Peru – Puno es a Titicaca to – 1. resz

Mint ahogy az talan az elozo bejegyzesbol is kiderult, nem fogjuk konnyesre sirni a parnankat, ha nem latjuk ujra Boliviat, de azert azt meg kell mondani, hogy gyonyoru orszag, es hogy csak a politika teszi azza, ami jelenleg. Minden utcafalon az elnokot elteto politikai szlogenek, illetve az elnok kepei figyelnek… Nem feltetlenul egy szabad orszag ismertetojelei... A hataron – ha meg esetleg nem lett volna elegge rossz velemenyem az orszagrol – a boliviai hataror nem akart addig atengedni, amig ki nem fizettem neki 5 USA dollart. Mindezt azert, mert a hataror Santa Cruzban rosszul tepte el a belepokartyamat, es ezert egy ujat kellett adnia. Persze a penz a zsebebe vandorolt, de eszem agaban nem allt megkerdojelezni kovetelese jogossagat… csak ki akartam jutni az orszagbol. Mondhatjuk, hogy nagy ko esett le a szivunkrol, amikor a hatar perui oldalara ertunk. Az utunk Peruba a Titicaca tavon keresztul vezetett, ami a vilag legmagasabban fekvo hajozhato tava (3800 meter). Maga a to hatalmas (a Balaton majd 13-szorosa) es egyik fele Boliviahoz, a masik pedig Peruhoz tartozik. Erdekes meg megjegyezni, hogy a to az inkak legszentebb helye, mivel a monda szerint a legfelsobb inka isten Viracocha innen emelkedett ki mielott megalkotta a Napot, a csillagokat es az elso embereket. Miutan megerkeztunk az elso szallashelyunkre, Edgar, a turavezetonk, elvitt bennunket egy jo kis etterembe, ahol megkostoltuk nehany jellegzetes perui etket, az alpakat es a tengeri malacot. :) Nem hiszem, hogy barmelyiket is beirjuk a kedvenc eteleink koze, de legalabb ezt is kiprobaltuk. A vacsora kozben bejott egy rezesbanda, es elhuzott nekunk nehany perui dalt (a condor passa-t meg is hallgathatjatok itt a blogon), na persze egy kis borravaloert. Itt megjegyeznem, hogy az utikonyvunk szerint Peruban nem nagyon ismerik a borravalo fogalmat… na ez egy hatalmas tevedes. A turavezetonk az elso este kifejtette, hogy kinek mennyi penzt illik majd adni a tura soran (pl: a kulonbozo turavezetoknek, soforoknek, hajoskapitanyoknak stb). Azonkivul erdekes modon minden kornyekbeli arus tudta, hogy mikor hova megyunk, es mire van szuksegunk, ha pedig a turavezeto valasztott boltot, akkor mindig 2x annyit fizettunk, mint egy normal boltban. Bocs, ha egy kicsit ingerultnek hangzik ez, de nagyon utalom, ha palimadarnak nezik az embert, kulonosen miutan kifizetett egy rakat penzt egy szolgaltatasert. Masnap kora reggel indultunk Punobol a Titicaca tavon levo Taquile szigetere. A szigeten kb. 300 indian csalad el, akik meg mindig a kecsua nyelvet hasznaljak es peru legjobb szovoinek szamitanak, amiert is az UNESCO a vilagorokseg reszenek nyilvanitotta e sziget textil muvesseget. Mielott a szigetre ertunk volna a szel felkorbacsolta a vizet, szoval mikor partra szalltunk, az egesz csoport olyan volt, mint a kemotoxos legy. Ezek utan felmasztunk a sziget tetejen levo kozossegi kozpontba, ahol a sziget osszes gyereke rank vetette magat, hogy karkotoket adjank el nekunk. Egyszeruen nem lehetett oket levakarni, es ha a gyengeseg egy szikrajat is lattak az emberen, azonnal sirasra pityeritett szajjal kinaltak tovabb a portekajukat, szoval nem volt mas valasztasa az embernek, venni kellett egy karkotot…mindegyiktol. A szigeten nem lehet alkudozni, es Punohoz kepeset minden 2x annyiba kerul, szoval nem is vasaroltunk semmi mast. Ebben a kozossegben a ferfiak munkaja a szoves, amit mar gyerekkoruk ota gyakorolnak. A nok feladata a gombolyitas, ferjet pedig az alapjan valasztanak, hogy milyen szepen tud szoni. Ha az altala kotott sapka megtartja a vizet, jo ferj lesz belole… Aztan a no pedig kovetheti 2 lepes tavolsagbol valasztott urat egesz eleteben, ugyanis a ferj elott jarni szigoruan tilos (kiveve az aknamezot, ahol 30 lepessel a ferje elott kell jarnia :) – a szerzo himsoviniszta megjegyzese). Ellenben a ferj sem mehet egyedul sehova, mindenhova vinnie kell asszonyat! A hazas ferfiak ruhazatukban is kulonboznek az egyedulalloaktol, pl. feher-piros sapkajukat pirosra cserelik, ovuket pedig olyanra cserelik, amelybe feleseguk belefonta hosszu hajat ajandekkent. A hazassag elott a fiatalok 1-2 evet egyutt elnek, es ez ido alatt eldonthetik, hogy osszeillenek-e, vagy sem. Persze, mivel a vedekezesrol nem sokat tudnak, ezert gyorsan be szokott sikeredni egy kis pulya, ami azutan kotelezove teszi a hazassagot. Valas nincs, es a megcsalast nagyon kemenyen buntetik. A Taquile sziget utan a kovetkezo napirendi pont egy perui csalad meglatogatasa volt. Ahogy a tatam mondana, meglatogattuk a bennszulotteket. :) A parton mar sippal, dobbal, nadi hegeduvel vartak bennunket a helyiek. Miutan felmasztunk a sportpalyara, a turavezetonk bejelentette, hogy akkor most focizni fogunk. Itt ezen a ponton erdemes megjegyezni, hogy meg mindig erosen szenvedtunk a hegyi betegsegtol, szoval a mi csapatunk be volt lassulva, mint Malacka ellenszelben. Ennek ellenere sikerult megvernunk a helyieket 6:2-re, amit csak annak tudhatok be, hogy kb. egy fejjel voltunk nagyobbak meg a legdelcegebb peruinal is, es a mi turabakancsaink eleg veszelyesnek tunhettek szegeny mezitlabas ellenfeleinknek. A focizas utan kiosztottak bennunket a vendeglato csaladok kozott. Livit es engem egy Emilda Flores Flores nevezetu asszonyhoz osztottak be, aki heves gesztikulalasok kozepette spanyolul hablatyolt, mikozben elindultunk a hegy tetejen levo haza fele. Akar klingonul is beszelhetett volna, mert mi ugyan egy szot nem ertettunk abbol, amit elhadart. A hazban aztan talalkoztunk a lurkoival, Dorisszal (14), Romoloval (10) es Thaliaval (8). Hihetetlenul aranyosak voltak mind, es ha kezzel-labbal is, na meg Livi szotarjanak segitsegevel, sikerult elmulatnunk az idot az esti tancmulatsagig. A haz egy nagyon fustos konyhabol, egy cseppnyi haloszobabol es egy vendegszobabol allt. A furdoszoba, amit csak a vendegeknek tartottak fenn egesz szep volt, de a viz nem volt bevezetve, szoval a kutrol hoztuk a vizet, hogy le tudjuk huzni a WC-t. Vacsora elott segitettunk Emildanak a krumplipucolassal, de miutan begyujtott a kis agyag sparheltjebe, a fust gyorsan kiuzott bennunket a konyhabol. A vacsora nagyon finom es boseges volt: a quinoa levest mindenkinek ajanlom, hogy probalja ki, ha ezen a tajekon jar. Tulajdonkeppen hasonlo kinezetben es izben is a cous-cous-hoz, amely az eszak-afrikai etelek kiseroje. A vacsora utan a csalad beoltoztetett bennunket tradicionalis perui ruhakba, es a gyerekek elkezdtek bennunket tancolni tanitani. Miutan rajottek, hogy eselyuk sincs ezt a tancot a fejembe verni, elindultunk a kozossegi hazba (a helyi discoba), hogy megnezzuk, hogy mikent is csinaljak ezt a profik. Termeszetesen a helyiek bennunket is el kezdtek tancoltatni; engem peldaul Thalia kert fel…szegeny, gyorsan megbanta a laba, de azert en jol szorakoztam :) Livi pedig Romoloval tancolt, aki Michael Jacksont megszegyenitoen ropta a tancot. Csinaltunk videot is, szoval majd otthon azt is megmutatjuk, ha erdekel valakit. Masnap reggel, bucsut intettunk a csaladnak, de foleg Romolonak. Annyira aranyos szurtos kis kolok volt, hogy legszivesebben magunkkal vittuk volna. A kovetkezo uticelunk a Titicaca-tó „úszó szigetei" voltak. Ezen szigetek erdekessege, hogy teljesen totora nadbol epitettek oket, es tenylegesen lebegnek a vizen. Ha elszakadnak a tartokotelek egy nagyobb viharban, elofordul, hogy a szigetlakok 4-5 km-t sodrodnak. A szigetet minden 30 eveben ujra kell epiteni, es 2-3 hetente ujabb es ujabb reteget kell epiteni a tetejere, mert termeszetesn a vizszint alatt minden gyorsan rohadasnak indul. Termeszetesen a szigetek funkcioja a vedekezes volt a tamadokkal szemben, amit az is megerosit, hogy szinte minden szigeten talalhato egy nadbol/sasbol keszult ortorony. De a nadat nem csak epitesre hasznaljak, hanem fontos szerepet jatszik a szigetlakok etrendjeben es gyogyaszataban is. Aki golyvaban szenved, szoljon, es kuldok haza DHL-el egy-ket kevet. :) Na, mara itt a vege, fuss el vele… a kovetkezo hiradasunkat mar a perui dzsungel melyebol irjuk…ha a kajmanok is ugy akarjak ;)