Ismet eltelt nehany nap, szoval gondoltuk itt az ido, hogy beszamoljunk nektek kalandjainkrol. Miutan Rotoruat is kipipaltuk a listankon, ujbol del fele vettuk az iranyt, hogy megnezzuk Lake Taupot, Uj-Zeland legnagyobb tavat. Ugyan a a tavat nem igazan volt idonk megnezni, de megalltunk egy fel orara, hogy kigyonyorkodjuk magunkat a Huka vizesesben, amely nem annyira mereteiben, mint inkabb a lezudulo vizmennyiseg tekinteteben volt egyedulallo. 3 masodpercenkent annyi viz folyik le rajta, amely megtoltene egy olimpiai meretuuszomedencet. A vizesesen amugy nehany tulvezerelt adrenalinvadasz lecsorgott mar, es voltak mar halalos balesetek is. Elnezve a vadul hompolygo vizet, ezen nem is csodalkozom:
Ugyancsak itt, Taupoban probalta ki Livi az ejtoernyozest! Delutan 2-re ertunk a repuloterre, ahol a Livihez hasonlo adrenalinvadaszok mar szepen lassan ereszkedtek az egbol. Ahogy vartam, hogy Livi fizessen az ugrasert, eszrevettem, hogy az egyik oktatonak, akivel tandemben lehet ugrani, egesz magyaros neve van (Laci). Gondoltam, megemlitem Livinek, hogy kerdezze meg, esetleg lehetne-e vele ugrani. Ezek utan – mivel en nem vagyok oda sem a szabadesesert, sem a repulesert – szepen bucsut vettem Livitol, es elindultam a busszal egy melegvizes forrashoz dan baratainkkal egyetemben.
/Livi:/
Bar Attila nemes feladata e blog kreativ resze, a sajat ugrasomrol megis csak nekem illik irni! :-) Szoval ejtoernyozes… Bar nem almodoztam soha gyerekkent arrol, hogy egy 4500 meter magasan levo (egyebkent teljesen jol mukodo) repulobol kiugorjak egy ejtoernyovel, de ez az utazas szamomra arrol is szol, hogy kiprobaljak olyan dolgokat is, amik egy normal hetkoznapon meg sem fordulnanak a fejemben, es egyben szemelyes kihivast is jelentenek. Mint mondjuk lemenni egy 7 meteres vizesesen vagy szorfozni ugy, hogy utalok viz alatt lenni… Azt mondjak az onmagunk felett aratott gyozelem a legedesebb… :-)
Bar a magassaggal es a repulessel nincs problemam, azert megis le kell gyoznie magaban valamit az embernek, hogy ugrasra adja a fejet… annak ellenere, hogy tudja, hogy a hivatasos tandemugrok mindegyike mar legalabb 1000 ugrason van tul es naponta kb. 8-szor ugranak (es tulelik), illetve, hogy ket ejtoernyo van mindenkin, aminek egyiket valahol mashol egy hivatasos ejtoernyo-csomagolo szakember rakja ossze…
Tartozom egy vallomassal olvasoinknak, amivel utazasunk elejen meg nem akartam sokkolni a kozonseget… Nem ez volt az elso alkalom, hogy kiszaladt a labam alol a talaj, ugyanis mar utazasunk masodik napjan, Rioban sarkanyrepulesre adtam a fejem (persze ezt is tandem). Visszatekintve az ejtoernyozeshez kepest ez mar semmisegnek tunik, bar akkor hatarozottan felelmetes volt… ugyanis neki kellett iramodni egy kb. 10 meteres lejton, s mire elfogy labad alatt a talaj, mar repulsz is, mint a madar. :-) Miutan vegigparaztam a sarkanyrepulest, ill. az azt megelozo felkeszulest es a futast, ugy dontottem, hogy az ejtoernyozest hatarozottan elvezni fogom! Vegul is minden a fejben dol el… :-) Ugy velem sikerult is, de dontsetek el Ti miutan megneztetek a videot…. :-)
Miutan felszalltunk a geppel, gyonyoru volt a latvany! Nyugatra lattuk a Tongariro vulkant (amit kesobb meg is masztunk), keletre az oceant, alattunk pedig a Taupo tavat. Uj-Zeland egyik legszebb helye az ejtoernyozesre! A gep egyebkent paranyi: epp annyi hely volt, hogy 8 osszecsatolt tandem ugro par elfert a ket parhuzamos padon, teljesen osszecsuszva. Aztan mikor elertuk a 4500 metert, szepen sorban elkezdtunk kipottyanni a gepbol. Mindossze annyi volt a teendom, hogy elorecsusszak a padon, megkapaszkodjak a nyitott ajto feletti rudban, leuljek a gep szelere labat kilogatva, fejemet hatrahajtva Laci vallara. Utobbinak feltetelezem az az oka, hogy ne lefele nezzen az ember… :-) Egyreszt mert meg kiszedul mielott kellene, masreszt pedig tudatosodik benne, hogy most akkor tenyleg mindjart zuhanni kezd a melybe… Egy pillanatra nekem is elkerekedett a szemem, de nem volt idom gondolkozni sem, mert ket masodpercen belul mar kinn is voltunk a gepbol… amit 60 masodperc szabadeses kovetett! Az elso 5 masodperc, amig nem stabilizalodunk eleg erdekes, azt sem tudtam, hogy hogyan allunk… gyanitom leginkabb fejjel lefele… de aztan, ahogy latjatok, mint egy kiterult kisbeka, csak zuhanunk. :-) Erdekes, hogy sokan azt mondjak, milyen hamar veget er a szabadeses… nekem sokkal hosszabbnak tunt, mint egy perc! Arra viszont nem emlekszem, hogy mit lattam kozben! :-) Aztan amikor kinyilt az ernyo, mar csak annyi teendom volt, hogy a tajban is gyonyorkodjem. A foldre erkezes utan orakig nem lehetett levakarni arcomrol a mosolyt!
Laci egyebkent mar legalabb 15 eve ejtoernyozik (remelem jol emlekszem… :-) ), s negy eve csak az elet napos oldalat latja: a deli felteke nyarat Taupoban tolti tandemugrasokkal, mig az eszaki feltekeet pedig Nemetorszagban ejtoernyozes oktatassal. Ha esetleg valakinek kedve szottyant ezek utan kiugrani egy repulobol Magyarorszagon, latogassa meg Laciek weboldalat: www.ugras.hu! :)
Az estet meg dan barataink tarsasagaban toltottuk, majd bucsut vettunk toluk, s masnap kora reggel elindultunk a Tongariro Nemzeti Parkba, hogy egy 20 km-es “seta” kereteben megmasszuk a Tongariro vulkant, mely meg ma is aktiv (bar szerencsere nem gyakran tor ki). Ezt a turat egyebkent Uj-Zeland legszebb egy napos gyalogturajakent tartjak szamon, szoval varakozassal teli indultunk neki. Sajnos reggel 8-ra kiderult, hogy az idojaras miatt nem kezdhetjuk el aznap a turat, igy megerkezesunk utan lepakoltunk a hostelben, es dolgos semmittevessel mulattuk az idot a kalyha mellett. Konyvet olvastunk, blogot irtunk, na meg neztuk a Gyuruk ura trilogiat. Ezzel eleg jol el is telt a nap, szoval este osszepakoltuk a turaszerkonkat, es viszonylag koran bepatentoltuk magunkat az agyba. Masnap 9-re ott volt ertunk a transzferbusz, ami elvitt bennunket a tura kezdopontjara, Mangatepopoba (en csak Tanga te popo-nak hivom; igy konnyebb megjegyezni :) ). Innen egy laza masfel oras gyaloglassal eljuttunk a Nhauruhoe hegy labahoz, ahonnan azutan kezdett a tura egy kicsit erdekesebbe valni. Egyebkent a Nhauruhoe hegyet hasznaltak a Gyuruk uraban, mint Mount Doom, szoval alig vartuk, hogy lassuk kozelebbrol is. Gondoltuk, ha szerencsenk van, meg azt a nagy tuzes szemgolyot is latjuk a hegy elott. Sajnos nem hogy a szemet, de meg a hegycsucsot sem lattuk, mivel eleg felhos volt az eg, es amint egyre magasabbra masztunk a hegyen, azt vettuk eszre, hogy felhok usznak korulottunk. Teljesen meg tudom erteni, hogy miert ezt a vulkant valaszotottak a film keszitoi, meg ha kesobb a studioban ujra is rajzoltak a tajat korulotte. Mindenhol a legutobbi vulkankitoresre emlekezteto megkovesedett lava kupacok, kietlen taj: hatborzongatoan gyonyoru. Ekkora mar Livit szinte a hatamon kellett vinni, mert nincs valami jo eronletben a dragam. Mondtam en neki, hogy nem artana lenezni a konditerembe, vagy eljarni futni, de hat nem hallgatott ram... Szegeny ezen a turan kapta a kikepzest. Fenn, a deli kraternel tudatosodott bennunk, hogy meg csak 1/6-t tettuk meg a 20 km-es turanak, raadasul a neheze meg mindig hatra van: a Voros Krater. Az oda vezeto ut tenyleg eleg nagy megprobaltatas volt, mivel a szel olyan elementaris erovel fujt, hogy majdnem lesodort a hegyoldalrol. A szel es az emelkedo mar majdnem teljesen kivette az eronket, amikor meglattuk a Voros Kratert, mely utunk legmagasabb pontja volt a terkep szerint.
Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a Voros Kraterben, elindultunk (jobbara csusztunk) a vulkani hamuval fedett lejton, es ekkor romantikus filmeket megszegyenito modon egy hatalmas kek to (a neve rendkivul talaloan a Kek to) sejlett ki a mellettunk eluszo felhok kozul. Ime itt egy kep, valahogy igy nezett ki:
Ahogy tovabb haladtunk lefele, megpillantottunk meg tobb kis zoldeskek tavacskat, a Smaragd tavakat. Nagyon talalo nev, mert olyanok voltak tavolrol, mintha kis dragakovek lennenek a hegyoldalban:
Itt sajnos bucsut is kellett intenem a szexi kis boliviai sapkamnak, mivel a szel ugy gondolta, hogy jobb helyen van neki a krater melyen. Szegeny kis kamu-alpaka sapkam nem sok idot huzott ki velem. Talan most viseltem masodjara. Nem baj, ugy voltam vele, hogy tobbet is veszithet itt az ember, ha esetleg most torne ki a vulkan, szoval ugy vettem ezt, mint ajandek a vulkan es foldrenges istenenek, Ruamuokonak.
A tavaknal leultunk es elmajszoltuk elemozsiankat, majd elindultunk egy nagy sik teruleten. Innen visszenezve a Voros Krater talan meg szebb volt:
Innen mar lefele vezetett az ut, de meg mindig 12 km volt hatra. Tudom, hogy nehany elvetemult ember ennyit szokott futni edzeskeppen, de nekunk mar 8 km utan le akart szakadni a csulkunk. A lefele vezeto uton mar nem ertek nagy meglepetesek, szep volt, de egyik sem nyujtott a smaragd tavakhoz foghato latvanyt.
Szoval delutan 5-re befejeztuk eletunk talan legnehezebb es leghosszabb setajat. Amint visszaertunk a hostelbe, annyi vagyunk volt csak, hogy az udvaron levo jacuzziban megpihentessuk faradt tagjainkat. A pezsgofurdoben osszehaverkodtunk ket amerikaival is, akikkel bungee-ugrasokrol beszeltunk. Toluk tudtuk meg, hogy Queenstownban van egy olyan hely, ahol nem kell fizetni az ugrasert, ha az ember meztelenul ugrik. Termeszetesen mindketten ingyen akartak ugrani… fiatalsag bolondsag. Azota hallottuk, hogy mar nincs meg ez a lehetoseg, mert tul sokan akartak igy ugrani. :) Hihetetlen, hogy vannak emberek akik kepesek mindenki elott meztelenul ugrani csak hogy megsporoljanak kb. 15000 Ft-ot. (Az oldal tetejen tartok egy kis kozvelemenkutatast, legyszives szavazzatok) Ime itt egy foto, amit az egyik hostelben lattam. A szoveg kb ennyi: Oh, te kis rosszcsont! Hat nem meztelenul ugrottal?! Oszd meg a videot a U-tube-on! :) Nem neztem, de biztos vagyok benne, hogy sok ilyen video van feltoltve…:
Eme fontos informacio tudataban szepen el is koszontem toluk, es elindultam Livivel fozocskezni egy kicsit. A hosteleknek altalaban hatalmas konyhajuk van 3-4 gaztuzhellyel, mindenfele konyhai felszerelessel, szoval lehet sutni-fozni. Az elvarasainkkal szoges ellentetben a legtobb konyha nagyon tiszta, legalabb is ahhoz kepest, hogy 50-100 ember foz ott minden nap. Mindehova ki van irva, hogy mosogass el magad utan (meg mielott leulsz enni – kicsit maceras, de ertheto), es az emberek 95%-a tenylegesen igy is tesz. Lehet, hogy megis helyreall az emberisegbe vetett hitem? Persze ehhez hozzatartozik az is, hogy kamerak vannak felszerelve mindenhova, es ha valaki nem mosogat el, akkor meg lehet talalni, hogy ki volt az a gyenge ertelmi kepessegel megaldott ember, aki “elfelejtett elmosogatni”. Sok helyen vicces modon probalnak a mosogatasi kotelessegedre emlekeztetni. Nekem pl. az egyik kedvencem az volt, amikor kinyomtattak Clint Eastwood egyik klasszikus fenykepet a Dirty Harry-bol, amint egy .44-es Magnumot tart felenk, es a kovetkezo felirat olvashato alatta:
“Tudom, hogy mire gondolsz, te kis kotonszokeveny! Arra, hogy elmosogass-e mindent magad utan vagy sem... A villamnak gyorsasagaval sikalj el mindent, kulonben kettepisillak, mint a hoembert!”
Szoval gyorsan osszedobtuk a legegyszerubb, meg az eheto kategoriaba tartozo kajat (bar nem tudjuk, miota szokas a paradicsomlebe szegfuszeget rakni?!?!), es leultunk megvitatni, hogy az eszaki sziget utolso allomasan, Wellingtonban, mit is fogunk csinalni abban a kb. fel napban, ami megadatott szamunkra.
Masnap, egy 3-4 oras buszut utan meg is erkeztunk Uj-Zeland fovarosaba, Wellingtonba, ahol a buszsoforunk elvitt minket egy helyre, ahol a Gyuruk ura egy reszletet vettek fel. (Gyuruk ura rajongok kedveert ez az a jelenet volt az elso reszbol, ahol Frodo es Sam gombat szedtek, majd legurultak az utra…). En ugyan nem ismertem fel, de az igazat megvallva egesz Uj-Zeland olyan vadregenyes, hogy szinte barhol felvehettek volna a filmet. Ezen kis kitero utan bejelentkeztunk szallasunkra, a Wellington Base Backpackers-be, amely party-hostel hireben allt. Ennek megfeleloen tele is volt a hely kis 15 evesnel tobbnek nem kinezo kolokkel meg csajjal, akik amilyen fiatalok voltak, annyira hangosnak is bizonyultak. A konyha es a tusolo is eleg ratyi volt, szoval meg is fogadtuk, hogy ez volt az utolso alkalom, hogy ennek a hostellancnak a vendegszeretet elvezzuk. Masnap mondta is az egyik csaj a buszon, hogy ha egy nappal korabban erkezunk lathattunk volna egy fiatal csajt es csokat meztelenul tancolni az asztal tetejen a hostel alagsoraban levo kocsmaban. Mi ez a meztelenkedesi kenyszer manapsag mindenkiben? Valoszinuleg agyara ment a sok Big Braner (Big Brother) az embereknek...
Miutan egy kicsit kiszusszantuk magunkat (allatira faraszto az utazok elete :) ), elmentunk Wellington legnagyobb muzeumaba, ahol mindent meg lehet tudni Uj-Zelandrol es a maorikrol. Nekifutasbol a geologiai resz fele vettuk az utunkat, ahol mindenfele interaktiv formaban mutattak be, hogy mikent is befolyasolja Uj-Zeland mindennapjait az a teny, hogy ket tektonikus lemez talalkozasan fekszik. Itt csuszik a csendes-oceani kozetlemez az ausztral lemez ala. Ime itt egy kep, ami mutatja, hogy hol is fut a toresvonal:
Emiatt van olyan sok foldrenges es vulkankitores Uj-Zelandon. A muzeumban meg volt egy kis szoba, ahol atelhettunk egy foldrengest mi is. Remelem egy igazit nem kell atelnie egyikonknek sem, mert eleg ijeszto volt. Ezutan atballagtunk abba a reszbe, ahol Uj-Zeland es a kornyezo vizek (Tazman-tenger, Csendes-ocean) allatvilagat mutattak be.
Itt harom allat fogott meg minket a legjobban: az elso, a maori legendakbol ismert sas (kesobb a Haast sas nevet kapta), melynek 3 meteres a szarny fesztavolsaggal birt, s olyan eros volt, hogy akar egy gyereket is el tudott ragadni. Sokaig nem hittek a tudosok, hogy tenylegesen letezett ez a madar, de nemregiben megtalaltak egynek a csontvazat.
A masodik allat, a moa, egy akar 3 meteresre is megnovo, ropkeptelen madar. Leginkabb a struccra hasonlit. Itt egy kep, amint egy Haast sas eppen lecsap ket moara:
Egyebkent a maorik teljesen kiirtottak ezt a madarat mire az europaiak megerkeztek (allitolag igen finom volt a husa), de az biztos, hogy hihetetlen latvanyt nyujthatott.
A harmadik allat, amit megszemlelhettunk, egy formalinban uszo kolosszalis tintahal volt. 2007 februarjaban a San Aspiring halaszhajo legenysege igencsak meglepodott, amikor egy orias tintahalat talalt az egyik horgon, amint eppen egy massziv halat csocsalgatott. A kapitany azonnal erezte mekkora jelentosegu ez a fogas, hiszen nem sokszor adatik meg az emberek szamara, hogy egy orias tintahalat lassanak, mivel ezek az allatok nagyon melyen a tenger felszine alatt elnek, ott ahol mar orok sotetseg honol. Miutan beemeltek a hajoba az allatot, gyorsan be is dobtak a fagyasztoba. Igy kerult vegul a Te Papa tudosainak kezebe, akik formalint oltottak a szovetek koze, hogy meggatoljak az oszlast. Ezek utan egy nagy medencebe raktak, ahol mi is megvizslattuk ezt a gigantikus allatot.
Erdekesseg: az orias tintahalnak a szajnyilasanal a pagajokehoz hasonlo csore van, amivel kis darabokat “csipeget” le a zsakmanyabol (lasd a kepeket). Azert kell leapritania a taplalekat, mert a nyelocsatornaja az agyan halad keresztul, ami mint egy gyuru veszi azt korbe. Ha tul nagy falatot probalna letuszkolni a nyelocsoven, konnyen agykarosodast szenvedhetne. :)
U.i: Toltottunk fel meg kepeket Rotoruarol, ugyanis a gejzirek es iszap tavak kimaradtak valahogy… :-)
Utunk kovetkezo allomasat vegyes erzelmekkel vartuk, mert egyreszt kotelezo jellegu volt, masreszt pedig mert egy igazi autentikus maori elmenyt igertek. Az ilyen “autentikus” showknak altalaban semmi kozuk a valosaghoz, az egesz egy nagy turistafelhajtas. Az alacsony elvarasunknak megfeleloen nem egy igazi maori faluba, hanem egy kis tanyara erkeztunk, ahol mar vart bennunket a hazigazda, egy nagy pocakos maori csoka, a hely gazdaja. Maori modra udvozoltuk egymast (kia ‘ora) majd betereltek bennunket a kajaldaba, ahol – szerintuk - autentikus maori kajat (hangi-t) raktak elenk…ami szerintem kozelebb allt az angolszasz konyhahoz, mint a maorihoz. A maorik eredetileg foldbe vajt lyukban foztek meg eteleiket: tuzet raktak egy foldbe vajt lyukban, arra koveket raktak, ra a talat fedelestul, majd az egeszet betemettek folddel – igy tulajdonkeppen parolodva fott meg az etel. Viszont nekunk azt mondta a buszsofor, hogy manapsag higieniai okok miatt ezt mar nem tehetik meg az orszag nagy reszen, igy a mi etelunk is kuktaban fott… Mondanom sem kell, hogy masnap mas maorik azt allitottak, hogy ez nem igaz, es hogy ok autentikus modon a foldben fozik meg mindig az eteleket. A vacsora utan megkert minket a maori csoka, hogy valasszunk magunk kozul valakit, aki a csapatunk torzsfonoket fogja jatszani a show alatt. Vegul, amikor onkent es dalolva senki nem vallalta, azt mondta, hogy a csoport legidosebb ferfitagja lesz a torzsfonok… talalt, sullyedt. Igy lettem en a torzsunk vezetoje aznap estere. A dolgom kifejezetten egyszeru volt: el kellett fogadnom a maori torzsfonok altal elem rakott faagat. A legnehezebb resze az volt, hogy komolynak kellett maradnom, amikor a hulyebbnel hulyebb pofakat vagtak az ellenseges torzs tagjai, allitolag, hogy megfelemlitsenek. Ugy alltam ott, mint a Brian elete cimu film egyik klasszikus reszleteben a romai katonak Pilatus elott, amikor is a Fortisszima Fingusz nevet mondja ki ujra es ujra. A rohoges lassan tort fel belolem, de nem mutathattam ki, mert az tiszteletlenseg lett volna a torzs harcosaival szemben. Szerencsere mielott elszakadt volna bennem a cerna, a maori harcos lerakott elem egy faagat, aminek felvetele azt szimbolizalta, hogy baratkent jottem. Ha esetleg raleptem volna, annak viszont nehany evszazada komoly kovetkezmenyei lettek volna – valoszinuleg nehany marcona maori harcos lenyomott volna, mint a belyeget.
Erdekesseg: Uj-Zeland felfedezesekor Abel Tasman es matrozai felreertettek a fenti jellegzetes maori “barat vagy ellenseg” probat, es valaszul megfujtak a trombitaikat. A maorik ettol ugy megijedtek, hogy valaszul leabaltak 4 matrozt, de izibe. Abel Tasman ekkor a tavozas himes mezejere lepett, es kb. 100 evig nem lepett europai Uj-Zeland foldjere. Abel Tasman csak egy dolgot adott a szigetnek: a nevet.
Szoval miutan elszivtuk a „bekepipat” a maorikkal, jo maori szokas szerint mindenki mindenkivel osszeerintette az orrat. Amekkora orrom van, velem nem sok gondjuk volt, de azert meg igy is eleg homi volt csavokkal ilyen kozeli kapcsolatba kerulni. De hat, ha Romaban vagy, tegy ugy, mint a romaiak. Ezutan eloadtak nekunk egy eleg langyi kis showt, es vegul a lanyokat es fiukat kulonvalasztottak, hogy tradicionalis tancokat tanitsanak nekunk. A fiuknak a haka-t, a harci tancot, mig a lanyok a „poi”-t tanitottak meg.
Erdekesseg: a haka a maorik tradicionalis tanca, ami tobbek kozott utemes dobbantasokbol, orditasokbol, nyelvoltesekbol, szemkidullesztesbol es grimaszokbol all. Habar a haka legismertebb formaja az uj-zelandi rogbicsapat (The All Blacks) altal a meccsek elott eloadott verzio (csatolt video), a hakat nok, sot gyerekek is tanclojak vendegfogadasi ceremoniakon. A nekunk is megtanitott haka-t tobbek kozott csatak elott tancoltak el a szemben allo torzsek, hogy szemleltessek erejuket, es hogy megfelemlitsek, esetleg megfutamitsak az ellenfeleiket.
A haka szovege valahogy igy szol:
MAORI: Ringa pakia! Uma tiraha! Turi whatia! Hope whai ake! Waewae takahia kia kino! Ka mate, ka mate Ka ora' Ka ora' Ka mate, ka mate Ka ora Ka ora " Tēnei te tangata pūhuruhuru Nāna i tiki mai whakawhiti te rā Upane... Upane Upane Kaupane" Whiti te rā,! Hī!
MAGYARUL: (ezt a torzsfonok orditja) Uss a combodra! Lelegezz ki!. Terdeket behajlitani! Dobbants nagyot! (Torzsfonok) Ma meghalunk! Ma meghalunk (a harcosok) Elni fogunk! Elni fogunk! (Torzsfonok) Ma meghalunk! Ma meghalunk! (a harcosok) Elni fogunk! Elni fogunk! (kozosen) En vagyok a szoros ember, ki elhozta a napot, es kinek koszonhetoen az ujra sut! Lepj egyet elore! Meg egyet! Lepj egyet elore! Meg egyet! O nap, suss le ram! Elore!
Persze kozben a harcosok annak idejen kidullesztettek a szemuket, kidugtak a nyelvuket, a mellkasukat karmoltak, hatalamasokat dobbantottak. Mindez persze a mi kulturankban leginkabb nevetseges, de annak tudataban, hogy a maorik kannibalok voltak, a nyelv kioltese mindjart uj ertelmet nyer. A mellkas karmolasa azt jelentette, hogy fel foglak miszlikre apritani, mely utan jo etvaggyal elfogyasztalak (melyet a nyelvoltogetes szimbolizal). Szoval egy csata elott szerintem osszecsinaltam volna magam, tudvan hogy a vesztes oldalon tatarbifsztekkent vegzem.
Vegul, miutan megtanultuk a lepeseket es tobbe-kevesbe sikerult a szavakat is megjegyezni, eloadtuk harci tancunkat a lanyoknak. Persze a lampalazban elfelejtettuk a lepeseket, es osszekevertuk a szoveget, ami tok vicesse tette az egeszet – a lanyok szamara. En is viccesnek talaltam volna, ha lattam volna, hogy a tobbiek is benaznak, de en – torzsfonokkent - elol alltam es vezenyeltem a tobbieket. Ergo en egtem a legnagyobbat. Szerencsere a lanyok tanca sem volt sokkal jobb, bar nekik nem kellett sok szoveget tanulni, vagy bonyolult mozdulatokat tenni. De azert Livi jol dobalta a csipejet, szoval tok buszke voltam ra! Ezzel vege is lett az egesznek, de Livivel megegyeztunk, hogy megnezzunk egy normalis maori eloadast valahol mashol.
Livi unszolasara ime itt a haka, amit torzsfonokkent vezenyeltem:
Masnap reggel elindultunk Rotoruaba, a maori kultura fovarosaba, ahol az elso dolgunk volt lecsorogni a vilag legmagasabb (7 meteres), meg koszonseges halandok szamara is raftingolhato vizesesen. A legutobbi vadvizi evezes ota en erre a pillanatra vartam – ami vizzel kapcsolatos, es az esszeruseg hatarain belul van (tuleltek mar elottem), mindent ki akartam probalni! Livi kevesbe volt oda a 7 meteres vizesesert, de becsuletere valjek, egeszen a vizre szallasig alig latszott rajta az idegesseg. Amint beszalltunk a csonakba, azonnal rajottunk, hogy a turavezetonk (Jeremy) legalabb is rabszolgahajcsar volt elozo eleteben, mert csak parancsszavakat orditva kommunikalt velunk. Legalabb tizszer elprobaltunk mindent, mielott nekiindultunk az elso, 1 meteres vizesesnek. El sem tudtuk kepzelni, hogy hogyan fogunk a csonakban maradni, de Jeremy az utolso pillanatban mindenkit a csonak padlojara parancsolt. Evezok leszoritva, hogy nehogy fejbenyomjunk valakit eses kozben, labfejek beszoritva a csonakon keresztbefuto „gumigerenda” ala, a kezek pedig a hajo oldalan korbefuto kotelen. Szerintem annyira be voltunk rezelve, hogy ha valaki elkapja a grabancunkat, es felemel bennunket, valoszinuleg a csonak is jott volna velunk, annyira kapaszkodtunk. Az elso vizesest meglepo konnyedseggel vettuk, de nem volt idonk nagyon orulni, mert kb. 40 meterre jott a masodik, egy 2 meteres. Jeremy azonnal parancsszavakat uvoltott, es konyortelenul leorditott barkit, aki valamit nem jol csinalt. A kedvencem az volt, amikor nem eveztunk elegge – csak azt orditotta, hogy „Paddle, pussies!”, ami kb annyi magyarul (szepitve), hogy „Evezzetek, ti kis langyik!” Soha nem hittem volna, hogy fizetni fogok (sot meg elvezem is), hogy valaki lelangyiz... :) Lehet, hogy perverz vagyok? Ne valaszoljatok... :) Viszont amint megerkeztunk a 7 meteres vizeseshez, azonnal megertettuk, hogy miert kell a fegyelem, es miert a sok kiabalas. A 7 meteres vizesesnel nincs hibazasi lehetoseg, ha valaki nem azt csinalja, amit Jeremy mond, az kiesik. Valoszinuleg akkor sem tortenik semmi az emberrel, mert a vizeses egy nagy medenceszeru 3 meter mely reszbe zuhog, de nem akartunk azok elott beegni, akik mar lementek a vizesesen, szoval kovettuk Jeremy minden szavat. Jeremy meg volt olyan kedves, hogy megosztotta velunk a vizeses elott 20 meterrel, hogy a mienk a legkisebb csonak az osszes kozul, igy nekunk van a legnagyobb eselyunk arra, hogy felforduljunk eses kozben. Koszi Jeremy! Persze csak oltott bennunket, de ha ez volt a celja, sikerult neki beszaratnia. Vegul a szokasos parancsszavak utan jol megkapaszkodtunk, es heves sikoltasok kozott eltuntunk a vizesesben. Majd a kepek is mutatjak, hogy lent voltunk a viz alatt egy nehany masodpercig, majd csodaval hataros modon a jo oldalaval felfele uszott ki a csonakunk a vizeses alol. Azt a sikitozast, ordibalast, amit mi ott veghez vittunk... a megkonnyebbules hangjai. Komolyan, ha valakinek eselye van ezt kiprobalni, az probalja ki, mert Jeremy ide, karomkodas oda, barmikor odaulnek megint melle, es leeveznek a vizesesen. A kepek megint csak jol mutatjak az oromuknet. Azok ott nem megjatszott mosolyok! :) A 7 meteres vizeses utan Jeremy megkerdezte egy lassabb szakasznal, hogy akarunk-e uszni, es persze, mi akartunk, szoval beleereszkedtunk a folyoba, s a csonak oldalan futo kotelbe kapaszkodtunk. Ekkor Jeremy megosztotta velunk, hogy most akkor lemegyunk egy rapidon (gyors szakaszon), ugy hogy mi a csonakon kivul vagyunk. SWEET AS! – ahogy a kiwik (uj-zelandiak) mondjak – tessek gyakorolni! Egyszeruen nem talalok jelzoket ra - amiket meg hasznalnek, nem igazan a blogra valok – szoval csak higgyetek el, hogy ez a legkiralyabb dolog, amit eddigi eletemben kiprobaltam. (Livi gyorsan ezt is felulmulta par nappal kesobb, de errol majd a kovetkezo blogbejegyzesben :) ) Meg erdemes megjegyezni, hogy a turavezetok valoszinuleg trefarepat ettek reggelire, mert annyit hulyeskedtek a buszon visszafele, hogy majd kiestunk busz ablakan a rohogestol. Az egyik igy koszonte meg, hogy az o ceguket valasztottuk: Koszonjuk, hogy bennunket valasztottatok. Hala nektek mar nem kell a testemet arulnom Rotorua utcain! :)
Az evezes utan mar nem sokat csinaltunk, csak bejelentkeztunk a hostelunkbe, es kerestunk egy kavezot, ahol ingyen internetezhettunk. Uj-Zelandon neveteseges penzeket leakasztanak az emberrol internethasznalat cimszo alatt. Nehany helyen egy ora internet tobb, mint 2500 Ft-ba kerult. Igy az osszes idonket a kavezoban toltottuk, amig fel nem toltottuk az osszes meg el nem mentett kepunket, hogy kesobb majd meg tudjuk osztani veletek. Masnap elmentunk Te Puia-ba, a Rotoruatol nehany kilometerre levo geotermikus parkba egy dan parral es egy nemet sraccal, ahol gejzireket es fortyogo, zaptojasszagu iszaptavakat lehetett latni. Veluk egyutt csorogtunk le elozo nap a vizesesen, mely hihetetlen elmeny baratokka kovacsolt bennunket. Olyan ez, mint a kozosen elkovetett bun – semmi nincs, ami jobban osszekotne az embereket. :) A parkban eloszor megneztunk egy ujabb maori eloadast (ez mar sokkal jobban tetszett nekunk), majd egy vezetett tura kereten belul megneztuk a gejzireket, iszap tavakat, es vegul meg egy kiwi madarat is lattunk. Vegezetul este megint osszefutottunk ujdonsult baratainkkal, hogy Guiness-szel unnepeljuk Szent Patrick napjat egy kozeli ir kocsmaban. Igazi internacionalis elmeny volt ez: magyarkent Uj-Zelandon unnepelni az irek egyik legfontosabb unnepet egy dan parral es egy nemet sraccal. :) Imadom az utazast!
Aucklandet 11-en hagytuk magunk mogott, es ujdonsult baratainkkal a STRAY buszon elindultunk a Coromandel-felszigetre, Hahei varosaba (a fenti terkepen latjatok az utvonalat is). A buszvezetonk, Seagull (magyarul: Siraly) egy nagyon cool csoka volt, igazi karakter. Egyik jellegzetessege volt, hogy ugy beszelt, mintha egy kaloz lenne. Ez, egyuttesen az uj-zelandi (kiwi) akcentusaval mindig vigyort csalt az arcunkra. Termeszetesen minden masodik mondata a tipikus kiwi kifejezes “Sweet as, bro!” volt, ami annyit tesz, hogy “rendben”, csak sokkal menobb. Magyarul talan olyasmi, mint a “Nagyon suti, haver!”.
A soforok amugy szinte honapokon keresztul uton vannak, igy talalkoztunk olyannal is, akinek nincs is allando lakcime. A fizujuk nem verdesi az eget, de mivel a szallasert nem kell fizetniuk, es gyakran a kajajuk is olcsobb, mint a mienk, azert tudnak felre rakni. Persze az esti 1-2 sort kotelezo jelleggel leguritjak. Tobbek kozott azert is, mert a STRAY buszon van egy jatek, amit SPACESHIP-nek hivnak, es a jatek termeszetesen sorre megy. Uj-Zeland egyik legnagyobb berelheto kemping auto tarsasagat, illetve annak kocsijait hivjak Spaceship-nek, es a jatek lenyege, hogy aki meglat egy Spaceship lakokocsit, annak azonnal el kell orditania magat, hogy Spaceship. Ha a sofor latja meg eloszor, akkor senki nem fizet semmit, ha mi latjuk meg, akkor a sofor fizet egy sort annak, aki szemfulesebb volt, mint o.
Ha valaki teved, es a lakokocsi nem SPACESHIP, akkor pedig a sofornek jar egy sor. Amint ebbol a kis jatekbol is kiderul, nagyon jo hangulat uralkodik a buszon, igy nem nehez mindig uj baratokat szerezni. Rengeteg angol, amerikai, dan, francia, nemet es izraeli utazoval talalkoztunk mar. Volt olyan, hogy az egyik izraelivel arrol beszeltunk, hogy milyen az elet a kibucban, vagy egy amerikaival beszeltem arrol, hogy o mikent latja Obamat, vagy W. Busht. Ezek a beszelgetesek szerintem legalabb annyit ernek, mint latni a vilag legszebb tajait. Nem is tudom, hogy ki mondta, hogy az utazasunk hosszat nem a megtett kilometerek szamaban, hanem a megszerzett baratok szamaban lehet lemerni. Ilyen szempontbol az uj-zelandi STRAY-es utunk eddig rendkivul sikeresnek bizonyult.
Szoval miutan felszalltunk a buszra Aucklandben, Seagull kiosztotta a STRAY-tol ajandekkent jaro feherbort mindenkinek. A bor neve Dog Piss, azaz kutyapisi volt. Azt hiszem a nev sok mindent elarul a bor minosegerol, de hat ugye ajandek lonak nem neztuk a fogat. Utunk soran megneztunk ket kauri fat, amelyet majdnem teljesen sikerult az europiaknak kiirtani, mivel torzset hajoarbocnak hasznaltak. Seagull erdekessegkent meg elmondta, hogy o at szokta olelni a fat, es ezzel allitolag el lehet kerulni a masnapossagot. Barmennyire is szkeptikusak voltunk, mint a kepek is tanusitjak, azert mi is hevesen olelgettuk a fakat… vegul is 2 uveg bor birtokaban jobb az embernek bebiztositania magat a legrosszabb ellen.
Alig ket oraval kesobb mar meg is erkeztunk Uj-Zeland keleti partjan fekvo Haheibe. Itt egy kempingben szallasoltak el bennunket a tengerpart mellett. Nem volt sok idonk, hogy kipakoljunk a taskainkbol, mert fel oraval a megerkezes utan mar mentunk is ki kajakozni a tengerre. Gyonyoru szep kek tenger, feher homok, kis szigetek a tavolban... Miutan leperkaltuk penzt a kajakokert, kaptunk egy 5 perces eligazitast (ez itt a lapat, az ott meg a tenger, probaljatok nem belefulladni, stb) es utana elindultunk a legkozelebbi sziget fele. Miutan megneztuk a legszebb helyeket a kis szigeteken, eleveztunk Hahei egyik legszebb partszakaszahoz a Cove Katedralishoz. Itt, amig mi felfedeztuk a tengerpart rejtettebb zugait, a turavezeto csinalt nekunk egy isteni kapucsinot (meg kekszet is hozott melle :-) ).
Mire visszaertunk az evezesbol, a vacsi mar majdnem kesz volt. Seagull csinalt nekunk egy jo kis barbeque-t, amit leoblitettuk a Dog Piss-szel. Livinek meg volt ereje kimenni a “meleg vizes tengerpartra” este 10-kor, en meg az agyat vettem celba. Masnap reggel 5-kor szolt az ebreszto, mert megbeszeltuk Livivel, hogy megnezzuk a napfelkeltet a tengerparton (most mondja meg valaki, hogy nem vagyok romantikus :) ), de sajnos hideg is volt, plusz a felhok miatt nem is lattunk igazan semmit, szoval fel ora utan visszatamolyogtunk a szallasra, es aludtunk meg egy orat.
Reggel tovabbindultunk Raglanbe, ami a sziget nyugati oldalan fekszik, Aucklandtol delre. Utunk soran atmentunk Hamilton-on, amirol Seagull elmeselte, hogy felmeresek szerint lakossaganak 1/3-a szenved klamidiaban. Eme betegseg legkonnyebben beszerezheto a varos harom klubja altal hatarolt “klamidia haromszogben”… A varos foteret pedig egy transzvesztita szobor disziti… jo kis varos, mi?
Raglan egyebkent Uj-Zeland egyik leghiresebb szorfparadicsoma. Itt jatszodik a ‘80-as evek egyik nagy filmje, az Endless Summer (Vegtelen nyar). Itt is lehetett egy csomo ajanlott szabadidos elfoglaltsag kozul valasztani, de mi egtunk a vagytol, hogy a szorfozest kiprobalhassuk. Reggel 9-kor volt a gyulekezo a hostelunk elott, majd egy fel oras elmeleti oktatas kovetkezett, ahol elmagyaraztak, hogy hol lehet gyorsan kijutni a tengerre anelkul, hogy a hullamok visszasodornanak a partra (kezdoknek nem ajanlott), mit kell csinalni, ha leesik az ember a deszkarol, stb… majd elindultunk a Ngarunui tengerpartra.
A szel eleg erosen fujt aznap, ami kivalo hullamokat biztositott a szorfozeshez. Nem is totojaztunk sokaig, gyorsan magunkra kaptuk a neopren ruhat es felkaptunk egy szorf deszkat. Az oktatoinkkal bemelegitettunk, majd kiprobaltuk a deszkara valo felugrast a szarazfoldon. Vegul nem maradt mas, mint bemenni a tengerbe, es atvinni gyakorlatba, amit eddig tanultunk. Annyit igertek, hogy az ora vegere a deszkara fel tudunk allni… nezzetek meg a kepeket, ratok bizzuk, hogy eldontsetek, hogy sikerult-e. :)
Az utobbi ket napot kipihenendo :) felpattantunk a kovetkezo STRAY buszra, es ledocogtunk Waitomoba, ami a vilagito fergeinek es barlangjainak koszonheti vilaghiret. Waitomo egy maori eredetu szo, jelentese: “a lyukon keresztulfolyo viz”. Ezek a maorik nagyon be lehettek szivva, amikor ezeket a neveket adtak. :) Vannak sokkal hosszabb nevek is, de ezekrol majd a kovetkezo bejegyzesben irunk bovebben. Szoval a waitomoi barlangrendszert kb. 2 millio evesre becsulik, szerintem nagyon hasonlo az aggteleki cseppkobarlanghoz, de ami igazan szeppe teszi a barlangbeli setat, az a vilagito fergek (glowworms – itt most nem a szentjanos bogarra kell gondolni) jelenlete. A vilagitofereg megnevezes gyujtonev, tobbfele rovar larvajarol van szo, amelyek mindenfele kemiai folyamatoknak koszonhetoen kepesek foszforeszkalni a sotetben, igy csalogatva magukhoz a taplalekukat. Mutatok is egy kepet, hogy lassatok mirol van szo:
Amint latjatok, olyan az egesz barlang, mintha az ejszakai egboltot nezne az ember. Termeszetesen, mint azt mar megszokhattuk Uj-Zelandon, a barlangtura nem csak setabol allt. Ahogy Livi szokta mondani, Uj-Zeland a vilag legnagyobb jatszotere, es az altalunk valasztott tura huen tukrozte ezt:
1. A tura azzal kezdodott, hogy leereszkedtunk a 27 meter melyen levo barlangba (anglul: absailing). Ezt mar kiprobaltuk egy vizesesnel korabban Del- Amerikaban is.
2. A barlangban levo kis patakon uszogumikon csorogtunk le (angolul: black water rafting). Ez nem sokban kulonbozott attol, amit a Tiszan csinal az ember, csak sokkal hidegebb a viz! Persze itt is neopren ruhaban voltunk, na meg mindenfele barlangasz felszerelest aggatak rank.
3. Utana kovetkezett az igazi barlangaszat: meszkosziklakon masztunk fel, kis lyukakon es reseken preseltuk at magunkat, majd egy magasabb sziklan letelepedtunk egy kis teara. :-)
4. A barlangtura vegen pedig kimasztunk a barlangbol, ott ahol korabban leereszkedtunk. (angolul: rock climbing). Ez a 27 meteres majdnem meroleges falon valo maszas volt talan a legelvezetesebb szamomra. Nem voltunk egy pillanatra sem veszelyben, mert volt rajtunk biztositokotel, de itt erezte talan leginkabb a komfort zonajan kivul magat az ember.
A tura vegeztevel maradtunk meg egy ejszakat a hostelunkben, a Juno Hallban (nagyon jo hely, ha valaki esetleg arra jar, tudjuk ajanlani), majd uj vezetonkkel, Mamboval elindultunk Maketuba, ahol egy igazi maori elmenyt igertek nekunk.
Ugyancsak itt, Taupoban probalta ki Livi az ejtoernyozest! Delutan 2-re ertunk a repuloterre, ahol a Livihez hasonlo adrenalinvadaszok mar szepen lassan ereszkedtek az egbol. Ahogy vartam, hogy Livi fizessen az ugrasert, eszrevettem, hogy az egyik oktatonak, akivel tandemben lehet ugrani, egesz magyaros neve van (Laci). Gondoltam, megemlitem Livinek, hogy kerdezze meg, esetleg lehetne-e vele ugrani. Ezek utan – mivel en nem vagyok oda sem a szabadesesert, sem a repulesert – szepen bucsut vettem Livitol, es elindultam a busszal egy melegvizes forrashoz dan baratainkkal egyetemben.
/Livi:/
Bar Attila nemes feladata e blog kreativ resze, a sajat ugrasomrol megis csak nekem illik irni! :-) Szoval ejtoernyozes… Bar nem almodoztam soha gyerekkent arrol, hogy egy 4500 meter magasan levo (egyebkent teljesen jol mukodo) repulobol kiugorjak egy ejtoernyovel, de ez az utazas szamomra arrol is szol, hogy kiprobaljak olyan dolgokat is, amik egy normal hetkoznapon meg sem fordulnanak a fejemben, es egyben szemelyes kihivast is jelentenek. Mint mondjuk lemenni egy 7 meteres vizesesen vagy szorfozni ugy, hogy utalok viz alatt lenni… Azt mondjak az onmagunk felett aratott gyozelem a legedesebb… :-)
Bar a magassaggal es a repulessel nincs problemam, azert megis le kell gyoznie magaban valamit az embernek, hogy ugrasra adja a fejet… annak ellenere, hogy tudja, hogy a hivatasos tandemugrok mindegyike mar legalabb 1000 ugrason van tul es naponta kb. 8-szor ugranak (es tulelik), illetve, hogy ket ejtoernyo van mindenkin, aminek egyiket valahol mashol egy hivatasos ejtoernyo-csomagolo szakember rakja ossze…
Tartozom egy vallomassal olvasoinknak, amivel utazasunk elejen meg nem akartam sokkolni a kozonseget… Nem ez volt az elso alkalom, hogy kiszaladt a labam alol a talaj, ugyanis mar utazasunk masodik napjan, Rioban sarkanyrepulesre adtam a fejem (persze ezt is tandem). Visszatekintve az ejtoernyozeshez kepest ez mar semmisegnek tunik, bar akkor hatarozottan felelmetes volt… ugyanis neki kellett iramodni egy kb. 10 meteres lejton, s mire elfogy labad alatt a talaj, mar repulsz is, mint a madar. :-) Miutan vegigparaztam a sarkanyrepulest, ill. az azt megelozo felkeszulest es a futast, ugy dontottem, hogy az ejtoernyozest hatarozottan elvezni fogom! Vegul is minden a fejben dol el… :-) Ugy velem sikerult is, de dontsetek el Ti miutan megneztetek a videot…. :-)
Miutan felszalltunk a geppel, gyonyoru volt a latvany! Nyugatra lattuk a Tongariro vulkant (amit kesobb meg is masztunk), keletre az oceant, alattunk pedig a Taupo tavat. Uj-Zeland egyik legszebb helye az ejtoernyozesre! A gep egyebkent paranyi: epp annyi hely volt, hogy 8 osszecsatolt tandem ugro par elfert a ket parhuzamos padon, teljesen osszecsuszva. Aztan mikor elertuk a 4500 metert, szepen sorban elkezdtunk kipottyanni a gepbol. Mindossze annyi volt a teendom, hogy elorecsusszak a padon, megkapaszkodjak a nyitott ajto feletti rudban, leuljek a gep szelere labat kilogatva, fejemet hatrahajtva Laci vallara. Utobbinak feltetelezem az az oka, hogy ne lefele nezzen az ember… :-) Egyreszt mert meg kiszedul mielott kellene, masreszt pedig tudatosodik benne, hogy most akkor tenyleg mindjart zuhanni kezd a melybe… Egy pillanatra nekem is elkerekedett a szemem, de nem volt idom gondolkozni sem, mert ket masodpercen belul mar kinn is voltunk a gepbol… amit 60 masodperc szabadeses kovetett! Az elso 5 masodperc, amig nem stabilizalodunk eleg erdekes, azt sem tudtam, hogy hogyan allunk… gyanitom leginkabb fejjel lefele… de aztan, ahogy latjatok, mint egy kiterult kisbeka, csak zuhanunk. :-) Erdekes, hogy sokan azt mondjak, milyen hamar veget er a szabadeses… nekem sokkal hosszabbnak tunt, mint egy perc! Arra viszont nem emlekszem, hogy mit lattam kozben! :-) Aztan amikor kinyilt az ernyo, mar csak annyi teendom volt, hogy a tajban is gyonyorkodjem. A foldre erkezes utan orakig nem lehetett levakarni arcomrol a mosolyt!
Laci egyebkent mar legalabb 15 eve ejtoernyozik (remelem jol emlekszem… :-) ), s negy eve csak az elet napos oldalat latja: a deli felteke nyarat Taupoban tolti tandemugrasokkal, mig az eszaki feltekeet pedig Nemetorszagban ejtoernyozes oktatassal. Ha esetleg valakinek kedve szottyant ezek utan kiugrani egy repulobol Magyarorszagon, latogassa meg Laciek weboldalat: www.ugras.hu! :)
Az estet meg dan barataink tarsasagaban toltottuk, majd bucsut vettunk toluk, s masnap kora reggel elindultunk a Tongariro Nemzeti Parkba, hogy egy 20 km-es “seta” kereteben megmasszuk a Tongariro vulkant, mely meg ma is aktiv (bar szerencsere nem gyakran tor ki). Ezt a turat egyebkent Uj-Zeland legszebb egy napos gyalogturajakent tartjak szamon, szoval varakozassal teli indultunk neki. Sajnos reggel 8-ra kiderult, hogy az idojaras miatt nem kezdhetjuk el aznap a turat, igy megerkezesunk utan lepakoltunk a hostelben, es dolgos semmittevessel mulattuk az idot a kalyha mellett. Konyvet olvastunk, blogot irtunk, na meg neztuk a Gyuruk ura trilogiat. Ezzel eleg jol el is telt a nap, szoval este osszepakoltuk a turaszerkonkat, es viszonylag koran bepatentoltuk magunkat az agyba. Masnap 9-re ott volt ertunk a transzferbusz, ami elvitt bennunket a tura kezdopontjara, Mangatepopoba (en csak Tanga te popo-nak hivom; igy konnyebb megjegyezni :) ). Innen egy laza masfel oras gyaloglassal eljuttunk a Nhauruhoe hegy labahoz, ahonnan azutan kezdett a tura egy kicsit erdekesebbe valni. Egyebkent a Nhauruhoe hegyet hasznaltak a Gyuruk uraban, mint Mount Doom, szoval alig vartuk, hogy lassuk kozelebbrol is. Gondoltuk, ha szerencsenk van, meg azt a nagy tuzes szemgolyot is latjuk a hegy elott. Sajnos nem hogy a szemet, de meg a hegycsucsot sem lattuk, mivel eleg felhos volt az eg, es amint egyre magasabbra masztunk a hegyen, azt vettuk eszre, hogy felhok usznak korulottunk. Teljesen meg tudom erteni, hogy miert ezt a vulkant valaszotottak a film keszitoi, meg ha kesobb a studioban ujra is rajzoltak a tajat korulotte. Mindenhol a legutobbi vulkankitoresre emlekezteto megkovesedett lava kupacok, kietlen taj: hatborzongatoan gyonyoru. Ekkora mar Livit szinte a hatamon kellett vinni, mert nincs valami jo eronletben a dragam. Mondtam en neki, hogy nem artana lenezni a konditerembe, vagy eljarni futni, de hat nem hallgatott ram... Szegeny ezen a turan kapta a kikepzest. Fenn, a deli kraternel tudatosodott bennunk, hogy meg csak 1/6-t tettuk meg a 20 km-es turanak, raadasul a neheze meg mindig hatra van: a Voros Krater. Az oda vezeto ut tenyleg eleg nagy megprobaltatas volt, mivel a szel olyan elementaris erovel fujt, hogy majdnem lesodort a hegyoldalrol. A szel es az emelkedo mar majdnem teljesen kivette az eronket, amikor meglattuk a Voros Kratert, mely utunk legmagasabb pontja volt a terkep szerint.
Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a Voros Kraterben, elindultunk (jobbara csusztunk) a vulkani hamuval fedett lejton, es ekkor romantikus filmeket megszegyenito modon egy hatalmas kek to (a neve rendkivul talaloan a Kek to) sejlett ki a mellettunk eluszo felhok kozul. Ime itt egy kep, valahogy igy nezett ki:
Ahogy tovabb haladtunk lefele, megpillantottunk meg tobb kis zoldeskek tavacskat, a Smaragd tavakat. Nagyon talalo nev, mert olyanok voltak tavolrol, mintha kis dragakovek lennenek a hegyoldalban:
Itt sajnos bucsut is kellett intenem a szexi kis boliviai sapkamnak, mivel a szel ugy gondolta, hogy jobb helyen van neki a krater melyen. Szegeny kis kamu-alpaka sapkam nem sok idot huzott ki velem. Talan most viseltem masodjara. Nem baj, ugy voltam vele, hogy tobbet is veszithet itt az ember, ha esetleg most torne ki a vulkan, szoval ugy vettem ezt, mint ajandek a vulkan es foldrenges istenenek, Ruamuokonak.
A tavaknal leultunk es elmajszoltuk elemozsiankat, majd elindultunk egy nagy sik teruleten. Innen visszenezve a Voros Krater talan meg szebb volt:
Innen mar lefele vezetett az ut, de meg mindig 12 km volt hatra. Tudom, hogy nehany elvetemult ember ennyit szokott futni edzeskeppen, de nekunk mar 8 km utan le akart szakadni a csulkunk. A lefele vezeto uton mar nem ertek nagy meglepetesek, szep volt, de egyik sem nyujtott a smaragd tavakhoz foghato latvanyt.
Szoval delutan 5-re befejeztuk eletunk talan legnehezebb es leghosszabb setajat. Amint visszaertunk a hostelbe, annyi vagyunk volt csak, hogy az udvaron levo jacuzziban megpihentessuk faradt tagjainkat. A pezsgofurdoben osszehaverkodtunk ket amerikaival is, akikkel bungee-ugrasokrol beszeltunk. Toluk tudtuk meg, hogy Queenstownban van egy olyan hely, ahol nem kell fizetni az ugrasert, ha az ember meztelenul ugrik. Termeszetesen mindketten ingyen akartak ugrani… fiatalsag bolondsag. Azota hallottuk, hogy mar nincs meg ez a lehetoseg, mert tul sokan akartak igy ugrani. :) Hihetetlen, hogy vannak emberek akik kepesek mindenki elott meztelenul ugrani csak hogy megsporoljanak kb. 15000 Ft-ot. (Az oldal tetejen tartok egy kis kozvelemenkutatast, legyszives szavazzatok) Ime itt egy foto, amit az egyik hostelben lattam. A szoveg kb ennyi: Oh, te kis rosszcsont! Hat nem meztelenul ugrottal?! Oszd meg a videot a U-tube-on! :) Nem neztem, de biztos vagyok benne, hogy sok ilyen video van feltoltve…:
Eme fontos informacio tudataban szepen el is koszontem toluk, es elindultam Livivel fozocskezni egy kicsit. A hosteleknek altalaban hatalmas konyhajuk van 3-4 gaztuzhellyel, mindenfele konyhai felszerelessel, szoval lehet sutni-fozni. Az elvarasainkkal szoges ellentetben a legtobb konyha nagyon tiszta, legalabb is ahhoz kepest, hogy 50-100 ember foz ott minden nap. Mindehova ki van irva, hogy mosogass el magad utan (meg mielott leulsz enni – kicsit maceras, de ertheto), es az emberek 95%-a tenylegesen igy is tesz. Lehet, hogy megis helyreall az emberisegbe vetett hitem? Persze ehhez hozzatartozik az is, hogy kamerak vannak felszerelve mindenhova, es ha valaki nem mosogat el, akkor meg lehet talalni, hogy ki volt az a gyenge ertelmi kepessegel megaldott ember, aki “elfelejtett elmosogatni”. Sok helyen vicces modon probalnak a mosogatasi kotelessegedre emlekeztetni. Nekem pl. az egyik kedvencem az volt, amikor kinyomtattak Clint Eastwood egyik klasszikus fenykepet a Dirty Harry-bol, amint egy .44-es Magnumot tart felenk, es a kovetkezo felirat olvashato alatta:
“Tudom, hogy mire gondolsz, te kis kotonszokeveny! Arra, hogy elmosogass-e mindent magad utan vagy sem... A villamnak gyorsasagaval sikalj el mindent, kulonben kettepisillak, mint a hoembert!”
Szoval gyorsan osszedobtuk a legegyszerubb, meg az eheto kategoriaba tartozo kajat (bar nem tudjuk, miota szokas a paradicsomlebe szegfuszeget rakni?!?!), es leultunk megvitatni, hogy az eszaki sziget utolso allomasan, Wellingtonban, mit is fogunk csinalni abban a kb. fel napban, ami megadatott szamunkra.
Masnap, egy 3-4 oras buszut utan meg is erkeztunk Uj-Zeland fovarosaba, Wellingtonba, ahol a buszsoforunk elvitt minket egy helyre, ahol a Gyuruk ura egy reszletet vettek fel. (Gyuruk ura rajongok kedveert ez az a jelenet volt az elso reszbol, ahol Frodo es Sam gombat szedtek, majd legurultak az utra…). En ugyan nem ismertem fel, de az igazat megvallva egesz Uj-Zeland olyan vadregenyes, hogy szinte barhol felvehettek volna a filmet. Ezen kis kitero utan bejelentkeztunk szallasunkra, a Wellington Base Backpackers-be, amely party-hostel hireben allt. Ennek megfeleloen tele is volt a hely kis 15 evesnel tobbnek nem kinezo kolokkel meg csajjal, akik amilyen fiatalok voltak, annyira hangosnak is bizonyultak. A konyha es a tusolo is eleg ratyi volt, szoval meg is fogadtuk, hogy ez volt az utolso alkalom, hogy ennek a hostellancnak a vendegszeretet elvezzuk. Masnap mondta is az egyik csaj a buszon, hogy ha egy nappal korabban erkezunk lathattunk volna egy fiatal csajt es csokat meztelenul tancolni az asztal tetejen a hostel alagsoraban levo kocsmaban. Mi ez a meztelenkedesi kenyszer manapsag mindenkiben? Valoszinuleg agyara ment a sok Big Braner (Big Brother) az embereknek...
Miutan egy kicsit kiszusszantuk magunkat (allatira faraszto az utazok elete :) ), elmentunk Wellington legnagyobb muzeumaba, ahol mindent meg lehet tudni Uj-Zelandrol es a maorikrol. Nekifutasbol a geologiai resz fele vettuk az utunkat, ahol mindenfele interaktiv formaban mutattak be, hogy mikent is befolyasolja Uj-Zeland mindennapjait az a teny, hogy ket tektonikus lemez talalkozasan fekszik. Itt csuszik a csendes-oceani kozetlemez az ausztral lemez ala. Ime itt egy kep, ami mutatja, hogy hol is fut a toresvonal:
Emiatt van olyan sok foldrenges es vulkankitores Uj-Zelandon. A muzeumban meg volt egy kis szoba, ahol atelhettunk egy foldrengest mi is. Remelem egy igazit nem kell atelnie egyikonknek sem, mert eleg ijeszto volt. Ezutan atballagtunk abba a reszbe, ahol Uj-Zeland es a kornyezo vizek (Tazman-tenger, Csendes-ocean) allatvilagat mutattak be.
Itt harom allat fogott meg minket a legjobban: az elso, a maori legendakbol ismert sas (kesobb a Haast sas nevet kapta), melynek 3 meteres a szarny fesztavolsaggal birt, s olyan eros volt, hogy akar egy gyereket is el tudott ragadni. Sokaig nem hittek a tudosok, hogy tenylegesen letezett ez a madar, de nemregiben megtalaltak egynek a csontvazat.
A masodik allat, a moa, egy akar 3 meteresre is megnovo, ropkeptelen madar. Leginkabb a struccra hasonlit. Itt egy kep, amint egy Haast sas eppen lecsap ket moara:
Egyebkent a maorik teljesen kiirtottak ezt a madarat mire az europaiak megerkeztek (allitolag igen finom volt a husa), de az biztos, hogy hihetetlen latvanyt nyujthatott.
A harmadik allat, amit megszemlelhettunk, egy formalinban uszo kolosszalis tintahal volt. 2007 februarjaban a San Aspiring halaszhajo legenysege igencsak meglepodott, amikor egy orias tintahalat talalt az egyik horgon, amint eppen egy massziv halat csocsalgatott. A kapitany azonnal erezte mekkora jelentosegu ez a fogas, hiszen nem sokszor adatik meg az emberek szamara, hogy egy orias tintahalat lassanak, mivel ezek az allatok nagyon melyen a tenger felszine alatt elnek, ott ahol mar orok sotetseg honol. Miutan beemeltek a hajoba az allatot, gyorsan be is dobtak a fagyasztoba. Igy kerult vegul a Te Papa tudosainak kezebe, akik formalint oltottak a szovetek koze, hogy meggatoljak az oszlast. Ezek utan egy nagy medencebe raktak, ahol mi is megvizslattuk ezt a gigantikus allatot.
Erdekesseg: az orias tintahalnak a szajnyilasanal a pagajokehoz hasonlo csore van, amivel kis darabokat “csipeget” le a zsakmanyabol (lasd a kepeket). Azert kell leapritania a taplalekat, mert a nyelocsatornaja az agyan halad keresztul, ami mint egy gyuru veszi azt korbe. Ha tul nagy falatot probalna letuszkolni a nyelocsoven, konnyen agykarosodast szenvedhetne. :)
U.i: Toltottunk fel meg kepeket Rotoruarol, ugyanis a gejzirek es iszap tavak kimaradtak valahogy… :-)
