledobtak Japanra a II. vilaghaboru alatt. Azonban vietnami segitseggel 1975-ben igy is a kommunistak ragadtak magukhoz a hatalmat. A kiralyt egy atnevelotaborba kuldtek, ahol valamikor 1980 kornyeken halt meg. Tehat egy szocialista/kommunista orszagrol van szo, de Vietnamhoz hasonloan a ‘80-as evek kozepen nyitottak a Nyugat fele, s igy egy erosen “felvizezett” kommunizmusrol beszelhetunk.
Ma a nagyvarosok hatarozottan fejlettek es tele vannak turistakkal. Vietnammal ellentetben a francia gyarmati idoszak mely nyomot hagyott a nagyobb varosokon, igy azok sokkal europaibbak. Ettol fuggetlenul mindenhol megtalalhatoak a buddhista sztupak, pagodak. A kisvarosi hangulatot araszto nagyvarosok, a szemet gyonyorkodteto videki taj, az utakon nyugodtan csordogalo forgalom, a szolgalatukat egesz udvariasan ajanlo tuk-tukosok egy csapasra megkedveltettek velunk az orszagot. Sajnos az epiteszeti stilus mellett az arak is egesz europainak tuntek nehany etteremben, igy visszatertunk a kis utcai arusok latogatasahoz, ahol mindenfelet kiprobaltunk, majd egy kis laoszi sorrel (Beerlao) oblitettuk le:Termeszetesen a helyiek nem ezeket az arakat fizetik, de mar megtanultuk, hogy ha valamire nincs rairva az ara, az azert van, hogy a turistaknak 5-szor annyit mondhassanak. Viszont amire nincs rairva az ar, abbol alkudni lehet es egy kis alkudozas utan egesz jo aron lehet mindenhez hozzajutni. Ennyit Laoszrol eloljaroban, most kicsit reszletesebben arrol, hogy merre is jartunk, mit is csinaltunk.
Ahogy irtuk korabban, egy fincsi kis 24 oras buszutazas utan erkeztunk meg Laosz fovarosaba, Vientiane-ba. Amennyire farasztonak bizonyult az ut, annyira szep tajakon vezetett utunk. Sajnos nagyon keves elfogadhato minosegu kepet sikerult a buszbol keszitenunk, igy most csak hinnetek kell nekunk. :)
A poros kis buszallomas nem keltett bennunk kulonosebben jo benyomast, de a buszallomasok altalaban nem szoktak lenyugozni bennunket. A varosba egy tuk-tukkal mentunk 6 masik backpackerrel egyutt. A tuk-tuk egy kismotor, ami utan egy kis fedett utanfutot kotnek. Eleg kokanynak hangzik, de lehet sok fele fajtat latni, es a celnak nagyon megfelelnek. Nemelyik akar 12 embert is kepes szallitani, a klimat pedig a menetszel tokeletesen helyettesiti. :-)
A szallaskereses kicsit tovabb tartott, mint szerettuk volna, mert sok helyen akar 30 dollart is el akartak kerni egy ejszakaert, mig a mi budzsenkben kb. 10 dollar volt szabva egy ejszakara. Vegul sikerult egy ventillatorral felszerelt szobat talalnunk ennyiert a varoskozpontban. Szerencsere aznap volt egy nagyobb eso, igy lehult egy kicsit a levego, maskepp nem sokat aludtunk volna aznap ejjel. Az utikonyv nem ajanlott sok mindent Vientiane-ban, igy eloszor mar masnap tovabb akartunk allni Luang Prabangba, de aztan meggondoltuk magunkat, mert nekunk tetszett ez a csendes, nyugis, kisvarosias fovaros. Visszatekintve, dontesunk kivalonak bizonyult: extra napunk folyaman itt sikerult megterveznunk utunk teljes hatralevo reszet, majd kibereltunk egy biciklit, es fel nap alatt vegiglatogattuk a varos legfontosabb szentelyeit. Talan egyik legszebb kozuluk a Nemzeti Sztupa, a Pha That Luang, melynek kepe a penzukon, a laoszi kipen (1 Ft = 32 kip) is rajta van. Ime egy kep az epuletrol: Ez a sztupa is megmutatja, hogy habar a festeszetuk es szobraszatuk nem nagyon kelhet versenyre az europaiakeval, epiteni azt azert nagyon tudtak. A sztupa melletti szentely ugyancsak bizonyitekul szolgal erre:Ezekutan meg megneztuk a Nemzeti Muzeumot es a Patuxait. Utobbit a parizsi Diadaliv mintajara epitettek, hogy emleket allitsanak a fuggetlensegert vivott haboruban elesett laosziaknak. Az erdekesseg errol az epuletrol, hogy a cementet amerikai adomanykent kaptak arra, hogy kifutot epitsenek, igy a helyiek viccesen csak vertikalis kifutonak hivjak. Masnap kora reggel mar indultunk is a fovarostol eszakra fekvo Luang Prabangba. A kanyargos buszut gyonyoru hegyeken vezetett at, igy nagyon orultunk, hogy nappal tettuk meg ezt a 10 oras utat. A sok szerpentin abban is megerositett minket, hogy ha ejszaka jovunk, a szep taj helyett maximum a nejlonzacsko feneket nezhettuk volna kozelrol…. Izelito az uton keszult kepekbol: Ut kozben tobbszor megalltunk pisiszunetet tartani, de mivel szerrettuk volna a vegtagjainkat megtartani – annyira hozzank nottek az elmult 28/30 evben - , igy nem kolbaszoltunk el tul messze a busztol. Laoszban ugyanis meg mindig emberek szazai halnak meg, vagy vesztik el vegtagjaikat minden evben, mert az amerikai bombazasbol hatramaradt, fel nem robbant bombara lepnek. A ledobott bombak 30%-a nem robbant fel, ami szakertok szerint azt jelenti, hogy 80 millio bomba hever szerte-szejjel az orszagban.
Luang Prabangba erve rovidke tuk-tukozas utan mar a kozpontban is voltunk, ahol mar a masodik vendeghazban sikerult egy nagyon jo szobat talalnunk viszonylag olcson. Mar megerkezesunk estejen nekiindultunk, hogy megnezzuk a mas turistak altal is sokat emlegetett ejszakai piacot. Ez leginkabb egy turistaknak szant piac kicsit felfujt arakkal, de itt is eleg jo arakat lehetett kialkudni. Fokent polokat, lampionokat, Buddha szobrokat es kepeket, na meg mindenfele apro csentret lehet itt venni. Masnap annyira meleg volt, hogy alig birtuk ravenni magunkat, hogy kivanszorogjunk a legkondicionalt szobabol, de mindenfelekeppen el akartunk menni a 30-kilometerre levo Kuang Si vizeseshez. Az oda vezeto utan eloszor egy medve-menhelyet neztunk meg:
Ezutan jott az egyik legszebb kis vizeses, amit utunk soran lattunk: Raadaskeppen meg egy magas fara kotott kotellel Tarzan modjara lehetett a vizbe ugrani, ami szamomra laoszi tartozkodasunk csucspontja is volt. Itt eppen – csak a kep kedveert – ugrom egy boduletes nagy hatast. :)
Ezutan napjaink nagy reszet blogirassal es utunk hatralevo reszenek ujratervezesevel toltottuk (meg jo, hogy rugalmasak vagyunk… :-) ), illetve a piacokat jartuk ajandekra vadaszva. Tobbek kozott az angolul tudok szamara rendkivul vicces nevu Phou Si piacra mentunk ki, majd a varos kozpontjaban fekvo Kiralyi Palotaba mentunk be, amely egy ujabb csalodas volt szamunkra, mivel a kiallitott targyakon kivul semmi informaciot nem kaptunk a kiralyi csaladrol.
Meg egy hely van Laoszban, melyet erdemes megemliteni, habar mi nem voltunk ott. Vang Vieng nevet szinte minden utazo ismeri: ez a leghippibb hely egesz Laoszban. A backpackerek itt nem csinalnak mast, mint napkeltetol napnyugtaig tubing-olnak. A tubing annyit jelent, hogy egy traktorgumibelson lecsordogalnak a folyon, es minden 500 meteren megallnak egy kocsmanal. Ennek folyomanyakent a szo minden ertelmeben gyorsan el is aznak. Vannak akik nem jutnak el a folyoig sem, es egesz nap beszivva Jobaratokat neznek a vendeghaz verandajan. Mi ugy voltunk vele, hogy ha reszeg/beszivott angolokat akarunk latni, csak kinezunk az ablakon, ha mar megint Angliaban leszunk. :)
Utolso napunkon kituk-tukoltunk a luang prabangi repterre, es bucsut intettunk Laosznak, annak az orszagnak, amely visszadta a hitunket, hogy akadnak szep es elheto delkelet-azsiai orszagok, valamint mosolygos azsiai emberek.
Eloszor is Magyarorszagohoz hasonloan nincs kijarata a tengerhez. Vietnamhoz es Kambodzsahoz hasonloan francia gyarmat volt 1954-ig. Azutan a kommunista Pathet Lao mozgalom vezetesevel haboru indult az amerikabarat kiralypartiak ellen. Az amerikaiak miszlikre bombaztak az orszagot, mert a mar sokat emlegetett Ho Chi Minh osveny – a vietnamiak utanpotlasi utvonala – Laoszon keresztul haladt. Tobb helyen is olvastam, hogy Laoszra annyi bombat hajigaltak le az amerikaiak titkos bombazasok soran, mint amennyit osszesen ledobtak Japanra a II. vilaghaboru alatt. Azonban vietnami segitseggel 1975-ben igy is a kommunistak ragadtak magukhoz a hatalmat. A kiralyt egy atnevelotaborba kuldtek, ahol valamikor 1980 kornyeken halt meg. Tehat egy szocialista/kommunista orszagrol van szo, de Vietnamhoz hasonloan a ‘80-as evek kozepen nyitottak a Nyugat fele, s igy egy erosen “felvizezett” kommunizmusrol beszelhetunk.
Ma a nagyvarosok hatarozottan fejlettek es tele vannak turistakkal. Vietnammal ellentetben a francia gyarmati idoszak mely nyomot hagyott a nagyobb varosokon, igy azok sokkal europaibbak. Ettol fuggetlenul mindenhol megtalalhatoak a buddhista sztupak, pagodak. A kisvarosi hangulatot araszto nagyvarosok, a szemet gyonyorkodteto videki taj, az utakon nyugodtan csordogalo forgalom, a szolgalatukat egesz udvariasan ajanlo tuk-tukosok egy csapasra megkedveltettek velunk az orszagot. Sajnos az epiteszeti stilus mellett az arak is egesz europainak tuntek nehany etteremben, igy visszatertunk a kis utcai arusok latogatasahoz, ahol mindenfelet kiprobaltunk, majd egy kis laoszi sorrel (Beerlao) oblitettuk le:
Termeszetesen a helyiek nem ezeket az arakat fizetik, de mar megtanultuk, hogy ha valamire nincs rairva az ara, az azert van, hogy a turistaknak 5-szor annyit mondhassanak. Viszont amire nincs rairva az ar, abbol alkudni lehet es egy kis alkudozas utan egesz jo aron lehet mindenhez hozzajutni. Ennyit Laoszrol eloljaroban, most kicsit reszletesebben arrol, hogy merre is jartunk, mit is csinaltunk.
Ahogy irtuk korabban, egy fincsi kis 24 oras buszutazas utan erkeztunk meg Laosz fovarosaba, Vientiane-ba. Amennyire farasztonak bizonyult az ut, annyira szep tajakon vezetett utunk. Sajnos nagyon keves elfogadhato minosegu kepet sikerult a buszbol keszitenunk, igy most csak hinnetek kell nekunk. :)
A poros kis buszallomas nem keltett bennunk kulonosebben jo benyomast, de a buszallomasok altalaban nem szoktak lenyugozni bennunket. A varosba egy tuk-tukkal mentunk 6 masik backpackerrel egyutt. A tuk-tuk egy kismotor, ami utan egy kis fedett utanfutot kotnek. Eleg kokanynak hangzik, de lehet sok fele fajtat latni, es a celnak nagyon megfelelnek. Nemelyik akar 12 embert is kepes szallitani, a klimat pedig a menetszel tokeletesen helyettesiti. :-)
A szallaskereses kicsit tovabb tartott, mint szerettuk volna, mert sok helyen akar 30 dollart is el akartak kerni egy ejszakaert, mig a mi budzsenkben kb. 10 dollar volt szabva egy ejszakara. Vegul sikerult egy ventillatorral felszerelt szobat talalnunk ennyiert a varoskozpontban. Szerencsere aznap volt egy nagyobb eso, igy lehult egy kicsit a levego, maskepp nem sokat aludtunk volna aznap ejjel. Az utikonyv nem ajanlott sok mindent Vientiane-ban, igy eloszor mar masnap tovabb akartunk allni Luang Prabangba, de aztan meggondoltuk magunkat, mert nekunk tetszett ez a csendes, nyugis, kisvarosias fovaros. Visszatekintve, dontesunk kivalonak bizonyult: extra napunk folyaman itt sikerult megterveznunk utunk teljes hatralevo reszet, majd kibereltunk egy biciklit, es fel nap alatt vegiglatogattuk a varos legfontosabb szentelyeit. Talan egyik legszebb kozuluk a Nemzeti Sztupa, a Pha That Luang, melynek kepe a penzukon, a laoszi kipen (1 Ft = 32 kip) is rajta van. Ime egy kep az epuletrol:
Ez a sztupa is megmutatja, hogy habar a festeszetuk es szobraszatuk nem nagyon kelhet versenyre az europaiakeval, epiteni azt azert nagyon tudtak. A sztupa melletti szentely ugyancsak bizonyitekul szolgal erre:
Ezekutan meg megneztuk a Nemzeti Muzeumot es a Patuxait. Utobbit a parizsi Diadaliv mintajara epitettek, hogy emleket allitsanak a fuggetlensegert vivott haboruban elesett laosziaknak. Az erdekesseg errol az epuletrol, hogy a cementet amerikai adomanykent kaptak arra, hogy kifutot epitsenek, igy a helyiek viccesen csak vertikalis kifutonak hivjak. 
Masnap kora reggel mar indultunk is a fovarostol eszakra fekvo Luang Prabangba. A kanyargos buszut gyonyoru hegyeken vezetett at, igy nagyon orultunk, hogy nappal tettuk meg ezt a 10 oras utat. A sok szerpentin abban is megerositett minket, hogy ha ejszaka jovunk, a szep taj helyett maximum a nejlonzacsko feneket nezhettuk volna kozelrol…. Izelito az uton keszult kepekbol:
Ut kozben tobbszor megalltunk pisiszunetet tartani, de mivel szerrettuk volna a vegtagjainkat megtartani – annyira hozzank nottek az elmult 28/30 evben - , igy nem kolbaszoltunk el tul messze a busztol. Laoszban ugyanis meg mindig emberek szazai halnak meg, vagy vesztik el vegtagjaikat minden evben, mert az amerikai bombazasbol hatramaradt, fel nem robbant bombara lepnek. A ledobott bombak 30%-a nem robbant fel, ami szakertok szerint azt jelenti, hogy 80 millio bomba hever szerte-szejjel az orszagban.
Luang Prabangba erve rovidke tuk-tukozas utan mar a kozpontban is voltunk, ahol mar a masodik vendeghazban sikerult egy nagyon jo szobat talalnunk viszonylag olcson. Mar megerkezesunk estejen nekiindultunk, hogy megnezzuk a mas turistak altal is sokat emlegetett ejszakai piacot. Ez leginkabb egy turistaknak szant piac kicsit felfujt arakkal, de itt is eleg jo arakat lehetett kialkudni. Fokent polokat, lampionokat, Buddha szobrokat es kepeket, na meg mindenfele apro csentret lehet itt venni. 
Masnap annyira meleg volt, hogy alig birtuk ravenni magunkat, hogy kivanszorogjunk a legkondicionalt szobabol, de mindenfelekeppen el akartunk menni a 30-kilometerre levo Kuang Si vizeseshez. Az oda vezeto utan eloszor egy medve-menhelyet neztunk meg: 
Ezutan jott az egyik legszebb kis vizeses, amit utunk soran lattunk:
Raadaskeppen meg egy magas fara kotott kotellel Tarzan modjara lehetett a vizbe ugrani, ami szamomra laoszi tartozkodasunk csucspontja is volt.
Itt eppen – csak a kep kedveert – ugrom egy boduletes nagy hatast. :)
Ezutan napjaink nagy reszet blogirassal es utunk hatralevo reszenek ujratervezesevel toltottuk (meg jo, hogy rugalmasak vagyunk… :-) ), illetve a piacokat jartuk ajandekra vadaszva. Tobbek kozott az angolul tudok szamara rendkivul vicces nevu Phou Si piacra mentunk ki, majd a varos kozpontjaban fekvo Kiralyi Palotaba mentunk be, amely egy ujabb csalodas volt szamunkra, mivel a kiallitott targyakon kivul semmi informaciot nem kaptunk a kiralyi csaladrol.
Meg egy hely van Laoszban, melyet erdemes megemliteni, habar mi nem voltunk ott. Vang Vieng nevet szinte minden utazo ismeri: ez a leghippibb hely egesz Laoszban. A backpackerek itt nem csinalnak mast, mint napkeltetol napnyugtaig tubing-olnak. A tubing annyit jelent, hogy egy traktorgumibelson lecsordogalnak a folyon, es minden 500 meteren megallnak egy kocsmanal. Ennek folyomanyakent a szo minden ertelmeben gyorsan el is aznak. Vannak akik nem jutnak el a folyoig sem, es egesz nap beszivva Jobaratokat neznek a vendeghaz verandajan. Mi ugy voltunk vele, hogy ha reszeg/beszivott angolokat akarunk latni, csak kinezunk az ablakon, ha mar megint Angliaban leszunk. :)
Utolso napunkon kituk-tukoltunk a luang prabangi repterre, es bucsut intettunk Laosznak, annak az orszagnak, amely visszadta a hitunket, hogy akadnak szep es elheto delkelet-azsiai orszagok, valamint mosolygos azsiai emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése