Aucklandet 11-en hagytuk magunk mogott, es ujdonsult baratainkkal a STRAY buszon elindultunk a Coromandel-felszigetre, Hahei varosaba (a fenti terkepen latjatok az utvonalat is). A buszvezetonk, Seagull (magyarul: Siraly) egy nagyon cool csoka volt, igazi karakter. Egyik jellegzetessege volt, hogy ugy beszelt, mintha egy kaloz lenne. Ez, egyuttesen az uj-zelandi (kiwi) akcentusaval mindig vigyort csalt az arcunkra. Termeszetesen minden masodik mondata a tipikus kiwi kifejezes “Sweet as, bro!” volt, ami annyit tesz, hogy “rendben”, csak sokkal menobb. Magyarul talan olyasmi, mint a “Nagyon suti, haver!”.
A soforok amugy szinte honapokon keresztul uton vannak, igy talalkoztunk olyannal is, akinek nincs is allando lakcime. A fizujuk nem verdesi az eget, de mivel a szallasert nem kell fizetniuk, es gyakran a kajajuk is olcsobb, mint a mienk, azert tudnak felre rakni. Persze az esti 1-2 sort kotelezo jelleggel leguritjak. Tobbek kozott azert is, mert a STRAY buszon van egy jatek, amit SPACESHIP-nek hivnak, es a jatek termeszetesen sorre megy. Uj-Zeland egyik legnagyobb berelheto kemping auto tarsasagat, illetve annak kocsijait hivjak Spaceship-nek, es a jatek lenyege, hogy aki meglat egy Spaceship lakokocsit, annak azonnal el kell orditania magat, hogy Spaceship. Ha a sofor latja meg eloszor, akkor senki nem fizet semmit, ha mi latjuk meg, akkor a sofor fizet egy sort annak, aki szemfulesebb volt, mint o.
Ha valaki teved, es a lakokocsi nem SPACESHIP, akkor pedig a sofornek jar egy sor. Amint ebbol a kis jatekbol is kiderul, nagyon jo hangulat uralkodik a buszon, igy nem nehez mindig uj baratokat szerezni. Rengeteg angol, amerikai, dan, francia, nemet es izraeli utazoval talalkoztunk mar. Volt olyan, hogy az egyik izraelivel arrol beszeltunk, hogy milyen az elet a kibucban, vagy egy amerikaival beszeltem arrol, hogy o mikent latja Obamat, vagy W. Busht. Ezek a beszelgetesek szerintem legalabb annyit ernek, mint latni a vilag legszebb tajait. Nem is tudom, hogy ki mondta, hogy az utazasunk hosszat nem a megtett kilometerek szamaban, hanem a megszerzett baratok szamaban lehet lemerni. Ilyen szempontbol az uj-zelandi STRAY-es utunk eddig rendkivul sikeresnek bizonyult.
Szoval miutan felszalltunk a buszra Aucklandben, Seagull kiosztotta a STRAY-tol ajandekkent jaro feherbort mindenkinek. A bor neve Dog Piss, azaz kutyapisi volt. Azt hiszem a nev sok mindent elarul a bor minosegerol, de hat ugye ajandek lonak nem neztuk a fogat. Utunk soran megneztunk ket kauri fat, amelyet majdnem teljesen sikerult az europiaknak kiirtani, mivel torzset hajoarbocnak hasznaltak. Seagull erdekessegkent meg elmondta, hogy o at szokta olelni a fat, es ezzel allitolag el lehet kerulni a masnapossagot. Barmennyire is szkeptikusak voltunk, mint a kepek is tanusitjak, azert mi is hevesen olelgettuk a fakat… vegul is 2 uveg bor birtokaban jobb az embernek bebiztositania magat a legrosszabb ellen.
Alig ket oraval kesobb mar meg is erkeztunk Uj-Zeland keleti partjan fekvo Haheibe. Itt egy kempingben szallasoltak el bennunket a tengerpart mellett. Nem volt sok idonk, hogy kipakoljunk a taskainkbol, mert fel oraval a megerkezes utan mar mentunk is ki kajakozni a tengerre. Gyonyoru szep kek tenger, feher homok, kis szigetek a tavolban... Miutan leperkaltuk penzt a kajakokert, kaptunk egy 5 perces eligazitast (ez itt a lapat, az ott meg a tenger, probaljatok nem belefulladni, stb) es utana elindultunk a legkozelebbi sziget fele. Miutan megneztuk a legszebb helyeket a kis szigeteken, eleveztunk Hahei egyik legszebb partszakaszahoz a Cove Katedralishoz. Itt, amig mi felfedeztuk a tengerpart rejtettebb zugait, a turavezeto csinalt nekunk egy isteni kapucsinot (meg kekszet is hozott melle :-) ).
Mire visszaertunk az evezesbol, a vacsi mar majdnem kesz volt. Seagull csinalt nekunk egy jo kis barbeque-t, amit leoblitettuk a Dog Piss-szel. Livinek meg volt ereje kimenni a “meleg vizes tengerpartra” este 10-kor, en meg az agyat vettem celba. Masnap reggel 5-kor szolt az ebreszto, mert megbeszeltuk Livivel, hogy megnezzuk a napfelkeltet a tengerparton (most mondja meg valaki, hogy nem vagyok romantikus :) ), de sajnos hideg is volt, plusz a felhok miatt nem is lattunk igazan semmit, szoval fel ora utan visszatamolyogtunk a szallasra, es aludtunk meg egy orat.
Reggel tovabbindultunk Raglanbe, ami a sziget nyugati oldalan fekszik, Aucklandtol delre. Utunk soran atmentunk Hamilton-on, amirol Seagull elmeselte, hogy felmeresek szerint lakossaganak 1/3-a szenved klamidiaban. Eme betegseg legkonnyebben beszerezheto a varos harom klubja altal hatarolt “klamidia haromszogben”… A varos foteret pedig egy transzvesztita szobor disziti… jo kis varos, mi?
Raglan egyebkent Uj-Zeland egyik leghiresebb szorfparadicsoma. Itt jatszodik a ‘80-as evek egyik nagy filmje, az Endless Summer (Vegtelen nyar). Itt is lehetett egy csomo ajanlott szabadidos elfoglaltsag kozul valasztani, de mi egtunk a vagytol, hogy a szorfozest kiprobalhassuk. Reggel 9-kor volt a gyulekezo a hostelunk elott, majd egy fel oras elmeleti oktatas kovetkezett, ahol elmagyaraztak, hogy hol lehet gyorsan kijutni a tengerre anelkul, hogy a hullamok visszasodornanak a partra (kezdoknek nem ajanlott), mit kell csinalni, ha leesik az ember a deszkarol, stb… majd elindultunk a Ngarunui tengerpartra.
A szel eleg erosen fujt aznap, ami kivalo hullamokat biztositott a szorfozeshez. Nem is totojaztunk sokaig, gyorsan magunkra kaptuk a neopren ruhat es felkaptunk egy szorf deszkat. Az oktatoinkkal bemelegitettunk, majd kiprobaltuk a deszkara valo felugrast a szarazfoldon. Vegul nem maradt mas, mint bemenni a tengerbe, es atvinni gyakorlatba, amit eddig tanultunk. Annyit igertek, hogy az ora vegere a deszkara fel tudunk allni… nezzetek meg a kepeket, ratok bizzuk, hogy eldontsetek, hogy sikerult-e. :)
Az utobbi ket napot kipihenendo :) felpattantunk a kovetkezo STRAY buszra, es ledocogtunk Waitomoba, ami a vilagito fergeinek es barlangjainak koszonheti vilaghiret. Waitomo egy maori eredetu szo, jelentese: “a lyukon keresztulfolyo viz”. Ezek a maorik nagyon be lehettek szivva, amikor ezeket a neveket adtak. :) Vannak sokkal hosszabb nevek is, de ezekrol majd a kovetkezo bejegyzesben irunk bovebben. Szoval a waitomoi barlangrendszert kb. 2 millio evesre becsulik, szerintem nagyon hasonlo az aggteleki cseppkobarlanghoz, de ami igazan szeppe teszi a barlangbeli setat, az a vilagito fergek (glowworms – itt most nem a szentjanos bogarra kell gondolni) jelenlete. A vilagitofereg megnevezes gyujtonev, tobbfele rovar larvajarol van szo, amelyek mindenfele kemiai folyamatoknak koszonhetoen kepesek foszforeszkalni a sotetben, igy csalogatva magukhoz a taplalekukat. Mutatok is egy kepet, hogy lassatok mirol van szo:
Amint latjatok, olyan az egesz barlang, mintha az ejszakai egboltot nezne az ember. Termeszetesen, mint azt mar megszokhattuk Uj-Zelandon, a barlangtura nem csak setabol allt. Ahogy Livi szokta mondani, Uj-Zeland a vilag legnagyobb jatszotere, es az altalunk valasztott tura huen tukrozte ezt:
1. A tura azzal kezdodott, hogy leereszkedtunk a 27 meter melyen levo barlangba (anglul: absailing). Ezt mar kiprobaltuk egy vizesesnel korabban Del- Amerikaban is.
2. A barlangban levo kis patakon uszogumikon csorogtunk le (angolul: black water rafting). Ez nem sokban kulonbozott attol, amit a Tiszan csinal az ember, csak sokkal hidegebb a viz! Persze itt is neopren ruhaban voltunk, na meg mindenfele barlangasz felszerelest aggatak rank.
3. Utana kovetkezett az igazi barlangaszat: meszkosziklakon masztunk fel, kis lyukakon es reseken preseltuk at magunkat, majd egy magasabb sziklan letelepedtunk egy kis teara. :-)
4. A barlangtura vegen pedig kimasztunk a barlangbol, ott ahol korabban leereszkedtunk. (angolul: rock climbing). Ez a 27 meteres majdnem meroleges falon valo maszas volt talan a legelvezetesebb szamomra. Nem voltunk egy pillanatra sem veszelyben, mert volt rajtunk biztositokotel, de itt erezte talan leginkabb a komfort zonajan kivul magat az ember.
A tura vegeztevel maradtunk meg egy ejszakat a hostelunkben, a Juno Hallban (nagyon jo hely, ha valaki esetleg arra jar, tudjuk ajanlani), majd uj vezetonkkel, Mamboval elindultunk Maketuba, ahol egy igazi maori elmenyt igertek nekunk.
Csak annyit írnánk megjegyzést (szerintünk ez mindent elárul), hogy : Mi is akarjuk!!!!!!!!!!!!! Peru után Új-Zéland a kedvenc nálunk! Jók legyetek, és képeket még, még, még, még, még, még, még................. (:
Csak varjatok, amig elolvassatok a kovetkezo bejegyzest :) A barlangturank egy nyugdijas lakoparkban szunyokalassal toltott delutanhoz lesz hasonlatos, a kovetkezo activity-hez kepest :)
Ha tenyleg jonni szeretnetek Uj Zelandra, lehet, hogy meg tudunk sporolni nektek egy kis zsetont, de majd beszelunk meg errol Skype-on, vagy eloszoban!
Ha valaki teved, es a lakokocsi nem SPACESHIP, akkor pedig a sofornek jar egy sor. Amint ebbol a kis jatekbol is kiderul, nagyon jo hangulat uralkodik a buszon, igy nem nehez mindig uj baratokat szerezni. Rengeteg angol, amerikai, dan, francia, nemet es izraeli utazoval talalkoztunk mar. Volt olyan, hogy az egyik izraelivel arrol beszeltunk, hogy milyen az elet a kibucban, vagy egy amerikaival beszeltem arrol, hogy o mikent latja Obamat, vagy W. Busht. Ezek a beszelgetesek szerintem legalabb annyit ernek, mint latni a vilag legszebb tajait. Nem is tudom, hogy ki mondta, hogy az utazasunk hosszat nem a megtett kilometerek szamaban, hanem a megszerzett baratok szamaban lehet lemerni. Ilyen szempontbol az uj-zelandi STRAY-es utunk eddig rendkivul sikeresnek bizonyult.
Szoval miutan felszalltunk a buszra Aucklandben, Seagull kiosztotta a STRAY-tol ajandekkent jaro feherbort mindenkinek. A bor neve Dog Piss, azaz kutyapisi volt. Azt hiszem a nev sok mindent elarul a bor minosegerol, de hat ugye ajandek lonak nem neztuk a fogat. Utunk soran megneztunk ket kauri fat, amelyet majdnem teljesen sikerult az europiaknak kiirtani, mivel torzset hajoarbocnak hasznaltak. Seagull erdekessegkent meg elmondta, hogy o at szokta olelni a fat, es ezzel allitolag el lehet kerulni a masnapossagot. Barmennyire is szkeptikusak voltunk, mint a kepek is tanusitjak, azert mi is hevesen olelgettuk a fakat… vegul is 2 uveg bor birtokaban jobb az embernek bebiztositania magat a legrosszabb ellen.
Alig ket oraval kesobb mar meg is erkeztunk Uj-Zeland keleti partjan fekvo Haheibe. Itt egy kempingben szallasoltak el bennunket a tengerpart mellett. Nem volt sok idonk, hogy kipakoljunk a taskainkbol, mert fel oraval a megerkezes utan mar mentunk is ki kajakozni a tengerre. Gyonyoru szep kek tenger, feher homok, kis szigetek a tavolban... Miutan leperkaltuk penzt a kajakokert, kaptunk egy 5 perces eligazitast (ez itt a lapat, az ott meg a tenger, probaljatok nem belefulladni, stb) es utana elindultunk a legkozelebbi sziget fele. Miutan megneztuk a legszebb helyeket a kis szigeteken, eleveztunk Hahei egyik legszebb partszakaszahoz a Cove Katedralishoz. Itt, amig mi felfedeztuk a tengerpart rejtettebb zugait, a turavezeto csinalt nekunk egy isteni kapucsinot (meg kekszet is hozott melle :-) ).
Mire visszaertunk az evezesbol, a vacsi mar majdnem kesz volt. Seagull csinalt nekunk egy jo kis barbeque-t, amit leoblitettuk a Dog Piss-szel. Livinek meg volt ereje kimenni a “meleg vizes tengerpartra” este 10-kor, en meg az agyat vettem celba. Masnap reggel 5-kor szolt az ebreszto, mert megbeszeltuk Livivel, hogy megnezzuk a napfelkeltet a tengerparton (most mondja meg valaki, hogy nem vagyok romantikus :) ), de sajnos hideg is volt, plusz a felhok miatt nem is lattunk igazan semmit, szoval fel ora utan visszatamolyogtunk a szallasra, es aludtunk meg egy orat.
Reggel tovabbindultunk Raglanbe, ami a sziget nyugati oldalan fekszik, Aucklandtol delre. Utunk soran atmentunk Hamilton-on, amirol Seagull elmeselte, hogy felmeresek szerint lakossaganak 1/3-a szenved klamidiaban. Eme betegseg legkonnyebben beszerezheto a varos harom klubja altal hatarolt “klamidia haromszogben”… A varos foteret pedig egy transzvesztita szobor disziti… jo kis varos, mi?
Raglan egyebkent Uj-Zeland egyik leghiresebb szorfparadicsoma. Itt jatszodik a ‘80-as evek egyik nagy filmje, az Endless Summer (Vegtelen nyar). Itt is lehetett egy csomo ajanlott szabadidos elfoglaltsag kozul valasztani, de mi egtunk a vagytol, hogy a szorfozest kiprobalhassuk. Reggel 9-kor volt a gyulekezo a hostelunk elott, majd egy fel oras elmeleti oktatas kovetkezett, ahol elmagyaraztak, hogy hol lehet gyorsan kijutni a tengerre anelkul, hogy a hullamok visszasodornanak a partra (kezdoknek nem ajanlott), mit kell csinalni, ha leesik az ember a deszkarol, stb… majd elindultunk a Ngarunui tengerpartra.
A szel eleg erosen fujt aznap, ami kivalo hullamokat biztositott a szorfozeshez. Nem is totojaztunk sokaig, gyorsan magunkra kaptuk a neopren ruhat es felkaptunk egy szorf deszkat. Az oktatoinkkal bemelegitettunk, majd kiprobaltuk a deszkara valo felugrast a szarazfoldon. Vegul nem maradt mas, mint bemenni a tengerbe, es atvinni gyakorlatba, amit eddig tanultunk. Annyit igertek, hogy az ora vegere a deszkara fel tudunk allni… nezzetek meg a kepeket, ratok bizzuk, hogy eldontsetek, hogy sikerult-e. :)
Az utobbi ket napot kipihenendo :) felpattantunk a kovetkezo STRAY buszra, es ledocogtunk Waitomoba, ami a vilagito fergeinek es barlangjainak koszonheti vilaghiret. Waitomo egy maori eredetu szo, jelentese: “a lyukon keresztulfolyo viz”. Ezek a maorik nagyon be lehettek szivva, amikor ezeket a neveket adtak. :) Vannak sokkal hosszabb nevek is, de ezekrol majd a kovetkezo bejegyzesben irunk bovebben. Szoval a waitomoi barlangrendszert kb. 2 millio evesre becsulik, szerintem nagyon hasonlo az aggteleki cseppkobarlanghoz, de ami igazan szeppe teszi a barlangbeli setat, az a vilagito fergek (glowworms – itt most nem a szentjanos bogarra kell gondolni) jelenlete. A vilagitofereg megnevezes gyujtonev, tobbfele rovar larvajarol van szo, amelyek mindenfele kemiai folyamatoknak koszonhetoen kepesek foszforeszkalni a sotetben, igy csalogatva magukhoz a taplalekukat. Mutatok is egy kepet, hogy lassatok mirol van szo:
Amint latjatok, olyan az egesz barlang, mintha az ejszakai egboltot nezne az ember. Termeszetesen, mint azt mar megszokhattuk Uj-Zelandon, a barlangtura nem csak setabol allt. Ahogy Livi szokta mondani, Uj-Zeland a vilag legnagyobb jatszotere, es az altalunk valasztott tura huen tukrozte ezt:
1. A tura azzal kezdodott, hogy leereszkedtunk a 27 meter melyen levo barlangba (anglul: absailing). Ezt mar kiprobaltuk egy vizesesnel korabban Del- Amerikaban is.
2. A barlangban levo kis patakon uszogumikon csorogtunk le (angolul: black water rafting). Ez nem sokban kulonbozott attol, amit a Tiszan csinal az ember, csak sokkal hidegebb a viz! Persze itt is neopren ruhaban voltunk, na meg mindenfele barlangasz felszerelest aggatak rank.
3. Utana kovetkezett az igazi barlangaszat: meszkosziklakon masztunk fel, kis lyukakon es reseken preseltuk at magunkat, majd egy magasabb sziklan letelepedtunk egy kis teara. :-)
4. A barlangtura vegen pedig kimasztunk a barlangbol, ott ahol korabban leereszkedtunk. (angolul: rock climbing). Ez a 27 meteres majdnem meroleges falon valo maszas volt talan a legelvezetesebb szamomra. Nem voltunk egy pillanatra sem veszelyben, mert volt rajtunk biztositokotel, de itt erezte talan leginkabb a komfort zonajan kivul magat az ember.
A tura vegeztevel maradtunk meg egy ejszakat a hostelunkben, a Juno Hallban (nagyon jo hely, ha valaki esetleg arra jar, tudjuk ajanlani), majd uj vezetonkkel, Mamboval elindultunk Maketuba, ahol egy igazi maori elmenyt igertek nekunk.
Sziasztok Adrenalin vadászok!
VálaszTörlésCsak annyit írnánk megjegyzést (szerintünk ez mindent elárul), hogy : Mi is akarjuk!!!!!!!!!!!!!
Peru után Új-Zéland a kedvenc nálunk!
Jók legyetek, és képeket még, még, még, még, még, még, még................. (:
Üdv
Meli & Joca
Csak varjatok, amig elolvassatok a kovetkezo bejegyzest :) A barlangturank egy nyugdijas lakoparkban szunyokalassal toltott delutanhoz lesz hasonlatos, a kovetkezo activity-hez kepest :)
VálaszTörlésHa tenyleg jonni szeretnetek Uj Zelandra, lehet, hogy meg tudunk sporolni nektek egy kis zsetont, de majd beszelunk meg errol Skype-on, vagy eloszoban!