Maketu - Rotorua

Utunk kovetkezo allomasat vegyes erzelmekkel vartuk, mert egyreszt kotelezo jellegu volt, masreszt pedig mert egy igazi autentikus maori elmenyt igertek. Az ilyen “autentikus” showknak altalaban semmi kozuk a valosaghoz, az egesz egy nagy turistafelhajtas. Az alacsony elvarasunknak megfeleloen nem egy igazi maori faluba, hanem egy kis tanyara erkeztunk, ahol mar vart bennunket a hazigazda, egy nagy pocakos maori csoka, a hely gazdaja. Maori modra udvozoltuk egymast (kia ‘ora) majd betereltek bennunket a kajaldaba, ahol – szerintuk - autentikus maori kajat (hangi-t) raktak elenk…ami szerintem kozelebb allt az angolszasz konyhahoz, mint a maorihoz. A maorik eredetileg foldbe vajt lyukban foztek meg eteleiket: tuzet raktak egy foldbe vajt lyukban, arra koveket raktak, ra a talat fedelestul, majd az egeszet betemettek folddel – igy tulajdonkeppen parolodva fott meg az etel. Viszont nekunk azt mondta a buszsofor, hogy manapsag higieniai okok miatt ezt mar nem tehetik meg az orszag nagy reszen, igy a mi etelunk is kuktaban fott… Mondanom sem kell, hogy masnap mas maorik azt allitottak, hogy ez nem igaz, es hogy ok autentikus modon a foldben fozik meg mindig az eteleket. A vacsora utan megkert minket a maori csoka, hogy valasszunk magunk kozul valakit, aki a csapatunk torzsfonoket fogja jatszani a show alatt. Vegul, amikor onkent es dalolva senki nem vallalta, azt mondta, hogy a csoport legidosebb ferfitagja lesz a torzsfonok… talalt, sullyedt. Igy lettem en a torzsunk vezetoje aznap estere. A dolgom kifejezetten egyszeru volt: el kellett fogadnom a maori torzsfonok altal elem rakott faagat. A legnehezebb resze az volt, hogy komolynak kellett maradnom, amikor a hulyebbnel hulyebb pofakat vagtak az ellenseges torzs tagjai, allitolag, hogy megfelemlitsenek. Ugy alltam ott, mint a Brian elete cimu film egyik klasszikus reszleteben a romai katonak Pilatus elott, amikor is a Fortisszima Fingusz nevet mondja ki ujra es ujra. A rohoges lassan tort fel belolem, de nem mutathattam ki, mert az tiszteletlenseg lett volna a torzs harcosaival szemben. Szerencsere mielott elszakadt volna bennem a cerna, a maori harcos lerakott elem egy faagat, aminek felvetele azt szimbolizalta, hogy baratkent jottem. Ha esetleg raleptem volna, annak viszont nehany evszazada komoly kovetkezmenyei lettek volna – valoszinuleg nehany marcona maori harcos lenyomott volna, mint a belyeget. Erdekesseg: Uj-Zeland felfedezesekor Abel Tasman es matrozai felreertettek a fenti jellegzetes maori “barat vagy ellenseg” probat, es valaszul megfujtak a trombitaikat. A maorik ettol ugy megijedtek, hogy valaszul leabaltak 4 matrozt, de izibe. Abel Tasman ekkor a tavozas himes mezejere lepett, es kb. 100 evig nem lepett europai Uj-Zeland foldjere. Abel Tasman csak egy dolgot adott a szigetnek: a nevet. Szoval miutan elszivtuk a „bekepipat” a maorikkal, jo maori szokas szerint mindenki mindenkivel osszeerintette az orrat. Amekkora orrom van, velem nem sok gondjuk volt, de azert meg igy is eleg homi volt csavokkal ilyen kozeli kapcsolatba kerulni. De hat, ha Romaban vagy, tegy ugy, mint a romaiak. Ezutan eloadtak nekunk egy eleg langyi kis showt, es vegul a lanyokat es fiukat kulonvalasztottak, hogy tradicionalis tancokat tanitsanak nekunk. A fiuknak a haka-t, a harci tancot, mig a lanyok a „poi”-t tanitottak meg. Erdekesseg: a haka a maorik tradicionalis tanca, ami tobbek kozott utemes dobbantasokbol, orditasokbol, nyelvoltesekbol, szemkidullesztesbol es grimaszokbol all. Habar a haka legismertebb formaja az uj-zelandi rogbicsapat (The All Blacks) altal a meccsek elott eloadott verzio (csatolt video), a hakat nok, sot gyerekek is tanclojak vendegfogadasi ceremoniakon. A nekunk is megtanitott haka-t tobbek kozott csatak elott tancoltak el a szemben allo torzsek, hogy szemleltessek erejuket, es hogy megfelemlitsek, esetleg megfutamitsak az ellenfeleiket. A haka szovege valahogy igy szol: MAORI: Ringa pakia! Uma tiraha! Turi whatia! Hope whai ake! Waewae takahia kia kino! Ka mate, ka mate Ka ora' Ka ora' Ka mate, ka mate Ka ora Ka ora " Tēnei te tangata pūhuruhuru Nāna i tiki mai whakawhiti te rā Upane... Upane Upane Kaupane" Whiti te rā,! Hī! MAGYARUL: (ezt a torzsfonok orditja) Uss a combodra! Lelegezz ki!. Terdeket behajlitani! Dobbants nagyot! (Torzsfonok) Ma meghalunk! Ma meghalunk (a harcosok) Elni fogunk! Elni fogunk! (Torzsfonok) Ma meghalunk! Ma meghalunk! (a harcosok) Elni fogunk! Elni fogunk! (kozosen) En vagyok a szoros ember, ki elhozta a napot, es kinek koszonhetoen az ujra sut! Lepj egyet elore! Meg egyet! Lepj egyet elore! Meg egyet! O nap, suss le ram! Elore! Persze kozben a harcosok annak idejen kidullesztettek a szemuket, kidugtak a nyelvuket, a mellkasukat karmoltak, hatalamasokat dobbantottak. Mindez persze a mi kulturankban leginkabb nevetseges, de annak tudataban, hogy a maorik kannibalok voltak, a nyelv kioltese mindjart uj ertelmet nyer. A mellkas karmolasa azt jelentette, hogy fel foglak miszlikre apritani, mely utan jo etvaggyal elfogyasztalak (melyet a nyelvoltogetes szimbolizal). Szoval egy csata elott szerintem osszecsinaltam volna magam, tudvan hogy a vesztes oldalon tatarbifsztekkent vegzem. Vegul, miutan megtanultuk a lepeseket es tobbe-kevesbe sikerult a szavakat is megjegyezni, eloadtuk harci tancunkat a lanyoknak. Persze a lampalazban elfelejtettuk a lepeseket, es osszekevertuk a szoveget, ami tok vicesse tette az egeszet – a lanyok szamara. En is viccesnek talaltam volna, ha lattam volna, hogy a tobbiek is benaznak, de en – torzsfonokkent - elol alltam es vezenyeltem a tobbieket. Ergo en egtem a legnagyobbat. Szerencsere a lanyok tanca sem volt sokkal jobb, bar nekik nem kellett sok szoveget tanulni, vagy bonyolult mozdulatokat tenni. De azert Livi jol dobalta a csipejet, szoval tok buszke voltam ra! Ezzel vege is lett az egesznek, de Livivel megegyeztunk, hogy megnezzunk egy normalis maori eloadast valahol mashol. Livi unszolasara ime itt a haka, amit torzsfonokkent vezenyeltem: Masnap reggel elindultunk Rotoruaba, a maori kultura fovarosaba, ahol az elso dolgunk volt lecsorogni a vilag legmagasabb (7 meteres), meg koszonseges halandok szamara is raftingolhato vizesesen. A legutobbi vadvizi evezes ota en erre a pillanatra vartam – ami vizzel kapcsolatos, es az esszeruseg hatarain belul van (tuleltek mar elottem), mindent ki akartam probalni! Livi kevesbe volt oda a 7 meteres vizesesert, de becsuletere valjek, egeszen a vizre szallasig alig latszott rajta az idegesseg. Amint beszalltunk a csonakba, azonnal rajottunk, hogy a turavezetonk (Jeremy) legalabb is rabszolgahajcsar volt elozo eleteben, mert csak parancsszavakat orditva kommunikalt velunk. Legalabb tizszer elprobaltunk mindent, mielott nekiindultunk az elso, 1 meteres vizesesnek. El sem tudtuk kepzelni, hogy hogyan fogunk a csonakban maradni, de Jeremy az utolso pillanatban mindenkit a csonak padlojara parancsolt. Evezok leszoritva, hogy nehogy fejbenyomjunk valakit eses kozben, labfejek beszoritva a csonakon keresztbefuto „gumigerenda” ala, a kezek pedig a hajo oldalan korbefuto kotelen. Szerintem annyira be voltunk rezelve, hogy ha valaki elkapja a grabancunkat, es felemel bennunket, valoszinuleg a csonak is jott volna velunk, annyira kapaszkodtunk. Az elso vizesest meglepo konnyedseggel vettuk, de nem volt idonk nagyon orulni, mert kb. 40 meterre jott a masodik, egy 2 meteres. Jeremy azonnal parancsszavakat uvoltott, es konyortelenul leorditott barkit, aki valamit nem jol csinalt. A kedvencem az volt, amikor nem eveztunk elegge – csak azt orditotta, hogy „Paddle, pussies!”, ami kb annyi magyarul (szepitve), hogy „Evezzetek, ti kis langyik!” Soha nem hittem volna, hogy fizetni fogok (sot meg elvezem is), hogy valaki lelangyiz... :) Lehet, hogy perverz vagyok? Ne valaszoljatok... :) Viszont amint megerkeztunk a 7 meteres vizeseshez, azonnal megertettuk, hogy miert kell a fegyelem, es miert a sok kiabalas. A 7 meteres vizesesnel nincs hibazasi lehetoseg, ha valaki nem azt csinalja, amit Jeremy mond, az kiesik. Valoszinuleg akkor sem tortenik semmi az emberrel, mert a vizeses egy nagy medenceszeru 3 meter mely reszbe zuhog, de nem akartunk azok elott beegni, akik mar lementek a vizesesen, szoval kovettuk Jeremy minden szavat. Jeremy meg volt olyan kedves, hogy megosztotta velunk a vizeses elott 20 meterrel, hogy a mienk a legkisebb csonak az osszes kozul, igy nekunk van a legnagyobb eselyunk arra, hogy felforduljunk eses kozben. Koszi Jeremy! Persze csak oltott bennunket, de ha ez volt a celja, sikerult neki beszaratnia. Vegul a szokasos parancsszavak utan jol megkapaszkodtunk, es heves sikoltasok kozott eltuntunk a vizesesben. Majd a kepek is mutatjak, hogy lent voltunk a viz alatt egy nehany masodpercig, majd csodaval hataros modon a jo oldalaval felfele uszott ki a csonakunk a vizeses alol. Azt a sikitozast, ordibalast, amit mi ott veghez vittunk... a megkonnyebbules hangjai. Komolyan, ha valakinek eselye van ezt kiprobalni, az probalja ki, mert Jeremy ide, karomkodas oda, barmikor odaulnek megint melle, es leeveznek a vizesesen. A kepek megint csak jol mutatjak az oromuknet. Azok ott nem megjatszott mosolyok! :) A 7 meteres vizeses utan Jeremy megkerdezte egy lassabb szakasznal, hogy akarunk-e uszni, es persze, mi akartunk, szoval beleereszkedtunk a folyoba, s a csonak oldalan futo kotelbe kapaszkodtunk. Ekkor Jeremy megosztotta velunk, hogy most akkor lemegyunk egy rapidon (gyors szakaszon), ugy hogy mi a csonakon kivul vagyunk. SWEET AS! – ahogy a kiwik (uj-zelandiak) mondjak – tessek gyakorolni! Egyszeruen nem talalok jelzoket ra - amiket meg hasznalnek, nem igazan a blogra valok – szoval csak higgyetek el, hogy ez a legkiralyabb dolog, amit eddigi eletemben kiprobaltam. (Livi gyorsan ezt is felulmulta par nappal kesobb, de errol majd a kovetkezo blogbejegyzesben :) ) Meg erdemes megjegyezni, hogy a turavezetok valoszinuleg trefarepat ettek reggelire, mert annyit hulyeskedtek a buszon visszafele, hogy majd kiestunk busz ablakan a rohogestol. Az egyik igy koszonte meg, hogy az o ceguket valasztottuk: Koszonjuk, hogy bennunket valasztottatok. Hala nektek mar nem kell a testemet arulnom Rotorua utcain! :) Az evezes utan mar nem sokat csinaltunk, csak bejelentkeztunk a hostelunkbe, es kerestunk egy kavezot, ahol ingyen internetezhettunk. Uj-Zelandon neveteseges penzeket leakasztanak az emberrol internethasznalat cimszo alatt. Nehany helyen egy ora internet tobb, mint 2500 Ft-ba kerult. Igy az osszes idonket a kavezoban toltottuk, amig fel nem toltottuk az osszes meg el nem mentett kepunket, hogy kesobb majd meg tudjuk osztani veletek. Masnap elmentunk Te Puia-ba, a Rotoruatol nehany kilometerre levo geotermikus parkba egy dan parral es egy nemet sraccal, ahol gejzireket es fortyogo, zaptojasszagu iszaptavakat lehetett latni. Veluk egyutt csorogtunk le elozo nap a vizesesen, mely hihetetlen elmeny baratokka kovacsolt bennunket. Olyan ez, mint a kozosen elkovetett bun – semmi nincs, ami jobban osszekotne az embereket. :) A parkban eloszor megneztunk egy ujabb maori eloadast (ez mar sokkal jobban tetszett nekunk), majd egy vezetett tura kereten belul megneztuk a gejzireket, iszap tavakat, es vegul meg egy kiwi madarat is lattunk. Vegezetul este megint osszefutottunk ujdonsult baratainkkal, hogy Guiness-szel unnepeljuk Szent Patrick napjat egy kozeli ir kocsmaban. Igazi internacionalis elmeny volt ez: magyarkent Uj-Zelandon unnepelni az irek egyik legfontosabb unnepet egy dan parral es egy nemet sraccal. :) Imadom az utazast!