A Franz Josef-beli turank utan – a valtozatossag kedveert – ujra buszra pattantunk es elindultunk Queenstown fele. Bar Queenstown eleg kozel volt, megsem jutottunk el odaig estere, hanem Makaroraban toltottuk az ejszakat. Makarorarol az egegyadta vilagon semmi erdekeset nem lehet elmondani, szoval nem is tudom, hogy minek alltunk meg ott a busszal. Valoszinu, hogy ebben is benne van a keze egy ex-STRAY buszvezetonek. Hogy unalmunkat eluzzuk, elkezdtunk ultimate frizbizni a tobbiekkel: amerikaiak az europaiak ellen. Buszken mondhatom, hogy alaposan elgyepaltuk a gringokat a sajat sportjukban. Miutan kifutkaroztuk magunkat, este a hostel kocsmajaban kezdett gyulekezni a csoport, mert a tulaj karaoke versenyt hirdetett. Mint az lenni szokott, az elfogyasztott alkohol mennyisegevel forditott aranyban allt az enekles szinvonala. Hiaba, sok jo ember kis helyen is be tud rugni! :) Az egyik csaj viszont gyonyoruen elenekelte Didotol a White Flag cimu szamot. Az egesz csoportnak leesett az alla... de vegul megsem o nyert, hanem egy kis srac, aki valami Barbie girl szinvonalu szamot gagyogott el. Mondom en, hogy nincs igazsag a vilagon.
Masnap kora reggel indultunk tovabb Queenstownba, a deli sziget talan legizgalmasabb varosaba. Queenstown a tizen- es huszonevesek Disney Land-je. Tobb extrem dolgot lehet ebben a 10.000 fot szamlalo varosban kiprobalni, mint sok millios varosban. Ennek megfeleloen kb. 10 percnyire Queenstowntol meg is alltunk a vilag elso hivatalos bungy-ugrohelyenek szinhelyen, az A. J. Hackett Bungy kozpontban, a Kawarau folyo mellett.
Erdekes tudni, hogy a bungy gyokerei nem Europaba, de meg csak nem is Amerikaba nyulnak vissza, hanem egy csendes-oceani kis szigetre, Vanuatura. Itt ugyanis resze a ferfiva valas szertartasanak, hogy a fiatal ferfiak a labukra kotott lianra bizva eletuket a melybe vetik magukat.
A nyolcvanas evekben A. J. Hackett nevehez fuzodik a biztonsagi megoldasok, szabadalmak kidolgozasa, melyek lehetove tettek, hogy ez az extrem sport elinduljon vilaghodito utjara.
Itt a bungy centrumban levetitettek nekunk egy filmet a bungy ugrasokrol:
Meg kell hagyni, meg mi is kedvet kaptunk hozza a film alapjan, de mivel en utalok mindent, ami a repulessel kapcsolatos, es mivel az extrem sportokra tervezett koltsegvetesunket is regen kimeritettuk, igy mindketten csak szemlelok maradtunk. Ezen a kepen peldaul a buszvezetonk, Emily veti a melybe magat:
Valoszinuleg ugy gondoljatok, hogy az ejtoernyos ugras utan mit szamit mar a bungy, de ez nem teljesen igy van. A durva a bungy ugrasban az, hogy sokkal erosebb az emberben az ugynevezett ’ground rush’, ami magyarul annyit tesz, hogy mennyire szarik be az ember, amint latja a foldet kozeledni szabadeses kozben.
Meg annyit a bungyrol, hogy Queenstownban van Uj-Zeland legmagasabb bungy ugrohelye is, a Nevis, amit a fenti videoban lathattok is. A Nevis a maga 134 meterevel a vilag harmadik legmagasabb bungy „ugrotornya”. Ha jol emlekszem, akkor a masodik Del-Afrikaban van, mig az elso Hong-Kongban (kb 200m!).
Miutan aki akarta, kiugralta magat, elindultunk Queenstownba. Termeszetesen, mint utazasunk soran mindenhol, a busz megallt egy italboltnal a varoson kivul, hogy olcso piat vehessen mindenki maganak az estere, mivel egy kocsma-tura volt a soron kovetkezo program (mondanom sem kell, hogy Queenstown a partik fovarosa is egyben). Mi, a tobbiekkel ellentetben mar a masnapi turankat tervezgettuk a Fjordland Nemzeti Parkba. Miota Uj-Zelandon vagyunk, vartuk ezt a turat, mint a Messiast, mert az utazasi konyvek mind hiperlativuszokban beszeltek rola. Rudyard Kipling – tudjatok a Dzsungel konyvenek szerzoje – nevezte a vileg nyolcadik csodajanak. Annak erdekeben, hogy mindent rendesen meg tudjuk nezni, ne csak futolag egy buszrol, mar korabban eldontottuk, hogy berelt autoval tesszuk meg ezt a kb. 600 km-es utat. A tervezgetes kozben egy wales-i csaj is odaverodott hozzank, es megegyeztunk, hogy o is jon velunk - igy mar csak harmadolnunk kellett a koltsegeket. Masnap koran reggel jottek is ertunk az autokolcsonzobol, s elvittek a repterre, hogy felvegyuk a kocsit. A papirok alairasa utan kiderult, hogy a kocsi automata valtos. Ekkor fagyott az arcomra a mosoly, mivel a leghalvanyabb elkepzelesem sem volt, hogy mikent is kell vezetni egy automata kocsit. Persze ferfiui buszkesegem megakadalyozott abban, hogy megkerdezzem, hogy mit is jelentenek a kulonbozo betuk a valton, szoval mentem egy-ket probakort a parkoloban, es mire kiertunk az utra, mar egesz jol is ment a vezetes. Azt azert erdemes tudni, hogy kulonosen a deli szigeten nagyon kicsi a forgalom, meg a nagyobb varosokban is. Ez annak is koszonheto, hogy egy Nagy-Britannia nagysagu szigeten mindossze 4 millioan elnek, ebbol a deli szigeten pedig csak 1 millioan, szoval a szembejovo auto esemenyszamba megy. Az utunk elso szakasza nem volt tulsagosan izgalmas, lattunk szep tajakat, de semmi ahhoz foghatot, ami a nemzeti parkban vart rank. Delutan 2-re meg is erkeztunk Te Anauba, es azonnal a hostelunk fele vettuk az iranyt. Kesobb elmentunk turazni egyet a kornyeken, de mivel allandoan szemerkelt az eso, es a taj sem volt valami lenyugozo, igy nem sokara vissza is csavartunk a szallasra, hogy inkabb fozessel es blog irassal toltsuk az idot.
Masnap reggel 8-kor felkerekedtunk, hogy megtegyuk a hatralevo 100 km-t Milford Soundhoz.
Erdekesseg: A Milford Sound fjord 15 km melyen nyulik be Uj-Zeland belsejebe. A sziklafalak nehol 1200 m magasra emelkednek. Gyakran lehet latni delfint, fokat, pingvint, es neha meg balnak is elofordunak. Nem csak Uj-Zeland, de a Fold legcsapadekosabb helye a maga atlagosan 6800mm-es evi csapadekmennyisegevel. Akar 250mm eso is leesik 24 ora alatt. Ez annak tukreben is erdekes, hogy Magyarorszagon az atlag eves csapadekmennyiseg 500-1000mm!
A fjordot csak 1812-ben fedezte fel egy welszi fokavadasz, mert a korabbi felfedezok nem mertek bemereszkedni a szuk tengerszorosba. Kozuton csak az 1940-es evek ota megkozelitheto, amikorra is sikerult elkesziteni a Homer-alagutat, ami 3.8 km hosszu. Ezen az alaguton evente mintegy fel millio turista halad at, ami Milford Soundot Uj-Zeland leglatogatottabb turista szenzaciojava teszi. Van meg egy masik utvonal is, a „Milford csapas”, de azon csak gyalog kozelitheto meg a fjord egy minimum 3 napos gyalogtura kereteben.
Te Anau utan a taj egyre dimbes-dombosabba valt, majd hatalamas hegyek szegelyeztek utunkat, amelyekrol vizesesek folytak mindenfele, koszonhetoen annak, hogy 10 ora ota allandoan esett az eso. Eloszor kicsit le voltunk torve, hogy a hegyek mind felhobe burkoloztak, de kesobb rajottunk, hogy mennyire szerencsesek is vagyunk, mivel szaraz idoben alig egy-ket vizesest lattunk volna.
Ekkor tudatosodott bennunk, hogy tenyleg a vilag egyik legszebb helyen jarunk (meg ha a kepek nem is mutatjak ezt igazan jol), es lepten-nyomon megalltunk, hogy kis fel oras turakat tegyunk az erdoben, illetve fenykepeket csinaljunk. Az erdei setarol csak annyit, hogy egyszeruen hatborzongatoan szep. En nem vagyok az erdei setak nagy kedveloje, de itt tatva maradt a szam. Olyan mintha egy mese diszletei koze csoppentunk volna – de legalabb is a Gyuruk uraba. Ha meg egyszer eljutunk Uj-Zelandra, akkor megcsinaljuk legalabb az egyik tobb napos fjordlandi turat is – ezert a meseszep tajert akar meg harom nap esot is kibirnank!
A kb. 100 km-es utat Te Anau es Milford Sound kozott 5-6 ora alatt tettuk meg... minden 5 percben megalltunk valamit lefotozni. Tenyleg sajnalom azokat, akik egy napos busztura kereteben jonnek Milford Soundhoz, mert a buszrol negyed annyit nem latnak, mint mi (es kb. annyiba kerul nekik az ut, mint nekunk a 3 napos tura).
A szallasunk, a Milford Sound Lodge egy nagyon baratsagos hostel volt, regenteg karosszekkel, mar csak egy nagy kandallo hianyzott volna. Sajnos az idojaras-elorejelzes szerint nem varhattunk jo idot az elkovetkezo napokban sem, szoval ugy dontottunk, hogy meg delutan megcsinaljuk a Milford Sound hajoturat, es masnap elindulunk vissza Queenstownba.
A hajotura erdekes volt, bar messze nem annyira lenyugozo, mint a kocsiutunk. A legerdekesebb momentum az volt, amikor bementunk egy vizeses ala, es aki akart, az kinn maradhatott az elo decken. Termeszetesen, miutan magamra kaptam a vizallo szerkomat, kapva kaptam az alkalmon. A kapitany elore figyelmeztetett bennunket, hogy az ajtokat be fogjak zarni, szoval aki kinn van, az kinn is marad, amig ki nem jovunk a vizeses alol. Ez elriasztott nehany embert, de paran meg igy is keszen alltunk, hogy borig azzunk. Termeszetesen a tobbiek farmerben es cipoben alltak ki, ami nem tul jo otlet ugy, hogy nincs valtoruhaja az embernek... Livi a fotos munkakoreben jo munkat vegzett, nezzetek meg a fotokat. Azt hiszem jol erzekeltetik, hogy nem kicsit aztam el. :)
Masnap a visszafele vezeto uton meg csinaltunk nehany fotot, de eso hianyaban mar joval kevesebb vizeses diszitette a hegyoldalakat. Este 5-re vissza is vittuk a kocsit, sutottunk egy jo kis rantott sajtot (a hostelben mindenki teljesen el volt ajulva, hogy mit eszunk), majd miutan meghanytuk-vetettuk, hogy mire maradt penzunk, arra a kovetkeztetesre jutottunk, hogy most mar csak ingyenes programokat szervezunk Queenstownban. Ennek szellemeben felmasztunk a varos fole tornyosulo hegyre, es lefele blicceltunk a felvonon. A hegyteto maga volt az extrem sport-orultek Mekkaja. Ki lehetett itt probalni a bungy-t, az extrem hegyi biciklizest, a flying fox-ot, es a luge-t. A luge olyasmi, mint a gokart, nagyon rajta is voltam eloszor, hogy kiprobaljam, de kesobb gyozott a jozan esz (Livi). Inkabb tartogatom a penzt valami erdekesebbbre, mint pl. capakkal valo merulesre. :) Na jo, csak vicceltem... vagy nem :)
Amugy tenyleg akartunk a tengerben uszkalni, de nem capakkal, hanem delfinekkel, de sajnos csak varolistara tudtak bennunket rakni, szoval ezen tervunket fel kellett adnunk egy idore... talan majd Ausztraliaban, vagy Fidzsin.
Queenstownbol egy egesz napos utazas utan jutottunk el Christchurchbe. Utkozben megneztuk a Tekapo tavat, es a tavolban fole tornyosulo Cook hegyet, ami Uj-Zeland legmagasabb hegye a maga 3754meterevel. Maga Christchurch, mint a deli sziget legnagyobb varosa, annyira nem ragadott magaval minket, bar lehuzni sem lenne igazsagos, mert nem volt mar idonk, hogy alaposan szejjelnezzunk. Viszont itt talalkoztunk utazasunk soran harmadszor magyarral, Nikivel, aki egy tok jo fej csaj. O lakokocsival roja immar harom honapja az utakat Uj-Zelandon, amibol egy honapot almaszedessel toltott. De lehet itt szedni kiwit is szezonjaban, es rengeteg emberre van szukseguk ilyentajt, szoval akinek van ideje, es nincs eleg penze, az ilyen modon is felfedezheti Uj-Zelandot. Termeszetesen ebben az esetben nem art egy munkara is jogosito vizumot kivaltani.
Ez a bejegyzes sajnos egyben uj-zelandi utunk zaro fejezete is. Eppen az aucklandi repteren ulve irjuk ezeket a sorokat. A szivunk majd megszakad, hogy itt kell hagynunk ezt a gyonyoru orszagot, hiszen meg annyi mindent nem lattunk, annyi mindent nem meselhettunk el nektek. Azert remeljuk, tetszettek a leirasaink, es talan egyszer valaki ez alapjan kap kedvet, hogy ellatogasson a vilag ezen felere. Mi csak annyit mondhatunk, megert minden centet, hogy itt lehettunk. Ha nem lenne 16000 km-re az otthontol, es nem lennetek Ti, gondolkodas nelkul letelepednenk itt. De menni kell, es ki tudja, talan sikerul valami meg szebbet talalnunk az utunk kovetkezo allomasan Fidzsin. Addig is, kia’ ora!
Apropo, ki az, aki meztelenul is bevallalna a bungy-t? :)
Fantasztikus!!! Egyre gyorsabbak vagytok! Mármint az írásban! A táj pedig lenyűgöző! Mostmár megértem, hogy miért akar Fecó eljutni egyszer ide! Ez a kedvenc helye, hátha még ezeket a fotókat meglátja! Szóval tuti, hogy ezzel fog nyaggatni! No, de nekem se lenne ellenemre a dolog! Nagyon-nagyon-nagyon...tetszett!!!! Sok puszi: Edit
Nagyon sajnáljuk, hogy utatok ezen szakasza is véget ért, mert a képek alapján nekünk ezerszer jobban tetszett, mint Dél-Amerika. Itt a félidő, pont holnap lesz 3 hónapja, hogy csavarogtok a nagyvilágban! Kíváncsian várjuk a Fidzsiről való jelentkezéseteket!
Nekem is ez volt a kedvencem, én is letelepednék Új-Zélandon. :) De sajnos ez egyelőre lehetetlen. :D Na de majd...:D Csak tényleg messze van. Nagyon szépek voltak a képek, különösen az erdős képek tetszettek, tényleg olyan mint a mesében. Vigyázzatok magatokra! Puszi: CsL
Valoszinuleg ugy gondoljatok, hogy az ejtoernyos ugras utan mit szamit mar a bungy, de ez nem teljesen igy van. A durva a bungy ugrasban az, hogy sokkal erosebb az emberben az ugynevezett ’ground rush’, ami magyarul annyit tesz, hogy mennyire szarik be az ember, amint latja a foldet kozeledni szabadeses kozben.
Meg annyit a bungyrol, hogy Queenstownban van Uj-Zeland legmagasabb bungy ugrohelye is, a Nevis, amit a fenti videoban lathattok is. A Nevis a maga 134 meterevel a vilag harmadik legmagasabb bungy „ugrotornya”. Ha jol emlekszem, akkor a masodik Del-Afrikaban van, mig az elso Hong-Kongban (kb 200m!).
Miutan aki akarta, kiugralta magat, elindultunk Queenstownba. Termeszetesen, mint utazasunk soran mindenhol, a busz megallt egy italboltnal a varoson kivul, hogy olcso piat vehessen mindenki maganak az estere, mivel egy kocsma-tura volt a soron kovetkezo program (mondanom sem kell, hogy Queenstown a partik fovarosa is egyben). Mi, a tobbiekkel ellentetben mar a masnapi turankat tervezgettuk a Fjordland Nemzeti Parkba. Miota Uj-Zelandon vagyunk, vartuk ezt a turat, mint a Messiast, mert az utazasi konyvek mind hiperlativuszokban beszeltek rola. Rudyard Kipling – tudjatok a Dzsungel konyvenek szerzoje – nevezte a vileg nyolcadik csodajanak. Annak erdekeben, hogy mindent rendesen meg tudjuk nezni, ne csak futolag egy buszrol, mar korabban eldontottuk, hogy berelt autoval tesszuk meg ezt a kb. 600 km-es utat. A tervezgetes kozben egy wales-i csaj is odaverodott hozzank, es megegyeztunk, hogy o is jon velunk - igy mar csak harmadolnunk kellett a koltsegeket. Masnap koran reggel jottek is ertunk az autokolcsonzobol, s elvittek a repterre, hogy felvegyuk a kocsit. A papirok alairasa utan kiderult, hogy a kocsi automata valtos. Ekkor fagyott az arcomra a mosoly, mivel a leghalvanyabb elkepzelesem sem volt, hogy mikent is kell vezetni egy automata kocsit. Persze ferfiui buszkesegem megakadalyozott abban, hogy megkerdezzem, hogy mit is jelentenek a kulonbozo betuk a valton, szoval mentem egy-ket probakort a parkoloban, es mire kiertunk az utra, mar egesz jol is ment a vezetes. Azt azert erdemes tudni, hogy kulonosen a deli szigeten nagyon kicsi a forgalom, meg a nagyobb varosokban is. Ez annak is koszonheto, hogy egy Nagy-Britannia nagysagu szigeten mindossze 4 millioan elnek, ebbol a deli szigeten pedig csak 1 millioan, szoval a szembejovo auto esemenyszamba megy. Az utunk elso szakasza nem volt tulsagosan izgalmas, lattunk szep tajakat, de semmi ahhoz foghatot, ami a nemzeti parkban vart rank. Delutan 2-re meg is erkeztunk Te Anauba, es azonnal a hostelunk fele vettuk az iranyt. Kesobb elmentunk turazni egyet a kornyeken, de mivel allandoan szemerkelt az eso, es a taj sem volt valami lenyugozo, igy nem sokara vissza is csavartunk a szallasra, hogy inkabb fozessel es blog irassal toltsuk az idot.
Masnap reggel 8-kor felkerekedtunk, hogy megtegyuk a hatralevo 100 km-t Milford Soundhoz.
Erdekesseg: A Milford Sound fjord 15 km melyen nyulik be Uj-Zeland belsejebe. A sziklafalak nehol 1200 m magasra emelkednek. Gyakran lehet latni delfint, fokat, pingvint, es neha meg balnak is elofordunak. Nem csak Uj-Zeland, de a Fold legcsapadekosabb helye a maga atlagosan 6800mm-es evi csapadekmennyisegevel. Akar 250mm eso is leesik 24 ora alatt. Ez annak tukreben is erdekes, hogy Magyarorszagon az atlag eves csapadekmennyiseg 500-1000mm!
A fjordot csak 1812-ben fedezte fel egy welszi fokavadasz, mert a korabbi felfedezok nem mertek bemereszkedni a szuk tengerszorosba. Kozuton csak az 1940-es evek ota megkozelitheto, amikorra is sikerult elkesziteni a Homer-alagutat, ami 3.8 km hosszu. Ezen az alaguton evente mintegy fel millio turista halad at, ami Milford Soundot Uj-Zeland leglatogatottabb turista szenzaciojava teszi. Van meg egy masik utvonal is, a „Milford csapas”, de azon csak gyalog kozelitheto meg a fjord egy minimum 3 napos gyalogtura kereteben.
Te Anau utan a taj egyre dimbes-dombosabba valt, majd hatalamas hegyek szegelyeztek utunkat, amelyekrol vizesesek folytak mindenfele, koszonhetoen annak, hogy 10 ora ota allandoan esett az eso. Eloszor kicsit le voltunk torve, hogy a hegyek mind felhobe burkoloztak, de kesobb rajottunk, hogy mennyire szerencsesek is vagyunk, mivel szaraz idoben alig egy-ket vizesest lattunk volna.
Ekkor tudatosodott bennunk, hogy tenyleg a vilag egyik legszebb helyen jarunk (meg ha a kepek nem is mutatjak ezt igazan jol), es lepten-nyomon megalltunk, hogy kis fel oras turakat tegyunk az erdoben, illetve fenykepeket csinaljunk. Az erdei setarol csak annyit, hogy egyszeruen hatborzongatoan szep. En nem vagyok az erdei setak nagy kedveloje, de itt tatva maradt a szam. Olyan mintha egy mese diszletei koze csoppentunk volna – de legalabb is a Gyuruk uraba. Ha meg egyszer eljutunk Uj-Zelandra, akkor megcsinaljuk legalabb az egyik tobb napos fjordlandi turat is – ezert a meseszep tajert akar meg harom nap esot is kibirnank!
A kb. 100 km-es utat Te Anau es Milford Sound kozott 5-6 ora alatt tettuk meg... minden 5 percben megalltunk valamit lefotozni. Tenyleg sajnalom azokat, akik egy napos busztura kereteben jonnek Milford Soundhoz, mert a buszrol negyed annyit nem latnak, mint mi (es kb. annyiba kerul nekik az ut, mint nekunk a 3 napos tura).
A szallasunk, a Milford Sound Lodge egy nagyon baratsagos hostel volt, regenteg karosszekkel, mar csak egy nagy kandallo hianyzott volna. Sajnos az idojaras-elorejelzes szerint nem varhattunk jo idot az elkovetkezo napokban sem, szoval ugy dontottunk, hogy meg delutan megcsinaljuk a Milford Sound hajoturat, es masnap elindulunk vissza Queenstownba.
A hajotura erdekes volt, bar messze nem annyira lenyugozo, mint a kocsiutunk. A legerdekesebb momentum az volt, amikor bementunk egy vizeses ala, es aki akart, az kinn maradhatott az elo decken. Termeszetesen, miutan magamra kaptam a vizallo szerkomat, kapva kaptam az alkalmon. A kapitany elore figyelmeztetett bennunket, hogy az ajtokat be fogjak zarni, szoval aki kinn van, az kinn is marad, amig ki nem jovunk a vizeses alol. Ez elriasztott nehany embert, de paran meg igy is keszen alltunk, hogy borig azzunk. Termeszetesen a tobbiek farmerben es cipoben alltak ki, ami nem tul jo otlet ugy, hogy nincs valtoruhaja az embernek... Livi a fotos munkakoreben jo munkat vegzett, nezzetek meg a fotokat. Azt hiszem jol erzekeltetik, hogy nem kicsit aztam el. :)
Masnap a visszafele vezeto uton meg csinaltunk nehany fotot, de eso hianyaban mar joval kevesebb vizeses diszitette a hegyoldalakat. Este 5-re vissza is vittuk a kocsit, sutottunk egy jo kis rantott sajtot (a hostelben mindenki teljesen el volt ajulva, hogy mit eszunk), majd miutan meghanytuk-vetettuk, hogy mire maradt penzunk, arra a kovetkeztetesre jutottunk, hogy most mar csak ingyenes programokat szervezunk Queenstownban. Ennek szellemeben felmasztunk a varos fole tornyosulo hegyre, es lefele blicceltunk a felvonon. A hegyteto maga volt az extrem sport-orultek Mekkaja. Ki lehetett itt probalni a bungy-t, az extrem hegyi biciklizest, a flying fox-ot, es a luge-t. A luge olyasmi, mint a gokart, nagyon rajta is voltam eloszor, hogy kiprobaljam, de kesobb gyozott a jozan esz (Livi). Inkabb tartogatom a penzt valami erdekesebbbre, mint pl. capakkal valo merulesre. :) Na jo, csak vicceltem... vagy nem :)
Amugy tenyleg akartunk a tengerben uszkalni, de nem capakkal, hanem delfinekkel, de sajnos csak varolistara tudtak bennunket rakni, szoval ezen tervunket fel kellett adnunk egy idore... talan majd Ausztraliaban, vagy Fidzsin.
Queenstownbol egy egesz napos utazas utan jutottunk el Christchurchbe. Utkozben megneztuk a Tekapo tavat, es a tavolban fole tornyosulo Cook hegyet, ami Uj-Zeland legmagasabb hegye a maga 3754meterevel. Maga Christchurch, mint a deli sziget legnagyobb varosa, annyira nem ragadott magaval minket, bar lehuzni sem lenne igazsagos, mert nem volt mar idonk, hogy alaposan szejjelnezzunk. Viszont itt talalkoztunk utazasunk soran harmadszor magyarral, Nikivel, aki egy tok jo fej csaj. O lakokocsival roja immar harom honapja az utakat Uj-Zelandon, amibol egy honapot almaszedessel toltott. De lehet itt szedni kiwit is szezonjaban, es rengeteg emberre van szukseguk ilyentajt, szoval akinek van ideje, es nincs eleg penze, az ilyen modon is felfedezheti Uj-Zelandot. Termeszetesen ebben az esetben nem art egy munkara is jogosito vizumot kivaltani.
Ez a bejegyzes sajnos egyben uj-zelandi utunk zaro fejezete is. Eppen az aucklandi repteren ulve irjuk ezeket a sorokat. A szivunk majd megszakad, hogy itt kell hagynunk ezt a gyonyoru orszagot, hiszen meg annyi mindent nem lattunk, annyi mindent nem meselhettunk el nektek. Azert remeljuk, tetszettek a leirasaink, es talan egyszer valaki ez alapjan kap kedvet, hogy ellatogasson a vilag ezen felere. Mi csak annyit mondhatunk, megert minden centet, hogy itt lehettunk. Ha nem lenne 16000 km-re az otthontol, es nem lennetek Ti, gondolkodas nelkul letelepednenk itt. De menni kell, es ki tudja, talan sikerul valami meg szebbet talalnunk az utunk kovetkezo allomasan Fidzsin. Addig is, kia’ ora!
Apropo, ki az, aki meztelenul is bevallalna a bungy-t? :)
Kedveskéim!
VálaszTörlésFantasztikus!!! Egyre gyorsabbak vagytok! Mármint az írásban! A táj pedig lenyűgöző!
Mostmár megértem, hogy miért akar Fecó eljutni egyszer ide! Ez a kedvenc helye, hátha még ezeket a fotókat meglátja! Szóval tuti, hogy ezzel fog nyaggatni! No, de nekem se lenne ellenemre a dolog! Nagyon-nagyon-nagyon...tetszett!!!!
Sok puszi: Edit
Szasztok Skacok!
VálaszTörlésNagyon sajnáljuk, hogy utatok ezen szakasza is véget ért, mert a képek alapján nekünk ezerszer jobban tetszett, mint Dél-Amerika.
Itt a félidő, pont holnap lesz 3 hónapja, hogy csavarogtok a nagyvilágban!
Kíváncsian várjuk a Fidzsiről való jelentkezéseteket!
Üdv Szögedről: Vargáék (:
Sziasztok!
VálaszTörlésNekem is ez volt a kedvencem, én is letelepednék Új-Zélandon. :) De sajnos ez egyelőre lehetetlen. :D Na de majd...:D Csak tényleg messze van.
Nagyon szépek voltak a képek, különösen az erdős képek tetszettek, tényleg olyan mint a mesében.
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: CsL