Az elozo bejegyzest Rainbow Beach-nel hagytuk abba, ahonnan egy 6 oras buszut utan Agnes Waterben szalltunk meg. Igazabol nem volt itt semmi, amit meg akartunk volna nezni, de utazasunk kovetkezo allomasa meg 8 oraval odebb volt, s nem volt kedvunk egyhuzamban 14 orat a buszon tolteni… na meg persze az ido sem surgetett bennunket. Itt a Southern Cross nevezetu hostelt neztuk ki magunknak, mely egyik legjobb szallasunk volt eddig. A hostel gazdaja nagyon bele lehet orulve a buddhizmusba, mert az egesz hely tele volt Buddha szobrokkal, es ugy altalaban nyugalmat sugarzott. Estenkent viszont mindenfele orult partit rendeztek az ottlakok szorakoztatasara. Az indulasunk estejen peldaul egy Survivor (Tulelo) parti volt, ahol a lanyok fuszoknyaban masiroztak fel-ala, a hajotorottnek oltozott fiuk nagy oromere.
Innen ejszakai busszal indultunk tovabb, ami abbol a szempontbol nagyon jo volt, hogy nem kellett szallasert fizetnunk, viszont minden porcikank sajgott mire reggel 7-kor megerkeztunk. Lenne mit tanulniuk az itteni busztarsasagoknak Del-Amerikatol kenyelmes buszok szempontjabol… Azota sem aludtunk olyan jot buszon, mint hosszu del-amerikai utjaink soran. Kovetkezo allomasunk Airlie Beach volt, egy kis falu a keleti parton, ahol szinte mindenki megall, hogy egy, vagy tobb napos hajoutra induljon a Whitsunday-szigetekre. Nepszerusegebol kifolyolag eleg sok hajo kozul lehetett valasztani, a kicsitol (10 fo) a nagyig (50 fo), illetve a kis katamarantol a nagy ketarbocos hajokig. Szamunkra ket fontos kriterium volt: ne legyen egy abszolut partihajo, illetve – mivel en hajlamos vagyok a tengeri betegsegre – legyen viszonylag nagy, hogy ne dobaljak annyira a hullamok. Vegul a legnagyobb hajo mellett dontottunk, amirol azt mondtak, hogy kevesbe erzi rajta az ember a hullamzast, megis gyorsabb, mint egy katamaran. Jobb dolgunk hijan reggel 7-tol delig a McDonalds-ban ucsorogtunk, rakattanva az ingyen internetre. Ebed utan leadtuk a csomagjainkat megorzesre, majd elindultunk ket szatyornyi ruhaval a hajora. Uton a kikoto fele vettunk egy kis piat is, hogy ne erezzuk magunkat annyira hulyen, amikor korulottunk mindenki leissza magat a sarga foldig. A hajo, egy 34 meter hosszu szkuner melyet Atlantic Clippernek hivtak, kicsit tul is szarnyalta az elvarasainkat. Mindekit 3-4 fos szobakban szallasoltak el, a kaja - habar eleg sovanyka adagokat adtak - egesz finom volt, es nagy megrokonyodesunkre nem is volt annyira partihajo, mint azt sokaktol hallottuk. Termeszetesen fogyott a sor, a goon, es ki tudja meg mi minden rendesen, de az ivos jatekokon kivul nem nagyon csinaltak mast az emberek sotetedes utan. Volt jo nehany angol a fedelzeten, akik szivesen megtanitottak kedvenc ivos jatekaikat a tobbieknek. Szivesen meselnek roluk, de legtobb eleg pajzan, szoval ezekrol inkabb majd szemelyesen. :) Persze mindnek az a lenyege, hogy mindenki minel gyorsabban megbuntesse a majat, bar ismerkedes szempontjabol sem utolso elfogaltsag. Mi egy nemet sraccal, Jannal baratkoztunk itt leginkabb ossze. O, mint nagyon sok masik nemet a sydney-i egyetemen tanult, es most – a tanulmanyait befejezve – utazgat Ausztraliaban es a vilag korul.
A hajout soran tobb helyen is megalltunk, de ezek kozul csak egy volt emlitesre melto: a feher homokkal boritott Whitehaven Beach.
Sajnos itt eszakabbra mar nagyon vigyazni kell a kockameduzakkal. Az ev nagy reszeben valtozo szamban, de elofordulnak, ugyhogy az emberek vagy nem mennek be a vizbe a part menten, vagy csak ott, ahol meduzahalo van. Nem hittem el, amikor olvastam, de a kockameduza az 5. legveszelyesebb allat a Foldon. Ime egy kis info, amit a neten talaltam roluk:
“A kockamedúzák hírhedtek halálos csípésükről: az ő mérgük a legerősebb az állatvilágban. A csalánsejtjeikből kilövellő tüske felsebzi áldozatuk bőrét, és egyúttal beléfecskendezi a méreganyagot. Akit kockamedúza-csípés ér, valójában igen kevés esélye marad a túlélésre - a fájdalomtól az áldozat sokkot kap, és képtelen mozogni, így könnyen megfullad. 1884 óta legalább 5567 ember halálát okozta bizonyítottan a kockamedúza csípése, a becslések szerint napjainkban évente száz ember hal meg medúzacsípésben. Természetesen a méreganyag elsődleges funkciója nem az emberölés, a medúzák a ragadozók elleni védelemre és zsákmányszerzésre használják. Észak-Ausztrália partjai mentén nyaranta (novembertől áprilisig) tömegesen fordulnak elő.” (wikipedia) Szerencsere a szigeteknel nem volt nagyon veszes a helyzet, de azert igy is csak neopren ruhaban mehettunk be a vizbe.
A meduzaktol sokkal jobban felnek itt a helyiek, mint a capaktol, amit valamilyen szinten meg is ertek. Mint azt mar mi is tapasztaltuk Fidzsin, es ahogy nehany ausztral is meselte, a capak ott vannak mindenhol a vizben, ha latja az ember, ha nem, de sokkal felenkebbek annal, mint hogy tul kozel mereszkedjenek az emberhez. Csak nehogy kivetel legyen az ember a szabalyra. :) De ahogy az egyik ausztral viccesen megjegyezte: nem a capanal kell gyorsabban usznod, hanem a melletted lubickolo haverodnal. :)
Miutan visszaertunk a hajora, felhuztuk a vitorlat es elindultunk egy masik sziget fele, ahol snorkellingezni es buvarkodni lehetett. Sajnos a vitorla felhuzasaval egy idoben a tengeri betegsegem is elotort, de Livi sem nezett ki sokkal jobban nalam, szoval ezt a reszt mind a ketten szivesen kihagytuk volna. Szerintem mindig direkt egy oraval ebed elott bontottunk vitorlat, hogy ne egyenek annyit az emberek. Ha ez volt a celjuk, akkor nalam ez tokeletesen mukodott. Mindez majdnem teljesen nyugodt tengeren!!! El sem birom kepzelni, hogy mikent tudtak ezt honapokon keresztul elviselni emberek evszazadokkal ezelott. Amikor aztan masnap a partra leptem ujra (egy eleg razos visszaut utan), ket loval nem tudtak volna visszavontatni a hajora. Termeszetesen amibe az ember nem hal bele, attol erosebb lesz, es amugy is olyan az emlekezetem, mint egy ebihale, szoval alig ket heten belul ujra hajora szalltunk… de arrol a torturarol majd kesobb meselek ebben a bejegyzesben.
Osszessegeben a hajout jol sikerult, megismertunk egy-ket jo fej embert, de nem talaltuk a szigeteket lenyugozonek, szoval nem igazan ertjuk, hogy mi vonz 700.000 turistat ide minden evben. Meg a snorkelling reszben is csalodtunk, mert a korallok sokkal kevesbe voltak szinesek, mint Fidzsin, es hal is sokkal kevesebb volt. Hiaba, ha az ember a legjobb helyen kezdi, az eleg magasra helyezi a mercet.
Szoval miutan visszaertunk, mar csak par orank maradt Arlie Beach-en, mert meg a hajout elott lefoglaltuk a helyet az este 9-kor indulo tavolsagi buszra. Mondanom sem kell, szarvashiba volt, mert ennek koszonhetoen kihagytunk egy fergeteges utopartit ujdonsult baratainkkal, na meg egy ingyen pizzat. A pozitiv oldala a dolognak, hogy valoszinuleg megsporoltunk magunknak vagy 50 dollart azzal, hogy nem mentunk el bulizni. :)
A buszut Mission Beach-re borzalmasan hosszunak tunt a kenyelmetlen szekeken, annak ellenere, hogy mindkettonk ket ulesen “nyujtozhatott ki”. Termeszetesen hajnali 5-kor nem sokan jottek ki elenk a buszmegalloba, ugyhogy elkolbaszoltunk a kb 2 km-re levo hostelig, ahova termeszetesen nem tudtunk bejelentkezni, mert a recepcio meg nem volt nyitva. Vegul talaltunk ket szeket, a labunkat felraktuk a hatitaskainkra es elszenderedtunk. Miutan tobbe-kevesbe magunkhoz tertunk, bejelentkeztunk a hostelbe, bevasaroltunk, es leheveredtunk a medence partjara. Szerencsere itt is talalkoztunk nehany jo arccal, szoval osztottuk az eszt egeszen estig. A tengerben itt sem lehetett uszni a meduzak miatt, de ehhez mar lassan hozzaszoktunk. Mission Beach - mint azt megerkezesunkkor kitalaltuk - arrol hires, hogy mindenfele extrem sportot ki lehet probalni, de mivel mi ezen mar tobbszorosen is tulestunk Uj-Zelandon, ez mar nem volt annyira erdekes szamunkra. Szerencsere, Uj-Zelandon joval olcsobban meg is usztuk ezeket, hehe! :)
A Mission Beach-en toltott egy ejszaka utan tovabbindultunk keleti parti utunk utolso allomasara, Cairns-be, ahol a Caravella nevezetu hostelben szalltunk meg. Ez volt eddigi ausztraliai szallasaink kozul a legolcsobb, mivel 36 dollarert egy dupla szobat kaptunk, ugy, hogy ebben a vacsorank is benne volt. Sok helyen ennek ketszereseert meg kajat sem adnak, szoval vigyorogtunk, mint a vadalma. Cairns-rol csak annyit, hogy a Nagy-Korallzatonyhoz valo kozelsege miatt Eszak-Queensland egyik legnagyobb es legnepszerubb turista kozpontja. Tropusi eghajlatanak koszonhetoen szaraz es esos evszakok kovetik egymast. Tole eszakra talalhato a Fold legosibb (110 millio eves) esoerdeje, mely egeszen a tengerig huzodik… az odavezeto uton, a Daintree folyonal pedig krokodilokat lathat sutkerezni az ember. Ez az az Ausztralia, amiert idejottunk! Habar nagyon tetszett Sydney es Melbourne is, de Cairns elott nem igazan ertettuk, hogy mi nyugoz le Ausztraliaban annyi embert.
A Cairns-ben toltott ot napbol az elso kettot azzal toltottuk, hogy megtervezzuk az ausztraliai utunkbol hatralevo ket hetet. Hosszas tepelodes utan vegul lefoglaltunk egy egynapos snorkelling turat a Nagy-Korallzatonyhoz, valamint tovabbi turakat az orszag eszaki reszen levo Darwinban, es a szo szerint az isten hata mogott levo Alice Springs-ben.
Pentek reggel 7-kor fel is vett bennunket egy kis busz es elvitt a Cairns-tol egy oranyira levo Port Douglas-be, ahonnan a hajonk, a Habba indult.
A jegyunk araban egy ingyenes buvarmerules is benne foglaltatott, amit meg mindenkepp szerettunk volna kiprobalni. Sajnos nekem mar a snorkelling kozben is voltak ketelyeim, hogy menni fog-e a buvarkodas, mert mar a buvarpipa szamba veteletol majdnem megfulladtam. Sajnos a merules is eleg nehezen megy, ha az ember nem harap ra a regulatorra, es 5-10 meter melyen egy ilyen panikroham nem a legkellemesebb dolog. Mikor elmondtam a problemamat az egyik a Habba-n dolgozo, enyhen a sajat neme fele huzo pacaknak, csak nevetve annyit mondott: “Meg szerencse, hogy heteroszexualis vagy!” :) Elkepzelhetitek, mindketten rohogtunk, mint a fakutyak! En ebbe bele se gondoltam meg soha. Jobb is! Szoval en ezzel ki is estem a jatekbol, de Livi azert megprobalta. Igaz, o sem birta sokaig, mert allandoan viz ment az orraba, szoval vegul 1-2 meter utan o is hosiesen feladta a kuzdelmet. Nem is baj, ennyivel is kevesebbet koltunk majd Thaifoldon, mert eredetileg ott akartunk megcsinalni a PADI buvarvizsgankat. A korallzatony nagyon szep volt, de megint csak azt kell mondanom, hogy Fidzsit nem tudta felulmulni..de az is lehet, hogy csak rossz helyre vittek. Nem csodalkoznek, hiszen a Nagy-Korallzatony 2000 km hosszan huzodik Ausztralia Queensland nevezetu allamanak partja mellett, es mintegy 34 millio hektaron terul el. Ha kicsit szenzaciohajhaszok akarnank lenni, akkor azt is mondhatnank, hogy a korall az egyetlen allat, amit a vilagurbol is lehet latni. Ez annyiban igaz, hogy a korallzatonyokat tenylegesen viragallatkak es korallpolipok alkotjak. De ezek az allatkak maximum 2 cm meretuek, es tobb ezren hoznak letre egy koloniat ugy, hogy a kalcium-karbonatot kivalasztva szilard vazat alkotnak, szoval nem egy allatrol van szo.
A fo indok, amiert ugy dontottunk, hogy mindenkeppen kihajozunk a korallzatonyhoz, az volt hogy, megnezzuk a vilagorokseg eme gyongyszemet meg mielott az emberiseg vegkepp tonkrevagja. Eppen most olvastam, hogy a Fold korallallomanyanak 70% igen rossz allapotban van, es ha nem teszunk semmit ellene, akkor a kornyezetszennyezesnek, globalis felmelegedesnek, a halaszatnak, illetve a szabalyozatlan turizmusnak koszonhetoen 30-40 ev mulva lehet, hogy a korallzatonyok nagy resze eltunik. Szerencsere az ausztral kormany 1975-ben letrehozta a Nagy-Korallzatony Tengeri Park-ot, melynek koszonhetoen nagyon lassu javulas indult meg a korall allapotaban, legalabb is Ausztralia partjainal.
Ennyi sok informacio utan szerintem mar ugyis alig varjatok a kepeket, szoval abba is hagyom lassan ezt a bejegyzest. Kovetkezo tudositasunkat a krokodiloktol hemzsego Adelaide folyo mellol, Darwinbol varhatjatok!
A repulout Sydney-bol Brisbane-be egy ujabb 1,5-2 ora volt, de most legalabb nem veszitettek el egyikunk csomagjait sem. Az elet apro oromei. :) Az utolso vonat az orrunk elott ment el, de ez sem szontyolitott el bennunket teljesen, mert kiderult, hogy a transzferbusz egeszen a szallasunkig visz el, s meg ingyenes wifi-t is talaltunk, mig vartunk a buszra. Mint azt mar irtam korabban, egy vagyont koltunk arra, hogy frissitsuk a blogot, feltoltsuk a kepket, stb…igy semmi nem tud olyan boldogga tenni, mint egy kis ingyen internet.
Egy fel oras kis tekerges utan Brisbane belvarosaban, a hostelunk elott rakott ki a sofor. A hostelrol (City Backpackers) nem olvastunk semmi biztatot, viszont megint csak ingyenes volt az internet, es ugy voltunk vele, hogy egy kis szocializalodas sem artana, igy gyorsan bejelentkeztunk. A szobankban volt ket angol, es egy nemet. Az elobbi ketto igazi bulihuligan volt, mig a nemet egesz nap dolgozott, igy szinte soha nem lattuk oket. Az angoloktol tanultuk nehany igazi sporolasi technikat, amit azota is alkalmazunk harom-negy naponta. Nem hittem el, amikor elmondtak, hogy naponta 2 dollart (kb 400 Ft) koltenek fejenkent kajara, es 4 dollart alkoholra. (es ennyi penzbol sikerul ugy beallniuk, hogy minden este talicskaval toljak be oket a szobaba… nem rossz). Mindezt ugy csinaljak, hogy foetelkent csak tesztat esznek a legolcsobb konzerv szosszal, reggelire pedig csak piritoskenyeret. Mondtam nekik, hogy ha igy folytatjak, akkor ket honapon belul skorbutban halnak meg, de nem nagyon erdekelte oket. Egyik este fulig ero szajjal jottek a szobaba, mert valaki valami nagyon meno konzervkajat hagyott az ‘ingyen kaja’ dobozban (minden hostel konyhajaban van egy doboz, amibe az ember belerakhatja azt, ami mar nem kell neki, es az onnanstol szabad preda) es nagyon bekajaltak belole. A vicces csak az, hogy egesz normalis kajat is megengedhettek volna, ha egy kicsit visszavettek volna az olcso bor (goon) fogyasztasabol. Aki backpackerkent jon Ausztraliaba, az szinte kotelezo jelleggel kapcsolatba kerul a goon-nal. Leginkabb a tablettas borhoz tudnam hasonlitani, de annal talan egy fokkal jobb. Mi nem probalkoztunk vele, ugyanis a hozzavalok kozott hal es tojas is talalhato benne...
Sajnos Brisbane-rol nem tudunk tul sokat irni, mivel a harmadik napon belembujt a devla, ami utan mar nem volt sok kedvem a varosnezegeteshez. De szerencsere meg elozo nap talalkoztunk Livi ismeroseivel, Brigivel es Attilaval, akikkel sikerult egy tok jo kis estet eltoltenunk. Ok negy eve jottek ki Ausztraliaba, s azota is nagyon szeretnek itt elni – ami nem is csoda! Eleg, ha csak az idojarast nezzuk: majus elejen (ami a mi novemberunknek felel meg) meg 20-25C volt nappal! Az biztos, hogy sokkal kevesebb depresszios ember el itt, mint a kevesbe napsutotte helyeken. A napsutes mellett az atlagkereset vasarloereje magasabb eletszinvonalat biztosit, mint Angliaban; Magyarorszagtol pedig fenyevnyi a kulonbseg. A keleti parton az emberek leugranak a partra szorfozni/uszni/futni munka elott, aztan akar munka utan is, s ugy tunik, itt nem a munka a legfontosabb… Nem is csoda, hogy Ausztraliaban sokkal tovabb elnek az emberek, s 80-90 evesen meg boven futkaroznak a parton edzes gyanant… :-) Szoval Ausztralia biztosan az egyik legelhetobb hely a vilagon, csak az az egyetlen gond vele, hogy tul messze van… innen valoszinuleg nem tudnank hazaugrani 3-4 havonta, mint Angliabol…
Brisbane-bol ugy gondoltuk eloszor,hogy berelt autoval tesszuk meg a Cairns-ig tarto 1700 km-es utat, de miutan meghallottuk hogy mennyibe kerulne a berles, gyorsan eltekintettunk ezen elkepzelesunktol. A legolcsobb alternativanak a busz bizonyult, (kb harmadaba kerult, mint a kocsiberles) ugyhogy gyorsan meg is vettuk a jegyunket, amivel barhol megallhattunk utkozben. Ausztraliaban a Greyhound nevezetu busztarsasag a legnagyobb, es ha az ember be akarja jarni a kontinenset, egesz jo “berleteik” vannak, amivel viszonylag olcson, szinte mindenhova elviszik az embert. Visszatekintve szerintem teljesen jo, hogy igy alakult, mert a buszon nagyon jol lehetett uj emberekkel ismerkedni, es mindig sikerult ujra meg ujra talalkozni ismerosokkel. Nem hiszitek el, de mire elertunk Cairns-be, tobb embernek tudtunk koszonni az utcan, mint Readingben, pedig ott elunk mar ot eve...
Brisbane utan az elso uticelunk az Ausztralia allatkert volt, melyet a krokodilvadaszkent ismert – a kozelmultben elhunyt - Steve Irwin edesapja alapitott meg a ‘70-es evekben. Aki esetleg nem tudna egy arcot csatolni a nevhez, annak itt egy kep:
Mar alig vartuk, hogy megnezzuk, habar a TV-ben mar millioszor lattuk a helyet. Termeszesetesen eloszor biztonsagba kellett helyezni a csomagjanikat, ami persze egy kisebb vagyonba kerult, de mar itt sikerult egy massziv python-al talalkoznunk. Innen az elso utunk a komodoi sarkanyokhoz vezetett, majd az edesvizi krokodilok utan megneztuk a teknosoket. Innen eppen idoben erkeztunk meg az elefanteteteshez, ahol harom elefant, mint a porszivo szipantotta fel a kezekbol a gyumolcsoket. :) Kicsit csikis es nyalas volt, de azert megerte! :-)
Termeszetesen a fo attrakcio a Kolosszeum utan viccesen Krokosszeumnak hivott reszben vart bennunket. Termeszetesen nem krokodilokat harcoltattak itt eletre-halalra, de elkepeszto volt eloben latni embereket ilyen kozel mozogni ezekhez a 3-5 meteres bestiakhoz. Talan a legnagyobb krokodil az egesz allatkertben Agro, akit nem mezogazdasagi ismeretei miatt neveztek el igy, hanem mert iszonyatosan agressziv. Az o kis tavanak melyen mar negy funyiro talalt orok nyugalmat, miutan annak berregese kicsit irritalta az aludni probalo 4.5 meteres oriast. A show egesz jo volt, de talan tulsagosan is turisztikai volt szamunkra. Mindenki megprobalt Steve Irwin stilusaban viccelodni, beszelni, es termeszetesen mindenkinek minden masodik szava a Steve altal allando jelleggel hasznalt CRICKEY (ejtsd: kra:jki) volt. Crickey = Te jo eg! Tipikusan ausztral kifejezes. Ezutan meg megneztuk a dingokat, a cassowarikat, a tazman ordogot, a kigyokat, a kengurukat, es vegul a tigriseket es a gepardokat. Mindent osszevetve nagyon elvezetes nap volt, de aki igazi jo krokodil show-t akar latni, vagy esetleg termeszetes eletkozegukben akaja megnezni oket, annak utaznia kell meg egy olyan 2500 km-t eszakra Darwin fele. De errol tobbet egyik kovetkezo jelentesunkben.
Delutan 4-kor kicsoszogtunk az allatkert elott levo buszmegalloba, es felpattantunk a Greyhoundra, amely utunk kovetkezo allomasara Noosa Heads-be transzportalt bennunket. Kb. este 9-re ertunk oda, es mivel nem volt meg szallasunk, egy kicsit idegesen vagtunk neki a teljesen ismeretlen kis tengerparti falunak. Az elso, preferalt szallasunkrol el is kuldtek, mivel mar teljesen tele voltak, de szerencsere tudtak egy masik helyet ajanlani, ahol volt meg szabad szoba. Igy lett a szallasunk a Noosa Backpackers, egy ujabb jo kis hostel, ahol ingyenesen lehetett szorfdeszkat es body-boardot berelni. Ennek koszonhetoen mindket napot a tengerparton toltottuk es a legnagyobb problemank az volt, hogy mi a feneert nem tudunk felallni a deszkara. Termeszetesen Uj-Zelandon kezdo deszkan lovagoltuk a hullamokat, es itt a hostel deszkai mar vekonyabbak es keskenyebbek voltak, igy erosen meghaladtak a kepessegeinket. Igy masnap a boogie/bodyboard-al probalkoztam meg, inkabb kevesebb, mint tobb sikerrel. Be kell latnom, a szorfozes egy cseppel nehezebb, mint azt eloszor gondoltam. Aztan persze, ha az ember elszalaszt egy hullamot, uszhat viszza 1.5-2 meteres hullamokon keresztul, ami iszonyatosan faraszto.
Noosabol egy ropke ket oras utazas utan sikerult megerkeznunk Rainbow Beach-re, ami egy ujabb szep kis tengerparti falu. Ide azert jottunk, mert innen indult a fraser-szigeti turank. A Fraser-sziget egy 120 km hosszu homoksziget Brisbane-tol 300 km-re eszakra. A szigetre komppal lehet eljutni Rainbow Beach-rol, es csak negy kerek meghajtasu kocsival lehet kozlekedni. Ezert is dontottunk ugy, hogy egy tura kereteben nezzuk meg a helyet. A masik lehetoseg – amit a legtobb 18 eves hatizsakos turista szokott valasztani – az, hogy 8-an berelnek egy terepjarot, es maguk vezetnek at a szigetre. Persze ennek is meg van a maga szepsege, de mig a mi utunk arrol szolt, hogy minel tobb helyre eljussunk, es minel tobbet megtudjunk a helyrol, az o fo celjuk az volt, hogy lehetoleg minel tobb hal- es tojasadalalekot (goon-t) abszolvaljanak magukba a leheto legkevesebb ido alatt. De visszaterve a sziget latvanyossagaira, az egyik legszebb resz a 75 mile Beach, azaz a 120 km hosszu (!) homokos tengerpart, melynek veget az Indianfej nevezetu szikla jeloli. A nevet James Cook kapitany adta, mikor elhajozott a sziget mellett, es egy rakat oslakost latott a sziklan felsorakozni.
Habar az europaiak megerkezese elott kb 2000-en laktak a szigeten, sajnos ma mar egyaltalan nem elnek itt oslakosok. Az europaiak megerkezese egyben a fegyverek, a jarvanyok es az alkohol megjeleneset is jelentette, es miutan az oslakosok megoltek egy-ket betolakodot (valoszinuleg teljesen jogosan), az angolok megmergeztek az ivovizes forrasokat. Az utolso oslakosokat 1904-ben telepitettek ki a szigetrol. Ezen tenyek ismerete nagyon fontos ahhoz, hogy megertse az ember, hogy miert el meg mindig gyulolet az oslakosokban a feher ember iranyaban. De errol meg irok majd a kesobbi bejegyzesekben.
A masik hires latnivalo egy a homok fogsagaban ragadt hajoroncs (S.S Maheno) a tengerparton. Miutan az elavultnak minositett hajot eladtak a japanoknak, a vontatas soran egy hatalmas viharba keveredtek a hajok, es a vontatokotel elszakadasa miatt az SS Maheno a homokos tengerparton vegezte. A 2. vilaghaboruban az ausztral legiero gyakorloterkent hasznalta a roncsot, igy a hajo hatso resze teljesen eltunt, de meg igy is szemet gyonyorkodteto a homokban eltuno vasmonstrum.
A masodik napunkon a sziget belsejeben levo kb 200 edesvizi tavakbol neztunk meg kettot: a Boomanjin tavat, melyet a kornyezo fak leveleibol kioldodo anyag vorosesre szinez,
illetve a Birrabeen tavat, melyrol nem is irok, mert a kep tobbet mond szaz szonal:
Ezeknel a kek vizu tavaknal talalhato a vilag egyik legfinomabb szemcses feher homokja, amellyel akar aranyekszereket is batran lehet dorzsolni, s gyonyoruen megtisztitja.
A Fraser-en toltott utolso napunkon pedig a Wabby tavat latogattuk meg, ami ugy alakult ki, hogy a szel egy homokdunet fujt egy kis patak utjaba, es a viz igy felgyulemlett a homokdune mogott.
Ja meg annyit, hogy a tengerben itt nem kulonosebben ajanlott furdeni, mert tele van mergezo meduzakkal (nem tudom pontosan mi a magyar neve a Box Jellyfish-nek), de vannak itt capak es mint utolag megtudtuk, nyaron, amikor a viz elegge felmelegszik, sosvizi krokodilok is portyaznak a sziget partjai menten. A szigeten talalkoztunk dingokkal (vadkutya) is, akik eleg harapos allatok hireben allnak, de az igazat megvallva csak akkor tamadnak, ha provokaljak oket, vagy ha nagyon ehesek. Ezeket az allatokat az oslakosok telepitettek be kb. 4000 eve az indonez szigetvilagbol, s mintegy haziallatkent kezeltek oket (etettek oket, jatszottak veluk). Egeszen a ‘90-es evekig nagyban fuggtek az emberektol, amikor is Nemzeti Parkka nyilvanitottak a teruletet, s ez egyben azt is jelentette, hogy a dingokat nem lehet etetni. Eleg sulyos bunteteseket szabnak ki azota is azokra, akik megszegik ezt a szabalyt. A dingoknak igy most tobb ezer ev utan eloszor teljes egeszeben maguknak kell gondoskodniuk a taplalekukrol, ami a szigeten igen szegenyes: kigyok, alkalom adtan egy-egy oposszum. Ez megmagyarazza, hogy miert is nott a dingotamadasok szama az elmult 2 evtizedben. A dingok miatt az udulok kore villanykeritest epitettek, ami viszont azt eredmenyezte, hogy a kigyok – melyek 26 (!) merges fajtaja el a szigeten – eloszeretettel keresik az udulok nyujtotta vedelmet. Ma mar csak kb. 50 dingo el a szigeten, ami azert is szomoru, mert itt a szigeten elnek egyedul 100%-ig tiszta dingok, a szarazfoldon elok mar mind keveredtek a hazi kutyakkal. Ha itt a szigeten kipusztulnak, nem lehet potolni oket.
Meg mielott magunk mogott hagytuk volna a vilag e csodalatos szegletet, azert kipipaltunk meg egy “ezt-ki-kell-probalni-mielott-meghalunk” dolgot: a delfinekkel valo talalkozast. Sajnos a delfinekkel valo uszasrol lemaradtunk Uj-Zelandon, es Fidzsin sem sikerult egy nyomorult delfint sem latnunk, igy kapva kaptunk az alkalmon, mikor visszaertunk Rainbow Beachre. Le is foglaltunk ket helyet a Dolphine Cruise nevezetu cegnel, akik kivittek Tin Can Bay-be (Badog Doboz-obolbe), ahol minden reggel meg szokott jelenni egy par delfin, akiket meg lehet etetni. Ez az egesz delfin-ember baratsag ugy kezdodott, hogy nehany evtizede egy serult delfint fogtak ki es hoztak ide az obolbe, s itt tartottak amig labadozott. Miutan meggyogyult, szabadon eresztettek, de kesobb naponta visszatert emberszabasu barataihoz. Kesobb pedig a kis delfinjeit is elhozta bemutatni, es a delfinek, amiket lattunk mar azok leszarmazottai. Nem tudom, hogy ez a tortenet csak a turistaknak szol-e, vagy tenyleg igy tortent, de az biztos, hogy mi nagyon elveztuk!
Utunk kovetkezo allomasa Sydney, melyet sokan - tevesen - Ausztralia fovarosanak hisznek. Meretet es hirnevet tekintve nincs is parja a kontinensen, de Ausztralia fovarosa megis Canberra, mely nehany szaz kilometerrel delebbre fekszik. Az egyik magyarazat szerint ez azert van igy, mert mind Melbourne, mind pedig Sydney a tengerparton fekszik, es az ausztalok feltek attol, hogy a fiatal kis orszag fovarosa konnyen aldozatul eshet egy tengeren inditott tamadasnak. Igy a ket nagyvaros kozotti, messze a szarazfold belsejeben levo Canberrara esett a valasztas. A masik valtozat szerint Melbourne es Sydney nem tudott megegyezni arrol, hogy melyikojuk legyen Ausztralia fovarosa, igy a donteshozok vegul a ket varos kozt feluton levo Canberra mellett dontottek, amely ekkor meg csak egy nagy juhakol volt. A varost magat csak kesobb epitettek meg egy amerikai epitesz tervei alapjan. Igy, mint a legtobb ujonnan epitett varos, Canberra is a szimmetria jegyeit viseli magan.
A Sydney-be valo megerkezesunk egy kicsit balszerencsesen indult, ugyanis az en taskam nem erkezett meg velunk egyutt… Miutan jelentettem az eltuneset, nem volt mit tenni, elindultunk a szallasunkra, a Jolly Swagermanbe, mely a Kings Cross kozepen van. Habar nagyon kozkedvelt ez a resz a hatizsakosok koreben, kesobb megtudtuk, hogy ez a voroslampas negyed is egyben. Vagy talan ezert olyan kozkedvelt? Nekunk nagyon megfelelt, mert mind a vonatallomas, mind a boltok 5 percnyi setara voltak tolunk. Meg a Sydney-be valo megerkezesunk napjan ugy dontottunk, hogy veszunk egy osszvonalas heti berletet (57 AUD), amivel egeszen a hires Blue Mountains-ig el tudunk docogni. Ez a jegy hihetetlenul hasznosnak bizonyult, mert meg az oblot keresztul kasul szelo kompokra is ervenyes volt, szoval a kozlekedesre nem kellett egy fityinget sem koltenunk ezen felul.
Miutan lepakoltunk, az elso dolgunk volt, hogy meglatogassuk Livi regi, eppen hat honapig Sydney-ben lako ismeroseit: Margitot, Istvant es Gretat (Gretit :) ), akiknek ezuton is NAGYON koszonjuk a szives vendeglatast! Ugy volt, hogy lemegyunk veluk Bondi Beach-re, Sydney egyik legnevezetesebb tengerpartjara, de mivel kestunk egy jo orat (koszonhetoen a rendkivul “segitokesz” buszsofornek, aki nem szolt a megallonknal…), igy mar “csak” egy fergeteges lakmarozasra maradt idonk. :) Istvan kesobb elmondta, hogy egesz sok magyar lakik, ill. lakott ezen a kornyeken. A szomszed lakasban is magyarok laknak, de a Bondi Road-on is van egy magyar italbolt (Kemeny’s) es egy magyar etterem.
Komolyan, ugy ettunk, mint a vett malacok… De hat ugye mar vagy negy honapja nem ettunk olyan jo, magyaros kajat!! Szegenyek biztos azt hittek, hogy eddig eheztunk. :) Az este fenypontja a halas csibe volt, de az utana kovetkezo pavlova – mely allitolag egy ausztral etelkulonlegesseg – sem volt kutya. Azota utananeztem a pavlova eredetenek, es tok erdekes, hogy habar Ausztralia is magaenak vallja, de ez az etelkulonlegesseg valoszinuleg Uj-Zelandon szuletett az 1920-as evekben. A nevet valoszinuleg egy Anna Pavlova nevezetu orosz ballettancosnorol kapta, aki a az 1920-as evekben turnezott Ausztraliaban es Uj-Zelandon. Termeszetesen, ha az ausztralok (ozzy-k) es az uj-zelandiak (kiwi-k) szurka-piszkalodni akarnak, a sport mellett ez mindig feljohet, mint vitatema. Ja, meg annyit, hogy foleg felvert tojasfeherjebol es egy csomo cukorbol keszul, es legtobbszor gyumolccsel diszitik.
11 ora kornyeken aztan bucsut vettunk a hazigazdaktol, es elindultunk vissza a szallasunkra. Kb. 11:30 kornyeken ertunk vissza Kings Cross-ra, ahol mar nagy volt a porges. De mi addigra mar csak az agyra tudtunk gondolni… olyannyira, hogy siman elballagtam a taskam mellett, amit a Quantas sikeresen megtalalt es kihozott a szallasunkra, mig odavoltunk. Szegeny taskam aznap megjarta Adelaide-et – onnan szallitottak vissza Sydney-be.
Masnap az ingyenes reggeli utan - melybol gondosan csomagoltunk ebedre is, hehe – gyorsan elugettunk a metrohoz, mert mar kesesben voltunk az “ingyenes” varosnezo turankrol. Ingyenes volt, mert az ember nem koteles fizetni semmit, viszont a tura vegen, ha tetszett a turavezeto munkaja, illik adni egy olyan 20 dollart. A turavezeto, egy 25 ev koruli ausztral foszer, tenyleg megdolgozott a penzeert, tok sok erdekes dolgot meselt, es sok-sok jo tippet adott arrol, hogy mikent is lehet legolcsobban felfedezni Sydney-t, hova erdemes menni, es hova nem. A tura a regi vamhaz mellol indult, ami jelenleg konyvtarkent szuperal. Mellette van az Ausztralia emlekmu, amely az elso angol flotta ausztraliai partraszallasanak (1788. januar 26.) allit emleket. Ez a januari nap azota az egyik legfontosabb nemzeti unnepuk, melyet csak Ausztralia napnak hivnak. Kivancsi vagyok, hogy az “abo”-k, azaz az oslakosok, vajon egyutt unnepelnek-e a feherekkel. Van egy erzesem, hogy szamukra ez a nap inkabb az apokalipszis kezdetet femjelzi.
Innen elballagtunk a kompallomasig, amely mogott ott tornyosult a hires Harbour hid. Akinek nem ugrik be, hogy melyikrol beszelek, ime itt egy kep rola.
Az egyik legkozkedveltebb tura Sydney-ben a Harbour hid megmaszasa. Regen sokan illegalisan felmasztak ra, erre az ausztralok gondoltak egyet, es most jo penz fejeben – kb. 180 dollarert – barki felmaszhat a hid boltives vazan.
Kozvetlenul a hid alatt megneztuk William Bligh szobrat, aki – ha valaki esetleg (hozzam hasonloan) nem tudna – azzal valt hiresse, hogy a Bounty kapitanya volt az 1789-es lazadas idejen, amelyet kesobb meg is filmesitettek Lazadas a Bounty-n cimmel. A forrasok szerint Blight kapitany nem volt olyan kegyetlen, mint azt a film bemutatta. A fennmaradt hajonaplo szerint Blight alig hasznalt olyan buntetoeszkozoket, mint a korbacsolas vagy az akasztas, viszont nagyon elesen tudta biralni azokat, akik nem azt csinaltak, amit o mondott. Gondolom ennek koszonhetoen nem szerzett sok rajongot a legenyseg koreben. A sors fintora, hogy kesobb meg egyszer fellazadtak Blight ellen (a rum lazadas), bar ez nem annyira a szemelye ellen szolt, mint inkabb a tengereszek alulfizetettsegenek.
Ezek utan felmasztunk a Harbour hid mogotti, turistak koreben igen kedvelt reszre, a Rock-ra (a Szikla), mely tele van meregdraga barokkal es ettermekkel. Itt nem idoztunk sokat, inkabb elindultunk a Hyde park fele, mely nevet brit batyuskajatol kapta (nem voltak tul fantaziadusak az angol fegyencek…). Uton a Hyde park fele lattuk meg azt a szokokutat, ami a Matrix cimu film elso reszeben is szerepelt. Talan emlekeztek arra a jelenetre, amikor Neo megfordul a voros ruhas no utan a tomegben. Ezt a jelenetet ennel a bizonyos szokokutnal vettek fel. Teljesen oda voltam, meg vissza, de sajnos a kepek, amiket keszitettem, elvesztek, szoval csak egy internetrol szedett kepet tudok mutatni. Majd rarajzolom magam utolag. :)
A tura vegul a Sydney-i Operahaz mogott levo botanikus kertben ert veget. A fakon, mint karacsonyfan a diszek, valami iszonyatos mennyisegu denever logott. A turavezetunk elmondta, hogy erdemes kijonni alkonyatkor es megnezni, ahogy a deneverek elindulnak elemozsia kereso utjukra. De hozzunk esernyot is, mert hogy a deneverek nap kozben fejjel lefele lognak, es nem hulyek, hogy a sajat nyakukba csinaljanak, igy a felszallas utani elso gondjuk a dolguk elvegzese. Ilyenkor jon az egbol az aldas rendesen a kornyeken nezelodo emberekre.
A tura vegen Istvanek tanacsara kompra pattantunk es kineztunk Manly Beach-re, azaz a manly-i tengerpartra. A turavezeto szerint onnan kapta a nevet, hogy amikor Cook kapitany itt kikotott, az ot fogado bennszulottek hatalmasok es felelmetes kinezetuek voltak (anglolul: manly=ferfias). A komp ut csak fel oras a sydney-i obol altalaban nyugodt vizen. Azert mondom, hogy altalaban nyugodt, mert Greta mutatott egy-ket olyan videot, ahol toronymagas hullamok dobaltak a hajot az obol bejaratanal. Szerencsere nekunk nem volt effele nyalanksagokban reszunk. Manly, az obol eszaki reszen benyulo foldnyelv vegen talalhato. Itt vegigkorzoztuk a gyonyoru kis foutcan, majd megneztuk a tengerpartot, amely szerintem barmikor kenterbe veri Bondi-t. Sajnos ekkorra mar be is esteledett (itt ugye mar erosen osz van), szoval a komp fele vettuk utunkat. A komprol csinaltunk nehany isteni fotot az ejszakai Sydney-rol: az Operahazrol, a Harbour hidrol es a belvaros felhokarcoloirol. Este egesz koran lefekudtunk, mert masnapra korai kezdest terveztunk.
Ennek megfeleloen 6-kor :) szolt az ebreszto, es meg is indultunk az allomas fele, hogy elerjuk a 8-as vonatot, mely elvitt bennunket a Featherdale Vadasparkba. Sydneyben es kornyeken van egy rakat allatkert es vadaspark, de mi ezt valasztottuk, ugyanis ez volt az egyetlen, ahol a belepo araban benne volt a koalak simogatasa es fenykepezese is. Mi aztan komolyan le is simogattuk mind a 20 dollart. Livit, mint azt a kepek mutatjak is majd, egyszeruen pajszervassal nem lehetett lefeszegetni a kis szoros fenevadakrol.
A koala macikrol is megtudtunk nehany erdekes dolgot. Peldaul, hogy a nevuk a katang benszulott nyelvbol szarmazik, melynek jelentese: “nem ivo”. Ez annyiban tenyleg igaz, hogy a koalak a szukseges vizet az eukaliptuszfak leveleinek ragcsalasaval veszik leginkabb magukhoz. A medve megnevezes azonban teljesen helytelen, mert nem tagjai a medvek csaladjanak. A koala legkozelebbi rokona a wombat, amelyrol lathattok kepet is alabb. A koalak kb. 18-20 orat toltenek alvassal naponta. Lustasaguk egyik fo oka az, hogy az eukaliptusz level nem sok energiat nyujt szamukra, igy nem szaladgalhatnak tul sokat. Masik kovetkezmenye az alacsony energiat biztosito etrendnek, hogy az agya szokatlanul kicsi. A koponyauregenek 40%-at viz tolti ki… igazi vizfejuek, de azert zabalni valok! Ja a kis koala nem eszik eukaliptuszlevelet kb. 30 hetes koraig, amikor is eloszor az anyja uruleket kell megennie, s ezzel magahoz veszi az eukaliptuszlevelek megemesztesehez szukseges bakteriumokat. Nyammi!
A koalakon kivul simogattunk meg wallaby-kat, kengurukat, wombatokat es meg emut is. Komolyan, ennel kozelebb nem kerulhettunk volna ezekhez allatokhoz (legalabb is ennyiert). Miutan mar kopaszra simogattuk szegeny kis koalakat (fokent Charlie-t es Macit), tovabbmentunk es megneztunk egy pingvin etetest, de sajnos a krokodil lakomarol lemaradtunk. Mire odaertunk a 4 meteres fenevadhoz, addigra mar csak a tollakat lattuk a viz felszinen lebegni. Innen tovabbmentunk az Ausztralia legveszelyesebb kigyoit bemutato kiallitashoz. Mindig lenyugoz, hogy hogyan is lehet ennyi mergezo allat egy kontinensen. Persze az ausztralok ra is jatszanak, es szivatjak rendesen a turistakat mindenfele remtortenettel, szoval szegeny japan turistak alig mernek lemaszni a buszrol. Azert jobb felni, mint megijedni alapon mi is mindig nagyon odafigyelunk, amikor fuves teruleten setalunk, hogy nehogy telibetrafaljunk egy Taipen-t, mely a fold legmergezobb harapasu kigyoja. Allitolag a taipen harapasa 200-szor mergezobb, mint a csorgokigyoe... Ehhez kepest meg hivatalosan nem halt meg senki taipen harapasatol, ugyanis eddig meg mindenki megkapta az ellenszerumot idoben!!!
Bucsuzoul meg egyszer vegigsimogattunk minden koalat, ami utunkba kerult, majd felpattantunk a vonatra es ket ora mulva megerkeztunk a Blue Mountains-ba, azaz a Kek-hegysegbe. Azert hivjak igy, mert a fak tavolrol kekes szinunek tunnek az eukaliptuszfak altal termelt olaj parolgasa kovetkezteben (bar nekem teljesen normalisnak tuntek :) ). Mivel a nap nagy reszet a vadasparkban toltottuk, igy csak fel negy kornyeken erkeztunk meg a katoombai allomasra. Innen egy helyi busszal jutottunk el a a Kek-hegyseg leghiresebb sziklaformaciojahoz, a Harom Noverhez:
Itt meg elmehettunk volna egy 2-3 oras turara, de ugy voltunk vele, hogy nem maradunk ejszakara; inkabb visszazakatolunk Sydney-be, ahol meg millio latnivalo vart rank. Masnap reggel az elso utunk a Sydney Aquarium-hoz vezetett. Itt, hogy csak a fobb latnivalokat emlitsem, lattunk egy 3.5 meteres sosvizi krokodilt, es tanultunk egy csomo erdekes dolgot errol az allatfajrol.
Krokologia:
1. A legmegbizhatobb formaja annak, hogy megkulonboztessunk egy krokodilt egy aligatortol, a fogaik osszehasonlitasaval lehetseges. Mig az aligatoroknak csak a felso fogait lehet latni, amikor a szajuk csukva van, addig a krokodiloknal lehet mind a felso es az also fogakat latni.
2. A krokik nemet nagy mertekben a feszekben (a krokik tojasokkal szaporodnak) levo homerseklet hatarozza meg. Ha a homerseklet 32 C fok, akkor a legtobb kikelo utod him lesz, mig ha ettol tobb vagy kevesebb, az utodok nagy valoszinuseggel nostenyek lesznek.
3. A felnott krokodilok felelmetes sebeket ejtenek egymason kuzdelmeik soran – olyanokat, amik a legtobb allat veget jelentenek -, megis nagyon ritkan fertozodik el sebuk. Ennek oka, hogy a krokodilok vereben van egy antibiotikum komponens, amely megvedi oket ettol.
4. A sosvizi krokodilok akar 7 meteresre is megnohetnek, bar az 5 meteres peldanyok mar igen ritkanak szamitanak. A nostenyek maximum 3 meteresek.
5. Akar 50-70 evig is elelnek.
6. A torkukban van egy “zaroszelep”, amely nem engedi, hogy viz aramoljon a torkukba mikozben a zsakmanyukat marcangoljak.
7. A krokodilok szemen van egy extra hartya, amely ugy mukodik, mint egy uszoszemuveg. Ez egyben vedi is az allat szemet.
Az akvarium legerdekesebb resze azonban minden ketseget kizaroan a capa medence volt. A medence alatt ket uvegfolyoso vezet, amin keresztul nemcsak oldalrol, de alulrol is meg lehet nezni ezeket a fenevadakat. Habar csak dajkacapaik es szirti capaik voltak azok kozul, amiket ismertunk, de azert ezek is eleg felelmetesnek tuntek ilyen kozelrol. A medenceben meg volt egy-ket hatalmas raja is. Sajnos a kepek nem a legtisztabbak, mert a fenyviszonyok nem voltak valami jok, de azert szerintem sikerult egy-ket nagyon baba kepet csinalnunk:
Az akvariumban eltoltott nehany ora utan meg elsetaltunk a botanikus kertbe, hogy lefenykepezzuk a naplementeben az Operahazat a Harbour hiddal a hatterben. Ez a lejellegzetesebb kep, amit az ember Sydney-ben keszithet. Talan kicsit sablonos, de gyonyoru fenykepeket sikerult keszitenunk. Itt van egy kozuluk:
Miutan erosen sotetedett, gyorsan elszaladtunk megnezni a botanikus kert masik vegeben tanyazo, eppen ebredezo denevereket. Hala istennek bennunket nem sikerult megtisztelniuk, de latva, hogy mennyien voltak, ez csak szerencsenknek tudhato be…
A denevereket magunk mogott hagyva Livi meg elcitalt a Sydney Obszervatoriumba, ahol meg eppen sikerult elcsipnunk az utolso ket jegyet egy csoportba. Itt megneztuk a Szaturnusz gyurujet, valamint a Hold felszinet. Csillagasz turavezetonk mutatott nehany csillagallast is – tobbek kozott a Del Keresztjet, amely evszazadok ota segiti a tengereszeket a tajekozodasban. Sajnos a Del Keresztje csak a deli feltekerol lathato, de nekik meg Goncolszekeruk nincsen…
Az utolso teljes napunkon Sydney-ben elmentunk az Operahazhoz, hogy megnezzuk belulrol is. Itt idegenvezeteses tura kereteben meseltek el nekunk az epulet nem is annyira unalmas tortenetet. A Operahaz megepitesere 1954-ben irtak ki palyazatot, es egy teljesen ismeretlen dan epitesz, Jorn Utzen, nyerte meg a palyazatot. Terveinek kivitelezese komoly nehezsegeket okozott, mivel az epulet formaja meroben ujszeru volt. A terv nagyon jo volt, csak a technologia nem volt meg meg hozza. Igy a tervezett 1963 helyett csak 1973-ra keszult el, es 7 millio dollar helyett a 100 millio dollarra rugott az epitkezes koltsege.. Ennek tudhato be, hogy Jorn Utzen 1966-ban politikai nyomasra visszavonult, es soha tobbe nem tert vissza Sydneybe – sot az elkeszult muvet sem latta soha. 1973-ban II. Erzsebet brit kiralyno avatta fel az Operahazat. Az epulet azota mar a Vilagorokseg reszet kepezi, es a vilag egyik legszebb es talan legjellegzetesebb epuletenek tartjak. Meg a legek kozott megemlitheto, hogy a hangversenyteremben talalhato a vilag legnagyobb mechanikus orgonaja 10500 sippal. Majd lattok is kepet rola, mert szerencsenkre be tudtunk menni oda is.
Az Operahaz utan – teremeszetesen megint kesesben – ismet meglatogattuk Margitekat, akik megint finomsagokkal vartak, de ez alkalommal leneztunk Bondi Beach-re is. A lubickolas utan Margit volt olyan kedves es levagta a hajunkat, mert mar mindkettonknek eleg mikrofon feje volt (kulonosen Livinek). :) Termeszetesen a hajvagas utan meg tobb finomsagot kaptunk – ezuttal Istvan szakacstudomanya kapraztatott el bennunket. Azt hittem tudok sutni, fozni… hat Istvan mellett csak kis kukta lehetek a konyhaban. Azert remelem vendegul lathatunk benneteket egyszer akar Angliaban, akar Magyaroroszagon!
Folyt kov Brisbane-bol, es a Nagy Korallzatony-tol!
melyet Atlantic Clippernek hivtak, kicsit tul is szarnyalta az elvarasainkat. Mindekit 3-4 fos szobakban szallasoltak el, a kaja - habar eleg sovanyka adagokat adtak - egesz finom volt, es nagy megrokonyodesunkre nem is volt annyira partihajo, mint azt sokaktol hallottuk. Termeszetesen fogyott a sor, a goon, es ki tudja meg mi minden rendesen, de az ivos jatekokon kivul nem nagyon csinaltak mast az emberek sotetedes utan. Volt jo nehany angol a fedelzeten, akik szivesen megtanitottak kedvenc ivos jatekaikat a tobbieknek. Szivesen meselnek roluk, de legtobb eleg pajzan, szoval ezekrol inkabb majd szemelyesen. :) Persze mindnek az a lenyege, hogy mindenki minel gyorsabban megbuntesse a majat, bar ismerkedes szempontjabol sem utolso elfogaltsag. Mi egy nemet sraccal, Jannal baratkoztunk itt leginkabb ossze. O, mint nagyon sok masik nemet a sydney-i egyetemen tanult, es most – a tanulmanyait befejezve – utazgat Ausztraliaban es a vilag korul.
A hajout soran tobb helyen is megalltunk, de ezek kozul csak egy volt emlitesre melto: a feher homokkal boritott Whitehaven Beach.
Sajnos itt eszakabbra mar nagyon vigyazni kell a kockameduzakkal. Az ev nagy reszeben valtozo szamban, de elofordulnak, ugyhogy az emberek vagy nem mennek be a vizbe a part menten, vagy csak ott, ahol meduzahalo van. Nem hittem el, amikor olvastam, de a kockameduza az 5. legveszelyesebb allat a Foldon. Ime egy kis info, amit a neten talaltam roluk:
“A kockamedúzák hírhedtek halálos csípésükről: az ő mérgük a legerősebb az állatvilágban. A csalánsejtjeikből kilövellő tüske felsebzi áldozatuk bőrét, és egyúttal beléfecskendezi a méreganyagot. Akit kockamedúza-csípés ér, valójában igen kevés esélye marad a túlélésre - a fájdalomtól az áldozat sokkot kap, és képtelen mozogni, így könnyen megfullad. 1884 óta legalább 5567 ember halálát okozta bizonyítottan a kockamedúza csípése, a becslések szerint napjainkban évente száz ember hal meg medúzacsípésben. Természetesen a méreganyag elsődleges funkciója nem az emberölés, a medúzák a ragadozók elleni védelemre és zsákmányszerzésre használják. Észak-Ausztrália partjai mentén nyaranta (novembertől áprilisig) tömegesen fordulnak elő.” (wikipedia)
Szerencsere a szigeteknel nem volt nagyon veszes a helyzet, de azert igy is csak neopren ruhaban mehettunk be a vizbe.
A meduzaktol sokkal jobban felnek itt a helyiek, mint a capaktol, amit valamilyen szinten meg is ertek. Mint azt mar mi is tapasztaltuk Fidzsin, es ahogy nehany ausztral is meselte, a capak ott vannak mindenhol a vizben, ha latja az ember, ha nem, de sokkal felenkebbek annal, mint hogy tul kozel mereszkedjenek az emberhez. Csak nehogy kivetel legyen az ember a szabalyra. :) De ahogy az egyik ausztral viccesen megjegyezte: nem a capanal kell gyorsabban usznod, hanem a melletted lubickolo haverodnal. :)
Miutan visszaertunk a hajora, felhuztuk a vitorlat es elindultunk egy masik sziget fele, ahol snorkellingezni es buvarkodni lehetett. Sajnos a vitorla felhuzasaval egy idoben a tengeri betegsegem is elotort, de Livi sem nezett ki sokkal jobban nalam, szoval ezt a reszt mind a ketten szivesen kihagytuk volna. Szerintem mindig direkt egy oraval ebed elott bontottunk vitorlat, hogy ne egyenek annyit az emberek. Ha ez volt a celjuk, akkor nalam ez tokeletesen mukodott. Mindez majdnem teljesen nyugodt tengeren!!! El sem birom kepzelni, hogy mikent tudtak ezt honapokon keresztul elviselni emberek evszazadokkal ezelott. Amikor aztan masnap a partra leptem ujra (egy eleg razos visszaut utan), ket loval nem tudtak volna visszavontatni a hajora. Termeszetesen amibe az ember nem hal bele, attol erosebb lesz, es amugy is olyan az emlekezetem, mint egy ebihale, szoval alig ket heten belul ujra hajora szalltunk… de arrol a torturarol majd kesobb meselek ebben a bejegyzesben.
Osszessegeben a hajout jol sikerult, megismertunk egy-ket jo fej embert, de nem talaltuk a szigeteket lenyugozonek, szoval nem igazan ertjuk, hogy mi vonz 700.000 turistat ide minden evben. Meg a snorkelling reszben is csalodtunk, mert a korallok sokkal kevesbe voltak szinesek, mint Fidzsin, es hal is sokkal kevesebb volt. Hiaba, ha az ember a legjobb helyen kezdi, az eleg magasra helyezi a mercet.
Szoval miutan visszaertunk, mar csak par orank maradt Arlie Beach-en, mert meg a hajout elott lefoglaltuk a helyet az este 9-kor indulo tavolsagi buszra. Mondanom sem kell, szarvashiba volt, mert ennek koszonhetoen kihagytunk egy fergeteges utopartit ujdonsult baratainkkal, na meg egy ingyen pizzat. A pozitiv oldala a dolognak, hogy valoszinuleg megsporoltunk magunknak vagy 50 dollart azzal, hogy nem mentunk el bulizni. :)
A buszut Mission Beach-re borzalmasan hosszunak tunt a kenyelmetlen szekeken, annak ellenere, hogy mindkettonk ket ulesen “nyujtozhatott ki”. Termeszetesen hajnali 5-kor nem sokan jottek ki elenk a buszmegalloba, ugyhogy elkolbaszoltunk a kb 2 km-re levo hostelig, ahova termeszetesen nem tudtunk bejelentkezni, mert a recepcio meg nem volt nyitva. Vegul talaltunk ket szeket, a labunkat felraktuk a hatitaskainkra es elszenderedtunk. Miutan tobbe-kevesbe magunkhoz tertunk, bejelentkeztunk a hostelbe, bevasaroltunk, es leheveredtunk a medence partjara. Szerencsere itt is talalkoztunk nehany jo arccal, szoval osztottuk az eszt egeszen estig. A tengerben itt sem lehetett uszni a meduzak miatt, de ehhez mar lassan hozzaszoktunk. Mission Beach - mint azt megerkezesunkkor kitalaltuk - arrol hires, hogy mindenfele extrem sportot ki lehet probalni, de mivel mi ezen mar tobbszorosen is tulestunk Uj-Zelandon, ez mar nem volt annyira erdekes szamunkra. Szerencsere, Uj-Zelandon joval olcsobban meg is usztuk ezeket, hehe! :)
A Mission Beach-en toltott egy ejszaka utan tovabbindultunk keleti parti utunk utolso allomasara, Cairns-be, ahol a Caravella nevezetu hostelben szalltunk meg. Ez volt eddigi ausztraliai szallasaink kozul a legolcsobb, mivel 36 dollarert egy dupla szobat kaptunk, ugy, hogy ebben a vacsorank is benne volt. Sok helyen ennek ketszereseert meg kajat sem adnak, szoval vigyorogtunk, mint a vadalma. Cairns-rol csak annyit, hogy a Nagy-Korallzatonyhoz valo kozelsege miatt Eszak-Queensland egyik legnagyobb es legnepszerubb turista kozpontja. Tropusi eghajlatanak koszonhetoen szaraz es esos evszakok kovetik egymast. Tole eszakra talalhato a Fold legosibb (110 millio eves) esoerdeje, mely egeszen a tengerig huzodik… az odavezeto uton, a Daintree folyonal pedig krokodilokat lathat sutkerezni az ember. Ez az az Ausztralia, amiert idejottunk! Habar nagyon tetszett Sydney es Melbourne is, de Cairns elott nem igazan ertettuk, hogy mi nyugoz le Ausztraliaban annyi embert.
A Cairns-ben toltott ot napbol az elso kettot azzal toltottuk, hogy megtervezzuk az ausztraliai utunkbol hatralevo ket hetet. Hosszas tepelodes utan vegul lefoglaltunk egy egynapos snorkelling turat a Nagy-Korallzatonyhoz, valamint tovabbi turakat az orszag eszaki reszen levo Darwinban, es a szo szerint az isten hata mogott levo Alice Springs-ben.
Pentek reggel 7-kor fel is vett bennunket egy kis busz es elvitt a Cairns-tol egy oranyira levo Port Douglas-be, ahonnan a hajonk, a Habba indult.
A jegyunk araban egy ingyenes buvarmerules is benne foglaltatott, amit meg mindenkepp szerettunk volna kiprobalni. Sajnos nekem mar a snorkelling kozben is voltak ketelyeim, hogy menni fog-e a buvarkodas, mert mar a buvarpipa szamba veteletol majdnem megfulladtam. Sajnos a merules is eleg nehezen megy, ha az ember nem harap ra a regulatorra, es 5-10 meter melyen egy ilyen panikroham nem a legkellemesebb dolog. Mikor elmondtam a problemamat az egyik a Habba-n dolgozo, enyhen a sajat neme fele huzo pacaknak, csak nevetve annyit mondott: “Meg szerencse, hogy heteroszexualis vagy!” :) Elkepzelhetitek, mindketten rohogtunk, mint a fakutyak! En ebbe bele se gondoltam meg soha. Jobb is! Szoval en ezzel ki is estem a jatekbol, de Livi azert megprobalta. Igaz, o sem birta sokaig, mert allandoan viz ment az orraba, szoval vegul 1-2 meter utan o is hosiesen feladta a kuzdelmet. Nem is baj, ennyivel is kevesebbet koltunk majd Thaifoldon, mert eredetileg ott akartunk megcsinalni a PADI buvarvizsgankat. A korallzatony nagyon szep volt, de megint csak azt kell mondanom, hogy Fidzsit nem tudta felulmulni..de az is lehet, hogy csak rossz helyre vittek. Nem csodalkoznek, hiszen a Nagy-Korallzatony 2000 km hosszan huzodik Ausztralia Queensland nevezetu allamanak partja mellett, es mintegy 34 millio hektaron terul el. Ha kicsit szenzaciohajhaszok akarnank lenni, akkor azt is mondhatnank, hogy a korall az egyetlen allat, amit a vilagurbol is lehet latni. Ez annyiban igaz, hogy a korallzatonyokat tenylegesen viragallatkak es korallpolipok alkotjak. De ezek az allatkak maximum 2 cm meretuek, es tobb ezren hoznak letre egy koloniat ugy, hogy a kalcium-karbonatot kivalasztva szilard vazat alkotnak, szoval nem egy allatrol van szo.
A fo indok, amiert ugy dontottunk, hogy mindenkeppen kihajozunk a korallzatonyhoz, az volt hogy, megnezzuk a vilagorokseg eme gyongyszemet meg mielott az emberiseg vegkepp tonkrevagja. Eppen most olvastam, hogy a Fold korallallomanyanak 70% igen rossz allapotban van, es ha nem teszunk semmit ellene, akkor a kornyezetszennyezesnek, globalis felmelegedesnek, a halaszatnak, illetve a szabalyozatlan turizmusnak koszonhetoen 30-40 ev mulva lehet, hogy a korallzatonyok nagy resze eltunik. Szerencsere az ausztral kormany 1975-ben letrehozta a Nagy-Korallzatony Tengeri Park-ot, melynek koszonhetoen nagyon lassu javulas indult meg a korall allapotaban, legalabb is Ausztralia partjainal.
Ennyi sok informacio utan szerintem mar ugyis alig varjatok a kepeket, szoval abba is hagyom lassan ezt a bejegyzest. Kovetkezo tudositasunkat a krokodiloktol hemzsego Adelaide folyo mellol, Darwinbol varhatjatok!
