Taupo – Tongariro - Wellington

Ismet eltelt nehany nap, szoval gondoltuk itt az ido, hogy beszamoljunk nektek kalandjainkrol. Miutan Rotoruat is kipipaltuk a listankon, ujbol del fele vettuk az iranyt, hogy megnezzuk Lake Taupot, Uj-Zeland legnagyobb tavat. Ugyan a a tavat nem igazan volt idonk megnezni, de megalltunk egy fel orara, hogy kigyonyorkodjuk magunkat a Huka vizesesben, amely nem annyira mereteiben, mint inkabb a lezudulo vizmennyiseg tekinteteben volt egyedulallo. 3 masodpercenkent annyi viz folyik le rajta, amely megtoltene egy olimpiai meretuuszomedencet. A vizesesen amugy nehany tulvezerelt adrenalinvadasz lecsorgott mar, es voltak mar halalos balesetek is. Elnezve a vadul hompolygo vizet, ezen nem is csodalkozom: Ugyancsak itt, Taupoban probalta ki Livi az ejtoernyozest! Delutan 2-re ertunk a repuloterre, ahol a Livihez hasonlo adrenalinvadaszok mar szepen lassan ereszkedtek az egbol. Ahogy vartam, hogy Livi fizessen az ugrasert, eszrevettem, hogy az egyik oktatonak, akivel tandemben lehet ugrani, egesz magyaros neve van (Laci). Gondoltam, megemlitem Livinek, hogy kerdezze meg, esetleg lehetne-e vele ugrani. Ezek utan – mivel en nem vagyok oda sem a szabadesesert, sem a repulesert – szepen bucsut vettem Livitol, es elindultam a busszal egy melegvizes forrashoz dan baratainkkal egyetemben. /Livi:/ Bar Attila nemes feladata e blog kreativ resze, a sajat ugrasomrol megis csak nekem illik irni! :-) Szoval ejtoernyozes… Bar nem almodoztam soha gyerekkent arrol, hogy egy 4500 meter magasan levo (egyebkent teljesen jol mukodo) repulobol kiugorjak egy ejtoernyovel, de ez az utazas szamomra arrol is szol, hogy kiprobaljak olyan dolgokat is, amik egy normal hetkoznapon meg sem fordulnanak a fejemben, es egyben szemelyes kihivast is jelentenek. Mint mondjuk lemenni egy 7 meteres vizesesen vagy szorfozni ugy, hogy utalok viz alatt lenni… Azt mondjak az onmagunk felett aratott gyozelem a legedesebb… :-) Bar a magassaggal es a repulessel nincs problemam, azert megis le kell gyoznie magaban valamit az embernek, hogy ugrasra adja a fejet… annak ellenere, hogy tudja, hogy a hivatasos tandemugrok mindegyike mar legalabb 1000 ugrason van tul es naponta kb. 8-szor ugranak (es tulelik), illetve, hogy ket ejtoernyo van mindenkin, aminek egyiket valahol mashol egy hivatasos ejtoernyo-csomagolo szakember rakja ossze… Tartozom egy vallomassal olvasoinknak, amivel utazasunk elejen meg nem akartam sokkolni a kozonseget… Nem ez volt az elso alkalom, hogy kiszaladt a labam alol a talaj, ugyanis mar utazasunk masodik napjan, Rioban sarkanyrepulesre adtam a fejem (persze ezt is tandem). Visszatekintve az ejtoernyozeshez kepest ez mar semmisegnek tunik, bar akkor hatarozottan felelmetes volt… ugyanis neki kellett iramodni egy kb. 10 meteres lejton, s mire elfogy labad alatt a talaj, mar repulsz is, mint a madar. :-) Miutan vegigparaztam a sarkanyrepulest, ill. az azt megelozo felkeszulest es a futast, ugy dontottem, hogy az ejtoernyozest hatarozottan elvezni fogom! Vegul is minden a fejben dol el… :-) Ugy velem sikerult is, de dontsetek el Ti miutan megneztetek a videot…. :-)

Miutan felszalltunk a geppel, gyonyoru volt a latvany! Nyugatra lattuk a Tongariro vulkant (amit kesobb meg is masztunk), keletre az oceant, alattunk pedig a Taupo tavat. Uj-Zeland egyik legszebb helye az ejtoernyozesre! A gep egyebkent paranyi: epp annyi hely volt, hogy 8 osszecsatolt tandem ugro par elfert a ket parhuzamos padon, teljesen osszecsuszva. Aztan mikor elertuk a 4500 metert, szepen sorban elkezdtunk kipottyanni a gepbol. Mindossze annyi volt a teendom, hogy elorecsusszak a padon, megkapaszkodjak a nyitott ajto feletti rudban, leuljek a gep szelere labat kilogatva, fejemet hatrahajtva Laci vallara. Utobbinak feltetelezem az az oka, hogy ne lefele nezzen az ember… :-) Egyreszt mert meg kiszedul mielott kellene, masreszt pedig tudatosodik benne, hogy most akkor tenyleg mindjart zuhanni kezd a melybe… Egy pillanatra nekem is elkerekedett a szemem, de nem volt idom gondolkozni sem, mert ket masodpercen belul mar kinn is voltunk a gepbol… amit 60 masodperc szabadeses kovetett! Az elso 5 masodperc, amig nem stabilizalodunk eleg erdekes, azt sem tudtam, hogy hogyan allunk… gyanitom leginkabb fejjel lefele… de aztan, ahogy latjatok, mint egy kiterult kisbeka, csak zuhanunk. :-) Erdekes, hogy sokan azt mondjak, milyen hamar veget er a szabadeses… nekem sokkal hosszabbnak tunt, mint egy perc! Arra viszont nem emlekszem, hogy mit lattam kozben! :-) Aztan amikor kinyilt az ernyo, mar csak annyi teendom volt, hogy a tajban is gyonyorkodjem. A foldre erkezes utan orakig nem lehetett levakarni arcomrol a mosolyt! Laci egyebkent mar legalabb 15 eve ejtoernyozik (remelem jol emlekszem… :-) ), s negy eve csak az elet napos oldalat latja: a deli felteke nyarat Taupoban tolti tandemugrasokkal, mig az eszaki feltekeet pedig Nemetorszagban ejtoernyozes oktatassal. Ha esetleg valakinek kedve szottyant ezek utan kiugrani egy repulobol Magyarorszagon, latogassa meg Laciek weboldalat: www.ugras.hu! :) Az estet meg dan barataink tarsasagaban toltottuk, majd bucsut vettunk toluk, s masnap kora reggel elindultunk a Tongariro Nemzeti Parkba, hogy egy 20 km-es “seta” kereteben megmasszuk a Tongariro vulkant, mely meg ma is aktiv (bar szerencsere nem gyakran tor ki). Ezt a turat egyebkent Uj-Zeland legszebb egy napos gyalogturajakent tartjak szamon, szoval varakozassal teli indultunk neki. Sajnos reggel 8-ra kiderult, hogy az idojaras miatt nem kezdhetjuk el aznap a turat, igy megerkezesunk utan lepakoltunk a hostelben, es dolgos semmittevessel mulattuk az idot a kalyha mellett. Konyvet olvastunk, blogot irtunk, na meg neztuk a Gyuruk ura trilogiat. Ezzel eleg jol el is telt a nap, szoval este osszepakoltuk a turaszerkonkat, es viszonylag koran bepatentoltuk magunkat az agyba. Masnap 9-re ott volt ertunk a transzferbusz, ami elvitt bennunket a tura kezdopontjara, Mangatepopoba (en csak Tanga te popo-nak hivom; igy konnyebb megjegyezni :) ). Innen egy laza masfel oras gyaloglassal eljuttunk a Nhauruhoe hegy labahoz, ahonnan azutan kezdett a tura egy kicsit erdekesebbe valni. Egyebkent a Nhauruhoe hegyet hasznaltak a Gyuruk uraban, mint Mount Doom, szoval alig vartuk, hogy lassuk kozelebbrol is. Gondoltuk, ha szerencsenk van, meg azt a nagy tuzes szemgolyot is latjuk a hegy elott. Sajnos nem hogy a szemet, de meg a hegycsucsot sem lattuk, mivel eleg felhos volt az eg, es amint egyre magasabbra masztunk a hegyen, azt vettuk eszre, hogy felhok usznak korulottunk. Teljesen meg tudom erteni, hogy miert ezt a vulkant valaszotottak a film keszitoi, meg ha kesobb a studioban ujra is rajzoltak a tajat korulotte. Mindenhol a legutobbi vulkankitoresre emlekezteto megkovesedett lava kupacok, kietlen taj: hatborzongatoan gyonyoru. Ekkora mar Livit szinte a hatamon kellett vinni, mert nincs valami jo eronletben a dragam. Mondtam en neki, hogy nem artana lenezni a konditerembe, vagy eljarni futni, de hat nem hallgatott ram... Szegeny ezen a turan kapta a kikepzest. Fenn, a deli kraternel tudatosodott bennunk, hogy meg csak 1/6-t tettuk meg a 20 km-es turanak, raadasul a neheze meg mindig hatra van: a Voros Krater. Az oda vezeto ut tenyleg eleg nagy megprobaltatas volt, mivel a szel olyan elementaris erovel fujt, hogy majdnem lesodort a hegyoldalrol. A szel es az emelkedo mar majdnem teljesen kivette az eronket, amikor meglattuk a Voros Kratert, mely utunk legmagasabb pontja volt a terkep szerint. Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a Voros Kraterben, elindultunk (jobbara csusztunk) a vulkani hamuval fedett lejton, es ekkor romantikus filmeket megszegyenito modon egy hatalmas kek to (a neve rendkivul talaloan a Kek to) sejlett ki a mellettunk eluszo felhok kozul. Ime itt egy kep, valahogy igy nezett ki: Ahogy tovabb haladtunk lefele, megpillantottunk meg tobb kis zoldeskek tavacskat, a Smaragd tavakat. Nagyon talalo nev, mert olyanok voltak tavolrol, mintha kis dragakovek lennenek a hegyoldalban: Itt sajnos bucsut is kellett intenem a szexi kis boliviai sapkamnak, mivel a szel ugy gondolta, hogy jobb helyen van neki a krater melyen. Szegeny kis kamu-alpaka sapkam nem sok idot huzott ki velem. Talan most viseltem masodjara. Nem baj, ugy voltam vele, hogy tobbet is veszithet itt az ember, ha esetleg most torne ki a vulkan, szoval ugy vettem ezt, mint ajandek a vulkan es foldrenges istenenek, Ruamuokonak. A tavaknal leultunk es elmajszoltuk elemozsiankat, majd elindultunk egy nagy sik teruleten. Innen visszenezve a Voros Krater talan meg szebb volt: Innen mar lefele vezetett az ut, de meg mindig 12 km volt hatra. Tudom, hogy nehany elvetemult ember ennyit szokott futni edzeskeppen, de nekunk mar 8 km utan le akart szakadni a csulkunk. A lefele vezeto uton mar nem ertek nagy meglepetesek, szep volt, de egyik sem nyujtott a smaragd tavakhoz foghato latvanyt. Szoval delutan 5-re befejeztuk eletunk talan legnehezebb es leghosszabb setajat. Amint visszaertunk a hostelbe, annyi vagyunk volt csak, hogy az udvaron levo jacuzziban megpihentessuk faradt tagjainkat. A pezsgofurdoben osszehaverkodtunk ket amerikaival is, akikkel bungee-ugrasokrol beszeltunk. Toluk tudtuk meg, hogy Queenstownban van egy olyan hely, ahol nem kell fizetni az ugrasert, ha az ember meztelenul ugrik. Termeszetesen mindketten ingyen akartak ugrani… fiatalsag bolondsag. Azota hallottuk, hogy mar nincs meg ez a lehetoseg, mert tul sokan akartak igy ugrani. :) Hihetetlen, hogy vannak emberek akik kepesek mindenki elott meztelenul ugrani csak hogy megsporoljanak kb. 15000 Ft-ot. (Az oldal tetejen tartok egy kis kozvelemenkutatast, legyszives szavazzatok) Ime itt egy foto, amit az egyik hostelben lattam. A szoveg kb ennyi: Oh, te kis rosszcsont! Hat nem meztelenul ugrottal?! Oszd meg a videot a U-tube-on! :) Nem neztem, de biztos vagyok benne, hogy sok ilyen video van feltoltve…: Eme fontos informacio tudataban szepen el is koszontem toluk, es elindultam Livivel fozocskezni egy kicsit. A hosteleknek altalaban hatalmas konyhajuk van 3-4 gaztuzhellyel, mindenfele konyhai felszerelessel, szoval lehet sutni-fozni. Az elvarasainkkal szoges ellentetben a legtobb konyha nagyon tiszta, legalabb is ahhoz kepest, hogy 50-100 ember foz ott minden nap. Mindehova ki van irva, hogy mosogass el magad utan (meg mielott leulsz enni – kicsit maceras, de ertheto), es az emberek 95%-a tenylegesen igy is tesz. Lehet, hogy megis helyreall az emberisegbe vetett hitem? Persze ehhez hozzatartozik az is, hogy kamerak vannak felszerelve mindenhova, es ha valaki nem mosogat el, akkor meg lehet talalni, hogy ki volt az a gyenge ertelmi kepessegel megaldott ember, aki “elfelejtett elmosogatni”. Sok helyen vicces modon probalnak a mosogatasi kotelessegedre emlekeztetni. Nekem pl. az egyik kedvencem az volt, amikor kinyomtattak Clint Eastwood egyik klasszikus fenykepet a Dirty Harry-bol, amint egy .44-es Magnumot tart felenk, es a kovetkezo felirat olvashato alatta: “Tudom, hogy mire gondolsz, te kis kotonszokeveny! Arra, hogy elmosogass-e mindent magad utan vagy sem... A villamnak gyorsasagaval sikalj el mindent, kulonben kettepisillak, mint a hoembert!” Szoval gyorsan osszedobtuk a legegyszerubb, meg az eheto kategoriaba tartozo kajat (bar nem tudjuk, miota szokas a paradicsomlebe szegfuszeget rakni?!?!), es leultunk megvitatni, hogy az eszaki sziget utolso allomasan, Wellingtonban, mit is fogunk csinalni abban a kb. fel napban, ami megadatott szamunkra. Masnap, egy 3-4 oras buszut utan meg is erkeztunk Uj-Zeland fovarosaba, Wellingtonba, ahol a buszsoforunk elvitt minket egy helyre, ahol a Gyuruk ura egy reszletet vettek fel. (Gyuruk ura rajongok kedveert ez az a jelenet volt az elso reszbol, ahol Frodo es Sam gombat szedtek, majd legurultak az utra…). En ugyan nem ismertem fel, de az igazat megvallva egesz Uj-Zeland olyan vadregenyes, hogy szinte barhol felvehettek volna a filmet. Ezen kis kitero utan bejelentkeztunk szallasunkra, a Wellington Base Backpackers-be, amely party-hostel hireben allt. Ennek megfeleloen tele is volt a hely kis 15 evesnel tobbnek nem kinezo kolokkel meg csajjal, akik amilyen fiatalok voltak, annyira hangosnak is bizonyultak. A konyha es a tusolo is eleg ratyi volt, szoval meg is fogadtuk, hogy ez volt az utolso alkalom, hogy ennek a hostellancnak a vendegszeretet elvezzuk. Masnap mondta is az egyik csaj a buszon, hogy ha egy nappal korabban erkezunk lathattunk volna egy fiatal csajt es csokat meztelenul tancolni az asztal tetejen a hostel alagsoraban levo kocsmaban. Mi ez a meztelenkedesi kenyszer manapsag mindenkiben? Valoszinuleg agyara ment a sok Big Braner (Big Brother) az embereknek... Miutan egy kicsit kiszusszantuk magunkat (allatira faraszto az utazok elete :) ), elmentunk Wellington legnagyobb muzeumaba, ahol mindent meg lehet tudni Uj-Zelandrol es a maorikrol. Nekifutasbol a geologiai resz fele vettuk az utunkat, ahol mindenfele interaktiv formaban mutattak be, hogy mikent is befolyasolja Uj-Zeland mindennapjait az a teny, hogy ket tektonikus lemez talalkozasan fekszik. Itt csuszik a csendes-oceani kozetlemez az ausztral lemez ala. Ime itt egy kep, ami mutatja, hogy hol is fut a toresvonal: Emiatt van olyan sok foldrenges es vulkankitores Uj-Zelandon. A muzeumban meg volt egy kis szoba, ahol atelhettunk egy foldrengest mi is. Remelem egy igazit nem kell atelnie egyikonknek sem, mert eleg ijeszto volt. Ezutan atballagtunk abba a reszbe, ahol Uj-Zeland es a kornyezo vizek (Tazman-tenger, Csendes-ocean) allatvilagat mutattak be. Itt harom allat fogott meg minket a legjobban: az elso, a maori legendakbol ismert sas (kesobb a Haast sas nevet kapta), melynek 3 meteres a szarny fesztavolsaggal birt, s olyan eros volt, hogy akar egy gyereket is el tudott ragadni. Sokaig nem hittek a tudosok, hogy tenylegesen letezett ez a madar, de nemregiben megtalaltak egynek a csontvazat. A masodik allat, a moa, egy akar 3 meteresre is megnovo, ropkeptelen madar. Leginkabb a struccra hasonlit. Itt egy kep, amint egy Haast sas eppen lecsap ket moara: Egyebkent a maorik teljesen kiirtottak ezt a madarat mire az europaiak megerkeztek (allitolag igen finom volt a husa), de az biztos, hogy hihetetlen latvanyt nyujthatott. A harmadik allat, amit megszemlelhettunk, egy formalinban uszo kolosszalis tintahal volt. 2007 februarjaban a San Aspiring halaszhajo legenysege igencsak meglepodott, amikor egy orias tintahalat talalt az egyik horgon, amint eppen egy massziv halat csocsalgatott. A kapitany azonnal erezte mekkora jelentosegu ez a fogas, hiszen nem sokszor adatik meg az emberek szamara, hogy egy orias tintahalat lassanak, mivel ezek az allatok nagyon melyen a tenger felszine alatt elnek, ott ahol mar orok sotetseg honol. Miutan beemeltek a hajoba az allatot, gyorsan be is dobtak a fagyasztoba. Igy kerult vegul a Te Papa tudosainak kezebe, akik formalint oltottak a szovetek koze, hogy meggatoljak az oszlast. Ezek utan egy nagy medencebe raktak, ahol mi is megvizslattuk ezt a gigantikus allatot. Erdekesseg: az orias tintahalnak a szajnyilasanal a pagajokehoz hasonlo csore van, amivel kis darabokat “csipeget” le a zsakmanyabol (lasd a kepeket). Azert kell leapritania a taplalekat, mert a nyelocsatornaja az agyan halad keresztul, ami mint egy gyuru veszi azt korbe. Ha tul nagy falatot probalna letuszkolni a nyelocsoven, konnyen agykarosodast szenvedhetne. :) U.i: Toltottunk fel meg kepeket Rotoruarol, ugyanis a gejzirek es iszap tavak kimaradtak valahogy… :-)