Keleti Part: Brisbane-tol a Fraser-szigetig

A repulout Sydney-bol Brisbane-be egy ujabb 1,5-2 ora volt, de most legalabb nem veszitettek el egyikunk csomagjait sem. Az elet apro oromei. :) Az utolso vonat az orrunk elott ment el, de ez sem szontyolitott el bennunket teljesen, mert kiderult, hogy a transzferbusz egeszen a szallasunkig visz el, s meg ingyenes wifi-t is talaltunk, mig vartunk a buszra. Mint azt mar irtam korabban, egy vagyont koltunk arra, hogy frissitsuk a blogot, feltoltsuk a kepket, stb…igy semmi nem tud olyan boldogga tenni, mint egy kis ingyen internet. Egy fel oras kis tekerges utan Brisbane belvarosaban, a hostelunk elott rakott ki a sofor. A hostelrol (City Backpackers) nem olvastunk semmi biztatot, viszont megint csak ingyenes volt az internet, es ugy voltunk vele, hogy egy kis szocializalodas sem artana, igy gyorsan bejelentkeztunk. A szobankban volt ket angol, es egy nemet. Az elobbi ketto igazi bulihuligan volt, mig a nemet egesz nap dolgozott, igy szinte soha nem lattuk oket. Az angoloktol tanultuk nehany igazi sporolasi technikat, amit azota is alkalmazunk harom-negy naponta. Nem hittem el, amikor elmondtak, hogy naponta 2 dollart (kb 400 Ft) koltenek fejenkent kajara, es 4 dollart alkoholra. (es ennyi penzbol sikerul ugy beallniuk, hogy minden este talicskaval toljak be oket a szobaba… nem rossz). Mindezt ugy csinaljak, hogy foetelkent csak tesztat esznek a legolcsobb konzerv szosszal, reggelire pedig csak piritoskenyeret. Mondtam nekik, hogy ha igy folytatjak, akkor ket honapon belul skorbutban halnak meg, de nem nagyon erdekelte oket. Egyik este fulig ero szajjal jottek a szobaba, mert valaki valami nagyon meno konzervkajat hagyott az ‘ingyen kaja’ dobozban (minden hostel konyhajaban van egy doboz, amibe az ember belerakhatja azt, ami mar nem kell neki, es az onnanstol szabad preda) es nagyon bekajaltak belole. A vicces csak az, hogy egesz normalis kajat is megengedhettek volna, ha egy kicsit visszavettek volna az olcso bor (goon) fogyasztasabol. Aki backpackerkent jon Ausztraliaba, az szinte kotelezo jelleggel kapcsolatba kerul a goon-nal. Leginkabb a tablettas borhoz tudnam hasonlitani, de annal talan egy fokkal jobb. Mi nem probalkoztunk vele, ugyanis a hozzavalok kozott hal es tojas is talalhato benne... Sajnos Brisbane-rol nem tudunk tul sokat irni, mivel a harmadik napon belembujt a devla, ami utan mar nem volt sok kedvem a varosnezegeteshez. De szerencsere meg elozo nap talalkoztunk Livi ismeroseivel, Brigivel es Attilaval, akikkel sikerult egy tok jo kis estet eltoltenunk. Ok negy eve jottek ki Ausztraliaba, s azota is nagyon szeretnek itt elni – ami nem is csoda! Eleg, ha csak az idojarast nezzuk: majus elejen (ami a mi novemberunknek felel meg) meg 20-25C volt nappal! Az biztos, hogy sokkal kevesebb depresszios ember el itt, mint a kevesbe napsutotte helyeken. A napsutes mellett az atlagkereset vasarloereje magasabb eletszinvonalat biztosit, mint Angliaban; Magyarorszagtol pedig fenyevnyi a kulonbseg. A keleti parton az emberek leugranak a partra szorfozni/uszni/futni munka elott, aztan akar munka utan is, s ugy tunik, itt nem a munka a legfontosabb… Nem is csoda, hogy Ausztraliaban sokkal tovabb elnek az emberek, s 80-90 evesen meg boven futkaroznak a parton edzes gyanant… :-) Szoval Ausztralia biztosan az egyik legelhetobb hely a vilagon, csak az az egyetlen gond vele, hogy tul messze van… innen valoszinuleg nem tudnank hazaugrani 3-4 havonta, mint Angliabol… Brisbane-bol ugy gondoltuk eloszor,hogy berelt autoval tesszuk meg a Cairns-ig tarto 1700 km-es utat, de miutan meghallottuk hogy mennyibe kerulne a berles, gyorsan eltekintettunk ezen elkepzelesunktol. A legolcsobb alternativanak a busz bizonyult, (kb harmadaba kerult, mint a kocsiberles) ugyhogy gyorsan meg is vettuk a jegyunket, amivel barhol megallhattunk utkozben. Ausztraliaban a Greyhound nevezetu busztarsasag a legnagyobb, es ha az ember be akarja jarni a kontinenset, egesz jo “berleteik” vannak, amivel viszonylag olcson, szinte mindenhova elviszik az embert. Visszatekintve szerintem teljesen jo, hogy igy alakult, mert a buszon nagyon jol lehetett uj emberekkel ismerkedni, es mindig sikerult ujra meg ujra talalkozni ismerosokkel. Nem hiszitek el, de mire elertunk Cairns-be, tobb embernek tudtunk koszonni az utcan, mint Readingben, pedig ott elunk mar ot eve... Brisbane utan az elso uticelunk az Ausztralia allatkert volt, melyet a krokodilvadaszkent ismert – a kozelmultben elhunyt - Steve Irwin edesapja alapitott meg a ‘70-es evekben. Aki esetleg nem tudna egy arcot csatolni a nevhez, annak itt egy kep: Mar alig vartuk, hogy megnezzuk, habar a TV-ben mar millioszor lattuk a helyet. Termeszesetesen eloszor biztonsagba kellett helyezni a csomagjanikat, ami persze egy kisebb vagyonba kerult, de mar itt sikerult egy massziv python-al talalkoznunk. Innen az elso utunk a komodoi sarkanyokhoz vezetett, majd az edesvizi krokodilok utan megneztuk a teknosoket. Innen eppen idoben erkeztunk meg az elefanteteteshez, ahol harom elefant, mint a porszivo szipantotta fel a kezekbol a gyumolcsoket. :) Kicsit csikis es nyalas volt, de azert megerte! :-) Termeszetesen a fo attrakcio a Kolosszeum utan viccesen Krokosszeumnak hivott reszben vart bennunket. Termeszetesen nem krokodilokat harcoltattak itt eletre-halalra, de elkepeszto volt eloben latni embereket ilyen kozel mozogni ezekhez a 3-5 meteres bestiakhoz. Talan a legnagyobb krokodil az egesz allatkertben Agro, akit nem mezogazdasagi ismeretei miatt neveztek el igy, hanem mert iszonyatosan agressziv. Az o kis tavanak melyen mar negy funyiro talalt orok nyugalmat, miutan annak berregese kicsit irritalta az aludni probalo 4.5 meteres oriast. A show egesz jo volt, de talan tulsagosan is turisztikai volt szamunkra. Mindenki megprobalt Steve Irwin stilusaban viccelodni, beszelni, es termeszetesen mindenkinek minden masodik szava a Steve altal allando jelleggel hasznalt CRICKEY (ejtsd: kra:jki) volt. Crickey = Te jo eg! Tipikusan ausztral kifejezes. Ezutan meg megneztuk a dingokat, a cassowarikat, a tazman ordogot, a kigyokat, a kengurukat, es vegul a tigriseket es a gepardokat. Mindent osszevetve nagyon elvezetes nap volt, de aki igazi jo krokodil show-t akar latni, vagy esetleg termeszetes eletkozegukben akaja megnezni oket, annak utaznia kell meg egy olyan 2500 km-t eszakra Darwin fele. De errol tobbet egyik kovetkezo jelentesunkben. Delutan 4-kor kicsoszogtunk az allatkert elott levo buszmegalloba, es felpattantunk a Greyhoundra, amely utunk kovetkezo allomasara Noosa Heads-be transzportalt bennunket. Kb. este 9-re ertunk oda, es mivel nem volt meg szallasunk, egy kicsit idegesen vagtunk neki a teljesen ismeretlen kis tengerparti falunak. Az elso, preferalt szallasunkrol el is kuldtek, mivel mar teljesen tele voltak, de szerencsere tudtak egy masik helyet ajanlani, ahol volt meg szabad szoba. Igy lett a szallasunk a Noosa Backpackers, egy ujabb jo kis hostel, ahol ingyenesen lehetett szorfdeszkat es body-boardot berelni. Ennek koszonhetoen mindket napot a tengerparton toltottuk es a legnagyobb problemank az volt, hogy mi a feneert nem tudunk felallni a deszkara. Termeszetesen Uj-Zelandon kezdo deszkan lovagoltuk a hullamokat, es itt a hostel deszkai mar vekonyabbak es keskenyebbek voltak, igy erosen meghaladtak a kepessegeinket. Igy masnap a boogie/bodyboard-al probalkoztam meg, inkabb kevesebb, mint tobb sikerrel. Be kell latnom, a szorfozes egy cseppel nehezebb, mint azt eloszor gondoltam. Aztan persze, ha az ember elszalaszt egy hullamot, uszhat viszza 1.5-2 meteres hullamokon keresztul, ami iszonyatosan faraszto. Noosabol egy ropke ket oras utazas utan sikerult megerkeznunk Rainbow Beach-re, ami egy ujabb szep kis tengerparti falu. Ide azert jottunk, mert innen indult a fraser-szigeti turank. A Fraser-sziget egy 120 km hosszu homoksziget Brisbane-tol 300 km-re eszakra. A szigetre komppal lehet eljutni Rainbow Beach-rol, es csak negy kerek meghajtasu kocsival lehet kozlekedni. Ezert is dontottunk ugy, hogy egy tura kereteben nezzuk meg a helyet. A masik lehetoseg – amit a legtobb 18 eves hatizsakos turista szokott valasztani – az, hogy 8-an berelnek egy terepjarot, es maguk vezetnek at a szigetre. Persze ennek is meg van a maga szepsege, de mig a mi utunk arrol szolt, hogy minel tobb helyre eljussunk, es minel tobbet megtudjunk a helyrol, az o fo celjuk az volt, hogy lehetoleg minel tobb hal- es tojasadalalekot (goon-t) abszolvaljanak magukba a leheto legkevesebb ido alatt. De visszaterve a sziget latvanyossagaira, az egyik legszebb resz a 75 mile Beach, azaz a 120 km hosszu (!) homokos tengerpart, melynek veget az Indianfej nevezetu szikla jeloli. A nevet James Cook kapitany adta, mikor elhajozott a sziget mellett, es egy rakat oslakost latott a sziklan felsorakozni. Habar az europaiak megerkezese elott kb 2000-en laktak a szigeten, sajnos ma mar egyaltalan nem elnek itt oslakosok. Az europaiak megerkezese egyben a fegyverek, a jarvanyok es az alkohol megjeleneset is jelentette, es miutan az oslakosok megoltek egy-ket betolakodot (valoszinuleg teljesen jogosan), az angolok megmergeztek az ivovizes forrasokat. Az utolso oslakosokat 1904-ben telepitettek ki a szigetrol. Ezen tenyek ismerete nagyon fontos ahhoz, hogy megertse az ember, hogy miert el meg mindig gyulolet az oslakosokban a feher ember iranyaban. De errol meg irok majd a kesobbi bejegyzesekben. A masik hires latnivalo egy a homok fogsagaban ragadt hajoroncs (S.S Maheno) a tengerparton. Miutan az elavultnak minositett hajot eladtak a japanoknak, a vontatas soran egy hatalmas viharba keveredtek a hajok, es a vontatokotel elszakadasa miatt az SS Maheno a homokos tengerparton vegezte. A 2. vilaghaboruban az ausztral legiero gyakorloterkent hasznalta a roncsot, igy a hajo hatso resze teljesen eltunt, de meg igy is szemet gyonyorkodteto a homokban eltuno vasmonstrum. A masodik napunkon a sziget belsejeben levo kb 200 edesvizi tavakbol neztunk meg kettot: a Boomanjin tavat, melyet a kornyezo fak leveleibol kioldodo anyag vorosesre szinez, illetve a Birrabeen tavat, melyrol nem is irok, mert a kep tobbet mond szaz szonal: Ezeknel a kek vizu tavaknal talalhato a vilag egyik legfinomabb szemcses feher homokja, amellyel akar aranyekszereket is batran lehet dorzsolni, s gyonyoruen megtisztitja. A Fraser-en toltott utolso napunkon pedig a Wabby tavat latogattuk meg, ami ugy alakult ki, hogy a szel egy homokdunet fujt egy kis patak utjaba, es a viz igy felgyulemlett a homokdune mogott. Ja meg annyit, hogy a tengerben itt nem kulonosebben ajanlott furdeni, mert tele van mergezo meduzakkal (nem tudom pontosan mi a magyar neve a Box Jellyfish-nek), de vannak itt capak es mint utolag megtudtuk, nyaron, amikor a viz elegge felmelegszik, sosvizi krokodilok is portyaznak a sziget partjai menten. A szigeten talalkoztunk dingokkal (vadkutya) is, akik eleg harapos allatok hireben allnak, de az igazat megvallva csak akkor tamadnak, ha provokaljak oket, vagy ha nagyon ehesek. Ezeket az allatokat az oslakosok telepitettek be kb. 4000 eve az indonez szigetvilagbol, s mintegy haziallatkent kezeltek oket (etettek oket, jatszottak veluk). Egeszen a ‘90-es evekig nagyban fuggtek az emberektol, amikor is Nemzeti Parkka nyilvanitottak a teruletet, s ez egyben azt is jelentette, hogy a dingokat nem lehet etetni. Eleg sulyos bunteteseket szabnak ki azota is azokra, akik megszegik ezt a szabalyt. A dingoknak igy most tobb ezer ev utan eloszor teljes egeszeben maguknak kell gondoskodniuk a taplalekukrol, ami a szigeten igen szegenyes: kigyok, alkalom adtan egy-egy oposszum. Ez megmagyarazza, hogy miert is nott a dingotamadasok szama az elmult 2 evtizedben. A dingok miatt az udulok kore villanykeritest epitettek, ami viszont azt eredmenyezte, hogy a kigyok – melyek 26 (!) merges fajtaja el a szigeten – eloszeretettel keresik az udulok nyujtotta vedelmet. Ma mar csak kb. 50 dingo el a szigeten, ami azert is szomoru, mert itt a szigeten elnek egyedul 100%-ig tiszta dingok, a szarazfoldon elok mar mind keveredtek a hazi kutyakkal. Ha itt a szigeten kipusztulnak, nem lehet potolni oket. Meg mielott magunk mogott hagytuk volna a vilag e csodalatos szegletet, azert kipipaltunk meg egy “ezt-ki-kell-probalni-mielott-meghalunk” dolgot: a delfinekkel valo talalkozast. Sajnos a delfinekkel valo uszasrol lemaradtunk Uj-Zelandon, es Fidzsin sem sikerult egy nyomorult delfint sem latnunk, igy kapva kaptunk az alkalmon, mikor visszaertunk Rainbow Beachre. Le is foglaltunk ket helyet a Dolphine Cruise nevezetu cegnel, akik kivittek Tin Can Bay-be (Badog Doboz-obolbe), ahol minden reggel meg szokott jelenni egy par delfin, akiket meg lehet etetni. Ez az egesz delfin-ember baratsag ugy kezdodott, hogy nehany evtizede egy serult delfint fogtak ki es hoztak ide az obolbe, s itt tartottak amig labadozott. Miutan meggyogyult, szabadon eresztettek, de kesobb naponta visszatert emberszabasu barataihoz. Kesobb pedig a kis delfinjeit is elhozta bemutatni, es a delfinek, amiket lattunk mar azok leszarmazottai. Nem tudom, hogy ez a tortenet csak a turistaknak szol-e, vagy tenyleg igy tortent, de az biztos, hogy mi nagyon elveztuk!