Arequipa-Pisco-Lima

Egy docogos kis 1,5 oras repulout utan szerencsesen megerkeztunk utazasunk kovetkezo allomasara, Arequipaba, a feher varosba. Miutan kiszalltunk a gepbol az elso dolog, amit meglattunk egy hatalmas vulkan volt. Elkepeszto latvanyt nyujtott, amint a varos fole tornyosult. A vulkan neve El Misti (Arequipa magyarra forditott neve: a varos a hegy mogott), es szerencsere mar vagy 500 eve nem tort ki. Ami kevesbe szerencse a varoslakokra nezve, az az, hogy Arequipa kornyeken igen gyakoriak a foldrengesek (turavezetonk szerint a varosban atlagosan 150 (!) apro foldrenges van naponta) es az utolso nagyobb foldrenges 2001-ben sujtotta a varost. Ami azonnal feltunt, hogy nem probaltak minden sz*rt rank sozni az utcan a kereskedok. Cuscoban mar annyira durvan raszallnak a turistakra, hogy nem lehet 10 metert ugy setalni, hogy ne mondana legalabb egyszer az ember, hogy “Koszonom, nem kerem”. Van is egy ir kocsma, ahol lehet “No, Gracias” feliratu polokat venni. Erosen gondolkoztunk, hogy be kellene szereznunk egyet, de valoszinuleg nem vettek volna a helyiek a lapot. Maga a varos talan kevesbe latogatott, mint Cusco (ahol a Machu Picchu a fo vonzero), ami azert erdekes, mert szerintem Peru egyik legszebb varosa. A varos kolonialis stilusban epult fotere, a katedralis es a Santa Catalina monostor mind megeri a latogatast. De ami igazan felvillanyozott minket, az az volt, hogy megnezzuk Juanitat, vagy ahogy jobban szoktak ot ismerni, a “Jeg-szuzet”. Ne gondoljon senki semmi perverzre, Juanita egy jegbe fagyott 12-14 eves inka kislany, akit valamikor 1440 es 1450 kozott aldozhattak fel az inka papok az istenek szamara. Az Ampato hegyen fedeztek fel 1995-ben, miutan egy foldrenges es egy kozeli vulkan kitoresenek hatasara bedolt a krater oldala. Megjegyeznem, hogy 570 eves letere egesz jol tartja magat Juanita… :) Sajnos, mint azt mar megszokhattuk utunk soran, semmi sem ugy alakult, mint ahogy mi terveztuk, mivel Juanita eppen evi 4 honapos sotetseg kurajan volt, szoval mi egy masik mumiat tudtunk csak megnezni, akit a Sara Sara hegyen talaltak, es Sarita-nak hivtak. Ugyanugy mint Juanitat, ot is valoszinuleg gyermekkoraban valaszotottak ki, es feltehetoleg nagyon szep volt, mivel csak a tokeletes szepsegu gyerekeket aldoztak fel az isteneknek. Legalabb engem nem fenyegetett volna ez a veszely, ha az inkak koze szuletek :) Mikor elerkezett az ido, felvezettek Saritat a hegyre, itattak vele egy chica nevezetu nagyon eros alkoholt, amitol teljesen elbodult es ha ez meg nem tette volna be nala a kaput, jol fejbe is kolintottak, biztos ami biztos... A kozeli vulkanok, hegyek tobb hasonlo leletet produkaltak, osszesen kb. 14 gyermek jegge fagyott mumiajat talaltak meg. A muzeum utan Livi nagyon rajta volt, hogy nezzuk meg a kozeli monostort, es habar nem sok kedvem volt, de vegul megis gyozott a noi allhatatossag. Es milyen jo, hogy igy lett, mert ez volt talan az egyik legszebb hely, amit meglatogattunk. Megint csak a kepek fogjak ezt igazan visszaadni, de azert leirok egy-ket erdekesseget arrol, amit lattunk. Az idegenvezeto eloszor abba a szobaba vitt be bennunket, ahol az apacak es apacanovendekek talalkozhattak latogatoikkal. Na ez volt az elso sokk, mert – mint azt lattuk - csak egy racson keresztul beszelhettek, es ha valaki ide bekerult, az tobbet el nem hagyhatta a kolostort. Meg halala utan sem a kolostor falain kivul temettek el!! Sot, mikor bekerult, a csaladja temetest is rendezett neki, ezzel is mintegy lezarva a kulvilaggal valo kapcsolatat. Ha valaki beteg lett, ahhoz hivtak orvost, de a kezeles csak a kolostor falain belul tortenhetett. Legtobbszor a csalad az elso lanyt egy gazdag krapekhez adta, a masodikat pedig kolostorba kuldte. Vegiggondolva, hogy akkoriban milyen szamba vettek a noket, es hogy akik ferjhez mentek, 10-16 gyereket szultek, nem tudom, hogy melyik leanyzo jart jobban… :( Arequipa utan egy 2 napos turara indultunk a Colca kanyonhoz, ami kb 2-szer olyan mely, mint a Grand Canyon, bar a falai nem annyira fuggolegesek. Itt a kondorkeselyuket probaltunk meglesni, tobb-kevesebb sikerrel. Lattunk nehanyat, de jo messzire koroztek tolunk. Hala az egyik srac popec kamerajanak, azert tudtunk nehany jo kepet kesziteni. A kovetkezo ejjel buszra szalltunk, hogy ne vesztegessunk egyetlen nappalt sem utazassal, es elindultunk Nazca fele. Lassan mar unalmas lesz leirni, de annyit kanyarogtunk a hegyekben az ejszaka soran, hogy rendesen felkavarodott a gyomrom es ejjel 1-kor egy zacskot szorongatva csak azon imadkoztam, hogy meglassam vegre a Nazca tablat. Reggel 7-re, mire megerkeztunk Nazca-ba en mar felholt voltam az almossagtol, szoval en aznapra ki is irtam magam minden program alol es alvassal, illetve a medence partjan valo napozassal probaltam regeneralodni. Livi sokkal jobban birta a gyurodest, o elment megnezni egy inka temetot is, de a repulest a Nazca vonalak felett o sem kockaztatta meg, mivel elore figyelmeztettek, hogy sokan ki szoktak dobni a taccsot, amikor is a pilota jobbra-balra rangatja a gepet, hogy megmutassa a turistaknak a vonalakat minden szogbol. Most valoszinuleg sok ufo-hivo felhorkan, hogy hogy a fenebe lehet kihagyni egy ilyen lehetoseget… hat igy. :) Az egyik csaj a csoportunkban az elso kanyarban kidobta a rizi-bizit a repulon, es a nap hatralevo reszet mellettem toltotte a medenceparton napozva. :) Viszont masnap elmentunk egy kilatoba, ahonnan ket alakzatot jol lehetett latni, ugy hogy azert nem teljesen hagytuk ki. Miutan Nazcat kipipaltuk, elindultunk Huacachinaba, ami egy kis oazis-jellegu falu. Itt olyan dolgot probalhattunk ki, amit nem hiszem, hogy sokan probaltak Magyarorszagon: a sandboarding-ot. Mivel nagyon sok turistatol hallottuk, hogy a homokdunekhez vezeto utat specko homokjaro dzsippekben (buggy) kell megtenni, es, hogy a soforok vadallat modjara vezetnek, en hosszas tepelodes utan ugy dontottem, hogy kihagyom ezt a kalandot is, es helyette ledolok megint a szalloda medencejenek partjan. Livit, hala istennek, kemenyebb fabol faragtak, es mint a kepek tanusitjak, nagyon elvezte mind a hullamvasutra emlekezteto kocsikazast, mind a csuszkalast a 30-60 meter magas homokdunekrol. Miutan mindenki visszaert es megmartozott a medenceben, Pisco kostolasra indultunk egy helyi “pinceszetbe”. A pisco hordóban érlelt perui, gyümölcs jellegű, borpárlat. A legismertebb fajtája a Peruvian Pisco 40%-os alkoholtartalmú. A pisco sour koktel pedig a peruiak nemzeti itala, ami a kovetkezo osszetevokbol all: • 0,5 dl Pisco • 0.25 dl citromle vagy lime • 0.2 dl cukorszirup (vagy nehany evokanal cukor) • 1 tojas feherje • tort jeg Ezt mind bele kell pakolni egy mixerbe es jo habosra keverni. A vegen pedig egy kis fahejjal diszithetjuk a tetejet. Valahogy igy kellene hogy kinezzen: Nem vagyok benne biztos, hogy Magyarorszagon lehet-e kapni Piscot, de ha igen, vesse ra magat mindenki es keverjen egy pisco sour-t de izzibe, mert az egyik legjobb koktel, amit valaha kostoltunk. Perui utunk soran minden tolunk telhetot megtettunk, hogy Pisco fogyasztasunkkal segitsuk a helyi gazdasagot… :) Miutan szivacs modjara felszivtuk az osszes piat, amit elenk raktak, emelkedett hangulatban elindultunk Piscoba, a kovetkezo szallasunkra. Itt ettunk egy nagyon baba rantott hust…igen, a peruiak ismerik a rantott hust (igaz milanesa-nak hivjak (?!), en is teljesen le voltam dobbenve. :) Sot, meg a perui peksutemenyek is egesz jok. Anglia utan teljes feludules volt valami ertelmes kajat is enni. :) Masnap a Pisco kozeleben levo Ballestas szigetekre latogattunk el, ahol valami irgalmatlan mennyisegu pelikant, egyeb szamunkra ismeretelen madarat, es oroszlanfokat lattunk. Visszafele, bonuszkeppen meg egy delfincsapattal is sikerult talalkozni, szoval teljesen el voltunk alelva a gyonyortol. Miutan visszaertunk a szarazfoldre, felpattantunk egy buszra es alig 4 ora utan mar a fovarosban, Limaban voltunk. Sajnos ez volt a szervezett turank utolso napja, igy az estet az ujdonsult baratoktol valo elbucsuzassal, kis iszogatassal es email cimek cserejevel toltottuk. Ime itt egy kep a bandarol: Folyt. kov!