A Ferenc Jozsef gleccser

Egy hosszu, atbuszozott nap utan keso este erkeztunk meg a Franz Josef neveztu falucskaba, mely a kozvetlen kozeleben levo gleccserrol kapta nevet. Eleg faradtak voltunk mire a hostelig elvanszorogtunk, ahol nem kis csalodasunkra nem talaltak a szobafoglalasunkat, majd bevallottak, hogy az o hibajukbol mar kiadtak masnak a nekunk szant szobat. Latva, hogy nem sok kell ahhoz, hogy ledobja az agyunk a lancot, a recepcios lany azonnal felajanlotta, hogy cserebe egy magasabb felszereltsegu szobat ad. Vas tyuk is talal szeget! A szobatol teljesen el voltunk ajulva, mert nem mostanban nezhettunk TV-t az agybol, de meg csak sajat furdoszobank is annyi volt, mint taposoaknan a labnyom, miota Uj-Zelandon vagyunk. Masnap reggel 8-kor kellett gyulekezni a turat szervezo ceg irodajaban, ahol eloszor is kiosztottak a turabakancsokat, vastag pamut zoknikat, a hagovasakat, valamint a vizhatlan dzsekiket es nadragokat. Rajtunk volt mar vagy 3-4 reteg ruha, szoval mire felvettunk mindent, amit rank adtak, majd felrobbantunk a hosegtol. Ezutan betereltek egy buszba mindenkit es kivittek a gleccser labatol nem messze levo parkoloig. Innen mar csak 40 percet kellett gyalogolnunk, hogy elerjunk a tura indulasi pontjaig. Erdekesseg: A gleccsert a maori nyelv nemes egyszerusegevel csak Ka Roimata o Hine Hukatere-nek hivjak, ami magyarul annyit tesz: a lavina lanyanak konnyei. A maori legenda szerint ugyanis egy maori lany konnyei fagytak meg es hoztak letre a gleccsert miutan megtudta, hogy a babaja lezuhant egy kozeli csucsrol. A gleccsert 1865-ben fedezte fel az osztrak szarmazasu Julius van Haast, es a csaszar tiszteletere Ferenc Jozsefnek nevezte el. Az utak kiepulesevel hamarosan turistaparadicsomma alakult a hely. Mind a Franz Josef, mind a Fox gleccser (ezek kb. 20 km-re fekszenek egymastol Uj- Zeland nyugati partjan) a legutobbi jegkorszak soran jottek letre kb. 15000 evvel ezelott. Ami kulonlegesse teszi ezeket a gleccsereket az europai tarsaikkal szemben, az az, hogy a tengerszinttol mindossze 240 meteres magassagban ernek veget, azaz a gleccser labanal mar egy esoerdoben talalja magat az ember. Ugyancsak erdekesseg, hogy mas gleccserek eves 10-20 meteres csuszasaval ellentetben itt naponta 2 ½ metert csuszik a jegfolyam. Ez egyreszt annak koszonheto, hogy a gleccser tetejen mert eves homennyiseg az egyik legmagasabb a vilagon, masreszt pedig mert a gleccser akkumulacios zonaja egy hatalmas fennsikon helyezkedik el, amit egy nagyon meredek hegyoldal kovet. A jeg mozgasa soran felgyurodik, osszetorik, barlangokat es mindenfele csodalatos formakat hozva letre, mint ahogy azt majd a fotokon is latjatok. Ja, es a jeg gyonyoru kekseget az akkumulacios zonajaban oxigenmentesen osszenyomott ho jegge valo fagyasa eredmenyezi. Visszaterve a nap esemenyeihez, a gleccser elso szakaszat csak bakancsban tettuk meg, mert a jeg egy hatalmas adag sziklat gorget maga elott, amit kisse nehezkes lett volna hagovassal a bakancsunkon megmaszni. Amint elertunk a jegfelszinre, a homerseklet dramaian esni kezdett (micsoda meglepetes), es azonnal elkezdtuk magunkra pakolni a korabban levetett ruharetegeket. Gyorsan felcsatoltuk a hagovasakat es jegcsakanyt is kaptunk, szoval legalabb is Sir Edmund Hillary-nek ereztuk magunkat. Mivel a jeg nagyon gyorsan mozog (bar ez szemmel nem lathato), szinte minden nap lehet talalni valami uj barlangot, vagy erdekes repedest, format a jegben, ami elozo nap meg nem volt ott. Talan ezert is birjak a turavezetok a heti 5-szori maszas. Herakleitosz jol ismert mondasat kicsit kifacsarva, soha nem lepnek ketszer ugyanarra a gleccserre… :) A turavezetonk, Pearl, egy 20 ev koruli maori lany volt, aki kicsit ugy tunt szamomra, mint aki az egesz ejszakat vegigdorbezolta, de lehet, hogy alapbol volt ilyen. Sajnos nem sok ertelmeset mondott, viszont annal tobbet jart a keze: faradhatatlanul vagta a ki a lepcsofokokat a jegben, hogy minel jobban megkonnyitse szamunkra a maszast. Utkozben ratalaltunk egy jegbarlangra, ahova gyorsan le is ereszkedtunk, de mivel felig meg volt telve vizzel, igy csak Pearl maszott vegig rajta, hogy megnezze, hogyan lehetne jarhatova tenni szamunkra is. A jegbarlang egyes reszei nagyon szukosek voltak (vagy nekunk nem kellett volna bekajalni elozo este:) ), szoval a klausztrofobiaval kuszkodoknek semmikeppen nem ajanlanam, de esztetikailag mindenfelekeppen ez volt az egyik csucspontja a turanak. Az idojaras tekinteteben is hatalmas szerencsenk volt, mert itt evente kb. 200 nap esik az eso (ez 6-8 meter csapadekot jelent eves szinten), de nekunk sikerult eppen napos idot kifognunk. Elozo nap beszeltunk egy amerikai csajjal, aki borig azott aznap… tobbek kozott felkeszuletlensegenek is koszonhetoen. Mindig el is csodalkozunk Livivel, hogy mennyi olyan emberrel talalkozunk, aki eljon Uj-Zelandra ugy, hogy nincs peldaul hosszu nadrag, meleg pulcsi vagy rendes cipo nala. A deli sziget nyugati partjan aprilisban (a mi oktoberunkhoz hasonloan) eleg jo zimankos ido tud lenni, es az eso is szinte minden nap esik. Ahhoz szerintem meg utikonyvet sem kell olvasni, hogy felerje az ember esszel, hogy lennie kellene egy-ket melegebb ruhajanak… Na, de sok beszednek, sok az alja. Ime itt vannak a kepek: