Uj Zeland - Auckland

Kia ora kedves olvasoink! (most eppen maoriul koszontottunk benneteket) Udv a fold masik oldalarol, Uj-Zelandrol, a vilag talan egyik legszebb orszagabol. Miota lattuk (en mondjuk leginkabb vegigaludtam) a Gyuruk Urat, dedelgetett almunk volt, hogy eljussunk ide, es vegre itt vagyunk!! Kb. reggel 4-kor szallt le a gepunk Aucklandben, es a csomagfelvetelt, valamint az altalanos testuregmotozast letudva a turista informacios pult fele vettuk utunkat. A hostelbe nem mehettunk reggel 9-ig, szoval volt eleg idonk, hogy vegignyalazzunk egy-ket brossurat. Annyi mindent lehet Uj Zelandon csinalni, hogy 2 nap nem lett volna eleg vegigolvasni az osszes szorolapot. Vegul 3 fo lehetsegs modjat talaltuk annak, hogy eljussunk mindenhova: 1. busz (draga) 2. normal szemelyauto berlese (dragabb) 3. kis lakoauto berlese (legdragabb) Vegul a busz mellett dontottunk, de most nem a szokvanyos inter-city buszra kell gondolni. Uj-Zelandon nagyon kozkedveltek a turistak koreben a hop-on/hop-off jaratok, ami annyit tesz, hogy az ember valaszt egy utvonalat, es azon utvonal menten barmikor leszallhat, majd miutan megnezte a latnivalokat, felszall a kovetkezo buszra. A buszvezeto egyben turavezeto es szorakoztato egyseg is, de a legjobb az egeszben az, hogy segitenek a szallasfoglalasban, megallnak olcso supermarketeknel minden nap, valamint mivel ezek a buszok egyszerre 10-40 fot visznek, 10-30%-os kedvezmenyeket lehet kapni veluk olyan programokra, mint pl. vadvizi evezes, kajakozas vagy barlangaszat. Mi a Stray nevezetu tarsasagot valasztottuk, mert amellett, hogy ok voltak a legolcsobbak, a 20-30-as korosztalyt celoztak meg utjaikkal. Mas busztarsasagok, pl a Kiwi Experience (mas neven Parti busz) leginkabb arrol szol, hogy minden este igyunk, alljunk be, mint az agyhalal, aztan pedig “pokoljunk meg” mindent, ami mozog. Na, kinek hoztam meg a kedvet egy kis Kiwi Experience-hez? Nem is rossz az, ha az ember single es a haverjaival jon… Szoval mi nem vagyunk azok a tipikus bulihuliganok, es a Stray meg azt is igerte, hogy olyan helyekre visznek el, ahova maskeppen nem jutnank el, szoval elszaladtunk az aucklandi irodajukba, es egy ora mulva – a bankszamlainkat szepen megcsapolva - mar ket buszjegy boldog tulajdonosaikent leptunk ki az utcara. A kovetkezo busz masnap indult, szoval volt egy egesz delutanunk, hogy mindent megnezzunk Aucklandben, amit erdemes. Az elso dolog, ami eszunkbe jutott az a tengerpart volt. :-) Par saroknyira volt csak az obol, ahol az Atlanti-ocean es a Tasman-tenger talalkozik. Neztuk a hajokat a kikotoben, es suttettuk magunkat a napon… Aztan elsetaltunk a Sky Tower-hez, ami a deli felteke legmagasabb epuletenek szamit a maga 328 meterevel. Az epiteset 1995-ben kezdtek el, es csak 2 ev mulva adtak at. Erdekessegkeppen a kovetkezo adatokat talaltuk a toronyrol: • A torony 63 emeletbol all, es 1267 lepcso vezet fel a kilato reszhez (mi perszse lifttel mentunk…) • A torony 21 millio kilot nyom (6000 elefant sulya) • Ellen tud allni akar 200 km/h szelnek is. Akar az egy metert is meghaladhatja kilenges merteke a torony tetejen. Ez – tobbek kozott – annak koszonheto, hogy az alapjainal specialis betont hasznaltak. • Tuz eseten a specialis tuzoltorendszer 2400 liter vizet tud felpumpalni a torony tetejeig 1 perc alatt. A toronynak van egy panikszobaja is, ami kb. 800 embernek nyujt menedeket, amig a tuzet eloltjak. • A torony kepes ellenallni akar egy 8-as erossegu foldrengesnek is! • A kilato szinten, ami kb. 220 meter magasan van, vannak helyek, ahol uveget epitettek be a padloba. A 38mm vastag uveglapon valo kozlekedes teljesen biztonsagos, bar nem sok embert lattam a korlatot elengedni mikozben az uvegen alltak. :) A Sky Tower utan meg megneztuk a St Patrick katedraslist, mert Del-Amerikaban mar nagyon belejottunk a katedralisok nezegetesebe… Del-Amerikaval ellentetben itt semmifele remiszto szoborral nem talalkoztunk, viszont volt helyette egy kis medence az oltarhoz vezeto lepcsonel... Ezzel el is telt a delutan, szoval kerestunk egy szupermarketet, elkoszontunk Auckland belvarosatol, es visszabuszoztunk a kis kulvarosi hostelunkbe. Aucklandrol meg annyit, hogy egyaltalan nem erzi ugy az ember, mintha egy nagyvarosban lenne. Ha nem lenne olyan irtozatosan messze Europatol, 1-2 evet el tudnek itt kepzelni. Ennek a varosnak mindene megvan, amit az ember kivanhat: modern, megsem jellegtelen, mint a legtobb nagyvaros, itt van a tenger, sokat sut a nap es egy rakas turistaval talalkozhat az ember. Nem is csodalom, hogy Auckland rajta volt az Economist nevu penzugyi magazin “10 legelhetobb varos” listajan 2010-ben. Az egyetlen dolog, ami nem teszi annyira kivanatos lakohellye, az az, hogy kb 28 vulkanra epul a varos. Kozululuk is a legnagyobb Rangitoto, ami kb 1000 eve jott letre, es alig 700 eve maga ala temetett egy kozeli maori falut. A hostelunk egyebkent teljesen felulmulta Del-Amerikahoz szokott igenyeinket tisztasag es konyhafelszereltseg szempontjabol. Naponta takaritottak (!!!), a nappali pedig kifejezetten otthonos volt bor ulogarnituraval es csomo konyvvel. Meg is szabadultunk az alig hasznalt del-amerikai utikonyvunktol, hatha valakinek meg jol jon. A tiszta konyha lattan meg Livinek is megjott a kedve a fozeshez, ugyhogy rogton neki is lattunk fozni egy kis kinait… Mas lehetosegunk nem is igen adodik, minthogy az etterem itt szamunkra elerhetetlenul draga… Masnap reggel 8-kor mar a STRAY buszon ultunk es kelet fele, a Coromandel-felsziget fele vettuk utunkat…