Fidzsi

Elnezest mindenkitol a hosszu hallgatasert, de rendes eves szabadsagunkat toltottuk Fidzsin, es mint az lenni szokas, nehez visszaszokni a dolgos blogirassal toltott hetkoznapokhoz. :) A foldi paradicsom, ahogy sokan hivjak a Fidzsi-szigeteket, kb 2000 km-re eszakra fekszik Uj-Zelandtol. Fidzsi kb. 320 szigetbol all, ebbol ket nagy, es mindossze 106 lakott. A mi gepunk Nadiban – az egyik nagyobbik sziget (Viti Levu) egy kozepes nagysagu varosaban – landolt este 9 kornyeken. Mondanom sem kell, hogy a homerseklet es paratartalombeli kulonbseg azonnal erezheto volt Uj-Zelandhoz kepest. Az erkezesi oldalon mar vartak bennunket a hostelbol. Ha azt vesszuk, hogy a 9 USD arban a transzport mellett a vacsora es a reggeli is benne foglaltatott, akkor azt mondhatjuk, hogy a szallasunk piszok olcso volt. Persze, ennyiert nem kell sokat varni: 10 agyas szobaban aludtunk es a furdoszoba valamint a WC is uberratyi volt. Mar korabban olvastuk, hogy nem erdemes a nagy szigeten maradni, ugyanis tengerpartjat sotetszurke homok boritja es a viz sem az az atlatszo turkizkek szinu, amire mi vagytunk. Ezzel szemben a mar fel orara levo kis szigetek feher homokos, kristalytiszta vizu tengerparttal csabitjak a turistakat. A hostel menedzsere, Donna, segitett nekunk kivalasztani es lefoglalni a hajoutakat a szigetek kozott. Mivel mar csak 6 ejszakank volt hatra Fidzsin, ezert azt ajanlotta, hogy csak ket kozeli szigetet latogassunk meg a Mamanuca szigetcsoportbol. Az egyik Bounty volt, ahol a Celebrity Love Island-et is felvettek, a masik pedig Mana szigete, ahol a Survivor show-t forgattak. Ugy voltunk vele, hogy ha ott vettek fel ezeket a TV musorokat, annyira nem lehetnek rosszak, szoval azonnal le is foglaltuk a szobakat mindket szigeten. A 6 ejszaka teljes ellatassal es hajotranszferrel 1500 Fidzsi dollarba kerult kettonknek (egy privat dupla szobaban), ami kb. 150000 Ft-nak felel meg.. Ha nem kellene sok ezer merfoldet repulni otthonrol, nem is lenne olyan draga ez a hely… :) Persze csak ha nem banja az ember, hogy nem a legjobb hotelekben alszik… de hat a tengerpartert jon ide az ember, nem? Kesobb rajottunk, hogy nem is kellett volna elore kivalasztani a szigeteket, mert ha egy un. Bula Pass-t veszunk, akkor akar minden nap mas szigetre utazhatunk, mig meg nem talaljuk az Edent! :) Masnap elmentunk egy szupermarketbe es vettunk vizet, mert Donna azt mondta, hogy a szigeten nem lehet csapvizet inni, es persze a kisebb szigeteken minden haromszor annyiba kerul. Ezek utan elkoszontunk Donnatol es felkaptunk a motorcsonakra, ami elvitt Bountyra. Az elso csalodas akkor ert, amikor kileptunk a feher homokos tengerpartra, es a partra sodrott korall- es kagylodarabkak szetdaraboltak a talpunkat. Kesobb a tengerparti kis kajibank sem nyugozott le teljesen, de az igazat megvallva kesobb rajottunk, hogy a filmek es a fotok teljesen eltorzitottak az elvarasainkat. Ha tenyleg az almunkat akarjuk megvalosulni latni, akkor komolyan ki kell nyitnunk a penztarcankat. Ezen felismerest leszamitva nagyon jol ereztuk magunkat. A napunk nagyjabol a kovetkezo mintat kovette: reggeli, buvarkodas (snorkelling), napozas a medence partjan, ebed, kajakozas, napozas es olvasas, uzsonna, napozas, strandroplabda, vacsora, billiardozas/koktelozas, alvas. Rendkivul megerolteto volt… :) Kozben osszehaverkodtunk egy osztrak csavoval es csajjal, Emanuellel es Katharinaval, akik voltak olyan kedvesek, es kolcsonadtak a kamerajukat miutan en szerencsesen anihilaltam a mienket. Tortent ugyanis, hogy elmentunk kajakozni a sziget masik oldalara es a rakok nezegetese kozben egy nagyobb hullam felboritotta a csonakomat. A kamera termeszetesen nem volt vizallo, ugy ahogy a zacsko sem, amiben tartottuk, ezt most mar biztosan allithatom. Az orom az uromben, hogy amugy sem voltunk megelegedve a kamerank minosegevel, szoval mar regota erett egy uj kamera vetelenek gondolata a fejunkben. Az urom az oromben viszont, hogy olyan bonyolult kamerat sikerult vennunk helyette, hogy legalabb is egy PhD kell a mukodtetesehez... Bounty-n a kaja valami isteni volt, de legjobban azt elveztuk, hogy nem kellett fizetni sem a kajakokert, sem pedig a snorkelling felszerelesert. Sok szigeten kepesek orankent 5-10 dollart elkerni ezekert. Bounty tengerpartja buvarkodasra lett teremtve: a tengegr 30 fokos, kb. 15 meterre a parttol volt egy kisebb korallzatony, ahol gyonyoruseges szinekben pompazo tropusi halakat lattunk. Egesz messzire el lehetett latni a viz alatt, annyira tiszta es atlatszo volt. Sot, meg csonakbol is siman lehetett latni a halakat es a tengerfeneket. A harom nap gyorsan eltelt Bounty-n es mar alig vartuk, hogy a masodik szigetet, Mana-t is lassuk. Mana kb. fel orara van Bounty-tol hajoval es joval nagyobb (ami nem nehez, mert Bounty-t fel ora alatt korbe lehet setalni). Itt mar 4-5 kulonbozo udulo is volt: a legnagyobb egy luxus udulo, de mi persze egy egyszeru backpacker (azaz hatitaskas – alias olcson szar) hostelbe mentunk. De hat, a legkisebb is szamit, mint az jol tudjuk. A manai szallasunk kb. 5 percnyire a sziget belsejeben, a falu kozepen volt… a helyi szemettelep mellett. Mondanom sem kell, hogy nem igazan tetszett a dolog, hisz Donna egy tengerparti kis bure-t igert, de akkor utott meg a guta csak igazan, amikor a recepcion azt mondtak, hogy ki kellene fizetni a szallast meg egyszer, mert Donnaval allando problemaik vannak a penzt illetoen. Hala istennek ekkora mar atragadt rank a helyiek altal allandoan emlegetett “Fiji time” felfogas. A fiji time (fidzsi ido) egy nagyon keplekeny fogalom. Azt mondjak, hogy valami 4-kor van, az valoszinuleg kozelebb van az 5 vagy 6 orahoz, ha egyaltalan lesz belole valami. Mindenki eszmeletlen laza. Ehhez valoszinuleg az is nagyban hozzajarul, hogy mindenki sort vedel egesz nap, es nagy valoszinuseggel a fuvet sem vetik meg. Egyik nap ki akartunk menni egy szervezett tura kereteben az udulo “hivatasos Ho-ho-ho horgaszaval”, Mozessel, de a csavo olyan szinten szejjel volt csuszva – ugy rohogott mint egy hiena, es teljesen osszefuggestelenul beszelt -, hogy ugy voltunk vele, jobb, ha egy masik halaszt keresunk. Kesobb rajottunk, hogy Mozes alapbol ilyen. Persze a masik halasz, akivel kimentunk, meg hulyebb volt, es ennek koszonhetoen nem is fogtunk semmit. Szoval visszaterve a szallas koruli probelmakra, sikerult elsikalni a dolgot, es nem kellett ujra kifizetni semmit, es igy ennyiben is hagytuk – Donnaval sem vesztunk ossze, pedig nagyon megerdemelte volna. A szallasunk, meg ha nem is volt a fidszi almunk megtestesulese, de a kaja legalabb jo volt. Az osztrak barataink nem voltak ilyen szerencsesek a szallasukon. Naluk aki nem jott kajalni az elsok kozott, annak nem jutott semmi… ez eleg gaz, amikor egy szigeten van az ember es nem tud leszaladni a TESCO-ba egy kis parizerert. :) Ami meg emlitesre melto, hogy vegul mi is lattunk egy szirti capat snorkelling kozben. A halasz, akit emlitettem, eloszor elvitt bennunket egy gyonyoru szep kis szigetre, amely kivaloan alkalmas volt a tengeri elovilag tanulmanyozasara – volt egy rahedli koral. Itt, a parttol egy olyan 50-100 meterre sikerult meglatnunk egy 1,5 meteres peldanyt. Livi es en, habar dagadt a mellunk a buszkesegtol, es azt is tudtuj, hogy ezek a capak nem tamadjak meg az embert, azert szepen tavolabb usztunk, Emanuel viszont a capa utan uszott es csinalt nehany fotot. Ime itt az egyik: En termeszetesen a kawa-t is kiprobaltam, Livi addigra mar elszunditott a koktelok jotekony hatasara. A helyiek mindennap isszak ezt a nemzeti italt – lehet, hogy ezert vannak ’fidzsi ido’-n.... Egyebkent borsnövény gyökeréből készül egyszerű módon: hideg vizet öntenek rá, és egy ideig nyomkodják a vízben a gyökérzúzalékot. Az így nyert ital hasonlít a mocsarvizhez (az ize is olyan), alkoholtartalma nincs, viszont erzeketlenne teszi az ember nyelvet es inyet, sot meg masnapos is lesz, ha kelloen sokat iszik... Egy het utan habar sajnalkozva, de megint csak annak tudataban hagytuk el Fidzsit, hogy maximalisan kihasznalnunk az ott toltott idot, teljesen feltoltottuk a „napelemeinket”, es sikerult szereznunk magunknak egy-ket uj baratot is. Kovetkezo bejegyzesunk Melbourne-bol es a gyonyoru Nagy Oceani Utrol kuldjuk...