San Juan - Valle Fertill - Mendoza

A szokasos 10 oras ejszakai buszozas utan “frissen es uden” szalltunk le a buszrol La Riojaban. Az ejszakai buszozasok amugy nagyon sokat segitenek, hogy penzt sporoljunk, mivel ezekre az ejszakakra nem kell szallast fizetni. Ennek koszonhetoen, na meg annak, hogy most mar nem megyunk ettermek kozelebe sem, sikerult kicsit rendbe rakni a budzsenket, mert a perui szervezett tura es a be nem tervezett boliviai repulout eleg rendesen felrugta a szamitasainkat. A nagy mumus – Uj-Zeland es Ausztralia meg hatravan, ott kell igazan osszehuzni a gatyamadzagot, mert remtorteneteket hallottunk az arakrol. Annak azert orulunk, hogy Del-Amerikaban kezdtunk, mert itt volt idonk megtanulni azokat a trukkoket, amikkel penzt lehet sporolni az utazas soran, es ugyanezt a tanulopenzt fajdalmasabb lett volna kifizetni mondjuk Ausztraliaban. La Riojatol delre terul el ket hatalmas nemzeti park, a Talampaya es az Ischigualasto (a hold volgye). Azt olvastuk, hogy mindket park bovelkedik szebbnel szebb termeszeti formakban es dinoszaurusz maradvanyokban. Sajnos, annak koszonhetoen, hogy turisztikai szempontbol nincs kiaknazva a terulet, La Riojaban nem talaltunk sem olcso szallast, sem buszt, ami elvitt volna bennunket a parkhoz legkozelebb eso telepulesre, Valle Fertillbe. Igy a reggel 9-es erkezesunk utan nem sokkal meghoztuk a dontest, hogy tovabbmegyunk San Juanba (+ 6 oras buszut), ahonnan millio busztura megy mindket parkba, es tobzodhatunk olcso szallasokban is. A buszut egy kicsit erdekesen kezdodott, mert a csomagjaink ugy tunt, hogy nem fernek fel a buszra. Miutan megis sikerult betuszkolni oket (a csomagpakolo sracnak adtunk egy kis “borravalot”), a buszon vart a kovetkezo megprobaltatas. A mellettunk es mogottunk levo szekeken egy ertelmi fogyatekosokbol allo csoport ult le, es a gondozojuk azzal kezdte, hogy WC-frissito spray-vel fujta be a szekeiket. A buszon olyan jo athato WC szag lett, hogy az ut hatralevo reszeben vegig a slozin ereztuk magunkat. Ezeket a “kulinaris” elmenyeket jol kiegeszitette a busz hangrendszerenek 5 (!!!) oran at tarto allando sipolasa. Az isten aldja meg, aki feltalalta a fulhallgatot. Az Ipod es a maxin duborgo ZZ Top segitettek abban, hogy tuleljem ezt a torturat! (A tajhoz nagyon ment a ZZ Top La Grange cimu szama - tudom ajanlani mindenkinek! :) ). San Juan – Mendoza csunya kistestvere, ahogy az utikonyv irja – teljesen kihalt volt, amikor megerkeztunk vasarnap delutan. Gondolom mindenki sziesztazott, ahogy azt mar megszoktuk Del-Amerikaban. Azon szoktunk rohogni, hogy meg a kajaldak is bezarnak sokszor del es 4 ora kozott, szoval az ember meg sem tud ebedelni. Hiaba, tudnak elni… nem kell allandoan a penzt hajszolni. Isten penze sem er annyit, mint egy jo kis delutani szieszta. Ezt Mamanal mar en is megtanultam! Ugye, Mama? ;) Az allomas elott talaltunk egy taxit, ami elvitt a szallasra. Sajnos ebben a taxiban sikerult az elso dolgot elhagynunk az utunk soran: a penztarcankat. Hala istennek nem volt sok penz benne, iratok meg egyaltalan nem (leven oly kicsi), de magat a tarcat Peruban vettuk, szoval Livinek orakon at lefele gorbult a szaja... De hat elofordul az ilyen… hat meg ha az ember ugy el, mint a vandor ciganyok. A szallasunk (Hostel Zonda) valami elkepesztoen nyugis volt. Volt vagy 5 ember az egesz hostelben, es annyira jo fej volt a recepcios, hogy mindenkit kulonbozo szobakba rakott. Normalisan megprobalnak mindenkit egy szobaba osszesuriteni, hogy ne kelljen annyit takaritaniuk… nem mintha sokat zargattak volna magukat a takaritassal. :) Viszont a recepcios csoka tok segitokesz volt, es vagy fel oran keresztul segitett szervezni, hogy mikent is lehetne legolcsobban eljutni mindket parkba. Az elso utazasi iroda fejenkent 600 pesoert (kb 100 fontert) vitt volna el bennunket mindket parkba. Termeszetesen ezert az arert meg angol nyelvu idegenvezeteset sem vallaltak. Vegul ugy dontottunk, hogy mi magunk visszautazunk Valle Fertillbe (San Juanbol mar legalabb indult busz oda…), es onnan megyunk tovabb a nemzeti parkba szervezett tura kereteben, hogy sokkal olcsobb legyen. Igy az elozo nap megtett 6 orabol most 4-et leutaztunk ismet visszafele… Idonk mint a tenger… 4 ora mar meg sem kottyan nekunk… :-) A Valle Fertill-i hostelben azutan egy szobaba kerultunk egy francia parral, akiket Palpusztaieknak kereszteltunk el, mert hala nekik ugy ereztuk a szobaban magunkat, mintha eppen egy hajlektalan szalloba tevedtunk volna. Furodni nem lattuk oket az egyutt eltoltott ket napban, es az az egy valtas ruha, ami vegig rajtuk volt, is latott mar szebb napokat… Mondtak mar nekem, hogy a franciak furdesi szokasai hagynak nemi kivannivalot, de ennek meg ennyire “orrbavagoan” nem sikerult tudatosodnia bennem. Este lefekves elott probaltam szuggeralni a csajt, hogy esetleg el kellene menni furodni (“Te akarsz menni elobb furdeni, vagy menjek en?” kerdessel, de ugy tunt, hogy nem vette a lapot, mert nemcsak, hogy elore engedett, de mire visszaertem, mar huzta is a lobort. Csak a koszos laba logott ki a takaro alol. :) Masnap reggel 7-kor indultunk az Ischigualasto es Talampaya nemzeti parkokba, La Riojatol delnyugatra. Mindket nemzeti parkot a Vilagorokseg reszenek nyilvanitotta az UNESCO 2000-ben. A parkok kb. 215,000 hektarnyi teruletet foglalnak el es mindketto a triasz foldtorteneti korban jott letre (250-180 millio evvel ezelott). Ischigualasto ekkor meg gazdag vegetacioval birt a tropusi eghajlatnak koszonhetoen (ekkor meg az Andok sem jott letre), viszont ma mar inkabb sivatagi eghajlatu, novenyt nem sokat latni. A park a kulonleges formaju sziklakon kivul (a tengeralattjaro, a szfinx stb.) meg azzal is buszkelkedhet, hogy az egyik legosibb dinoszaurusz maradvanyt is itt talaltak. Sajnos a parkban felepitett muzeumban csak az erdeti dinoszaurusz maradvanyok masolatai voltak kiallitva, de igy is atjott, hogy hogyan is nezhetett ki a triasz idoszakban a hely. A kepen lathato formakat az eso es a szel alakitotta ki, s folyamatosan valtoznak, sot ossze is omlanak. A gombanak pl. meg olyan 20 eve van hatra (szoval igyekezzetek meg elotte ideerni!!), viszont Aladdin csodalampajat mar mi sem lathattuk… :-( A Talampaya nemzeti park voros sziklafalai mar joval kesobb (kb. 90 millio evvel ezelott) keletkeztek. Miutan Ischigualastoban nem volt angol idegenvezetes, ugy dontottunk, itt inkabb kifizetjuk a dragabb jegyet, hogy az egyetlen angolul is beszelo idegenvezeto turajan legyunk. A dragabb jegy viszont azt is jelentette, hogy a kanyon legszebb reszenel felallitottak egy kempingasztalt a teherauto mellett, elokerult a bor es az aprosuti, s a voros falak arnyekaban csipegetni kezdtunk. :-) Ez am az elet! :-) A parknak csak nagyon kicsi reszet lehet bejarni termeszetvedelmi okokbol. A kanyon aljan, ahol mi vigan autoztunk, eso idejen folyo alakul ki. Nehez elkepzelni, hogy ez lehetseges, de mivel a talajt agyagreteg fedi, az esoviz nem tud elszivarogni, s igy hamar jarhatatlanna valik a kanyon. A parkok megnezese utan mar nem sok minden tartott bennunket Valle Fertillben, szoval “gyorsan” visszabuszoztunk San Juanba, onnan pedig tovabbindultunk Mendozaba, az argentin borok hazajaba. Az Argentinaban termelt 11 millio hl bor kb. 60%-at exportaljak 33 orszagba, a tobbit pedig maguk az argentinok isszak meg. A Mendozaba valo megerkezes tartogatott egy-ket meglepetest, mert az altalunk kiszemelt hostelrol azonnal kiderult, hogy nincs egyetlen szabad helyuk sem. Eddig ilyen meg nem tortent velunk, szoval most rogtonoznunk kellett. Talaltunk egy le nem vedett wi-fi halozatot es elkezdtuk az utikonyvbol hivogatni a szallasokat. Egy kivetelevel mindegyik total tele volt, szoval azonnal lefoglaltuk a szobat, taxiba vagtuk magunkat es meg sem alltunk a hotelig. Itt tudtuk meg, hogy szureti fesztival van Mendozaban es emiatt nincs egy szabad szoba sem a varosban. Ezt megunneplendo elso dolgunk volt megrohanni a borospinceket. Bereltunk is ket rozoga biciklit es egy laza kis tura kereten belul meglatogattuk a bormuzeumot es egy borospincet. A bormuzeumban nagy nehezen sikerult talalnunk egy angol nyelvu turat, ahol elmagyaraztak, hogy mikent is keszult a bor 2-300 evvel ezelott, illetve hogyan keszul most. A bormuzeum egy ma is mukodo boraszat reszekent mukodik, s mivel epp szuret volt, megnezhettuk azt is, hogy nagyuzemi modon hogyan keszul a bor. Mikor mar eleget lattunk, hallottunk es ittunk, eljott az ideje, hogy eltoljuk a bicajt a kovetkezo borpincebe. Sajnos a bicikliut nem valami szep tajon vezetett eleinte, de egy fagyi elnyalasa utan ujra keszen alltunk, hogy eltenferegjunk a kinezett borospincebe. Itt eloszor is tartottak egy gyors kis eloadast arrol, hogy milyen borokat kostolhatunk meg, es hogy mi a kulonbseg kozottuk. Szamomra mondjuk a legtobb bor ugyanolyan (rossz), de Livi nagyon elvezte, hogy 4-5 fele bort kiprobalhat. Miutan elszopogattuk azt a 4 kis pohar bort, amit izelitokent adtak, rendeltunk egy nagy pohar Chardonnay-t, csak ugy utravalonak. Mire felalltunk az asztaltol, mar nagyon jo kedvunk volt, es az uton is tobb kanyart talaltunk, mint odafele. Meg szerencse, hogy volt annyi eszunk, hogy egyunk egy kis peksutemenyt a borkostolo elott, maskulonben keszen lettunk volna, mint a mateklecke. Nem is ertem, hogy hogyan tudnak emberek – bortura cimszo alatt - 4-5 borospincet vegiginni. Mindenesetre minden tiszteletem az ovek, ha ennyi ivas utan sikerul nekik egyben visszajutni a biciklikolcsonzobe. A borospincebol visszafele meg beugrottunk a likor-muzeumba, ahol vagy 15-20 fele likort gyartanak es mi megkostolhattunk ezekbol fejentent egyet-egyet. Na, ez berakata a kaput mind a kettonknel. Meg szerencse, hogy a likormuzeum nem volt tul messzire a kolcsonzotol, mert ezekutan mar tenyleg ugy mentunk, mint a jozan kigyo. Amint leadtuk a bicikliket, buszra pattantunk es visszadocogtunk a varosba. A buszon volt egy kis problemank a jegyvasarlassal, mert csak apropenzzel lehet fizetni, holott ugy tunik, senkinek nincs aproja egesz Argentinaban. 2-3 boltban kellett aprot kuncsorognunk, hogy vegre legyen valakinek. Azert a sok megprobaltatas utan csak megerkeztunk a buszallomasra, ahol megvettuk a masnapi kirandulashoz a buszjegyet, es a szallodank fele vettuk az utunkat. Kis pihi utan lementunk az utcara, mert nagy volt a nyuzsges, es kiderult, hogy aznap este lesz a szureti szepsegkiralyno jeloltek felvonulasa. A kiralynok kamionok platoirol integettek, es mindenfele szir-szart dobaltak a tomegbe (tobbek kozott borosuveget is…). Az egesz felvonulas lenyege az volt, hogy meg tobb szavazatot kapjanak a masnapi szepsegkiralyno valasztason. Amikor elegunk lett ebbol az oruletbol, elmentunk valami olcso kajaldat talalni. Sikerult is egy helyet talalnunk, ahol ehettunk egy hatalmas Super Pancho-t (ez olyasmi, mint regen a wimpi volt a strandon) majd a masnapi korai kelesre hivatkozva nyugovora tertunk. Masnap mar az en altalam valasztott program szinhelyere indultunk: egy termalfurdobe az Andok sziveben. Az odavezeto ut gyonyoru volt, es a strand is nagyon ott volt. Nem is lattam meg ennyire jol kiepitett helyet Del-Amerikaban. Nezzetek meg a kepeket, es ha Mendozaban jartok, ki ne hagyjatok a termalvizes medenceket! :) Mivel sajnos masnap indult a repulonk Chilebol, este megvettuk a buszjegyet Santiagoba, osszepakoltunk, foglaltunk egy taxit reggel 6-ra, es felkeszultunk arra, hogy fajo szivvel bucsut intsunk Del-Amerikanak. Reggel a 6:30-as busszal elindultunk az Andokon keresztul Santiagoba. Ez egy eleg kanyargos ut, de a latvany annyira lenyugozo, hogy elfelejtettem rosszul lenni. :) A hataron termeszetesen mi voltunk az egyetlen turistak, akikkel kinyittattak a csomagjaikat. Mondanom sem kell, hogy miutan osszeturtak a cuccainkat, egy orokkevalosag volt, mire ujra sikeult lezarnunk a taskainkat. Komolyan el kell gondolkoznunk arrol, hogy mitol tudnank megszabadulni, mert egyre nagyobb harcot kell vivnunk reggelente, amikor megprobaljuk lezarni oket. A chilei repter – hala istennek – sokkal jobb formaban volt, mint vartuk. Kivulrol meg sem tudtuk volna mondani, hogy az epuletet egy 8.8-as foldrenges razta meg nehany nappal ezelott (hacsak nem arrol, hogy satrakban kellett becsekkolni – ahol egyebkent minden hihetetlenul gyorsan ment). Belulrol mar azert lehetett latni jo nehany repedest, es logott nehany kabel az almenyezetbol is. Hihetelen, hogy “csak” ennyi pusztitast tudott okozni Chile tortenetenek egyik legnagyobb foldrengese… bar valoszinuleg nem erte oket teljesen varatlanul. Amint a repulore leptunk, tudatosodott bennunk, hogy utazasunk elso resze ezzel le is zarult. A ket honap, amit ezen a gyonyoru kontinensen toltottunk, visszatekintve ket hetnek sem tunik, es rettegunk, hogy a kovetkezo negy honap is ilyen gyorsasaggal fog elszaladni...de nem volt idonk sokat filozofalni, mert egy ropke 14 oras repulout utan mar a maorik foldjenek felfedezese vart rank. P.S: nehany kepet meg feltoltottunk Saltahoz, a varosnezes kimaradt multkor :-)