Utazasunknak immaron hivatalosan is atleptunk a masodik, immar az Europa fele kozelito szakaszaba. Itt Ausztralia keleti partjan mar csak 8 oraval vagyunk elorebb, mint Magyarorszag, mig Uj Zelandon a kulonbseg pontosan 12 ora volt.
Aprilis 14-en este 10-kor megerkeztunk vegre a melbourne-i repterre, ahol Livi taskajat nyitva talaltuk, amikor levettuk a futoszalagrol. Szegenyt egy kicsit megviselte a hosszu utazas, meg az, hogy ugralnunk kell rajta, hogy be tudjuk huzni a cipzart. Szerencsere nem esett ki belole semmi, es a cipzar nagyon jol szuperal azota is, szoval a pillanatnyi panikroham gyorsan alabbhagyott. Mivel nem foglaltunk elore szallast, a repteren gyorsan nekilattunk vegigtelefonalni a hosteleket. Ausztraliaban es Uj-Zelandon minden repteren van egy informacios pont, ahonnan ingyen fel lehet hivni rengeteg hostelt es szallodat, ugyhogy meg keso este is siman talaltunk egyet, ami nem volt tul messze a buszallomastol. Egyebkent a szallasok itt sokkal dragabbak, mint Uj-Zelandon, szoval szamunkra anyagilag Ausztralia a nagy mumus. Mig Uj-Zelandon 25 NZD-ba (3530Ft) kerult egy agy egy 6 fos szobaban, addig itt akar 30 AUD-t (5600Ft) is elkernek ugyanezert. Az internet persze mindket orszagban elkepesztoen draga. De azert neha szerencsenk van, es sikerul talalnunk egy kavezot, vagy Meki-t, ahol ingyenes az internet. Tobbek kozott ennek is koszonheto a bloggal valo elmaradasunk. Az internet viszont valami hihetetlenul lassu a vilag ezen szegleteben. Ami Del-Amerikaban annak idejen 1-2 ora volt, az most akar 4-5 oraig is eltarthat. Raadasul akar 8 dollart is elkernek 2 ora internetert!!!!
Szoval az elso estet az All Nations nevezetu hostelben foglaltuk le, ami – mint erkezesunkkor kiderult – a Nomads hostellanc egyik oszlopos tagja (ezeket a hosteleket keruljuk, mint a pestist). Hala istennek csak egy ejszakat foglaltunk le elore, mert eddigi utazasunk messze legrosszabb ejszakajat sikerult itt atelnunk. A szobank ugy nezett ki, mintha egy bukaresti munkasszalloba ertunk volna: buzlott a cigitol, es reggel 4-tol a villamosoktol egyszeruen nem lehett aludni. Az agynemut, amit kaptunk meg felmosorongynak se nagyon hasznalnam, annyi folt volt rajta… bele sem akarok gondolni mitol… Masnap reggel szepen fogtuk a satorfankat, es atslattyogtunk egy kozeli kisebb es hangulatosabb hostelbe, ahol ugyanannyi penzert meg a reggeli is benne foglaltatott az arban, es raadaskent meg a szoba sem ugy nezett ki, mint egy putri. Itt kezdtuk el a koveztkezo nehany nap programjanak, a Nagy Oceani Utnak (NOU) a megtervezeset. Hosszas tepelodes utan arra jutottunk, hogy a kocsiberles a legolcsobb es legjobb modja annak, hogy megnezzunk mindent, amit beterveztunk. Igy masnap ki is bereltunk a leggazdasagosabb kicsi kocsit, amit csak talalni lehetett, es nekivagtunk a nagy utnak. Melbourne-ben vezetni “elmeny” volt, de amint kiertunk az autopalyara, mar nem volt semmi gond. Csak remelni merem, hogy nem kapunk semmi birsagot, mert a tarsasag, akitol bereltuk az autot, lehuzna 110 dollarral adminisztrativ koltseg cimszo alatt. Na meg persze a birsaggal.
Az NOU Melbourne-tol kb. 100 km-re nyugatra egy Torquay nevezetu varosnal kezdodik, es Ausztralia legszebb tengerparti reszeit erintve Warrnamboolban er veget. Arrol, hogy milyen szep, csak annyit, hogy a 106 km-es tengerparti reszt ket nap alatt sikerult teljesitenunk. Az elso megallonk a Torquay-tol 10 km-re levo Bells Beach volt, ami husvetkor a Szorf Vilagbajnoksagnak adott otthont. Bar en magam nem vagyok nagy szorfos, de nagyon sajnaltam, hogy nem lehettunk itt egy-ket hettel korabban. Mikor leertunk a partra azonnal megertettuk, hogy miert is a szorfozok paradicsoma ez a partszakasz. 2-3 meteres hullamok – ha nem tobb – ostromoltak a partot, es a hullamok mar kilometerekkel a partok elott elindultak, nem pedig csak a part kozvetlen kozeleben. Ennek koszonhetoen a szorfozok tobb szaz meteren keresztul lovagolhattak meg ugyanazt a hullamot:
Azutan egy rovidke kis vezetes utan meg is erkeztunk aznapi szallasunkra, a lorne-i YHA hostelbe, amit azert valasztottunk ki, mert ingyenes internetet nyujtottak. A hostel amugy az erdo szelen volt, szoval sikerult itt latnunk mindenfele papagajt, rokat, oposszumot. Igazi allatkertben erezhetuk magunkat, amikor reggel 6-kor a papagajok es kacagomadarak rikacsolasara ebredtunk. De inkabb ez, mint a telefonom ebresztoje egy sotet hetfo reggelen. :) A hostelben talalkoztunk egy ausztral csajjal is, aki meghivott bennunket magahoz couchsurfing-elni, azaz ingyen lakni. A couchsurfing egy igen elterjedt modszer az utazok koreben, hogy megsporoljanak egy kis penzt. Tudom, mindenkinek az az elso gondolata, hogy nem biztonsagos egy vadidegennel ott aludni, es be kell vallanom, en sem voltam eloszor elajulva az otlettol, de altalaban ezt az egeszet egy olyan weboldalon keresztul bonyolitja az ember, mint a www.couchsurfing.com. Ezen a weboldalon, csak regisztralt felhasznalokent ajanlhat az ember agyat, vagy veheti igenybe valaki vendegszeretet. Az ovatosabb utazok ugy tudjak kiszurni a pszichopatakat, hogy csak olyan emberhez mennek, akinek sok jo ajanlasa van. Szoval aki nem banja, hogy a kanapen kell aludnia, es szeretne baratokat a vilag minden reszen, az regisztraljon azonnal, es probalja ki. Szerintem mi is hamarosan ki fogjuk probalni, ahogy erosen fogyatkozik a penzunk.
Lorne-bol majd egy teljes napba telt amig elertunk az alig 60 km-re levo Princetown faluba, egyreszt mert allandoan a koalakat probaltuk meglesni a fakon, masreszt pedig az ut lelegzetelallito tengerparti reszeken kigyozott. Igazi elmeny volt ezeken a szerpentineken vezetni, bar valoszinuleg Livi ezt maskeppen latja. Miutan letertunk a foutrol, hogy megnezzuk az Ottway felszigeten levo vilagitotornyot, szinte minden percben megalltunk, mert koalak lustiztak a kornyezo fakon.
Livit ugy kellett lefogni, hogy fel ne masszon es le ne hozzon egyet. Itt szuletett meg bennunk az otlet, hogy talalnunk kell egy helyet, ahol meg is lehet tapizni ezeket az eukaliptusz szagu kis rosszcsontokat. De errol reszletesebben majd csak a kovetkezo blogbejegyzesben irok.
A nap vegere sikerult elernunk a legszebb partszakaszhoz, igy gyorsan letekertunk a parta megnezni a naplementet, es csak masnap folytattuk az utunkat. Ime itt egy foto a naplementerol a 12 Apostol nevezetu sziklaformacional:
Nem lattok rosszul, es a matematikai tudasotokkal sincs semmi problema: a 12 apsotol kozul nem lathatjatok mindet, es nehany sajnos el is tunt a hullamok orokos alhatatos munkajanak kovetkezteben, amelyek allando jelleggel formaljak a viszonylag puha homokkobol allo partvonalat. A tenger minden evben 2 cm-t csippent le a szarazfoldbol. Ez nem tunik soknak, de a tenger mar evmilliok ota (az itt lathato homokkofalak 20 millio eve jott letre) pusztitja a part menti sziklakat.
A vizben lathato sziklaformak ugy alakulnak ki, hogy a homokko fal puhabb reszeit kikezdik a folyamatosan csapkodo hullamok (1. kep). Ezek utan a kemenyebb kozetek mogott levo puhabb kozeteket kezdi el pusztitani a tenger, es igy jonnek letre a hidra emlekezteto ives formak (2. kep, illetve az Arch boltiv a kepek kozott). Amikor pedig mar nem birjak tartani a sziklak a boltives formakat, a boltiv leszakad, s a 12 Apostolnal lathato sziklatornyok maradnak hatra emlekeztetoul, hogy nehany evezrede meg hol volt a part. Vegul a sziklatornyok is osszeomlanak, s legfeljebb egy kupac ko marad beloluk. Valojaban mar a 12 apostolbol is csak 11 all…, igaz, a viz egyfolytaban ujak alakitasan munkalkodik.
Szallast aznap a 13. Apostol nevezetu hostelben talaltunk, ahol amellett, hogy tok olcson kaptunk egy dupla szobat, meg vacsoraval is megkinaltak. Az elet apro oromei.
Masnap kora reggel elindultunk, hogy megnezzuk az oceani ut legszebb sziklaformacioit:
- a Gibson lepcsot (itt le is lehet menni a homokos tengerpartra, de vigyazni kell, mert ha jon a dagaly, konyen csapdaba ejthet a gyorsan emelkedo tenger),
- a Loch Ard Gorge-ot (ahol a Loch Ard nevezetu hajo elsullyedt 1878-ban. Csupan ket tulelo volt, akiket a vadul hullamzo tenger a kis obolbe sodort. A Loch Ard esete nem volt azonban egyedulallo. Ezt a 100 km-es partszakaszt a Hajoroncsok tengerpartjanak is szoktak nevezni, mert a 19. szazadban alig 40 ev alatt 80 hajo sullyedt itt el),
- az Arch-ot (gyonyoru boltiv, mely benyulik az oceanba),
- a London hidat es a Grotto-t.
Mikor kinezelodtuk magunkat – habar siman maradtunk volna meg egy-ket napot, hogy gyonyorkodjunk a sziklakat vadul ostromolo hullamokban – elindultunk eszak fele a Grampians Nemzeti Parkba. Ez kb. 3 oranyi kocsiutra van a tengerparttol, es az ember itt mar talal olyan utakat, amelyeken akar fel oran keresztul nem jon szembe senki…es hol van ez meg Ausztalia kozepso reszetol (az Outback-tol), amely leginkabb kietlensegerol hires. Erdekessegkeppen, Ausztraliaban kb. ketszer annyian laknak, mint Magyarorszagon, ugy hogy a foldresz nagysaga Europaeval vetekszik. Ez a keves ember is leginkabb a keleti parton oszlik el, szoval a foldresz 90%-a kong az uressegtol.
A Grampians Nemzeti Park kozpontja Halls Gap, igy ide tartottunk mi is. Ugy volt, hogy meg aznap este visszavezetunk Hamiltonba, hogy megszalljunk annal az ausztral csajnal, aki felajanlotta, hogy ingyen lakhatunk nala, de vegul - mivel Hamilton meg vagy 120 km-re volt – ugy dontottunk, hogy olcsobb, ha maradunk es berlunk egy szobat. Elso utunk az informacios ponthoz vezetett – ami szinte minden ausztral varosban megtalalhato – hogy megtudjuk, mit erdemes megneznunk a kornyeken. Szallaskereses utan a Brambuk park fele vettunk az utunkat, ahol szabadon koszalo kengurukat es emukat lehetett latni. Mar a szallasunkon is lattunk kengurukat, de a park fele kozeledve a szamuk megsokszorozodott. Teljes nyugalommal ugraltak at a kocsik elott, vagy eppen pihentek meg az ut kozepen. A kevesbe vidam oldala a dolognak, hogy eleg sokat el is utnek kozuluk.
A parkban egy kisebb turat tettunk, es egesz vegig kengurukat, wallabikat es emukat hajkurasztunk. Ezek az allatok nem voltak annyira szelidek, hogy megsimogathassuk oket, de azert egesz kozel tudtunk kerulni hozzajuk egy-ket foto erejeig. Itt csak a kisebb szurke kengurukat lattunk, amelyek joval kisebbek, mint Ausztralia belsejeben elo voros tarsaik. A voros kenguruk 2 meteresre is megnohetnek es 10 meteres szokelleseikkel akar 60 km/oras sebessegre is fel tudnak gyorsulni rovidebb tavon.
Masnap kora reggel felmentunk a hegyekbe es megneztuk a Grampians Nemzeti Park nevezetessegeit: a MacKenzie vizesest, es egy par kilato helyet. Miutan lattunk mar egy-ket nagy vizesest utunk soran, Ausztralia vizben sokkal szegenyebb vizesesei nem szarnyaltak tul a korabbiakat szepsegukkel, de az odavezeto ut megerte a sok gyaloglast. Del fele elindultunk vissza Halls Gapbe, hogy meg egyszer megnezhessuk a kengurukat. Miutan konnyes bucsut vettunk toluk, visszaindultunk Melbourne-be. Az uton visszafele meg beugrottunk egy Ballarat nevezetu varosba, amely a 19. szazadi aranylaz idejen viragzott fel, s azota is orzik a hagyomanyokat (pl. ki lehet probalni az aranymosast szep kis summa fejeben). Sajnos csak fel 5-re erkeztunk meg, igy minden epp bezarni keszult. Kulonosebb program hianyaban tovabbindultunk Melbourne fele ujra, es fel hetkor sikerult is megerkeznunk egy hatalmas forgalmi dugoba. A GPS-en levo terkep eleg regi volt, szoval meg sikeresen el is tevedtunk. Csak remenykedni tudok, hogy nem vitt ra semmilyen fizetos utra, amelybol ketto is van Melbourne kornyeken. Vegul szerencsesen megerkeztunk a varos kozpontjaban levo hostelunkbe, ahol csodaval hataros modon meg parkolot is sikerult talalnunk. Masnap reggel – szobatarsaink kitoro oromere - 4-kor szolt az ebresztoorank es fel ora mulva mar uton is voltunk, hogy leadjuk a kocsit es felpattanjunk a fel 8-as sydney-i jaratra. Innen, Ausztralia talan legszebb es leghiresebb varosabol jelentkezik legkozelebb a Csipet csapat.
Halihó Csipet Csapat! Épp két hete láttuk a Travel Chanel-ön a 12 Apostol nevezetű sziklaformációt. Már akkor is az volt a véleményünk, hogy gyönyörű, s reméltük is, hogy ti élőben is megcsodáljátok. Apropó Attila, reméljük, hogy azt a Warning feliratú táblát hazahozod, mert nagyon vicces(: Olvastátok a Fidzsis bejegyzéshez fűzött megjegyzésünket, mert hasznos tanácsokat írtunk benne?!
Egy koala ide is jöhetne, bár nem tudom Anyu mit szólna?!:D A Nagy Óceáni Út nagyon szép lehetett élőben, merthogy így képről is szép. :P Jaa, amúgy egy kenguru is jöhetne.. egy olyan kisebb fajta!:P Vigyázzatok magatokra! Puszi: CsL
Szoval akkor 2 koala es 1 wallaby rendel? :) Igyekszunk atcsempeszni a hataron. Ti addig gondoskodjatok az eukaliptusz fak telepiteserol! :) Sajnos a tablat nem tudtam lelopni, de legkozelebb felasom, es hazaviszem...a koalak mellett elferne az is :) A capas jo tanacsaitokat - habar nagyon koszonjuk- remelhetoleg nem kell hasznositani, de azert jol az agyunkba vestuk, mert hamarosan 3 napig a Nagy Korallzatonynal hajokazunk.
Azutan egy rovidke kis vezetes utan meg is erkeztunk aznapi szallasunkra, a lorne-i YHA hostelbe, amit azert valasztottunk ki, mert ingyenes internetet nyujtottak. A hostel amugy az erdo szelen volt, szoval sikerult itt latnunk mindenfele papagajt, rokat, oposszumot. Igazi allatkertben erezhetuk magunkat, amikor reggel 6-kor a papagajok es kacagomadarak rikacsolasara ebredtunk. De inkabb ez, mint a telefonom ebresztoje egy sotet hetfo reggelen. :) A hostelben talalkoztunk egy ausztral csajjal is, aki meghivott bennunket magahoz couchsurfing-elni, azaz ingyen lakni. A couchsurfing egy igen elterjedt modszer az utazok koreben, hogy megsporoljanak egy kis penzt. Tudom, mindenkinek az az elso gondolata, hogy nem biztonsagos egy vadidegennel ott aludni, es be kell vallanom, en sem voltam eloszor elajulva az otlettol, de altalaban ezt az egeszet egy olyan weboldalon keresztul bonyolitja az ember, mint a www.couchsurfing.com. Ezen a weboldalon, csak regisztralt felhasznalokent ajanlhat az ember agyat, vagy veheti igenybe valaki vendegszeretet. Az ovatosabb utazok ugy tudjak kiszurni a pszichopatakat, hogy csak olyan emberhez mennek, akinek sok jo ajanlasa van. Szoval aki nem banja, hogy a kanapen kell aludnia, es szeretne baratokat a vilag minden reszen, az regisztraljon azonnal, es probalja ki. Szerintem mi is hamarosan ki fogjuk probalni, ahogy erosen fogyatkozik a penzunk.
Lorne-bol majd egy teljes napba telt amig elertunk az alig 60 km-re levo Princetown faluba, egyreszt mert allandoan a koalakat probaltuk meglesni a fakon, masreszt pedig az ut lelegzetelallito tengerparti reszeken kigyozott. Igazi elmeny volt ezeken a szerpentineken vezetni, bar valoszinuleg Livi ezt maskeppen latja. Miutan letertunk a foutrol, hogy megnezzuk az Ottway felszigeten levo vilagitotornyot, szinte minden percben megalltunk, mert koalak lustiztak a kornyezo fakon.
Livit ugy kellett lefogni, hogy fel ne masszon es le ne hozzon egyet. Itt szuletett meg bennunk az otlet, hogy talalnunk kell egy helyet, ahol meg is lehet tapizni ezeket az eukaliptusz szagu kis rosszcsontokat. De errol reszletesebben majd csak a kovetkezo blogbejegyzesben irok.
A nap vegere sikerult elernunk a legszebb partszakaszhoz, igy gyorsan letekertunk a parta megnezni a naplementet, es csak masnap folytattuk az utunkat. Ime itt egy foto a naplementerol a 12 Apostol nevezetu sziklaformacional:
Nem lattok rosszul, es a matematikai tudasotokkal sincs semmi problema: a 12 apsotol kozul nem lathatjatok mindet, es nehany sajnos el is tunt a hullamok orokos alhatatos munkajanak kovetkezteben, amelyek allando jelleggel formaljak a viszonylag puha homokkobol allo partvonalat. A tenger minden evben 2 cm-t csippent le a szarazfoldbol. Ez nem tunik soknak, de a tenger mar evmilliok ota (az itt lathato homokkofalak 20 millio eve jott letre) pusztitja a part menti sziklakat.
A vizben lathato sziklaformak ugy alakulnak ki, hogy a homokko fal puhabb reszeit kikezdik a folyamatosan csapkodo hullamok (1. kep). Ezek utan a kemenyebb kozetek mogott levo puhabb kozeteket kezdi el pusztitani a tenger, es igy jonnek letre a hidra emlekezteto ives formak (2. kep, illetve az Arch boltiv a kepek kozott). Amikor pedig mar nem birjak tartani a sziklak a boltives formakat, a boltiv leszakad, s a 12 Apostolnal lathato sziklatornyok maradnak hatra emlekeztetoul, hogy nehany evezrede meg hol volt a part. Vegul a sziklatornyok is osszeomlanak, s legfeljebb egy kupac ko marad beloluk. Valojaban mar a 12 apostolbol is csak 11 all…, igaz, a viz egyfolytaban ujak alakitasan munkalkodik.
Szallast aznap a 13. Apostol nevezetu hostelben talaltunk, ahol amellett, hogy tok olcson kaptunk egy dupla szobat, meg vacsoraval is megkinaltak. Az elet apro oromei.
Masnap kora reggel elindultunk, hogy megnezzuk az oceani ut legszebb sziklaformacioit:
- a Gibson lepcsot (itt le is lehet menni a homokos tengerpartra, de vigyazni kell, mert ha jon a dagaly, konyen csapdaba ejthet a gyorsan emelkedo tenger),
- a Loch Ard Gorge-ot (ahol a Loch Ard nevezetu hajo elsullyedt 1878-ban. Csupan ket tulelo volt, akiket a vadul hullamzo tenger a kis obolbe sodort. A Loch Ard esete nem volt azonban egyedulallo. Ezt a 100 km-es partszakaszt a Hajoroncsok tengerpartjanak is szoktak nevezni, mert a 19. szazadban alig 40 ev alatt 80 hajo sullyedt itt el),
- az Arch-ot (gyonyoru boltiv, mely benyulik az oceanba),
- a London hidat es a Grotto-t.
Mikor kinezelodtuk magunkat – habar siman maradtunk volna meg egy-ket napot, hogy gyonyorkodjunk a sziklakat vadul ostromolo hullamokban – elindultunk eszak fele a Grampians Nemzeti Parkba. Ez kb. 3 oranyi kocsiutra van a tengerparttol, es az ember itt mar talal olyan utakat, amelyeken akar fel oran keresztul nem jon szembe senki…es hol van ez meg Ausztalia kozepso reszetol (az Outback-tol), amely leginkabb kietlensegerol hires. Erdekessegkeppen, Ausztraliaban kb. ketszer annyian laknak, mint Magyarorszagon, ugy hogy a foldresz nagysaga Europaeval vetekszik. Ez a keves ember is leginkabb a keleti parton oszlik el, szoval a foldresz 90%-a kong az uressegtol.
A Grampians Nemzeti Park kozpontja Halls Gap, igy ide tartottunk mi is. Ugy volt, hogy meg aznap este visszavezetunk Hamiltonba, hogy megszalljunk annal az ausztral csajnal, aki felajanlotta, hogy ingyen lakhatunk nala, de vegul - mivel Hamilton meg vagy 120 km-re volt – ugy dontottunk, hogy olcsobb, ha maradunk es berlunk egy szobat. Elso utunk az informacios ponthoz vezetett – ami szinte minden ausztral varosban megtalalhato – hogy megtudjuk, mit erdemes megneznunk a kornyeken. Szallaskereses utan a Brambuk park fele vettunk az utunkat, ahol szabadon koszalo kengurukat es emukat lehetett latni. Mar a szallasunkon is lattunk kengurukat, de a park fele kozeledve a szamuk megsokszorozodott. Teljes nyugalommal ugraltak at a kocsik elott, vagy eppen pihentek meg az ut kozepen. A kevesbe vidam oldala a dolognak, hogy eleg sokat el is utnek kozuluk.
A parkban egy kisebb turat tettunk, es egesz vegig kengurukat, wallabikat es emukat hajkurasztunk. Ezek az allatok nem voltak annyira szelidek, hogy megsimogathassuk oket, de azert egesz kozel tudtunk kerulni hozzajuk egy-ket foto erejeig. Itt csak a kisebb szurke kengurukat lattunk, amelyek joval kisebbek, mint Ausztralia belsejeben elo voros tarsaik. A voros kenguruk 2 meteresre is megnohetnek es 10 meteres szokelleseikkel akar 60 km/oras sebessegre is fel tudnak gyorsulni rovidebb tavon.
Masnap kora reggel felmentunk a hegyekbe es megneztuk a Grampians Nemzeti Park nevezetessegeit: a MacKenzie vizesest, es egy par kilato helyet. Miutan lattunk mar egy-ket nagy vizesest utunk soran, Ausztralia vizben sokkal szegenyebb vizesesei nem szarnyaltak tul a korabbiakat szepsegukkel, de az odavezeto ut megerte a sok gyaloglast. Del fele elindultunk vissza Halls Gapbe, hogy meg egyszer megnezhessuk a kengurukat. Miutan konnyes bucsut vettunk toluk, visszaindultunk Melbourne-be. Az uton visszafele meg beugrottunk egy Ballarat nevezetu varosba, amely a 19. szazadi aranylaz idejen viragzott fel, s azota is orzik a hagyomanyokat (pl. ki lehet probalni az aranymosast szep kis summa fejeben). Sajnos csak fel 5-re erkeztunk meg, igy minden epp bezarni keszult. Kulonosebb program hianyaban tovabbindultunk Melbourne fele ujra, es fel hetkor sikerult is megerkeznunk egy hatalmas forgalmi dugoba. A GPS-en levo terkep eleg regi volt, szoval meg sikeresen el is tevedtunk. Csak remenykedni tudok, hogy nem vitt ra semmilyen fizetos utra, amelybol ketto is van Melbourne kornyeken. Vegul szerencsesen megerkeztunk a varos kozpontjaban levo hostelunkbe, ahol csodaval hataros modon meg parkolot is sikerult talalnunk. Masnap reggel – szobatarsaink kitoro oromere - 4-kor szolt az ebresztoorank es fel ora mulva mar uton is voltunk, hogy leadjuk a kocsit es felpattanjunk a fel 8-as sydney-i jaratra. Innen, Ausztralia talan legszebb es leghiresebb varosabol jelentkezik legkozelebb a Csipet csapat.
Halihó Csipet Csapat!
VálaszTörlésÉpp két hete láttuk a Travel Chanel-ön a 12 Apostol nevezetű sziklaformációt. Már akkor is az volt a véleményünk, hogy gyönyörű, s reméltük is, hogy ti élőben is megcsodáljátok.
Apropó Attila, reméljük, hogy azt a Warning feliratú táblát hazahozod, mert nagyon vicces(:
Olvastátok a Fidzsis bejegyzéshez fűzött megjegyzésünket, mert hasznos tanácsokat írtunk benne?!
Üdv:
Vargáék(:
Még valami, egy koalát is hozzatok haza!!!!!!!!
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésEgy koala ide is jöhetne, bár nem tudom Anyu mit szólna?!:D A Nagy Óceáni Út nagyon szép lehetett élőben, merthogy így képről is szép. :P
Jaa, amúgy egy kenguru is jöhetne.. egy olyan kisebb fajta!:P
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: CsL
Hello Mindenki!
VálaszTörlésSzoval akkor 2 koala es 1 wallaby rendel? :) Igyekszunk atcsempeszni a hataron. Ti addig gondoskodjatok az eukaliptusz fak telepiteserol! :)
Sajnos a tablat nem tudtam lelopni, de legkozelebb felasom, es hazaviszem...a koalak mellett elferne az is :)
A capas jo tanacsaitokat - habar nagyon koszonjuk- remelhetoleg nem kell hasznositani, de azert jol az agyunkba vestuk, mert hamarosan 3 napig a Nagy Korallzatonynal hajokazunk.
Ero, egeszseg!
Livi es Attila