Salta (Eszak Argentina)

(meg kepek nelkul) Az utunk Cordobabol Saltaba 14 orasra sikeredett. Ha nem tudtunk volna aludni egy kicsit, azt mondtam volna, ez egy allatkinzassal felert. Mar alig vartuk, hogy megerkezzunk a hostelbe es megfurodhessunk. De nem fekhettunk le, mert mar csak 1,5 hetunk volt, hogy elerjunk Santiagoba, szoval azonnal le kellett foglalnunk a masnapi programot Saltaban. A hostelben ki volt plakatolva, hogy mik kozul valaszthatunk (pl: vadvizi evezes, lovaglas, a sosivatag, a hetszinu hegy Purmamarcaban), de az arak nem tetszettek, szoval ugy gondoltuk szejjelnezunk a varosban is. Szerencsere nem laktunk tul messzire a kozponttol, igy nem tartott sokaig talalni nehany utazasi irodat. Mint az varhato volt, az arak igen nagy hasonlosagot mutattak mindenhol, de az egyiknel – a valtozatossag kedveert - angolul is tudott az ugynok, szoval gyorsan le is foglaltunk egy kirandulast a sosivatagba es Purmamarcaba, a hetszinu hegyhez, es vadvizi evezest a kovetkezo napra (hogy sportoljunk is egy keveset :-) ). Majd ettunk egy igazi jo saltai empanadat (saltena) egy lepukkant helyen, amit leoblitettunk egyik kedvenc italunkkal, egy kis sargabaracklevel. Tudom, ez otthon nem egy nagy szam, de Angliaban nem sok baracklevet ihat az ember, es ezt most sokkal tobbre ertekeljuk, mint a sort. Persze azert mindenhol megkostoljuk a helyi jellegzetes alkoholokat, de legtobbszor nem tudjuk annyira sem meltatni oket, hogy megemlitsuk a blogon oket. Peldaul a fernel kolat, Cordoba es kornyekenek jellegzetes italat, amit ugy reklamozott az utikonyv, hogy ez hozza itt ossze az embereket egy jo kis beszelgetesre, legszivesebben kiontottem volna. Talan a Hubertushoz tudtam volna hasonlitani... ha tenyleg ez hozna kozel itt az embereket, mi nem sok mindenkivel ulnenk ossze beszelgetni Cordobaban. :) Masnap reggel 7-kor jottek ertunk, es elindultunk a hires Routa 40-n, azon az uton, amin annak idejen Che Guevara is vegigszaguldott argentinai korutja soran. Mint arra multkor a Che muzeumban rajottunk, ugyanazon az utvonalon haladtunk Eszak-Argentinaban, mint Che annak idejen. Akit esetleg erdekel Che Guevara utleirasa, az elolvashatja a Motorcycle Diaries-t! Azert a 40-es uttol egy kicsit feltem, mert azt mondtak, hogy nem igazan van leaszfaltozva, de az istenek kegyesek voltak hozzam aznap, mert alig 1 ora kocsikazas utan vissza kellett fordulnunk, mivel a nagy esozesek miatt nem lehetett tovabbmenni. Igy a 40-es utat kihagyva, delrol kozelitettuk meg Purmamarcat immar rendes uton. Purmamarcaba erve kocsit is valtottunk, mert a kisbuszunk ugy tunt, hogy fel fogja adni a harcot. A baj csak annyi volt, hogy a buszvezeto egyben a turavezeto is volt, szoval ettol a ponttol turavezetes sem volt... Mielott barmit is mondanek a helyrol, ime egy kep a hetszinu hegyrol: A Purmamarca nevezetu kicsiny falu 2100 meter magasan helyezkedik el, kb 60 km-re Huhuy-tol (ejtsd: hu-huj), Huhuy provincia szekhelyetol. Pumamarca egy Aimara szo, jelentese: A szuz fold varosa. A falu maga a Cerro de los Siete Colores (A hetszinu hegy) labanal fekszik. Az igazi csodalatos latkep azonban akkor tarult elenk, amikor egy kicsit elkoboroltunk a hegytol es miutan egy szemettel boritott (!) volgyon keresztulvagva felbaktattunk egy kisebb dombra, a kovetkezo latvany fogadott: Valoszinuleg ilyen kicsiben nem az igazi (ha a slide-showra kattintotok, akkor nagyobb meretben is lathatjatok a kepeket), de talan igy is latszik, hogy az egesz hegyoldal zold, holott alig no fu rajta. Szinte nem is evilagi a latvany. Legszivesebben lenyargaltunk volna, hogy megnezzuk kozelebbrol, de nem volt idonk, mert vissza kellett mennunk a buszhoz 5 percen belul. Igy is kihuztuk a gyufat a sofornel, aki vadul turaztatta a motort jelezve, hogy fogytan a turelme. Valoszinuleg neki is igaza volt, de nem azert jon el az ember a vilag legszebb tajaira, hogy 20 perc utan tovabb alljon. Na mindegy. A kovetkezo megallo a Salinas Grandes volt, azaz a sosivatag. Van egy sokkal nagyobb Boliviaban, amit Uyuni-nak hivnak, de azt sajnos nem sikerult megneznunk. A Salinas joval kisebb (kb 9000km2), de latvanyban talan nem marad el nagy testvere mellett. Sajnos elozo nap megtortent az, ami evente csak ketszer szokott: esett az eso. Emiatt nem volt annyira szep a sosivatag, mint szokott, de azert igy is lenyugozo a latvany, es amennyire tudjuk, kerul meg sosivatag az utunkba, szoval lesz meg alkalmunk egyet csontszarazon is latni. Mivel az idegenvezetonk nem volt velunk, szinte semmit nem tudtunk meg a helyrol, ami kifejezetten irritalta tett bennunket. Raadasul a sofor megint csak 40 percet akart adni nekunk. A WC-hez kb. 10 perces sor allt, ami 30 percet adott arra, hogy megnezzuk a helyet. Termeszetesen, mint mindenki, mi is azzal toltottuk ezt a kis idot, hogy hulyebbnel hulyebb kepeket keszitsunk. Itt egy 2 literes uvegen egyensulyozok eppen:) : Mire visszaertunk, a sofor mar nem latott a pipatol, de ez megint csak a legkevesbe sem erdekelt, mert addigra mar bennunk is felment a pumpa, hogy semmire nincs eleg idonk. Aznap este 8 korul ertunk haza, es masnapra mar lefoglaltunk a raftingolast (vadvizi evezest), de megfogadtuk, hogy visszamegyunk az utazasi ugynokseghez es jol beolvasunk nekik. Masnap reggel 8-ra ott is voltak ertunk, es elindultunk Saltatol delre egy nagy mesterseges tohoz. A tavat egy nagy gattal duzzasztottak fel annak idejen, es minden nap 11 orakor kinyitjak egy kapujat, hogy a folyot alkalmassa tegyek vadvizi evezesre. Maga a folyo 3-as fokozatu volt... ami nem igazan igenyel barmifele gyakorlatot, ha turavezetovel megy az ember. Uj-Zelandon ki lehet probalni 5-os fokozatu folyokat is, amiken 7 meteres vizesesen csorog le az ember… de annyira azert talan nem ment el az eszunk… meg! :) De vissza a jelenhez. Mint azt mar megszokhattuk, a turavezetonk nem beszelt angolul, es a tobbi turista mind del-amerikai volt, szoval “kicsit” kirekesztve ereztuk magukat, amikor a turavezeto a kornyekrol kezdett el hablatyolni. Mindezt persze az utazasi iroda angol turavezetovel adta el nekunk. Mar eppen elegedetlensegunknek akartunk hangot adni, amikor az egyik chilei turista segitett legalabb az alapveto dolgokat megerteni, es kesobb, amikor a rafting alapveto szabalyait magyaraztak, az egyeduli angolul valamit motyogo turavezeto felerte esszel, hogy itt baj lesz, ha nem kezd el forditani a villamnak gyorsasagaval. Maga a rafting hihetetlen elmeny volt! Ezt komolyan mindenkinek ki kellene probalnia… na jo, talan nem mindenkinek, de aki szeret a feje bubjaig vizes lenni es nem vet meg egy kis izgalmat, annak ez hihetetlen elmeny. Az ut soran minden gumicsonakba egy turavezeto jutott, akik parancsszavvakat ordibalva iranyitottak bennunket (adelante – elore, atras - hatra, alto – allj). Kozben persze motyogtak valamit a kornyekrol is, de abbol csak annyit ertettunk meg, amennyit a chilei utastarsunk forditott nekunk. Szoval legalabb annyit megtudtunk, hogy az utunkat szegelyezo sziklafal 65 millio eve a tenger alatt volt, de a tektonikis lemezek mozgasa kovetkezteben a terulet felemelkedett es ennek koszonhetoen latjuk azokat az erdekes korallzatonyokra emlekezteto formakat a sziklafalban. Sajnos nem csinaltunk kepeket, mert nem vihettuk a kamerat, de talan talalok valami fotot, amin jol latszik ez: A folyon 7-8 gyors szakasz utan elertuk azt a kevesbe vad szakaszt, ahol beleugorhattunk a vizbe es 200 meteren keresztul “csoroghattunk” a folyon. A viz jo hideg volt, de eddigre mar ugy is jol elazott mindenki, mert a turavezeto mindig ugy forgatta a csonakot, hogy jusson viz mindenhova. Miutan kievickeltunk a folyobol, kaptunk egy kis kavet, es mivel mar 3 fele jart az ido, elindultunk az etterem fele, ahol mar vart a “finom” asado (sulthus). Mint ahogy azt mar tobbszor megtapasztaltuk, az asado itt is jo ragos/zsiros hust jelentett, szoval mi inkabb a kenyeret es a salatat pusztitottuk. Az ebed utan kimentunk megnezni azt nehany orultet, aki kiprobalta a bungee jumpingot az etterem mellett levo folyo felett, de mi ezt most kihagytuk. Majd esetleg Uj-Zelandon, ugyis az az extrem sportok paradicsoma. :-) A kovetkezo nap volt az utolso, amit Saltaban toltottunk, szoval koran reggel felkeltunk, hogy minel hamarabb elkezdhessuk a varosnezest. Mire felebredtem mar ott vart Apu sms-e, amiben az allt, hogy Chile-ben 8.8-as foldrenges volt. Ma mar tudjuk, hogy a halottak szama tobb mint 800, es Constitucionban – Chile masodik legnagyobb varosaban – a legtobb haz csunyan megrongalodott, es habar nem latszik kivulrol, de statikusan veszelyesse valtak. Ami minket meg jobban aggasztott, az a chilei repter lezarasa volt, mivel Uj-Zelandra Santiagobol indult a repulonk. A kovetkezo meglepetes akkor ert bennunket, amikor visszaerve a varosbol, a recepcios csaj azzal a kerdessel fogadott bennunket, hogy ereztuk-e a foldrengest 15 perccel ezelott. Mi nem ereztunk ugyan semmit, de kesobb sokan mondtak, hogy a csillarok remegtek es a falak megrepedtek (amit lattunk is az egyik templomban) es este bemondtak a hirekben, hogy 2-en meghaltak a 6.1-es erossegu foldrenges kovetkezteben a varosban. Valoszinuleg a szivroham vihette el oket… A varosnezes utan gyorsan osszeszedtuk a ruhainkat a mosodabol, es felkeszultunk kovetkezo, La Riojaba tarto 9 oras ejszakai buszutunkra.