Cusco, mint azt mar emlitettem korabban, az inkak osi fovarosa volt. Szamunkra eleg nagy meglepetes volt, hogy az inkak kb. 1400 korul kezdtek csak el a kornyezo teruletek meghoditasat. Innen iranyitottak hatalmassa novo birodalmukat kb 80-100 evig, amig a spanyolok meg nem erkeztek es le nem nem igaztak oket 1530 kornyeken. Meg most is hihetetlennek tartom, hogy nehany szaz, talan ezer spanyol katonanak sikerult kolonizalnia egy 10 millios birodalmat egy nehany evtized alatt!?
Mivel a Machu Picchu-t nem sikerult megneznunk, es a 3 napos hegymaszos Lares turat sem mertuk megkockaztatni az idojaras miatt, ugy dontottunk, hogy megprobaljuk az osszes tobbi, inkak altal hatrahagyott romot megnezni Cusco korul. Igy jutottunk el Chincheroba, Morayba es Pisacba az elso nap. Chinchero egy csendes kis falu, ahol az inka hiedelem szerint a szivarvany szuletett. Itt azert nem volt annyi latnivalo, szoval tovabbmentunk Morayba, amirol fel is rakok ide egy kepet. A kor alaku teraszok erosen emlekezetettek bennunket a romai amfiteatrumokra. Sajnos az idegenvezetonk teljesen haszontalan volt, szoval nem sokat hallottunk tole, de azt azert sikerult kideriteni, hogy ez az inka kreacio 150 m mely, es az inkak mezogazdasagi kiserletezesre hasznaltak, mivel a lepcsok egyes fokai az inka birodalom kulonbozo reszeinek eghajlatat kivanta utanozni. A kiserletezessel kulonbozo fajtakat is letrehoztak: ma allitolag Peruban kb. 5000 fele krumplit kulonboztetnek meg!! Meg erdekessegkeppen annyit, hogy attol fuggetlenul, hogy Moray alig 40 km-re van Cuscotol, csak 1932-ben fedeztek fel (21 evvel a Machu Picchu utan)!
Moray utan gyorsan meglatogattunk egy kofarago mestert, ahol megmutattak, hogy mikent is faragtak a koveket az inkak, amelyet egy pazar ebed kovetett.
Azt hiszem, minden ketseget kizaroan Pisac vitte el aznap a legszebb helynek jaro cimet. Nem is irok tul sokat rola, a kepek magukert beszelnek!!
Masnap elindultunk, hogy felfedezzuk Cuscot. Legelso utunk az Inka muzeumba vezetett, mivel az elozo napi turavezetonktol nem sokat sikerult megtudnunk az inka kulturarol. Az igazat megvallva az inka muzeum sem volt a legjobb hely arra, hogy tobb tudast abszolvaljunk magunkba, mert az egesz kiallitas azt a kepzetet keltette bennunk, hogy mindenfele rendszer nelkul behajigaltak egy csomo dolgot egy epuletbe. Sajnos az idegenvezeto sem nagyon tudott segiteni abban, hogy ezt mashogy erezzuk, mert a legtobb kerdesunkre csak igennel valaszolt, szoval van egy olyan erzesem, hogy egy mukkot sem ertett abbol, amit kerdeztunk. Azert annyit sikerult megtudnunk, hogy az inka birodalom fenykoraban valahogy igy nezett ki:
es, hogy 3 fo szent allatuk volt: a kondor, a puma, es a kigyo. Szinte mindenhol lehet latni utalasokat ezekre az allatokra az osi romok falain es az edenyeken. Az igazat megvallva mar azon rohogtunk a tobbiekkel, hogy nincs az a repedes a falon, amirol a turavezeto azt nem allitotta volna, hogy az inkak altal falba vesett kigyo lenne. :)
Az inka templom utan meg elgyalogoltunk a nap templomahoz (Qorikancha), ahol nem sikerult angolul beszelo idegenvezetot talalnunk, szoval gyorsan korbeneztunk, es mivel mar kopogott a szemunk az ehsegtol, egy jo kis etterem fele vettuk az utunkat, amit elozo nap fedeztunk fel. Az etteremnek az araval sikerult belopnia szivunkbe belopnia magat, mivel 15 soles-ert (kb 1000Ft) sikerult kapnunk egy Pisco Sour-t (jellegzetes perui koktel, amirol majd meg meselek kesobb), levest, foetelt, desszertet es egy uditot. Miutan ezt mind magunkba eroszakoltuk, visszagurultunk a szallodaba es folytattuk kedvenc idotoltesunket, azaz olvastunk. Meg kell mondanom, nem mostanaban volt, hogy hetente 1-2 konyvet elolvastunk, de nagyon elvezzuk!!! A hoteleknek szokott lenni egy olyan resze, ahol le lehet adni a mar elolvasott konyveket, es cserebe lehet valasztani egy olyat, amit valaki mas hagyott ott. Brillians otlet! Igy tenyleg minden fele konyvet olvatunk; most epp a krimik vannak soron nalunk.
Masnap a szokasos reggeli – (szaraz) kenyer, vaj, dzsem, tea – utan folytattuk a varosnezest Cuscoban a katedralissal, amely lelegzetelallitoan szep belulrol, es a bejartnal kapott fejhallgatoval rengeteg mindent megtudtunk rola. Tobbek kozott itt lathato az Utolso vacsora cimu kep egy erdekes interpretacioja is, amelyen Jezus es tanitvanyai tengerimalacot vacsoraznak – igy hozvan kozelebb a keresztenyseget valamint az inka kulturat es hiedelemvilagot, ugyanis a tengerimalac csak kulonleges alkalmakkor kerul meg ma is az asztalra. Sok mas teren is megjelenik a ket vallas osszefonodasa ill. az europaitol kulonbozo abrazolasa: a nap (mint egyik fo isten) megjelenitese az oltaron; a szentek haromszog alaku ruhaja, mely a hegyeket mintazza; a keresztre feszitett Jezus sokkal veresebb es ijesztobb bemutatasa, allitolag azert, hogy buntudatot ebresszen az oslakosokban. A katedralisban lathato egy fekete Jezus szobor is, amely fabol keszult, es az evszazadok alatt elegetett gyertyak fustje es a por feketitette be, szoval nem igy terveztek eredetileg.
Masnap reggel 11-kor megint bepakoltak bennunket egy kisbuszba (ez most tenyleg nagyon kicsi volt) es elindultunk Ollantaytambo-ba. Az uton kicsit rosszul lettem a sok kanyargasba, de mar egesz jol vissza tudom tartani a hanyingeremet. Hiaba, ezt is meg lehet tanulni. :) Kb 1,5-2 ora utan erkeztunk meg a szallasunkra, ahol egy ora alvas utan mar szebb szinben lattam a vilagot. Ezutan felmasztunk a romokhoz, es az eppen aktualis idegenvezeto adott nekunk egy kis infot a helyrol. Vegre egy ertelmes ember, aki nem csak hogy tudott angolul, de latszott, hogy erdekli is az amit mond. Tole tudtuk meg, hogy Ollantaytambo az inkak egyik adminisztrativ kozpontja volt. A koveket (amik tobb tonnasak voltak, majd latjatok a kepeken) egy masik hegyen levo kobanyabol hoztak, kozel hasonlo technikat hasznalva, mint az egyiptomiak a piramis epitesekor. Sajnos az epites sosem fejezodott be, mert a spanyolok leallitottak az epitkezeseket, amikor megerkeztek, de azert igy is nagyon latvanyos a hely, es szivbol ajanlom mindenkinek, aki csak arra jar, hogy latogassa meg.
Miutan masnap visszadocogtunk Cuscoba, ugy dontottunk, hogy egy lovaglas kereteben megnezzuk a Cusco kozvetlen kozeleben levo inka romokat. Ezek kozul is a legfontosabb Sacsayhuaman (ejtsd: sexy woman). :) Ilyen nevvel rossz hely nem lehet, gondoltuk, es nem is csalodtunk. Maga a nev kecsuaul annyit jelent, hogy “elegedett keselyu”, amely nevet a spanyolok ragasztottak ra, mivel itt zajlott az egyik legveresebb csata az inkak es a spanyolok kozott, es allitolag sok madar lakott jol a csatat koveto este…
Amint vegeztunk a "sexy woman-nel", elindultunk a lovardaba. Nem akarok tulozni, de szegeny lovak olyan sovanyak voltak, hogy elso ranezesre azt hittem, hogy nekunk kell oket a hatunkra venni, es nem forditva. Akkor lepodtunk meg csak igazan, amikor lattuk, hogy egy hihetetlenul meredek, kovekkel tarkitott emelkedon kell a lovak hatan felkapatnunk. Nem tudom, hogy a lovak rezeltek-e jobban, vagy mi a hatukon, de a lenyeg az, hogy mindenki ep borrel meguszta. A lovamrol meg annyit, hogy nem hallgatott az meg magara az atya ur istenre sem. Rugdoshattam en az oldalat, ordithattam vele, de amig a gazdaja meg nem noszogatta, addig meg nem mozdult. Ha lassan is, de azert osszebaratkoztunk – legalabb is en ugy gondoltam. Ezen velemenyemen csak az valtoztatott, amikor lattam, hogy a lovam le akarja rugni egy kis lovaszfiu fejet. Ezek utan erosen tartottam a 3 lepes tavolsagot…mar amennyire tarthatja az ember a tavolsagot, a lo hatan ulve. :) Ezzel ellentetben Livi teljesen jol osszehaverkodott a lovaval, bar az ove is a maga feje utan ment – valoszinuleg mindenkettojuk javara… :) Meg azt is fontolgatja, hogy megtanul rendesen lovagolni, de legalabb is az ugetest is kiprobalja legkozelebb.
Vegezetul, meg szeretnem megemliteni, hogy utazasunk soran sikerult vegre talalkoznunk magyarokkal: Akossal es Emesevel. Eppen megerkeztunk a szalloda ettermebe sovany reggelink elfogyasztasahoz, amikor megszolitottak bennunket. Eloszor fel sem fogtuk, hogy magyarul szoltak hozzank, de a kezdeti meglepettseg utan nagyon jol elbeszelgettunk. Ok is nagyon csalodottak voltak a Machu Picchu kihagyasa miatt, de hozzank hasonloan ok is vegigjartak a kornyezo helyeket, bar mereszebbek voltak - privat indultak neki olyan turaknak, amire mi almunkban sem mertunk volna egyedul nekivagni. Sajnos mindekettonknek indult a gepe nehany oran belul – ok Iquitosba mentek, egy hetes oserdei turara, mi pedig Arequipaba indultunk. De meg mielott elkoszontunk, gyorsan megosztottuk a tapaszalatainkat a masikra varo megprobaltatasokrol, illetve, hogy miket lesz erdemes megnezni.
Akos/Emese,
Ha olvassatok a blogot, remeljuk nem ettek meg a szunyogok benneteket es lattatok mindenfele allatot a dzsungelben!
A kovetkezo bejegyzesben az Arequipa-Pisco-Lima-beli kalandjainkat fogjuk megosztani veletek! Addig is adios!
Moray utan gyorsan meglatogattunk egy kofarago mestert, ahol megmutattak, hogy mikent is faragtak a koveket az inkak, amelyet egy pazar ebed kovetett.
Azt hiszem, minden ketseget kizaroan Pisac vitte el aznap a legszebb helynek jaro cimet. Nem is irok tul sokat rola, a kepek magukert beszelnek!!
Masnap elindultunk, hogy felfedezzuk Cuscot. Legelso utunk az Inka muzeumba vezetett, mivel az elozo napi turavezetonktol nem sokat sikerult megtudnunk az inka kulturarol. Az igazat megvallva az inka muzeum sem volt a legjobb hely arra, hogy tobb tudast abszolvaljunk magunkba, mert az egesz kiallitas azt a kepzetet keltette bennunk, hogy mindenfele rendszer nelkul behajigaltak egy csomo dolgot egy epuletbe. Sajnos az idegenvezeto sem nagyon tudott segiteni abban, hogy ezt mashogy erezzuk, mert a legtobb kerdesunkre csak igennel valaszolt, szoval van egy olyan erzesem, hogy egy mukkot sem ertett abbol, amit kerdeztunk. Azert annyit sikerult megtudnunk, hogy az inka birodalom fenykoraban valahogy igy nezett ki:
es, hogy 3 fo szent allatuk volt: a kondor, a puma, es a kigyo. Szinte mindenhol lehet latni utalasokat ezekre az allatokra az osi romok falain es az edenyeken. Az igazat megvallva mar azon rohogtunk a tobbiekkel, hogy nincs az a repedes a falon, amirol a turavezeto azt nem allitotta volna, hogy az inkak altal falba vesett kigyo lenne. :)
Az inka templom utan meg elgyalogoltunk a nap templomahoz (Qorikancha), ahol nem sikerult angolul beszelo idegenvezetot talalnunk, szoval gyorsan korbeneztunk, es mivel mar kopogott a szemunk az ehsegtol, egy jo kis etterem fele vettuk az utunkat, amit elozo nap fedeztunk fel. Az etteremnek az araval sikerult belopnia szivunkbe belopnia magat, mivel 15 soles-ert (kb 1000Ft) sikerult kapnunk egy Pisco Sour-t (jellegzetes perui koktel, amirol majd meg meselek kesobb), levest, foetelt, desszertet es egy uditot. Miutan ezt mind magunkba eroszakoltuk, visszagurultunk a szallodaba es folytattuk kedvenc idotoltesunket, azaz olvastunk. Meg kell mondanom, nem mostanaban volt, hogy hetente 1-2 konyvet elolvastunk, de nagyon elvezzuk!!! A hoteleknek szokott lenni egy olyan resze, ahol le lehet adni a mar elolvasott konyveket, es cserebe lehet valasztani egy olyat, amit valaki mas hagyott ott. Brillians otlet! Igy tenyleg minden fele konyvet olvatunk; most epp a krimik vannak soron nalunk.
Masnap a szokasos reggeli – (szaraz) kenyer, vaj, dzsem, tea – utan folytattuk a varosnezest Cuscoban a katedralissal, amely lelegzetelallitoan szep belulrol, es a bejartnal kapott fejhallgatoval rengeteg mindent megtudtunk rola. Tobbek kozott itt lathato az Utolso vacsora cimu kep egy erdekes interpretacioja is, amelyen Jezus es tanitvanyai tengerimalacot vacsoraznak – igy hozvan kozelebb a keresztenyseget valamint az inka kulturat es hiedelemvilagot, ugyanis a tengerimalac csak kulonleges alkalmakkor kerul meg ma is az asztalra. Sok mas teren is megjelenik a ket vallas osszefonodasa ill. az europaitol kulonbozo abrazolasa: a nap (mint egyik fo isten) megjelenitese az oltaron; a szentek haromszog alaku ruhaja, mely a hegyeket mintazza; a keresztre feszitett Jezus sokkal veresebb es ijesztobb bemutatasa, allitolag azert, hogy buntudatot ebresszen az oslakosokban. A katedralisban lathato egy fekete Jezus szobor is, amely fabol keszult, es az evszazadok alatt elegetett gyertyak fustje es a por feketitette be, szoval nem igy terveztek eredetileg.
Masnap reggel 11-kor megint bepakoltak bennunket egy kisbuszba (ez most tenyleg nagyon kicsi volt) es elindultunk Ollantaytambo-ba. Az uton kicsit rosszul lettem a sok kanyargasba, de mar egesz jol vissza tudom tartani a hanyingeremet. Hiaba, ezt is meg lehet tanulni. :) Kb 1,5-2 ora utan erkeztunk meg a szallasunkra, ahol egy ora alvas utan mar szebb szinben lattam a vilagot. Ezutan felmasztunk a romokhoz, es az eppen aktualis idegenvezeto adott nekunk egy kis infot a helyrol. Vegre egy ertelmes ember, aki nem csak hogy tudott angolul, de latszott, hogy erdekli is az amit mond. Tole tudtuk meg, hogy Ollantaytambo az inkak egyik adminisztrativ kozpontja volt. A koveket (amik tobb tonnasak voltak, majd latjatok a kepeken) egy masik hegyen levo kobanyabol hoztak, kozel hasonlo technikat hasznalva, mint az egyiptomiak a piramis epitesekor. Sajnos az epites sosem fejezodott be, mert a spanyolok leallitottak az epitkezeseket, amikor megerkeztek, de azert igy is nagyon latvanyos a hely, es szivbol ajanlom mindenkinek, aki csak arra jar, hogy latogassa meg.
Miutan masnap visszadocogtunk Cuscoba, ugy dontottunk, hogy egy lovaglas kereteben megnezzuk a Cusco kozvetlen kozeleben levo inka romokat. Ezek kozul is a legfontosabb Sacsayhuaman (ejtsd: sexy woman). :) Ilyen nevvel rossz hely nem lehet, gondoltuk, es nem is csalodtunk. Maga a nev kecsuaul annyit jelent, hogy “elegedett keselyu”, amely nevet a spanyolok ragasztottak ra, mivel itt zajlott az egyik legveresebb csata az inkak es a spanyolok kozott, es allitolag sok madar lakott jol a csatat koveto este…
Amint vegeztunk a "sexy woman-nel", elindultunk a lovardaba. Nem akarok tulozni, de szegeny lovak olyan sovanyak voltak, hogy elso ranezesre azt hittem, hogy nekunk kell oket a hatunkra venni, es nem forditva. Akkor lepodtunk meg csak igazan, amikor lattuk, hogy egy hihetetlenul meredek, kovekkel tarkitott emelkedon kell a lovak hatan felkapatnunk. Nem tudom, hogy a lovak rezeltek-e jobban, vagy mi a hatukon, de a lenyeg az, hogy mindenki ep borrel meguszta. A lovamrol meg annyit, hogy nem hallgatott az meg magara az atya ur istenre sem. Rugdoshattam en az oldalat, ordithattam vele, de amig a gazdaja meg nem noszogatta, addig meg nem mozdult. Ha lassan is, de azert osszebaratkoztunk – legalabb is en ugy gondoltam. Ezen velemenyemen csak az valtoztatott, amikor lattam, hogy a lovam le akarja rugni egy kis lovaszfiu fejet. Ezek utan erosen tartottam a 3 lepes tavolsagot…mar amennyire tarthatja az ember a tavolsagot, a lo hatan ulve. :) Ezzel ellentetben Livi teljesen jol osszehaverkodott a lovaval, bar az ove is a maga feje utan ment – valoszinuleg mindenkettojuk javara… :) Meg azt is fontolgatja, hogy megtanul rendesen lovagolni, de legalabb is az ugetest is kiprobalja legkozelebb.
Vegezetul, meg szeretnem megemliteni, hogy utazasunk soran sikerult vegre talalkoznunk magyarokkal: Akossal es Emesevel. Eppen megerkeztunk a szalloda ettermebe sovany reggelink elfogyasztasahoz, amikor megszolitottak bennunket. Eloszor fel sem fogtuk, hogy magyarul szoltak hozzank, de a kezdeti meglepettseg utan nagyon jol elbeszelgettunk. Ok is nagyon csalodottak voltak a Machu Picchu kihagyasa miatt, de hozzank hasonloan ok is vegigjartak a kornyezo helyeket, bar mereszebbek voltak - privat indultak neki olyan turaknak, amire mi almunkban sem mertunk volna egyedul nekivagni. Sajnos mindekettonknek indult a gepe nehany oran belul – ok Iquitosba mentek, egy hetes oserdei turara, mi pedig Arequipaba indultunk. De meg mielott elkoszontunk, gyorsan megosztottuk a tapaszalatainkat a masikra varo megprobaltatasokrol, illetve, hogy miket lesz erdemes megnezni.
Akos/Emese,
Ha olvassatok a blogot, remeljuk nem ettek meg a szunyogok benneteket es lattatok mindenfele allatot a dzsungelben!
A kovetkezo bejegyzesben az Arequipa-Pisco-Lima-beli kalandjainkat fogjuk megosztani veletek! Addig is adios!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése