Latogatoban Evitanal

A perui szervezett utunk vegen nehez szivvel valtunk meg Limatol es a csoport tobbi tagjatol. Ha nem is voltunk megelegedve teljesen a kivalasztott ettermek arszinvonalaval, azert isteni turavezetonk volt es a csoport tobbi tagjaval is eleg jol elvoltunk. Tudjatok, volt allandoan egy kis nyuzsges korulottunk, mindig vittek a hatsonkat kirandulasokra, nekunk nem kellett szervezni semmit, nem kellett aggodni semmi miatt. Szoval amikor beleert a kezunk a bidlibe, es felebredtunk ebbol az alomvilagbol, gyorsan nekialltunk es elkezdtuk keresni a szallast utunk kovetkezo allomasan. A problema csak annyi volt, hogy elkepzelesunk sem volt, hogy hol fogunk leszallni masnap a repulorol. :) Ket eselyes volt jatekban: Buenos Aires (BsAs) es Santiago de Chile. A repjegyunk Santiagoba szolt, de Buenos Airesen keresztul. Na mar most, mi egtunk a vagytol, hogy lassunk egy tango showt a tango fovarosaban, szoval ugy voltunk vele, hogy proba-cseresznye, megprobalunk dobbantani a geprol Argentinaban. Persze ezt jeleztuk a beszallas soran a csomagleadasnal (majdnem eldumaltuk az idot Livivel, es a csajnak a pultnal uj csomagcedulat kellett nyomtatni a taskankra :)) ) es innen mar csak imadkoznunk kellett, hogy a csomagjaink tenylegesen le is keruljenek a geprol BsAs-ben. Azert csomagoltunk egy valtas ruhat a kezipoggyaszunkba, biztos ami biztos. Latva a csomagvalogato es szallito rendszert Del-Amerikaban (igen nagy resze manualis), nem voltunk 100%-ig biztosak benne, hogy nem kell-e elkoszonnunk a csomagunktol nehany napra. :) De a sors kegyes volt hozzank, es 4 tobbe-kevesbe ataludt ora utan (a gep ejjel 1-kor indult) kora reggel a csomajainkkal setaltunk ki a BsAs-i repterrol – tuzo napsutesben. Fogtunk egy taxit, mert a repteren azt mondtak, hogy a helyi jaratos busz kb. 2 ora alatt van benn a belvarosban, es elszaguldottunk egy megfelelonek tuno szallodaba, persze foglalas nelkul. A szalloda (Mitre Suites) maga ugy nezett ki, mint egy lepukkant idegszanatorium, de olyan almosak voltunk, hogy ez nem kulonosebben erdekelt bennunket, csak aludni akartunk. Vegul delutan 4 korul szejjelneztunk a kornyeken, es realizalodott bennunk, hogy szallodank olcsosaganak egyik oka, hogy eleg messzire van a belvarostol (San Telmo, La Boca) szoval elterveztuk, hogy masnap beljebb koltozunk. A koltozes eleg kalandosra sikeredett, mert egyikonk bankkartyaja sem mukodott valamilyen erdekes oknal fogva, holott volt rajtuk penz. Igy a metroban egy bacsika nyomott a kezunkbe 20 argentin centavot, hogy jegyet tudjunk venni. Nem baj, most mar a koldulast is kihuzhatjuk a “to do” listankrol. Itt megemlitenem, hogy meg soha nem talalkoztunk olyan kedves neppel, mint az argentin. Ez a bacsi is teljesen keretlenul adta a penzt, de ime meg egy megdobbento peldaja annak, hogy milyen gondoskodo, melegszivu nep az argentin: Mikor eltevedtunk BsAs belvarosaban, a buszon egesz vitat robbantottunk ki azzal, hogy mikor es hol kell leszallnunk. Eloszor egy oreg neni vett a szarnyai ala, aki mielott leszallt, beszelt egy 30 ev koruli novel, hogy majd mutassa meg nekunk hol kell leszallni, aki tovabbadott egy fiatal csajnak, igy sikerult pontosan a hotelunk elott leszallni. Mindenki egyutterzoen mosolygott a buszon (mondjuk lehet azert mosolyogtak, mert totalisan szarra aztunk, mire elertunk a buszig), vegul egesz csaladissa valt a hangulat az ut soran. Na, erre varrjon az ember gombot. Ez az a szituacio, amit nem nagyon tudok elkepzelni sem Budapesten, sem Londonban. Ezuton is szeretnenk egy kepzeletbeli nagy cuppanos puszit kuldeni az oreg neninek a buszrol. Csak remelni tudom, hogy olvassa a blogot! :) A masodik szallasunk (Hotel Bolivar) sem volt a Ritz, de az eros korhazszag legalabb annyiban megnyugtatott bennunket, hogy takaritjak a szobakat. Maguk a szobak erosen emlekeztettek bennunket azokra a kolostorbeli lyukakra, amikben az apacak laktak Arequipaban. Mar csak a kereszt hianyzott a falrol, es halk imamormolas a szomszedos szobabol. A sok huzavona utan vegul nekiindultunk a varosnak, es az ebedet mar BsAs foteren, a Plaza de Mayo-n (Majus teren) majszoltuk el. Maga a ter nem egy nagy szam: egyik vegeben all az elnoki palota (Casa Rosada), amit nem talaltunk valami lenyugozonek sem kivulrol, sem belulrol. A teret azert neveztek el Majusi ternek, mert 1810. majus 25-en kialtottak ki Argentina fuggetlenseget Spanyolorszagtol, bar formalisan csak 1816. julius 9-en deklaraltak mindezt. Ezutan elsetaltunk az Obeliszkhez, ami a Julius 9-e sugarut egyik eke, de bennunket jobban lenyugozott maga a sugarut, ahol 16 savon omlottek az autok. Azt hiszem, ez a vilag legszelesebb sugarutja… persze valoszinuleg nem kerul be a 10 legszebb hely koze, amit valaha lattunk. Innen Argentina legoregebb es legpatinansabb kavezoja fele vettuk az utunkat, ahol tobbek kozott megfordult Hillary Clinton, Susan Sarandon es Robert Duvall is. De itt szurcsolik kavejukat immaron 150 eve BsAs es Argentina legjobb muveszei, politikusai. A kavezo elott 10 meteres sor allt, mikozben odabenn jonehany szabad asztal volt, ami nem feltetlenul keltett bennunk jo benyomast. Ittunk egy iszonyat rossz kavet, vettunk jegyeket a masnap esti tango show-ra, majd angolosan tavoztunk. Kesobb a nagy semmittevesben annyira kifaradtunk, hogy ugy gondoltuk, itt az ideje, hogy visszaterjunk san telmoi szallasunkra, es megigyunk egy koktelt az egyik hangulatos kis teren. Kiderult, hogy a ter, ahol tango bemutatok vannak nagyon kozel van a szallodankhoz. Wohoo! Egy Mai Tai-jal kesobb mar teljesen felszabadultan nezegettuk a 30 fokban a tuzo napon tancolo argentin parokat. Istenem, az argentin tango: micsoda szenvedelyes egy tanc! Ahogy a tangorol mondani szoktak: 3 perc szerelem …az is tobb, mint a semmi!! :) Egy egesz szerelemi tortenet jatszodik le az ember szeme elott, a tancosok lepeseikkel a zene minden renduleset visszaadjak. Ha erdekel benneteket a tango tortenete, talaltam egy jo website-ot: http://www.tanciskola.hu/?page=dances_detail&id=1 Masnap ezen felbuzdulva el is mentunk argentin tangot tanulni San Telmo egyik turistak altal kevesbe latogatott helyere (mi voltunk az egyeduli turistak, de hala istennek a tanctanar beszelt angolul egy kicsit). Sajnos csak egy orat vettunk, de ez is eleg volt arra, hogy tudatosodjon bennunk, hogy milyen nehez, technikai tanc az argentin tango. Ha az ember nem vigyaz, gyorsan csomot kothet a labara, arrol mar nem is beszelve, hogy el-elcsodalkozik az ember, hogy mi tortenik, ha a lany egy-egy ilyen rugas kozben kicsit magasabbra rug a ferfi laba koze. Auuu, rossz ragondolni. Vegezetul La Boca bohem, igen szines utcai fele vettuk utunkat reggeli utan. Felugrottunk a 29-es buszra es 10 perccel, valamint egy laza kis bliccelessel kesobb mar meg is erkeztunk La Boca legismertebb utcajara, a Caminito-ra. Itt igazabol nem sok latnivalo van a szines hazakon kivul, viszont annal tobb bolt, ahol mindenfele csentret (apu szavaival, porfogot :)) lehet venni. Nem is toltottunk itt sok idot, mert a Recoleta temeto egyik legismertebb lakojat, Evitat akartuk meg indulasunk elott “meglatogatni”. Bar egyikonk sem volt soha egy nagy Evita-rajongo (soha nem voltam hajlando megnezni a filmet), azert meg kell hagyni, hogy igen nagy kultusza van meg mindig Evitanak. Itt tudtuk meg, hogy halala utan az ország népe gyászba borult, testét bebalzsamozták és üvegkoporsóba tették. A koporsót a bazilikaban helyezték el, ahová 3 héten keresztül zarándokoltak el a gyászolók. Perón bukása után az új kormány kiutasította a holttestet az országból, de Perón harmadik felesége, Isabel Martínez, miután átvette férje helyét, engedélyt adott rá, hogy a koporsót és a holttestet visszaszállítsák és végleg Argentínában maradjon. Ebbol is kiderul, hogy sok masik del-amerikai orszaghoz hasonloan Argentinanak is eleg viharosra sikerdett a 20. szazadi tortenelme. A sok varosnezes utan visszaindultunk a szallasra, ahol a csomagjainkat megorzesre hagytuk, majd este 9-kor felpattantunk a metrora es eldocogtunk a hatalmas BsAs-i buszallomasra, ahonnan egy laza kis 9 oras buszut vart rank Cordoba fele. Innen folytatjuk a kovetkezo bejegyzesben.