Cordoba

Habar Buenos Aires nagyon is europai, nekunk nagyon tetszett, es kozel kerult a szivunkhoz. Egy nappal tovabb maradtunk, de vegul tovabb kellett, hogy alljunk, mert mar csak ket hetunk volt, hogy megnezzunk mindent Argentinaban, ami akartunk. Sajnos ugy nem tehettunk, mint a vadludak (nem huzhattunk el del fele Patagoniaba es Tuzfoldre), mert nem lett volna eleg idonk, igy eszaknak vettuk az iranyt Salta fele. A Saltaba vezeto ut elso allomasa Cordoba volt. Cordoba egy majd masfel millios nagyvaros Argentina kozepen kb. 9 oranyi buszutra BsAs-tol. Igazabol nem sok mindent lehet itt megnezni, de ugy dontottunk, hogy a helyi katedralis, illetve a Che Guevara emlekmuzeumert erdemes itt maradni egy kicsit. A hosszu buszutat szerencsesen sikerult mindkettonknek vegigaludnia, igy nem kellett alvassal kezdeni a napot. Ennek koszonhetoen azonnal fel is kaptunk egy buszra es elmentunk Alta Graciaba, a nagy Che gyerekkoranak szinhelyere. Aki nem hallott meg Esnesto Che Guevararol (en is csak polokon lattam eddig az arcat, de soha nem tudtam igazan sokat rola), annak erdemes tudnia, hogy az o neve egybeforr a forradalom fogalmaval. 1928-ban szuletett Rosarioban, es a kis Ernesto asztmaja miatt a szulok ugy dontottek, hogy Alta Graciaba koltoznek, remelve, hogy a szaraz levego jotekonyan hat majd gyerekuk betegsege. Jellemenek es gondolkodasmodjanak kialakitasaban igen nagy szerepe volt annak a motorbiciklis utnak, amit 18 evesen tett Argentinaban. Itt eszmelt ra ugyanis arra, hogy mekkora egyenlotlenseg van a vilagban. Talan ez inditotta el a marxizmus fele, s igy lett a forradalmi gondolkodasmod egyik ikonikus alakja. Bar elvegezte az orvosi egyetemet, nem praktizalt, hanem ket ujabb utra indult Del Amerikaban. Kesobb nagyon fontos szerepe volt Fidel Castro hatalomra jutasaban Kubaban, itt kapta a “Che” nevet. Vere azonban nem hagyta nyugodni, s tobb gerillahaboru utan utolso harcanak szintere Bolivia volt, ahol kivegeztek 1967-ben, valoszinuleg amerikai (CIA) segitseggel. El tudom kepzelni, hogy Amerikanak nem volt a szive csucske a marxista vilagnezetu Che, s “nem nagyon akartak meg egy Kubat” Del-Amerikaban. Alta Graciaban talalhato meg egy jezsuita rom is, amit mar csak kivulrol neztunk meg; az ejszakai buszozas csak elfarasztott bennunket, igy alig vartuk, hogy visszaerjunk Cordobaba. A buszallomastol gyalog mentunk a szallasra, mert meg akartuk nezni a bevasarlo utcat. Livi azonnal vett is maganak ket polot (nobol van a dragam, le sem tagadhatna :) ), mert egesz jo learazasok voltak. Talatunk egy Subwayt is, meg is dobbant a szivem, de aztan meg sem mentunk be, elvegre is Argentinaban nehogy mar amerikai kajat burkoljunk. Este azutan meg a hostelben megneztunk egy Che-rol szolo filmet, ami segitett a helyukre rakni a dolgokat a fejunkben azzal kapcsolatban, hogy ki is volt o. Masnap varosnezesre indultunk… itt ugy tunik az 1 fore juto templmok szama eleri a 2-t a belvarosban, szoval mi ugy dontottunk, hogy megnezzuk a katedralist, es beneztunk meg egy masikba is, de miutan semmi angol nyelvu infot nem talaltunk roluk, ugy gondoltuk, hogy eleg a templomokbol, inkabb megprobalunk egy muzeumot. Az egyetlen muzeum, ami szoba johetett, a torteneti muzeum volt, ahol egy gazdag arisztokrata csalad eleten keresztul mutattak be, hogy hogyan is eltek az emberek az elmult 3-400 evben, de kb. 15 perc barangolas utan rajottunk, hogy ez sem az, amit vartunk. Habar a szobakban volt angol nyelvu leiras, minden olyan rendezetlennek tunt, es fel kettokor, a zaras elott kb. fel oraval szinte kihajtottak bennunket. Igy gyorsan kajaltunk egy Milanese-t (rantott hust) sultkrumplival es visszaugettunk a hostelbe. Itt gyorsan lefoglaltunk egy jonak tuno szallast utunk kovetkezo szinhelyen, Saltaban, majd kibuszoztunk a buszallomasra, es lelkiekben felkeszultunk egy ujabb 14 oras ejszakai utazasra…