Arequipa-Pisco-Lima

Egy docogos kis 1,5 oras repulout utan szerencsesen megerkeztunk utazasunk kovetkezo allomasara, Arequipaba, a feher varosba. Miutan kiszalltunk a gepbol az elso dolog, amit meglattunk egy hatalmas vulkan volt. Elkepeszto latvanyt nyujtott, amint a varos fole tornyosult. A vulkan neve El Misti (Arequipa magyarra forditott neve: a varos a hegy mogott), es szerencsere mar vagy 500 eve nem tort ki. Ami kevesbe szerencse a varoslakokra nezve, az az, hogy Arequipa kornyeken igen gyakoriak a foldrengesek (turavezetonk szerint a varosban atlagosan 150 (!) apro foldrenges van naponta) es az utolso nagyobb foldrenges 2001-ben sujtotta a varost. Ami azonnal feltunt, hogy nem probaltak minden sz*rt rank sozni az utcan a kereskedok. Cuscoban mar annyira durvan raszallnak a turistakra, hogy nem lehet 10 metert ugy setalni, hogy ne mondana legalabb egyszer az ember, hogy “Koszonom, nem kerem”. Van is egy ir kocsma, ahol lehet “No, Gracias” feliratu polokat venni. Erosen gondolkoztunk, hogy be kellene szereznunk egyet, de valoszinuleg nem vettek volna a helyiek a lapot. Maga a varos talan kevesbe latogatott, mint Cusco (ahol a Machu Picchu a fo vonzero), ami azert erdekes, mert szerintem Peru egyik legszebb varosa. A varos kolonialis stilusban epult fotere, a katedralis es a Santa Catalina monostor mind megeri a latogatast. De ami igazan felvillanyozott minket, az az volt, hogy megnezzuk Juanitat, vagy ahogy jobban szoktak ot ismerni, a “Jeg-szuzet”. Ne gondoljon senki semmi perverzre, Juanita egy jegbe fagyott 12-14 eves inka kislany, akit valamikor 1440 es 1450 kozott aldozhattak fel az inka papok az istenek szamara. Az Ampato hegyen fedeztek fel 1995-ben, miutan egy foldrenges es egy kozeli vulkan kitoresenek hatasara bedolt a krater oldala. Megjegyeznem, hogy 570 eves letere egesz jol tartja magat Juanita… :) Sajnos, mint azt mar megszokhattuk utunk soran, semmi sem ugy alakult, mint ahogy mi terveztuk, mivel Juanita eppen evi 4 honapos sotetseg kurajan volt, szoval mi egy masik mumiat tudtunk csak megnezni, akit a Sara Sara hegyen talaltak, es Sarita-nak hivtak. Ugyanugy mint Juanitat, ot is valoszinuleg gyermekkoraban valaszotottak ki, es feltehetoleg nagyon szep volt, mivel csak a tokeletes szepsegu gyerekeket aldoztak fel az isteneknek. Legalabb engem nem fenyegetett volna ez a veszely, ha az inkak koze szuletek :) Mikor elerkezett az ido, felvezettek Saritat a hegyre, itattak vele egy chica nevezetu nagyon eros alkoholt, amitol teljesen elbodult es ha ez meg nem tette volna be nala a kaput, jol fejbe is kolintottak, biztos ami biztos... A kozeli vulkanok, hegyek tobb hasonlo leletet produkaltak, osszesen kb. 14 gyermek jegge fagyott mumiajat talaltak meg. A muzeum utan Livi nagyon rajta volt, hogy nezzuk meg a kozeli monostort, es habar nem sok kedvem volt, de vegul megis gyozott a noi allhatatossag. Es milyen jo, hogy igy lett, mert ez volt talan az egyik legszebb hely, amit meglatogattunk. Megint csak a kepek fogjak ezt igazan visszaadni, de azert leirok egy-ket erdekesseget arrol, amit lattunk. Az idegenvezeto eloszor abba a szobaba vitt be bennunket, ahol az apacak es apacanovendekek talalkozhattak latogatoikkal. Na ez volt az elso sokk, mert – mint azt lattuk - csak egy racson keresztul beszelhettek, es ha valaki ide bekerult, az tobbet el nem hagyhatta a kolostort. Meg halala utan sem a kolostor falain kivul temettek el!! Sot, mikor bekerult, a csaladja temetest is rendezett neki, ezzel is mintegy lezarva a kulvilaggal valo kapcsolatat. Ha valaki beteg lett, ahhoz hivtak orvost, de a kezeles csak a kolostor falain belul tortenhetett. Legtobbszor a csalad az elso lanyt egy gazdag krapekhez adta, a masodikat pedig kolostorba kuldte. Vegiggondolva, hogy akkoriban milyen szamba vettek a noket, es hogy akik ferjhez mentek, 10-16 gyereket szultek, nem tudom, hogy melyik leanyzo jart jobban… :( Arequipa utan egy 2 napos turara indultunk a Colca kanyonhoz, ami kb 2-szer olyan mely, mint a Grand Canyon, bar a falai nem annyira fuggolegesek. Itt a kondorkeselyuket probaltunk meglesni, tobb-kevesebb sikerrel. Lattunk nehanyat, de jo messzire koroztek tolunk. Hala az egyik srac popec kamerajanak, azert tudtunk nehany jo kepet kesziteni. A kovetkezo ejjel buszra szalltunk, hogy ne vesztegessunk egyetlen nappalt sem utazassal, es elindultunk Nazca fele. Lassan mar unalmas lesz leirni, de annyit kanyarogtunk a hegyekben az ejszaka soran, hogy rendesen felkavarodott a gyomrom es ejjel 1-kor egy zacskot szorongatva csak azon imadkoztam, hogy meglassam vegre a Nazca tablat. Reggel 7-re, mire megerkeztunk Nazca-ba en mar felholt voltam az almossagtol, szoval en aznapra ki is irtam magam minden program alol es alvassal, illetve a medence partjan valo napozassal probaltam regeneralodni. Livi sokkal jobban birta a gyurodest, o elment megnezni egy inka temetot is, de a repulest a Nazca vonalak felett o sem kockaztatta meg, mivel elore figyelmeztettek, hogy sokan ki szoktak dobni a taccsot, amikor is a pilota jobbra-balra rangatja a gepet, hogy megmutassa a turistaknak a vonalakat minden szogbol. Most valoszinuleg sok ufo-hivo felhorkan, hogy hogy a fenebe lehet kihagyni egy ilyen lehetoseget… hat igy. :) Az egyik csaj a csoportunkban az elso kanyarban kidobta a rizi-bizit a repulon, es a nap hatralevo reszet mellettem toltotte a medenceparton napozva. :) Viszont masnap elmentunk egy kilatoba, ahonnan ket alakzatot jol lehetett latni, ugy hogy azert nem teljesen hagytuk ki. Miutan Nazcat kipipaltuk, elindultunk Huacachinaba, ami egy kis oazis-jellegu falu. Itt olyan dolgot probalhattunk ki, amit nem hiszem, hogy sokan probaltak Magyarorszagon: a sandboarding-ot. Mivel nagyon sok turistatol hallottuk, hogy a homokdunekhez vezeto utat specko homokjaro dzsippekben (buggy) kell megtenni, es, hogy a soforok vadallat modjara vezetnek, en hosszas tepelodes utan ugy dontottem, hogy kihagyom ezt a kalandot is, es helyette ledolok megint a szalloda medencejenek partjan. Livit, hala istennek, kemenyebb fabol faragtak, es mint a kepek tanusitjak, nagyon elvezte mind a hullamvasutra emlekezteto kocsikazast, mind a csuszkalast a 30-60 meter magas homokdunekrol. Miutan mindenki visszaert es megmartozott a medenceben, Pisco kostolasra indultunk egy helyi “pinceszetbe”. A pisco hordóban érlelt perui, gyümölcs jellegű, borpárlat. A legismertebb fajtája a Peruvian Pisco 40%-os alkoholtartalmú. A pisco sour koktel pedig a peruiak nemzeti itala, ami a kovetkezo osszetevokbol all: • 0,5 dl Pisco • 0.25 dl citromle vagy lime • 0.2 dl cukorszirup (vagy nehany evokanal cukor) • 1 tojas feherje • tort jeg Ezt mind bele kell pakolni egy mixerbe es jo habosra keverni. A vegen pedig egy kis fahejjal diszithetjuk a tetejet. Valahogy igy kellene hogy kinezzen: Nem vagyok benne biztos, hogy Magyarorszagon lehet-e kapni Piscot, de ha igen, vesse ra magat mindenki es keverjen egy pisco sour-t de izzibe, mert az egyik legjobb koktel, amit valaha kostoltunk. Perui utunk soran minden tolunk telhetot megtettunk, hogy Pisco fogyasztasunkkal segitsuk a helyi gazdasagot… :) Miutan szivacs modjara felszivtuk az osszes piat, amit elenk raktak, emelkedett hangulatban elindultunk Piscoba, a kovetkezo szallasunkra. Itt ettunk egy nagyon baba rantott hust…igen, a peruiak ismerik a rantott hust (igaz milanesa-nak hivjak (?!), en is teljesen le voltam dobbenve. :) Sot, meg a perui peksutemenyek is egesz jok. Anglia utan teljes feludules volt valami ertelmes kajat is enni. :) Masnap a Pisco kozeleben levo Ballestas szigetekre latogattunk el, ahol valami irgalmatlan mennyisegu pelikant, egyeb szamunkra ismeretelen madarat, es oroszlanfokat lattunk. Visszafele, bonuszkeppen meg egy delfincsapattal is sikerult talalkozni, szoval teljesen el voltunk alelva a gyonyortol. Miutan visszaertunk a szarazfoldre, felpattantunk egy buszra es alig 4 ora utan mar a fovarosban, Limaban voltunk. Sajnos ez volt a szervezett turank utolso napja, igy az estet az ujdonsult baratoktol valo elbucsuzassal, kis iszogatassal es email cimek cserejevel toltottuk. Ime itt egy kep a bandarol: Folyt. kov!

Peru – 3. resz – a Szent Volgy

Cusco, mint azt mar emlitettem korabban, az inkak osi fovarosa volt. Szamunkra eleg nagy meglepetes volt, hogy az inkak kb. 1400 korul kezdtek csak el a kornyezo teruletek meghoditasat. Innen iranyitottak hatalmassa novo birodalmukat kb 80-100 evig, amig a spanyolok meg nem erkeztek es le nem nem igaztak oket 1530 kornyeken. Meg most is hihetetlennek tartom, hogy nehany szaz, talan ezer spanyol katonanak sikerult kolonizalnia egy 10 millios birodalmat egy nehany evtized alatt!? Mivel a Machu Picchu-t nem sikerult megneznunk, es a 3 napos hegymaszos Lares turat sem mertuk megkockaztatni az idojaras miatt, ugy dontottunk, hogy megprobaljuk az osszes tobbi, inkak altal hatrahagyott romot megnezni Cusco korul. Igy jutottunk el Chincheroba, Morayba es Pisacba az elso nap. Chinchero egy csendes kis falu, ahol az inka hiedelem szerint a szivarvany szuletett. Itt azert nem volt annyi latnivalo, szoval tovabbmentunk Morayba, amirol fel is rakok ide egy kepet. A kor alaku teraszok erosen emlekezetettek bennunket a romai amfiteatrumokra. Sajnos az idegenvezetonk teljesen haszontalan volt, szoval nem sokat hallottunk tole, de azt azert sikerult kideriteni, hogy ez az inka kreacio 150 m mely, es az inkak mezogazdasagi kiserletezesre hasznaltak, mivel a lepcsok egyes fokai az inka birodalom kulonbozo reszeinek eghajlatat kivanta utanozni. A kiserletezessel kulonbozo fajtakat is letrehoztak: ma allitolag Peruban kb. 5000 fele krumplit kulonboztetnek meg!! Meg erdekessegkeppen annyit, hogy attol fuggetlenul, hogy Moray alig 40 km-re van Cuscotol, csak 1932-ben fedeztek fel (21 evvel a Machu Picchu utan)! Moray utan gyorsan meglatogattunk egy kofarago mestert, ahol megmutattak, hogy mikent is faragtak a koveket az inkak, amelyet egy pazar ebed kovetett. Azt hiszem, minden ketseget kizaroan Pisac vitte el aznap a legszebb helynek jaro cimet. Nem is irok tul sokat rola, a kepek magukert beszelnek!! Masnap elindultunk, hogy felfedezzuk Cuscot. Legelso utunk az Inka muzeumba vezetett, mivel az elozo napi turavezetonktol nem sokat sikerult megtudnunk az inka kulturarol. Az igazat megvallva az inka muzeum sem volt a legjobb hely arra, hogy tobb tudast abszolvaljunk magunkba, mert az egesz kiallitas azt a kepzetet keltette bennunk, hogy mindenfele rendszer nelkul behajigaltak egy csomo dolgot egy epuletbe. Sajnos az idegenvezeto sem nagyon tudott segiteni abban, hogy ezt mashogy erezzuk, mert a legtobb kerdesunkre csak igennel valaszolt, szoval van egy olyan erzesem, hogy egy mukkot sem ertett abbol, amit kerdeztunk. Azert annyit sikerult megtudnunk, hogy az inka birodalom fenykoraban valahogy igy nezett ki: es, hogy 3 fo szent allatuk volt: a kondor, a puma, es a kigyo. Szinte mindenhol lehet latni utalasokat ezekre az allatokra az osi romok falain es az edenyeken. Az igazat megvallva mar azon rohogtunk a tobbiekkel, hogy nincs az a repedes a falon, amirol a turavezeto azt nem allitotta volna, hogy az inkak altal falba vesett kigyo lenne. :) Az inka templom utan meg elgyalogoltunk a nap templomahoz (Qorikancha), ahol nem sikerult angolul beszelo idegenvezetot talalnunk, szoval gyorsan korbeneztunk, es mivel mar kopogott a szemunk az ehsegtol, egy jo kis etterem fele vettuk az utunkat, amit elozo nap fedeztunk fel. Az etteremnek az araval sikerult belopnia szivunkbe belopnia magat, mivel 15 soles-ert (kb 1000Ft) sikerult kapnunk egy Pisco Sour-t (jellegzetes perui koktel, amirol majd meg meselek kesobb), levest, foetelt, desszertet es egy uditot. Miutan ezt mind magunkba eroszakoltuk, visszagurultunk a szallodaba es folytattuk kedvenc idotoltesunket, azaz olvastunk. Meg kell mondanom, nem mostanaban volt, hogy hetente 1-2 konyvet elolvastunk, de nagyon elvezzuk!!! A hoteleknek szokott lenni egy olyan resze, ahol le lehet adni a mar elolvasott konyveket, es cserebe lehet valasztani egy olyat, amit valaki mas hagyott ott. Brillians otlet! Igy tenyleg minden fele konyvet olvatunk; most epp a krimik vannak soron nalunk. Masnap a szokasos reggeli – (szaraz) kenyer, vaj, dzsem, tea – utan folytattuk a varosnezest Cuscoban a katedralissal, amely lelegzetelallitoan szep belulrol, es a bejartnal kapott fejhallgatoval rengeteg mindent megtudtunk rola. Tobbek kozott itt lathato az Utolso vacsora cimu kep egy erdekes interpretacioja is, amelyen Jezus es tanitvanyai tengerimalacot vacsoraznak – igy hozvan kozelebb a keresztenyseget valamint az inka kulturat es hiedelemvilagot, ugyanis a tengerimalac csak kulonleges alkalmakkor kerul meg ma is az asztalra. Sok mas teren is megjelenik a ket vallas osszefonodasa ill. az europaitol kulonbozo abrazolasa: a nap (mint egyik fo isten) megjelenitese az oltaron; a szentek haromszog alaku ruhaja, mely a hegyeket mintazza; a keresztre feszitett Jezus sokkal veresebb es ijesztobb bemutatasa, allitolag azert, hogy buntudatot ebresszen az oslakosokban. A katedralisban lathato egy fekete Jezus szobor is, amely fabol keszult, es az evszazadok alatt elegetett gyertyak fustje es a por feketitette be, szoval nem igy terveztek eredetileg. Masnap reggel 11-kor megint bepakoltak bennunket egy kisbuszba (ez most tenyleg nagyon kicsi volt) es elindultunk Ollantaytambo-ba. Az uton kicsit rosszul lettem a sok kanyargasba, de mar egesz jol vissza tudom tartani a hanyingeremet. Hiaba, ezt is meg lehet tanulni. :) Kb 1,5-2 ora utan erkeztunk meg a szallasunkra, ahol egy ora alvas utan mar szebb szinben lattam a vilagot. Ezutan felmasztunk a romokhoz, es az eppen aktualis idegenvezeto adott nekunk egy kis infot a helyrol. Vegre egy ertelmes ember, aki nem csak hogy tudott angolul, de latszott, hogy erdekli is az amit mond. Tole tudtuk meg, hogy Ollantaytambo az inkak egyik adminisztrativ kozpontja volt. A koveket (amik tobb tonnasak voltak, majd latjatok a kepeken) egy masik hegyen levo kobanyabol hoztak, kozel hasonlo technikat hasznalva, mint az egyiptomiak a piramis epitesekor. Sajnos az epites sosem fejezodott be, mert a spanyolok leallitottak az epitkezeseket, amikor megerkeztek, de azert igy is nagyon latvanyos a hely, es szivbol ajanlom mindenkinek, aki csak arra jar, hogy latogassa meg. Miutan masnap visszadocogtunk Cuscoba, ugy dontottunk, hogy egy lovaglas kereteben megnezzuk a Cusco kozvetlen kozeleben levo inka romokat. Ezek kozul is a legfontosabb Sacsayhuaman (ejtsd: sexy woman). :) Ilyen nevvel rossz hely nem lehet, gondoltuk, es nem is csalodtunk. Maga a nev kecsuaul annyit jelent, hogy “elegedett keselyu”, amely nevet a spanyolok ragasztottak ra, mivel itt zajlott az egyik legveresebb csata az inkak es a spanyolok kozott, es allitolag sok madar lakott jol a csatat koveto este… Amint vegeztunk a "sexy woman-nel", elindultunk a lovardaba. Nem akarok tulozni, de szegeny lovak olyan sovanyak voltak, hogy elso ranezesre azt hittem, hogy nekunk kell oket a hatunkra venni, es nem forditva. Akkor lepodtunk meg csak igazan, amikor lattuk, hogy egy hihetetlenul meredek, kovekkel tarkitott emelkedon kell a lovak hatan felkapatnunk. Nem tudom, hogy a lovak rezeltek-e jobban, vagy mi a hatukon, de a lenyeg az, hogy mindenki ep borrel meguszta. A lovamrol meg annyit, hogy nem hallgatott az meg magara az atya ur istenre sem. Rugdoshattam en az oldalat, ordithattam vele, de amig a gazdaja meg nem noszogatta, addig meg nem mozdult. Ha lassan is, de azert osszebaratkoztunk – legalabb is en ugy gondoltam. Ezen velemenyemen csak az valtoztatott, amikor lattam, hogy a lovam le akarja rugni egy kis lovaszfiu fejet. Ezek utan erosen tartottam a 3 lepes tavolsagot…mar amennyire tarthatja az ember a tavolsagot, a lo hatan ulve. :) Ezzel ellentetben Livi teljesen jol osszehaverkodott a lovaval, bar az ove is a maga feje utan ment – valoszinuleg mindenkettojuk javara… :) Meg azt is fontolgatja, hogy megtanul rendesen lovagolni, de legalabb is az ugetest is kiprobalja legkozelebb. Vegezetul, meg szeretnem megemliteni, hogy utazasunk soran sikerult vegre talalkoznunk magyarokkal: Akossal es Emesevel. Eppen megerkeztunk a szalloda ettermebe sovany reggelink elfogyasztasahoz, amikor megszolitottak bennunket. Eloszor fel sem fogtuk, hogy magyarul szoltak hozzank, de a kezdeti meglepettseg utan nagyon jol elbeszelgettunk. Ok is nagyon csalodottak voltak a Machu Picchu kihagyasa miatt, de hozzank hasonloan ok is vegigjartak a kornyezo helyeket, bar mereszebbek voltak - privat indultak neki olyan turaknak, amire mi almunkban sem mertunk volna egyedul nekivagni. Sajnos mindekettonknek indult a gepe nehany oran belul – ok Iquitosba mentek, egy hetes oserdei turara, mi pedig Arequipaba indultunk. De meg mielott elkoszontunk, gyorsan megosztottuk a tapaszalatainkat a masikra varo megprobaltatasokrol, illetve, hogy miket lesz erdemes megnezni. Akos/Emese, Ha olvassatok a blogot, remeljuk nem ettek meg a szunyogok benneteket es lattatok mindenfele allatot a dzsungelben! A kovetkezo bejegyzesben az Arequipa-Pisco-Lima-beli kalandjainkat fogjuk megosztani veletek! Addig is adios!

Welcome to the Jungle

Peru – 2 .resz – Puerto Maldonado Punobol egy 5-6 oras buszut utan megerkeztunk Cuscoba, az inkak osi “fovarosaba”. Azonban nem volt sok idonk arra, hogy korbenezzunk, mert kora reggel indult a repulonk Puerto Maldonadoba. Ez egy mindossze fel oras repulout, de olyan mintha egy teljesen mas orszagba erkeztunk volna. A 15 fok utan belecsoppentunk a 35 fokba, 90%-os paratartalommal. Na nem panaszkeppen irom mindezt, tudom milyen az ido odahaza, es, hogy valoszinuleg sokan lecserelnek a holapatolast, egy kis napozasra. :) Puerto Maldonado egy kb 40-50.000-es varos a dzsungel kozepen, szoval csak annyi idore alltunk meg itt, hogy egy kis elelmet vegyunk magunkhoz. Amint ezzel vegeztunk, a turavezetunk beterelt bennunket egy csonakba, es megkezdtuk 3 oras csonakutunkat a Tambopata folyon. Utkozben lattunk a folyoparton nehany kapivarat, ami a legnagyobb ragcsalo a vilagon. Igazabol ugy neznek ki, mint egy nagy dagadt hod abbol a tavolsagbol, ahonnan mi lattuk oket, de ime egy kep, ki-ki dontson maga. Mikor megerkeztunk taborunkba, a Tambopata Eco Lodge-ba, nem hittunk a szemunknek, annyira szep volt. Az elektromossag hianyat leszamitva minden nagyon modern volt. Volt etterem, bar, roplabdapalya, es a fahazak is teljesen korrektul fel voltak szerelve. A hazak ablakai teljesen be volt vonva szunyoghaloval, hogy a bogarak meg ne egyenek. Sok ilyen taborban a halotermeknek nincsennek oldalso falai, a benn alvo embereket csak egy, az agyuk fole szerelt moszkitohalo vedi az oserdo allataitol. Na mar most annak tukreben, hogy talalkoztunk tarantulaval es mas oklomnyi pokokkal, az a fal koztunk es a vadon kozott egesz megnyugtato volt. De talalt mar a turavezetonk egy majd 2 meteres anakondat is a szobajaban… Valoszinuleg nyitva hagyta az ajtajat egyik ejjel egy kis italozas utan. Megerkezesunk estejen elindultunk a dzsungelbe egy gyors kis vadlesre. Sotetedes utan az oserdo megtelt elettel… a bogarak, majmok es meg ki tudja mi minden hihetetlen zenebonat csaptak. A turavezetonk, Ricardo, eloszor egy tarantulat mutatott az egyik haz palmalevel tetojeben, majd az erdo melyen sikerult meg talalnunk egy rakat pokot, hangyat, tucskot, csotanyt - termeszetesen mind 3x nagyobb volt, mint barmi, amit valaha lattunk. Sajnos nem talalkoztunk sem jaguarral, sem anakodval, de a tarantula pok latvanya eleg izgalmat nyujtott nekunk egy estere. Azt mondanom sem kell, hogy elalvas elott az agyunk feletti moszkitohalot a legnagyobb precizitasaval tomkodtuk a matracunk ala, hogy meg a legkisebb bogarnak se legyen eselye ejjel rank maszni. Masnap, egy pazar reggeli utan, nekiindultunk, hogy lassunk valami igazi fenevadat. A folyon valo atkeles meg nem okozott problemat, de amikor kiugrottunk a tulparton, terdig sullyedtunk a mocsarba. Aldottuk is magunkat, hogy felvettuk a tabor altal nyujtott gumicsizmakat. Aki nem igy tett, annak volt mit takaritania miutan visszaertunk. Sajnos ezen a turan sem sikerult semmi fenevadat latnunk, de amint azt a kepek is mutatjak, mindig talaltunk valami fenykepezni valot. Ebed utan egy helyi farmot latogattunk meg, es bepillantast nyerhettunk egy helyi csalad mindennapjaiba. A legjobb az volt, hogy mindenfele egzotikus gyumolcsot megkosotlhattunk, amit csak akartunk. A legtobb noveny ugy nezett ki, mintha egyenesen a 8. utas a halal diszletebol vagtak volna ki, kulonosen a bananfan lepodetem meg. Miutan elkoszontunk a csaladtol, visszacsavartunk a taborba es a helyiek kihivtak bennunket egy baratsagos roplabda meccsre. A tet egy uveg sor volt fejenkent, szoval nem babra ment a jatek. :) Mint azt mar leirtam korabbi bejegyzesekben, az oslakosok – magassagukbol adodoan - nem nagyon szoktak beverni a fejuket, ami hatalmas elonyt jelentett szamunkra a roplabdapalyan meg ugy is, hogy kozulunk senki nem jatszott mar evek ota. Talan ennek is koszonhetoen, 3:1-re elagyabugyaltuk oket. Mindennek ellenere nem kaptuk meg a soroket, de nem bantuk, mert valoszinuleg egy heti fizetesukbe kerult volna mindannyiunknak fizetni egy-egy uveg sort. Vegezetul a nap megkoronazasakent este elmentunk kajmanlesre. A folyo hemzsegett a feher kajmanoktol, amik korulbelul 1-2 meteresre nonek meg. Sajnos a nagyobb fekete kajmannal nem sikerult talalkoznunk, de igy is hatalmas elmeny volt 2 meterre megkozeliteni termeszetes kozegeben egy ekkora hullot. Erdekessegkeppen, onnan lehet kiszurni egy kajmant akar 50 meterrol is, hogy megvilagitjuk egy jo kis zseblampaval, es a szeme vorosen fog vilagitani (mint a legtobb ejszaka aktiv allatnak). Ezzel ellentetben a madarak szeme zolden vilagit. Kovetkezo hiradasunk az inkak szent volgyebol kuldjuk. Ne menjenek sehova! A reklam utan visszajovunk! :)

Peru – Puno es a Titicaca to – 1. resz

Mint ahogy az talan az elozo bejegyzesbol is kiderult, nem fogjuk konnyesre sirni a parnankat, ha nem latjuk ujra Boliviat, de azert azt meg kell mondani, hogy gyonyoru orszag, es hogy csak a politika teszi azza, ami jelenleg. Minden utcafalon az elnokot elteto politikai szlogenek, illetve az elnok kepei figyelnek… Nem feltetlenul egy szabad orszag ismertetojelei... A hataron – ha meg esetleg nem lett volna elegge rossz velemenyem az orszagrol – a boliviai hataror nem akart addig atengedni, amig ki nem fizettem neki 5 USA dollart. Mindezt azert, mert a hataror Santa Cruzban rosszul tepte el a belepokartyamat, es ezert egy ujat kellett adnia. Persze a penz a zsebebe vandorolt, de eszem agaban nem allt megkerdojelezni kovetelese jogossagat… csak ki akartam jutni az orszagbol. Mondhatjuk, hogy nagy ko esett le a szivunkrol, amikor a hatar perui oldalara ertunk. Az utunk Peruba a Titicaca tavon keresztul vezetett, ami a vilag legmagasabban fekvo hajozhato tava (3800 meter). Maga a to hatalmas (a Balaton majd 13-szorosa) es egyik fele Boliviahoz, a masik pedig Peruhoz tartozik. Erdekes meg megjegyezni, hogy a to az inkak legszentebb helye, mivel a monda szerint a legfelsobb inka isten Viracocha innen emelkedett ki mielott megalkotta a Napot, a csillagokat es az elso embereket. Miutan megerkeztunk az elso szallashelyunkre, Edgar, a turavezetonk, elvitt bennunket egy jo kis etterembe, ahol megkostoltuk nehany jellegzetes perui etket, az alpakat es a tengeri malacot. :) Nem hiszem, hogy barmelyiket is beirjuk a kedvenc eteleink koze, de legalabb ezt is kiprobaltuk. A vacsora kozben bejott egy rezesbanda, es elhuzott nekunk nehany perui dalt (a condor passa-t meg is hallgathatjatok itt a blogon), na persze egy kis borravaloert. Itt megjegyeznem, hogy az utikonyvunk szerint Peruban nem nagyon ismerik a borravalo fogalmat… na ez egy hatalmas tevedes. A turavezetonk az elso este kifejtette, hogy kinek mennyi penzt illik majd adni a tura soran (pl: a kulonbozo turavezetoknek, soforoknek, hajoskapitanyoknak stb). Azonkivul erdekes modon minden kornyekbeli arus tudta, hogy mikor hova megyunk, es mire van szuksegunk, ha pedig a turavezeto valasztott boltot, akkor mindig 2x annyit fizettunk, mint egy normal boltban. Bocs, ha egy kicsit ingerultnek hangzik ez, de nagyon utalom, ha palimadarnak nezik az embert, kulonosen miutan kifizetett egy rakat penzt egy szolgaltatasert. Masnap kora reggel indultunk Punobol a Titicaca tavon levo Taquile szigetere. A szigeten kb. 300 indian csalad el, akik meg mindig a kecsua nyelvet hasznaljak es peru legjobb szovoinek szamitanak, amiert is az UNESCO a vilagorokseg reszenek nyilvanitotta e sziget textil muvesseget. Mielott a szigetre ertunk volna a szel felkorbacsolta a vizet, szoval mikor partra szalltunk, az egesz csoport olyan volt, mint a kemotoxos legy. Ezek utan felmasztunk a sziget tetejen levo kozossegi kozpontba, ahol a sziget osszes gyereke rank vetette magat, hogy karkotoket adjank el nekunk. Egyszeruen nem lehetett oket levakarni, es ha a gyengeseg egy szikrajat is lattak az emberen, azonnal sirasra pityeritett szajjal kinaltak tovabb a portekajukat, szoval nem volt mas valasztasa az embernek, venni kellett egy karkotot…mindegyiktol. A szigeten nem lehet alkudozni, es Punohoz kepeset minden 2x annyiba kerul, szoval nem is vasaroltunk semmi mast. Ebben a kozossegben a ferfiak munkaja a szoves, amit mar gyerekkoruk ota gyakorolnak. A nok feladata a gombolyitas, ferjet pedig az alapjan valasztanak, hogy milyen szepen tud szoni. Ha az altala kotott sapka megtartja a vizet, jo ferj lesz belole… Aztan a no pedig kovetheti 2 lepes tavolsagbol valasztott urat egesz eleteben, ugyanis a ferj elott jarni szigoruan tilos (kiveve az aknamezot, ahol 30 lepessel a ferje elott kell jarnia :) – a szerzo himsoviniszta megjegyzese). Ellenben a ferj sem mehet egyedul sehova, mindenhova vinnie kell asszonyat! A hazas ferfiak ruhazatukban is kulonboznek az egyedulalloaktol, pl. feher-piros sapkajukat pirosra cserelik, ovuket pedig olyanra cserelik, amelybe feleseguk belefonta hosszu hajat ajandekkent. A hazassag elott a fiatalok 1-2 evet egyutt elnek, es ez ido alatt eldonthetik, hogy osszeillenek-e, vagy sem. Persze, mivel a vedekezesrol nem sokat tudnak, ezert gyorsan be szokott sikeredni egy kis pulya, ami azutan kotelezove teszi a hazassagot. Valas nincs, es a megcsalast nagyon kemenyen buntetik. A Taquile sziget utan a kovetkezo napirendi pont egy perui csalad meglatogatasa volt. Ahogy a tatam mondana, meglatogattuk a bennszulotteket. :) A parton mar sippal, dobbal, nadi hegeduvel vartak bennunket a helyiek. Miutan felmasztunk a sportpalyara, a turavezetonk bejelentette, hogy akkor most focizni fogunk. Itt ezen a ponton erdemes megjegyezni, hogy meg mindig erosen szenvedtunk a hegyi betegsegtol, szoval a mi csapatunk be volt lassulva, mint Malacka ellenszelben. Ennek ellenere sikerult megvernunk a helyieket 6:2-re, amit csak annak tudhatok be, hogy kb. egy fejjel voltunk nagyobbak meg a legdelcegebb peruinal is, es a mi turabakancsaink eleg veszelyesnek tunhettek szegeny mezitlabas ellenfeleinknek. A focizas utan kiosztottak bennunket a vendeglato csaladok kozott. Livit es engem egy Emilda Flores Flores nevezetu asszonyhoz osztottak be, aki heves gesztikulalasok kozepette spanyolul hablatyolt, mikozben elindultunk a hegy tetejen levo haza fele. Akar klingonul is beszelhetett volna, mert mi ugyan egy szot nem ertettunk abbol, amit elhadart. A hazban aztan talalkoztunk a lurkoival, Dorisszal (14), Romoloval (10) es Thaliaval (8). Hihetetlenul aranyosak voltak mind, es ha kezzel-labbal is, na meg Livi szotarjanak segitsegevel, sikerult elmulatnunk az idot az esti tancmulatsagig. A haz egy nagyon fustos konyhabol, egy cseppnyi haloszobabol es egy vendegszobabol allt. A furdoszoba, amit csak a vendegeknek tartottak fenn egesz szep volt, de a viz nem volt bevezetve, szoval a kutrol hoztuk a vizet, hogy le tudjuk huzni a WC-t. Vacsora elott segitettunk Emildanak a krumplipucolassal, de miutan begyujtott a kis agyag sparheltjebe, a fust gyorsan kiuzott bennunket a konyhabol. A vacsora nagyon finom es boseges volt: a quinoa levest mindenkinek ajanlom, hogy probalja ki, ha ezen a tajekon jar. Tulajdonkeppen hasonlo kinezetben es izben is a cous-cous-hoz, amely az eszak-afrikai etelek kiseroje. A vacsora utan a csalad beoltoztetett bennunket tradicionalis perui ruhakba, es a gyerekek elkezdtek bennunket tancolni tanitani. Miutan rajottek, hogy eselyuk sincs ezt a tancot a fejembe verni, elindultunk a kozossegi hazba (a helyi discoba), hogy megnezzuk, hogy mikent is csinaljak ezt a profik. Termeszetesen a helyiek bennunket is el kezdtek tancoltatni; engem peldaul Thalia kert fel…szegeny, gyorsan megbanta a laba, de azert en jol szorakoztam :) Livi pedig Romoloval tancolt, aki Michael Jacksont megszegyenitoen ropta a tancot. Csinaltunk videot is, szoval majd otthon azt is megmutatjuk, ha erdekel valakit. Masnap reggel, bucsut intettunk a csaladnak, de foleg Romolonak. Annyira aranyos szurtos kis kolok volt, hogy legszivesebben magunkkal vittuk volna. A kovetkezo uticelunk a Titicaca-tó „úszó szigetei" voltak. Ezen szigetek erdekessege, hogy teljesen totora nadbol epitettek oket, es tenylegesen lebegnek a vizen. Ha elszakadnak a tartokotelek egy nagyobb viharban, elofordul, hogy a szigetlakok 4-5 km-t sodrodnak. A szigetet minden 30 eveben ujra kell epiteni, es 2-3 hetente ujabb es ujabb reteget kell epiteni a tetejere, mert termeszetesn a vizszint alatt minden gyorsan rohadasnak indul. Termeszetesen a szigetek funkcioja a vedekezes volt a tamadokkal szemben, amit az is megerosit, hogy szinte minden szigeten talalhato egy nadbol/sasbol keszult ortorony. De a nadat nem csak epitesre hasznaljak, hanem fontos szerepet jatszik a szigetlakok etrendjeben es gyogyaszataban is. Aki golyvaban szenved, szoljon, es kuldok haza DHL-el egy-ket kevet. :) Na, mara itt a vege, fuss el vele… a kovetkezo hiradasunkat mar a perui dzsungel melyebol irjuk…ha a kajmanok is ugy akarjak ;)