Az elozo bejegyzest Rainbow Beach-nel hagytuk abba, ahonnan egy 6 oras buszut utan Agnes Waterben szalltunk meg. Igazabol nem volt itt semmi, amit meg akartunk volna nezni, de utazasunk kovetkezo allomasa meg 8 oraval odebb volt, s nem volt kedvunk egyhuzamban 14 orat a buszon tolteni… na meg persze az ido sem surgetett bennunket. Itt a Southern Cross nevezetu hostelt neztuk ki magunknak, mely egyik legjobb szallasunk volt eddig. A hostel gazdaja nagyon bele lehet orulve a buddhizmusba, mert az egesz hely tele volt Buddha szobrokkal, es ugy altalaban nyugalmat sugarzott. Estenkent viszont mindenfele orult partit rendeztek az ottlakok szorakoztatasara. Az indulasunk estejen peldaul egy Survivor (Tulelo) parti volt, ahol a lanyok fuszoknyaban masiroztak fel-ala, a hajotorottnek oltozott fiuk nagy oromere.
Innen ejszakai busszal indultunk tovabb, ami abbol a szempontbol nagyon jo volt, hogy nem kellett szallasert fizetnunk, viszont minden porcikank sajgott mire reggel 7-kor megerkeztunk. Lenne mit tanulniuk az itteni busztarsasagoknak Del-Amerikatol kenyelmes buszok szempontjabol… Azota sem aludtunk olyan jot buszon, mint hosszu del-amerikai utjaink soran. Kovetkezo allomasunk Airlie Beach volt, egy kis falu a keleti parton, ahol szinte mindenki megall, hogy egy, vagy tobb napos hajoutra induljon a Whitsunday-szigetekre. Nepszerusegebol kifolyolag eleg sok hajo kozul lehetett valasztani, a kicsitol (10 fo) a nagyig (50 fo), illetve a kis katamarantol a nagy ketarbocos hajokig. Szamunkra ket fontos kriterium volt: ne legyen egy abszolut partihajo, illetve – mivel en hajlamos vagyok a tengeri betegsegre – legyen viszonylag nagy, hogy ne dobaljak annyira a hullamok. Vegul a legnagyobb hajo mellett dontottunk, amirol azt mondtak, hogy kevesbe erzi rajta az ember a hullamzast, megis gyorsabb, mint egy katamaran. Jobb dolgunk hijan reggel 7-tol delig a McDonalds-ban ucsorogtunk, rakattanva az ingyen internetre. Ebed utan leadtuk a csomagjainkat megorzesre, majd elindultunk ket szatyornyi ruhaval a hajora. Uton a kikoto fele vettunk egy kis piat is, hogy ne erezzuk magunkat annyira hulyen, amikor korulottunk mindenki leissza magat a sarga foldig. A hajo, egy 34 meter hosszu szkuner melyet Atlantic Clippernek hivtak, kicsit tul is szarnyalta az elvarasainkat. Mindekit 3-4 fos szobakban szallasoltak el, a kaja - habar eleg sovanyka adagokat adtak - egesz finom volt, es nagy megrokonyodesunkre nem is volt annyira partihajo, mint azt sokaktol hallottuk. Termeszetesen fogyott a sor, a goon, es ki tudja meg mi minden rendesen, de az ivos jatekokon kivul nem nagyon csinaltak mast az emberek sotetedes utan. Volt jo nehany angol a fedelzeten, akik szivesen megtanitottak kedvenc ivos jatekaikat a tobbieknek. Szivesen meselnek roluk, de legtobb eleg pajzan, szoval ezekrol inkabb majd szemelyesen. :) Persze mindnek az a lenyege, hogy mindenki minel gyorsabban megbuntesse a majat, bar ismerkedes szempontjabol sem utolso elfogaltsag. Mi egy nemet sraccal, Jannal baratkoztunk itt leginkabb ossze. O, mint nagyon sok masik nemet a sydney-i egyetemen tanult, es most – a tanulmanyait befejezve – utazgat Ausztraliaban es a vilag korul.
A hajout soran tobb helyen is megalltunk, de ezek kozul csak egy volt emlitesre melto: a feher homokkal boritott Whitehaven Beach.
Sajnos itt eszakabbra mar nagyon vigyazni kell a kockameduzakkal. Az ev nagy reszeben valtozo szamban, de elofordulnak, ugyhogy az emberek vagy nem mennek be a vizbe a part menten, vagy csak ott, ahol meduzahalo van. Nem hittem el, amikor olvastam, de a kockameduza az 5. legveszelyesebb allat a Foldon. Ime egy kis info, amit a neten talaltam roluk:
“A kockamedúzák hírhedtek halálos csípésükről: az ő mérgük a legerősebb az állatvilágban. A csalánsejtjeikből kilövellő tüske felsebzi áldozatuk bőrét, és egyúttal beléfecskendezi a méreganyagot. Akit kockamedúza-csípés ér, valójában igen kevés esélye marad a túlélésre - a fájdalomtól az áldozat sokkot kap, és képtelen mozogni, így könnyen megfullad. 1884 óta legalább 5567 ember halálát okozta bizonyítottan a kockamedúza csípése, a becslések szerint napjainkban évente száz ember hal meg medúzacsípésben. Természetesen a méreganyag elsődleges funkciója nem az emberölés, a medúzák a ragadozók elleni védelemre és zsákmányszerzésre használják. Észak-Ausztrália partjai mentén nyaranta (novembertől áprilisig) tömegesen fordulnak elő.” (wikipedia) Szerencsere a szigeteknel nem volt nagyon veszes a helyzet, de azert igy is csak neopren ruhaban mehettunk be a vizbe.
A meduzaktol sokkal jobban felnek itt a helyiek, mint a capaktol, amit valamilyen szinten meg is ertek. Mint azt mar mi is tapasztaltuk Fidzsin, es ahogy nehany ausztral is meselte, a capak ott vannak mindenhol a vizben, ha latja az ember, ha nem, de sokkal felenkebbek annal, mint hogy tul kozel mereszkedjenek az emberhez. Csak nehogy kivetel legyen az ember a szabalyra. :) De ahogy az egyik ausztral viccesen megjegyezte: nem a capanal kell gyorsabban usznod, hanem a melletted lubickolo haverodnal. :)
Miutan visszaertunk a hajora, felhuztuk a vitorlat es elindultunk egy masik sziget fele, ahol snorkellingezni es buvarkodni lehetett. Sajnos a vitorla felhuzasaval egy idoben a tengeri betegsegem is elotort, de Livi sem nezett ki sokkal jobban nalam, szoval ezt a reszt mind a ketten szivesen kihagytuk volna. Szerintem mindig direkt egy oraval ebed elott bontottunk vitorlat, hogy ne egyenek annyit az emberek. Ha ez volt a celjuk, akkor nalam ez tokeletesen mukodott. Mindez majdnem teljesen nyugodt tengeren!!! El sem birom kepzelni, hogy mikent tudtak ezt honapokon keresztul elviselni emberek evszazadokkal ezelott. Amikor aztan masnap a partra leptem ujra (egy eleg razos visszaut utan), ket loval nem tudtak volna visszavontatni a hajora. Termeszetesen amibe az ember nem hal bele, attol erosebb lesz, es amugy is olyan az emlekezetem, mint egy ebihale, szoval alig ket heten belul ujra hajora szalltunk… de arrol a torturarol majd kesobb meselek ebben a bejegyzesben.
Osszessegeben a hajout jol sikerult, megismertunk egy-ket jo fej embert, de nem talaltuk a szigeteket lenyugozonek, szoval nem igazan ertjuk, hogy mi vonz 700.000 turistat ide minden evben. Meg a snorkelling reszben is csalodtunk, mert a korallok sokkal kevesbe voltak szinesek, mint Fidzsin, es hal is sokkal kevesebb volt. Hiaba, ha az ember a legjobb helyen kezdi, az eleg magasra helyezi a mercet.
Szoval miutan visszaertunk, mar csak par orank maradt Arlie Beach-en, mert meg a hajout elott lefoglaltuk a helyet az este 9-kor indulo tavolsagi buszra. Mondanom sem kell, szarvashiba volt, mert ennek koszonhetoen kihagytunk egy fergeteges utopartit ujdonsult baratainkkal, na meg egy ingyen pizzat. A pozitiv oldala a dolognak, hogy valoszinuleg megsporoltunk magunknak vagy 50 dollart azzal, hogy nem mentunk el bulizni. :)
A buszut Mission Beach-re borzalmasan hosszunak tunt a kenyelmetlen szekeken, annak ellenere, hogy mindkettonk ket ulesen “nyujtozhatott ki”. Termeszetesen hajnali 5-kor nem sokan jottek ki elenk a buszmegalloba, ugyhogy elkolbaszoltunk a kb 2 km-re levo hostelig, ahova termeszetesen nem tudtunk bejelentkezni, mert a recepcio meg nem volt nyitva. Vegul talaltunk ket szeket, a labunkat felraktuk a hatitaskainkra es elszenderedtunk. Miutan tobbe-kevesbe magunkhoz tertunk, bejelentkeztunk a hostelbe, bevasaroltunk, es leheveredtunk a medence partjara. Szerencsere itt is talalkoztunk nehany jo arccal, szoval osztottuk az eszt egeszen estig. A tengerben itt sem lehetett uszni a meduzak miatt, de ehhez mar lassan hozzaszoktunk. Mission Beach - mint azt megerkezesunkkor kitalaltuk - arrol hires, hogy mindenfele extrem sportot ki lehet probalni, de mivel mi ezen mar tobbszorosen is tulestunk Uj-Zelandon, ez mar nem volt annyira erdekes szamunkra. Szerencsere, Uj-Zelandon joval olcsobban meg is usztuk ezeket, hehe! :)
A Mission Beach-en toltott egy ejszaka utan tovabbindultunk keleti parti utunk utolso allomasara, Cairns-be, ahol a Caravella nevezetu hostelben szalltunk meg. Ez volt eddigi ausztraliai szallasaink kozul a legolcsobb, mivel 36 dollarert egy dupla szobat kaptunk, ugy, hogy ebben a vacsorank is benne volt. Sok helyen ennek ketszereseert meg kajat sem adnak, szoval vigyorogtunk, mint a vadalma. Cairns-rol csak annyit, hogy a Nagy-Korallzatonyhoz valo kozelsege miatt Eszak-Queensland egyik legnagyobb es legnepszerubb turista kozpontja. Tropusi eghajlatanak koszonhetoen szaraz es esos evszakok kovetik egymast. Tole eszakra talalhato a Fold legosibb (110 millio eves) esoerdeje, mely egeszen a tengerig huzodik… az odavezeto uton, a Daintree folyonal pedig krokodilokat lathat sutkerezni az ember. Ez az az Ausztralia, amiert idejottunk! Habar nagyon tetszett Sydney es Melbourne is, de Cairns elott nem igazan ertettuk, hogy mi nyugoz le Ausztraliaban annyi embert.
A Cairns-ben toltott ot napbol az elso kettot azzal toltottuk, hogy megtervezzuk az ausztraliai utunkbol hatralevo ket hetet. Hosszas tepelodes utan vegul lefoglaltunk egy egynapos snorkelling turat a Nagy-Korallzatonyhoz, valamint tovabbi turakat az orszag eszaki reszen levo Darwinban, es a szo szerint az isten hata mogott levo Alice Springs-ben.
Pentek reggel 7-kor fel is vett bennunket egy kis busz es elvitt a Cairns-tol egy oranyira levo Port Douglas-be, ahonnan a hajonk, a Habba indult.
A jegyunk araban egy ingyenes buvarmerules is benne foglaltatott, amit meg mindenkepp szerettunk volna kiprobalni. Sajnos nekem mar a snorkelling kozben is voltak ketelyeim, hogy menni fog-e a buvarkodas, mert mar a buvarpipa szamba veteletol majdnem megfulladtam. Sajnos a merules is eleg nehezen megy, ha az ember nem harap ra a regulatorra, es 5-10 meter melyen egy ilyen panikroham nem a legkellemesebb dolog. Mikor elmondtam a problemamat az egyik a Habba-n dolgozo, enyhen a sajat neme fele huzo pacaknak, csak nevetve annyit mondott: “Meg szerencse, hogy heteroszexualis vagy!” :) Elkepzelhetitek, mindketten rohogtunk, mint a fakutyak! En ebbe bele se gondoltam meg soha. Jobb is! Szoval en ezzel ki is estem a jatekbol, de Livi azert megprobalta. Igaz, o sem birta sokaig, mert allandoan viz ment az orraba, szoval vegul 1-2 meter utan o is hosiesen feladta a kuzdelmet. Nem is baj, ennyivel is kevesebbet koltunk majd Thaifoldon, mert eredetileg ott akartunk megcsinalni a PADI buvarvizsgankat. A korallzatony nagyon szep volt, de megint csak azt kell mondanom, hogy Fidzsit nem tudta felulmulni..de az is lehet, hogy csak rossz helyre vittek. Nem csodalkoznek, hiszen a Nagy-Korallzatony 2000 km hosszan huzodik Ausztralia Queensland nevezetu allamanak partja mellett, es mintegy 34 millio hektaron terul el. Ha kicsit szenzaciohajhaszok akarnank lenni, akkor azt is mondhatnank, hogy a korall az egyetlen allat, amit a vilagurbol is lehet latni. Ez annyiban igaz, hogy a korallzatonyokat tenylegesen viragallatkak es korallpolipok alkotjak. De ezek az allatkak maximum 2 cm meretuek, es tobb ezren hoznak letre egy koloniat ugy, hogy a kalcium-karbonatot kivalasztva szilard vazat alkotnak, szoval nem egy allatrol van szo.
A fo indok, amiert ugy dontottunk, hogy mindenkeppen kihajozunk a korallzatonyhoz, az volt hogy, megnezzuk a vilagorokseg eme gyongyszemet meg mielott az emberiseg vegkepp tonkrevagja. Eppen most olvastam, hogy a Fold korallallomanyanak 70% igen rossz allapotban van, es ha nem teszunk semmit ellene, akkor a kornyezetszennyezesnek, globalis felmelegedesnek, a halaszatnak, illetve a szabalyozatlan turizmusnak koszonhetoen 30-40 ev mulva lehet, hogy a korallzatonyok nagy resze eltunik. Szerencsere az ausztral kormany 1975-ben letrehozta a Nagy-Korallzatony Tengeri Park-ot, melynek koszonhetoen nagyon lassu javulas indult meg a korall allapotaban, legalabb is Ausztralia partjainal.
Ennyi sok informacio utan szerintem mar ugyis alig varjatok a kepeket, szoval abba is hagyom lassan ezt a bejegyzest. Kovetkezo tudositasunkat a krokodiloktol hemzsego Adelaide folyo mellol, Darwinbol varhatjatok!
Nagyon tetszenek a képek, jó kis gépetek van, ha ilyen szuper fotókat tud készíteni a víz alatti világról. Képzeljétek, hogy Joca eltörte a könyökét. Ügyeletből tekert haza és csatlakozott a KTK-hoz ( kormányon túliak klubja). Nem mozdult el a csont, így nem is gipszelték be,csak egy hétig nem mozgathatta; most már egész jól bírja használni. Végre tud segítség nélkül is pisilni (: Légyszi, légyszi küldjetek haza sok-sok napsütést és jó meleget, mert már lassan D-vitamin hiányban fogunk elpatkolni. Ma 15 fok volt, holnapra és holnaputánra 11-12 fokot jósoltak JÚNIUSBAN, ja és állandóan szakad az eső ): Mikor jöttök haza egyébként pontosan? Csőváz: Meli és Joca (:
Hazassagon beluli eroszak? Mindig tudtam, hogy Meli egy vadista szandal, de hogy ennyire?!?! Hogy torpent? Kipofozta a lakast, es veled kezdte? Meg szerencse, hogy csak a konyokodet torte el. Bar ha a pisilessel is gondjaid vannak, lehet, hogy mas testreszedben is kart tett :)))))))) A napsutest boritekolom, julius kozepere (20-a kornyekre) talan meg is erkezik :) amikor is valoszinuleg mar mi is tudjuk elvezni :) Gyogyulgassal Joc! Te meg Melcsi apoljad hosiesen, teljesitsed MINDEN kivansagat. ;)
melyet Atlantic Clippernek hivtak, kicsit tul is szarnyalta az elvarasainkat. Mindekit 3-4 fos szobakban szallasoltak el, a kaja - habar eleg sovanyka adagokat adtak - egesz finom volt, es nagy megrokonyodesunkre nem is volt annyira partihajo, mint azt sokaktol hallottuk. Termeszetesen fogyott a sor, a goon, es ki tudja meg mi minden rendesen, de az ivos jatekokon kivul nem nagyon csinaltak mast az emberek sotetedes utan. Volt jo nehany angol a fedelzeten, akik szivesen megtanitottak kedvenc ivos jatekaikat a tobbieknek. Szivesen meselnek roluk, de legtobb eleg pajzan, szoval ezekrol inkabb majd szemelyesen. :) Persze mindnek az a lenyege, hogy mindenki minel gyorsabban megbuntesse a majat, bar ismerkedes szempontjabol sem utolso elfogaltsag. Mi egy nemet sraccal, Jannal baratkoztunk itt leginkabb ossze. O, mint nagyon sok masik nemet a sydney-i egyetemen tanult, es most – a tanulmanyait befejezve – utazgat Ausztraliaban es a vilag korul.
A hajout soran tobb helyen is megalltunk, de ezek kozul csak egy volt emlitesre melto: a feher homokkal boritott Whitehaven Beach.
Sajnos itt eszakabbra mar nagyon vigyazni kell a kockameduzakkal. Az ev nagy reszeben valtozo szamban, de elofordulnak, ugyhogy az emberek vagy nem mennek be a vizbe a part menten, vagy csak ott, ahol meduzahalo van. Nem hittem el, amikor olvastam, de a kockameduza az 5. legveszelyesebb allat a Foldon. Ime egy kis info, amit a neten talaltam roluk:
“A kockamedúzák hírhedtek halálos csípésükről: az ő mérgük a legerősebb az állatvilágban. A csalánsejtjeikből kilövellő tüske felsebzi áldozatuk bőrét, és egyúttal beléfecskendezi a méreganyagot. Akit kockamedúza-csípés ér, valójában igen kevés esélye marad a túlélésre - a fájdalomtól az áldozat sokkot kap, és képtelen mozogni, így könnyen megfullad. 1884 óta legalább 5567 ember halálát okozta bizonyítottan a kockamedúza csípése, a becslések szerint napjainkban évente száz ember hal meg medúzacsípésben. Természetesen a méreganyag elsődleges funkciója nem az emberölés, a medúzák a ragadozók elleni védelemre és zsákmányszerzésre használják. Észak-Ausztrália partjai mentén nyaranta (novembertől áprilisig) tömegesen fordulnak elő.” (wikipedia)
Szerencsere a szigeteknel nem volt nagyon veszes a helyzet, de azert igy is csak neopren ruhaban mehettunk be a vizbe.
A meduzaktol sokkal jobban felnek itt a helyiek, mint a capaktol, amit valamilyen szinten meg is ertek. Mint azt mar mi is tapasztaltuk Fidzsin, es ahogy nehany ausztral is meselte, a capak ott vannak mindenhol a vizben, ha latja az ember, ha nem, de sokkal felenkebbek annal, mint hogy tul kozel mereszkedjenek az emberhez. Csak nehogy kivetel legyen az ember a szabalyra. :) De ahogy az egyik ausztral viccesen megjegyezte: nem a capanal kell gyorsabban usznod, hanem a melletted lubickolo haverodnal. :)
Miutan visszaertunk a hajora, felhuztuk a vitorlat es elindultunk egy masik sziget fele, ahol snorkellingezni es buvarkodni lehetett. Sajnos a vitorla felhuzasaval egy idoben a tengeri betegsegem is elotort, de Livi sem nezett ki sokkal jobban nalam, szoval ezt a reszt mind a ketten szivesen kihagytuk volna. Szerintem mindig direkt egy oraval ebed elott bontottunk vitorlat, hogy ne egyenek annyit az emberek. Ha ez volt a celjuk, akkor nalam ez tokeletesen mukodott. Mindez majdnem teljesen nyugodt tengeren!!! El sem birom kepzelni, hogy mikent tudtak ezt honapokon keresztul elviselni emberek evszazadokkal ezelott. Amikor aztan masnap a partra leptem ujra (egy eleg razos visszaut utan), ket loval nem tudtak volna visszavontatni a hajora. Termeszetesen amibe az ember nem hal bele, attol erosebb lesz, es amugy is olyan az emlekezetem, mint egy ebihale, szoval alig ket heten belul ujra hajora szalltunk… de arrol a torturarol majd kesobb meselek ebben a bejegyzesben.
Osszessegeben a hajout jol sikerult, megismertunk egy-ket jo fej embert, de nem talaltuk a szigeteket lenyugozonek, szoval nem igazan ertjuk, hogy mi vonz 700.000 turistat ide minden evben. Meg a snorkelling reszben is csalodtunk, mert a korallok sokkal kevesbe voltak szinesek, mint Fidzsin, es hal is sokkal kevesebb volt. Hiaba, ha az ember a legjobb helyen kezdi, az eleg magasra helyezi a mercet.
Szoval miutan visszaertunk, mar csak par orank maradt Arlie Beach-en, mert meg a hajout elott lefoglaltuk a helyet az este 9-kor indulo tavolsagi buszra. Mondanom sem kell, szarvashiba volt, mert ennek koszonhetoen kihagytunk egy fergeteges utopartit ujdonsult baratainkkal, na meg egy ingyen pizzat. A pozitiv oldala a dolognak, hogy valoszinuleg megsporoltunk magunknak vagy 50 dollart azzal, hogy nem mentunk el bulizni. :)
A buszut Mission Beach-re borzalmasan hosszunak tunt a kenyelmetlen szekeken, annak ellenere, hogy mindkettonk ket ulesen “nyujtozhatott ki”. Termeszetesen hajnali 5-kor nem sokan jottek ki elenk a buszmegalloba, ugyhogy elkolbaszoltunk a kb 2 km-re levo hostelig, ahova termeszetesen nem tudtunk bejelentkezni, mert a recepcio meg nem volt nyitva. Vegul talaltunk ket szeket, a labunkat felraktuk a hatitaskainkra es elszenderedtunk. Miutan tobbe-kevesbe magunkhoz tertunk, bejelentkeztunk a hostelbe, bevasaroltunk, es leheveredtunk a medence partjara. Szerencsere itt is talalkoztunk nehany jo arccal, szoval osztottuk az eszt egeszen estig. A tengerben itt sem lehetett uszni a meduzak miatt, de ehhez mar lassan hozzaszoktunk. Mission Beach - mint azt megerkezesunkkor kitalaltuk - arrol hires, hogy mindenfele extrem sportot ki lehet probalni, de mivel mi ezen mar tobbszorosen is tulestunk Uj-Zelandon, ez mar nem volt annyira erdekes szamunkra. Szerencsere, Uj-Zelandon joval olcsobban meg is usztuk ezeket, hehe! :)
A Mission Beach-en toltott egy ejszaka utan tovabbindultunk keleti parti utunk utolso allomasara, Cairns-be, ahol a Caravella nevezetu hostelben szalltunk meg. Ez volt eddigi ausztraliai szallasaink kozul a legolcsobb, mivel 36 dollarert egy dupla szobat kaptunk, ugy, hogy ebben a vacsorank is benne volt. Sok helyen ennek ketszereseert meg kajat sem adnak, szoval vigyorogtunk, mint a vadalma. Cairns-rol csak annyit, hogy a Nagy-Korallzatonyhoz valo kozelsege miatt Eszak-Queensland egyik legnagyobb es legnepszerubb turista kozpontja. Tropusi eghajlatanak koszonhetoen szaraz es esos evszakok kovetik egymast. Tole eszakra talalhato a Fold legosibb (110 millio eves) esoerdeje, mely egeszen a tengerig huzodik… az odavezeto uton, a Daintree folyonal pedig krokodilokat lathat sutkerezni az ember. Ez az az Ausztralia, amiert idejottunk! Habar nagyon tetszett Sydney es Melbourne is, de Cairns elott nem igazan ertettuk, hogy mi nyugoz le Ausztraliaban annyi embert.
A Cairns-ben toltott ot napbol az elso kettot azzal toltottuk, hogy megtervezzuk az ausztraliai utunkbol hatralevo ket hetet. Hosszas tepelodes utan vegul lefoglaltunk egy egynapos snorkelling turat a Nagy-Korallzatonyhoz, valamint tovabbi turakat az orszag eszaki reszen levo Darwinban, es a szo szerint az isten hata mogott levo Alice Springs-ben.
Pentek reggel 7-kor fel is vett bennunket egy kis busz es elvitt a Cairns-tol egy oranyira levo Port Douglas-be, ahonnan a hajonk, a Habba indult.
A jegyunk araban egy ingyenes buvarmerules is benne foglaltatott, amit meg mindenkepp szerettunk volna kiprobalni. Sajnos nekem mar a snorkelling kozben is voltak ketelyeim, hogy menni fog-e a buvarkodas, mert mar a buvarpipa szamba veteletol majdnem megfulladtam. Sajnos a merules is eleg nehezen megy, ha az ember nem harap ra a regulatorra, es 5-10 meter melyen egy ilyen panikroham nem a legkellemesebb dolog. Mikor elmondtam a problemamat az egyik a Habba-n dolgozo, enyhen a sajat neme fele huzo pacaknak, csak nevetve annyit mondott: “Meg szerencse, hogy heteroszexualis vagy!” :) Elkepzelhetitek, mindketten rohogtunk, mint a fakutyak! En ebbe bele se gondoltam meg soha. Jobb is! Szoval en ezzel ki is estem a jatekbol, de Livi azert megprobalta. Igaz, o sem birta sokaig, mert allandoan viz ment az orraba, szoval vegul 1-2 meter utan o is hosiesen feladta a kuzdelmet. Nem is baj, ennyivel is kevesebbet koltunk majd Thaifoldon, mert eredetileg ott akartunk megcsinalni a PADI buvarvizsgankat. A korallzatony nagyon szep volt, de megint csak azt kell mondanom, hogy Fidzsit nem tudta felulmulni..de az is lehet, hogy csak rossz helyre vittek. Nem csodalkoznek, hiszen a Nagy-Korallzatony 2000 km hosszan huzodik Ausztralia Queensland nevezetu allamanak partja mellett, es mintegy 34 millio hektaron terul el. Ha kicsit szenzaciohajhaszok akarnank lenni, akkor azt is mondhatnank, hogy a korall az egyetlen allat, amit a vilagurbol is lehet latni. Ez annyiban igaz, hogy a korallzatonyokat tenylegesen viragallatkak es korallpolipok alkotjak. De ezek az allatkak maximum 2 cm meretuek, es tobb ezren hoznak letre egy koloniat ugy, hogy a kalcium-karbonatot kivalasztva szilard vazat alkotnak, szoval nem egy allatrol van szo.
A fo indok, amiert ugy dontottunk, hogy mindenkeppen kihajozunk a korallzatonyhoz, az volt hogy, megnezzuk a vilagorokseg eme gyongyszemet meg mielott az emberiseg vegkepp tonkrevagja. Eppen most olvastam, hogy a Fold korallallomanyanak 70% igen rossz allapotban van, es ha nem teszunk semmit ellene, akkor a kornyezetszennyezesnek, globalis felmelegedesnek, a halaszatnak, illetve a szabalyozatlan turizmusnak koszonhetoen 30-40 ev mulva lehet, hogy a korallzatonyok nagy resze eltunik. Szerencsere az ausztral kormany 1975-ben letrehozta a Nagy-Korallzatony Tengeri Park-ot, melynek koszonhetoen nagyon lassu javulas indult meg a korall allapotaban, legalabb is Ausztralia partjainal.
Ennyi sok informacio utan szerintem mar ugyis alig varjatok a kepeket, szoval abba is hagyom lassan ezt a bejegyzest. Kovetkezo tudositasunkat a krokodiloktol hemzsego Adelaide folyo mellol, Darwinbol varhatjatok!
Sziasztok Skacok!
VálaszTörlésNagyon tetszenek a képek, jó kis gépetek van, ha ilyen szuper fotókat tud készíteni a víz alatti világról.
Képzeljétek, hogy Joca eltörte a könyökét. Ügyeletből tekert haza és csatlakozott a KTK-hoz ( kormányon túliak klubja). Nem mozdult el a csont, így nem is gipszelték be,csak egy hétig nem mozgathatta; most már egész jól bírja használni. Végre tud segítség nélkül is pisilni (:
Légyszi, légyszi küldjetek haza sok-sok napsütést és jó meleget, mert már lassan D-vitamin hiányban fogunk elpatkolni. Ma 15 fok volt, holnapra és holnaputánra 11-12 fokot jósoltak JÚNIUSBAN, ja és állandóan szakad az eső ):
Mikor jöttök haza egyébként pontosan?
Csőváz: Meli és Joca (:
Szia Joc!
VálaszTörlésHazassagon beluli eroszak? Mindig tudtam, hogy Meli egy vadista szandal, de hogy ennyire?!?! Hogy torpent? Kipofozta a lakast, es veled kezdte? Meg szerencse, hogy csak a konyokodet torte el. Bar ha a pisilessel is gondjaid vannak, lehet, hogy mas testreszedben is kart tett :))))))))
A napsutest boritekolom, julius kozepere (20-a kornyekre) talan meg is erkezik :) amikor is valoszinuleg mar mi is tudjuk elvezni :)
Gyogyulgassal Joc! Te meg Melcsi apoljad hosiesen, teljesitsed MINDEN kivansagat. ;)